Nem véletlen, hogy a fő kérdés említésre sem kerül

Hétköznapjaiban mind kínzóbban érzékeljük, hogy nem tisztázhatatlan, de tisztázatlan helyzetben élünk, ami nyomasztóan hat ránk. 

VILÁGJÁRVÁNY – NEM VÉLETLEN, HOGY A FŐ KÉRDÉS EMLÍTÉSRE SEM KERÜL!
(HA TERMÉSZETES A KORONAVÍRUS – VÉGE LESZ; HA MESTERSÉGES – VÉGÜNK LESZ?)

Hétköznapjaiban mind kínzóbban érzékeljük, hogy nem tisztázhatatlan, de tisztázatlan helyzetben élünk, ami nyomasztóan hat ránk. Döbbenten észleljük, nincs kellő tájékozottságunk, hogy tárgyilagosan szembenézzünk a fejleményekkel, ami tisztázott helyzetben többnyire megoldható feladatnak bizonyul. Ám a létbiztonságunkat, életünket fenyegető veszélyek okán e szembenézést kényszerűen és parancsolóan nemcsak meg kell ejtenünk, hanem tovább is kell lépnünk. Önmagunk védelmében, s egyben az emberiség létérdekét szolgálva.

Jelenlegi generációinknak osztályrészül juttatott a történelmi szerep, hogy kezükbe vegyék a saját sorsuk irányítását. Mi magyarok is biztosra vehetjük, mostantól sokkal inkább önmagunkra leszünk utalva, ezért fektessünk hangsúlyt a közösen elfogadott kormányzati jelszó melletti szigorú kitartásra, hogy „Senkit nem hagyunk az út szélén.” A világban is az emberi szolidaritás próbaideje következik. Merthogy a globális háttérhatalom által janicsárszerepre kárhoztatott nem kormányzati szervezetek (NGO-k), a megfélemlített, lekorrumpált, nemzetellenessé nevelt politikusok, a közszolgálati szerepe helyett eltájolásra kényszerített, nemzetidegen kézben, vagy befolyás alatt lévő tömegtájékoztató eszközök ránk terpeszkedő téveszméikkel, fenyegetéseikkel szemben, az elbátortalanított kormányok helyett, de lehetőleg velük, a visszaszerzendő természetes emberközpontú tárgyilagossággal meg kell értenünk, fogalmaznunk és tudatosítanunk, mi zajlik a világban.

Hirdetés

Minden ország helyzete különböző, de mindenhol csak a lehető legszélesebb, az emberi öntudatra visszalelt társadalmi mozgalmakkal együtt tudunk helyes irányt szabni önönmagunknak, ami a természet- és emberellenes háttérhatalom, s „újnormális” segédcsapataik világméretű nyomulása miatt a szó legszorosabb értelmében életbe vágó. Az emberi élet jogán és védelmében, ugyancsak lehetőleg a kormányokkal együtt, de ha kell, nélkülük is, még egy bátor lépést meg kell tennünk: világgá kell kürtölnünk, mi a valós helyzet. Nevezetesen, kideríteni, bebizonyítani és kimondani, természetes-e, vagy mesterséges a koronavírus, megszemélyesíteni, kik és milyen céllal gerjesztik a bebeszélésük szerint a vírus által előidézett, holott évtizedek óta érzékelt és be is jelentett háttérhatalmi szándékot követő, az emberi tevékenységet bénító világválságot. E két egymástól elválaszthatatlan rejtély képezi a fő kérdést, amelynek tisztázása, a felelősek megnevezése, felelősségre vonása és ártalmatlanítása nélkül kérdéses lehet menekvése embernek, emberiségnek.

Meggyőzően alátámasztja ezt a tény, hogy éppen e fő kérdésre nemcsak nincs válasz, de még fel sem merül. Miközben a világ döbbenten tapasztalja, hogy látszólag egymással kapcsolatban sem álló személytelen-élettelen, valamint megszemélyesíthető bűnösök rejtelmes és hatékony összhangban, immár második éve megkeserítik, ellehetetlenítik, veszélyeztetik életünket, az emberiség létét. Nevükön nevezve – amit, sajnálatos sem a sajtó, sem a politika nem tesz meg – az önállóan életképtelen koronavírus, valamint becstelenül szerzett pénze és becsvágyó beképzeltsége ellenére, a kizsákmányolás lehetősége nélkül ugyancsak életképtelen elembertelenedett globális háttérhatalom.

Az emberiség lázas, zaklatott, időnként-helyenként szervezetlen, de általában eredményes, vagy annak hitt védekezése nyomán egyes politikusok fel-feléledő optimizmusa, a nyitás előtti közös erőfeszítésre felhívásai ellenére, s az újra és újra kellő átgondolás nélkül meg-megjósolt, hol két, hol négy héten belüli kiút nemcsak nem látszik, hanem a világhelyzet súlyosbodik mind egészségügyi, mind a politikai szempontból. A kardoskodó optimizmus ellenére több országban már a negyedik hullám tombol, s újabb és újabb kifinomultabban, célzottabban támadó és fertőzőképesebb mutánsok tűnnek elő. Spanyolországban megjelent az ötödik hullám, Indiában fellobbant és megállíthatatlannak tűnően tombol a járvány és tovaterjed a világban. Az eredeti wuhani, avagy a Fort-Detricki (katonai víruslabor, amelyben a nemzetközi egyezményeket megsértve biológiai hadviselési eszközökkel kísérleteztek) vírus mellett már pusztít brit, dél-afrikai, cseh, brazil és más változat, szakmai források szerint számuk gyakorlatilag felbecsülhetetlen, mert már a mutánsoknak is vannak mutánsai, sőt újabban „dupla mutánsai”. Illetékes orvosunk szerint nálunk is megjelenhet a magyar mutáns, és poszt-Covid szindróma is kialakulhat. Ha azonban mindez így ismétlődve és eszkalálódva állandósul, s az emberiségtől továbbra is csak a törvényszerűen állandóan lemaradó védekezésre, azon belül is csak oltásra telik, nem fojtja el a vírust az eredeténél, nem ártalmatlanítja a vírust fegyverként használókat – akikről ugyancsak nem véletlenül egy szó sem esik – akkor majd jön/küldik a még halálosabb mutánsokat, s befejezésül a végsőt is!

Mindez azért alakulhatott így, mert bár a világban sokan és időben figyelmeztetettek a pénzmágnás-szabadkőműves összeesküvés veszélyére, az intézkedési helyzetben lévők könnyelmű legyintéssel, kétellyel fogadták, sőt leintették őket. Ma pedig már, még ha akarnák is, alig tudnak tenni valamit is ellene, a háttérhatalmi összeesküvésből immár alakot öltött fondorlatos világméretű háttérhatalmi puccs az emberiséget ostromolja. A háromszáz családként is emlegetett globális háttérhatalom, s kirajzolódó vezérkara, a sejtelmes tizenhárom másvallású család, világkormánnyá szeretne előlépni, sanyarú sorsot szánva az egész emberiségnek, annak a hétmilliárdból meghagyandó ötszázmilliónak is, akiknek életben tartását célszerűnek tartja. Felmérhetetlen kárt okoz hát, aki minduntalan azt hajtogatja, hogy az összeesküvés csak az emberek fejében van, amikor az összeesküvők egyre nyíltabban jelentik be, mit akarnak tenni velünk. Az emberiségnek ez az egy százalékánál is kisebb része mára, igazi énjét adva, arctalanból arcátlanná vált, önmagát felhatalmazva, az egyedüli illetékesnek tartja magát arra, hogy országokat, népeket, az emberiséget megkerülve, önhatalmúlag döntsön a globális problémákról, a nemzetközi, sőt a nemzeti társadalompolitikai kérdésekről, de még az élet-halál kérdésében is. Hosszabb idő alatt kitervezett és megszervezett emberiség elleni bűncselekménnyel állunk szemben. Sajnos személy szerint a világ senkit nem tud felelősségre vonni. Egyelőre. Bár a háttérhatalom már jóval a koronavírus előtt körvonalazódott, a járvány alatt áttekinthetőbbé vált, s ugyanazokat sejteti, akiket már rég gyanúsítottként tartunk számon.

Mindvégig elsősorban a világhelyzetet elemezzük, annak tudatában, hogy mi is a világ része vagyunk, így meglátásaink értelemszerűen önmagunkra is vonatkoznak. Annak az elvárásnak a biztonságában, hogy senki nem veheti rossznéven, ha az átláthatatlan feszült helyzetben az állampolgároknak önálló véleményük mellett tisztázást, eligazodást, eligazítást igénylő kérdései, kételyei is merülhetnek fel. Ha ezek felismerhető politikai meggondolásból nem irányulnak értelmetlenül az önmagukat a demokratikus szabályokhoz tartó kormányok ellen, maga a hatalom sem veheti zokon. Ellenkezőleg, támpontot jelenthetnek számára a napi politika alakításához. Az állampolgároknak a választásokon reá adott szavazati bizalmáért bizalommal kell fizetnie a hatalomnak is. Elismerendő, hogy ezt könnyű kimondani, de nehéz megvalósítani a napi politikában, ám nem lehetetlen. A sokféle kimenetellel terhelt helyzetünkben ez különösen fontos, s még a gondolatát is kerülni kell annak, hogy ezekért bírságot, büntetést rójanak ki az állampolgárra, ami a mindinkább érzékelhető háttérhatalmi nyomás alatt sok helyen kezd gyakorlattá válni. Nálunk ezt az őrjöngő, nemzetellenes, önmagát ellenségnek nyilvánító ellenzékre, a köznyugalmat zavaró ellenzéki és nemzetellenes kirohanásokra kellene tartalékolni, de ez sajnálatos módon még nem gyakorlat. Lesújtó példa rá a Zsidó Világkongresszus elnökének, Laudernek a Magyar Nemzetben megjelent illetéktelen beavatkozásnak minősítendő rasszista „figyelmeztetése” Magyarországnak, amelyre született válasz lehozását e lap megtagadta, sőt értetlenkedett rajta, hogy kérése ellenére más sajtószervek nem álltak ki Lauder véleménye mellett. „Újcivilizált” világunkban mintha a társadalomellenes, a politikai irodalomban polgárjogot nyerő „újnormalitásnak” nevezett emberellenes zagyvaságok védettebbek lennének, mint a tisztességes, fegyelmezett, öntudatos állampolgárok meglátásai. A kételyeik sokasodásának ez is oka. Érzik, hogy sorsfordító események zajlanak a fejük fölött, körülöttük, s a vírus és a vakcina miatt már-már bennük is, amelyeknek tevékeny tudatos alanyai helyett egyre inkább tehetetlen tárgyaivá válnak.

A helyzetüknél, munkájuknál fogva a politikában kevésbé járatosoknak ösztönös tiltakozását váltja ki mindaz a természet- és emberellenes fejlemény, amit mostanában kényszerűen átélünk. Érthetetlen számukra. Még érthetetlenebb a politikában járatos hazafiaknak, mert ők le tudják bontani mindezt konkrét esetekre, eljárásokra, személyekre, akikről nem feltételezték, hogy átkényszeríthetőek a háttérhatalom oldalára. Tőlük eltérően képesek rátalálni az ok-okozati összefüggésre, helyükre tudják tenni az eluralkodott képtelenségeket, esztelenségeket, barbárságokat, meg tudják teremteni a hídfőállást az ellenálláshoz, az ellentámadáshoz. Ezért emberi kötelességük, hogy a bizonyosság tudatában legalább utaljanak ezekre. Akik ismerjük a szó erejét, a kockázatokat vállalva, legalább annyival segítsünk, hogy a félreérthetetlen logikai sorrendbe állítható gyanús események mellett ne menjünk el szavak, sem pedig a szavakat bizonyító tények nélkül. A jelen írás szavai főleg mai világunkra vonatkoznak, nem annyira Magyarországra, akkor is, ha értelmetlenség lenne különválasztva kezelni őket. Ennek fényében értékeljük a fenti állításokat bizonyító messze nem egyedüli tényeket és következtetéseket.

Mi vár az emberiségre, ha a védekezésre szorítkozik?

A védekezés önmagában elégtelen megoldás. Sőt, bár szükségessége, áldozatos végrehajtása nem megkérdőjelezhető, fájó, de egyre valószínűbb, hogy nem is megoldás sem az újabb és újabb hullámokban, mutánsokkal és a várhatón más módokon támadó vírussal, pláne nem a háttérhatalommal szemben. Velük szemben önmagában még a cselekvő védekezés is passzivitást jelent egészségügyi és politikai szempontból egyaránt. Mind egyértelműbb ugyanis – és ezt az illetékesek fülébe kell rágni mindaddig, amíg önmaguk is nem hirdetik, habár lehetetlen, hogy nem tudják –, hogy a vírus fegyver, vagy azzá vált a háttérhatalom kezében. Az emberiségnek a védekezésnél tovább kellett volna lépnie a kezdet kezdetén, amikor még volt rá lehetősége, de nem tette. A napnál is világosabb, további késlekedés nélkül cselekednie kellene, mégsem teszi. E mögött is súlyos okoknak kell rejtőzniük. S valóban kiderült, az illetékesek mulasztása mellett az emberi közösség szervezetlen, a háttérhatalom semlegesítette eszközei nagy részét, kiszorította fórumairól, leszűkítette mozgásterét. Lekorrumpált, vagy „érzékenyített” saját vezetői és a sajtója elhallgatta a háttérhatalom nyomulását, nem tudatosította a veszélyt. A háromszáz-családnyi háttérhatalom ügynökei segítségével eluralta nemzetközi fórumokat, az ENSZ-t, a WHO-t, az NGO-kat, a tömegtájékoztatási eszközök kulcspozícióit, szövetségeseivé tette a pénzügyi és a gyógyszeripari maffiát, sőt a Vatikánt is. Mivel azonban ez mégsem ment minden harc nélkül, a kialakult frontvonalak feltérképezéséből az is nyilvánvalóvá vált, hogy az emberiségnek van történelmileg kialakult nyerő és támadó eszköze, amely ma éppen ezért elkeseredett háttérhatalmi támadások célpontja, s amit parancsoló megvédeni: a nemzetállam. A nemzetállamok megerősítésével, összefogásával, csatasorba állításával az emberiség megmentheti önmagát. Túlélheti a háttérhatalom végzetesnek szánt támadását, bebiztosíthatja magát a megismétlődésétől. Nem lehet elégszer leszögezni, nem a győzelemhez elégtelen jogos védekező ténykedéseit kell hibáztatni, hanem az életbevágó mulasztásait, ami nem minősíthető véletlennek. Egyik oka a szemünk előtt zajlik hosszabb ideje. Ősrégi módszerről van szó; oszd meg és uralkodj. Migránspártiak és migránsellenesek, összeesküvés-elmélet hívei és ellenfelei, nemzetállamok pártolói, vagy egy világkormány bérencei, most pedig az ugyancsak mesterségesnek, figyelemelterelőnek minősítendő késhegyig menő vita az oltáspártiak és az oltásellenesek között. E hamis szembenállást tükröző minősítések tűnjenek fel mindenkinek, főleg e harcban álló kormányoknak, mert megbélyegzéssé, politikai fegyverré fajulnak, mint a rasszizmus, nácizmus, antiszemitizmus. Nem is véletlen, hogy az oltási igazolások központba helyezésével valakik ezeket tették központi kérdésekké, s ezzel a főkérdésről olyannyira elterelik a figyelmet, hogy az szóba sem kerül.

Egyetlen európai sem kívánja más civilizációk pusztulását, de nem maradhatunk a vesztes oldalon. A szembehelyezkedés, a harc mindezekkel szemben józan ítéletet és döntést követel, ami nemcsak önmagában is felbecsülhetetlen jelentőségű, hanem létkérdéssé vált. Ezért, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk a vírus elleni védekezésre történő összpontosítást, a betegség elleni harcot, rá kell döbbennünk, hogy a háttérhatalom által kialakított körülmények között fokozatosan elfeledkezünk az emberiség megmentését egyedül biztosító támadásról. Ha csak védekezünk, veszteni fogunk, az egészségügyben ugyanúgy, mint a politikában. A fő cél az emberi élet védelme, az emberiség megmentése azoktól, akik kifinomult és durva eszközökkel milliárdok kiiktatására törekednek. Elfeledkezni a csata kimenetelét eldöntő fő kérdésről, elhanyagolni a támadást, ellentámadást, olyan horderejű megbocsáthatatlan mulasztás, amely kérdésessé teheti az emberségközpontú jövőt. Megbocsáthatatlan mulasztás az is, amiről még nem tudjuk, nem bizonyul-e jóvátehetetlennek, hogy másfél év elteltével a koronavírus megjelenése után a védekező erőfeszítéseinken szinte gúnyolódó újabb és újabb mitikus hullámainak és mutánsainak keletkezési, kiindulási forrásai után sem nyomoz egyetlen olyan nemzetközi, vagy nemzeti szerv sem, amelyeket pedig az emberiség éppen védelmi, oltalmi, biztonsági feladatok ellátására hozott létre és tart fenn. Hihetetlen, de mióta tart a világjárvány e védekezésnél is fontosabb kérdést minden nemzetközi szervezet, ország, kormány, párt, egészségügyi intézmény és személy nemcsak tüntetően hanyagolja, hanem még csak nem is említi, pedig nem hihető, hogy nem jut eszükbe. Nemcsak az nem érdekli, hogy a koronavírus mesterséges, vagy természetes (amiről kezdetben még folyt némi vita, de valakik ezt is elfojtották), hanem az sem, hogy az ismétlődő, minden alaptalan bizakodás ellenére nem szűnő, hanem újabb és újabb, érzékelhető politikai céltudatosságú mutáns hullámai honnan erednek. Sőt elszigetelik a szerencsére sokasodó embertársainkat, akik bármilyen formában is felvetik a kérdéskört. Senki ne értse félre, megismételjük, a védekezés szükséges, de akármilyen eredményes is, mindaddig fél siker, de lehet, hogy annyi sem, amíg a vírus és mutánsai forrását nem írtjuk ki, s a mögötte állókat nem ártalmatlanítjuk. Merthogy – s ezt sem szűnjünk meg ismételni – akár mesterséges, akár természetes, ma már vitathatatlanul a globális háttérhatalom felhasználja. Ennek nem érzékelése, fel nem ismerése nemcsak előjele a nem kizárható világtragédiának, hanem a kezdete, félő, hogy már annál is több.

A megindokolhatatlanság és magyarázhatatlanság okán a koronavírus személytelen és egyre veszélyesebb büntethetetlen bűnössé válik, amellyel lehet, hogy majd együtt kell élnünk, mondogatják az emiatt gyanúba keverhetők. A leple alatt mind nyíltabban működik, a nemzetektől idegen, emberiségellenes globális pénzügyi-gazdasági háttérhatalom. Mind aktívabb szereplője a világpolitikának, ezért egyre gyakoribb tárgya a politikai elemzéseknek is, emberiségellenes céljait már nem is tagadja, de az említett mulasztás okán ugyancsak büntethetetlen. Amíg nem érezte magát elég erősnek tagadta, janicsárjaival tagadtatta önmaga létezését is, jóllehet, mióta van emberi társadalom, valamilyen formában mindig létezett. A közvélemény egyre kisebb része még ma sem hisz a háttérhatalomban, és megmosolyogja, ha valaki felveti a vele azonosított összeesküvés elméleteket. Holott aki kissé is járatos a történelemben, s a nemzetközi politikában, ténykérdésként kezeli, hogy az összeesküvés hosszú ideje a háttérhatalom stratégiai céljának, a saját világkormánya megteremtésének alapvető eszköze. Ahogy a világjárványt is azzá teszi. Egy perui bíróság a kézzelfogható tényekből le is vonta a logikus következtetést, miszerint a koronavírust „a világot uraló bűnöző elit hozta létre”. Hasonló állásfoglalások egyre gyakoribbak, de még kevesek.

Az említett „újnormalizmus” nem más, mint ennek az újrasszista elitnek a keresztény fehér heteroszexuális emberek, s az általuk teremtett civilizáció minden vívmánya ellen indított politikai-ideológiai harca. Mögötte az LMBTQ, a lefizetett nem-kormányzati szervek, a nemzetáruló EU-vezetők és nemzetgyilkos nyugat-európai politikusok állnak, együtt az iszlám betolakodókkal, de még a nem-ukrán rasszista ukrajnai kormánnyal is. Ugyanazok a háttérhatalmi erők, akiket az általuk előtérbe tolt Soros, Bill Gates, Zukerberg, Schwab képvisel. Azt is beindították, aminek a veszélyére neves, de leintett gondolkodók ugyancsak régen figyelmeztették az emberiséget: kultúrák és civilizációk harcát.

Amennyiben az emberiség továbbra is hagyja magát belekényszeríteni az egyoldalú védekezési spirálba, úgy járhat, mint a dugóhúzóba került repülőgép. Más jelképet használva, önként tart a háttérhatalom működésre felkészített vágóhídjaira (Ld. FEMA-táborok). Egyrészt kell tehát újabb és újabb védekezési módszer, másrészt – és ez a fontosabb – át kell venni a katonai doktrínát, hogy a legjobb védekezés a támadás. Ehhez azonban ismét csak nélkülözhetetlen a fő kérdés megoldása: haladéktalanul és pontosan meg kell állapítani, honnan és kik lövik ki az egyre halálosabban mérgező nyilakat.

Mit tesznek, mit tehetnének a kormányok?

A világjárvány fő kérdésében a kormányok többsége a kezdeti áttekinthetetlenség, de inkább ma még ismeretlen sokkal komolyabb okok miatt a fő kérdésben nem játszik, vagy nem játszhat nyílt kártyákkal. Sokszor kizárólag egészségügyi, sőt leszűkítve, oltási kérdésként kezelik. Ez olyan hiba, amire a legsúlyosabb minősítő jelzők illenek, lévén, hogy a háttérhatalommal megvívandó ütközetek kritikus helyzeteiben a nem kellően tájékoztatott társadalomtól nem kapják meg azt a támogatást, amire szükségük lenne. Megkockáztatható, hogy felületes ránézésre nálunk is hasonló a helyzet. Ám a mi kormányintézkedéseinkből szerencsére kiérezhetjük, kormányunk tudatában van az említett mélyebb összefüggéseknek. Tükröződik ez a „Magyarországnak működnie kell! jelszóban, és az ennek szellemében foganatosított gazdasági-pénzügyi, adózási, családtámogatási és egyéb sorozatban bevezetett, elfogadott és támogatott helyes intézkedésekben, amelyek a valamikor bekövetkező újraindításhoz is szükségesek. Sajnos, az ellenzék mindezt nemcsak hitelteleníteni akarja, hanem ellenségnek nyilvánította önmagát és akként is viselkedik. Még annak tudatában is, hogy immár nemcsak önmagát, hanem a globális háttérhatalmat képviseli. Ennek megfelelően kellene kezelnünk őket.

Nálunk ugyanakkor elég széleskörű a vélemény, hogy a kormány túl kíméletes az elképesztő ütemben gyarapodó bankokkal, pénzintézetekkel, nagytőkésekkel, a betelepülő általában környezetszennyező multinacionális vállalatokkal szemben. Még feltűnőbben azokkal a nemzetidegenekkel, akik hagyományosan nemcsak tartják a markukat, hanem minél több kedvezményt kapnak (teljesen indokolatlanul, mert mindig a leggazdagabbak közé tartoznak), annál többet követelnek. Tőlük nem is igényel áldozatot, azoknak meg eszükbe sem jut, hogy az őket egyre jobb pozícióba juttató kormánynak bármiben is a segítségére siessenek. Ám a kormány nem tágít: csak azért is kedvez nekik, még annak árán is, hogy a pozitív diszkrimináció már jobban kilóg, mint az a bizonyos lóláb. E nagyon is megkérdőjelezhető jelenséget csak az a két párt teszi szóvá, amelyeket a politikusok többsége tévesen szélsőbalnak és szélsőjobbnak nevez, holott mindkettő a kormányhoz hasonlóan, csak határozottabban nemzeti érdekképviseletet és érvényesítést követel: a Munkáspárt és a Mi Hazánk. Nagyobb figyelmet is érdemelnek a társadalom, a szavazók részéről. Támogatást érdemel a Mi Hazánk javaslata járványszolidaritási adó bevezetésére a gyógyszeripari cégekre, digitális óriáscégekre, kaszinókra, multinacionális cégekre, favorizált nemzetidegenekre, azaz a koronavírus haszonélvezőire.

Általában a kormányok mindvégig többet, némelyek sokkal többet tudtak a világjárvány és a háttérhatalom összefüggéséről, mint az a szinte semennyi, amit ki mertek szivárogtatni népeiknek. Félnek még feltételezésként említeni is, hogy a világjárvány esetleg kapcsolatban állhat a háttérhatalommal. Holott ők tudják a legjobban, akár természetes, akár mesterséges a koronavírus, vitathatatlanul a háttérhatalom eszköze volt, vagy azzá lett. A vírus ismert geopolitikai menetrendjéből világos, hogy a kellő politikai pillanatban mutálódó személytelen vírus mögött több mint feltételezhető, hogy ott állnak az emberiség megszemélyesítendő ellenségei. Ezért ellenjavallt nyitási-győzelmi dátumokkal hitegetni a közvéleményt, mert amint tapasztalhatjuk, napokon belül módosítani, vagy visszavonni kell. Mivel a fő kérdésben pedig nem léptek időben, tenni is már csak vírus elleni védekező lépéseket képesek, vagy mernek, a többségük világpolitikailag passzív szerepre kényszerül. A történelem fintora, hogy a világ vezető politikusai közül amerikai elnökök voltak majdhogynem az egyetlenek, akik szólni mertek a háttérhatalomról. Igaz, Eisenhower az elnöksége után, de még így sem dicséretet kapott érte, Kennedyt pedig meggyilkolták. Trump nyílt harcot hirdetett ellene, s kisebb nyertes ütközetek után csatát vesztett, de a háború folytatását ígéri. Valamennyien megfizettek érte, a világ kormányainak nagy többsége pedig csak szemlélődött, sajnálkozott, gyászolt, temette áldozatait és védekezett. Mindez nem lebecsülendő, ám kár lenne tagadni, hogy történelmileg lekéstek. Pedig sok gondolkodó ember figyelmeztette őket, s ezzel az emberiséget, a háttérhatalmi összeesküvésre. Nem hittek nekik, sőt leintették őket. Sok politikus még most is ferde szemmel néz rájuk. Pedig már önmaguk is tapasztalják, legfeljebb egyezkedhetnek, de mintha nem mernék tenni ezt sem. Pénze, pozíciói birtokában, no meg mert csak formálisan „létezik”, s mindezt látva, s önmagát nyerő pozícióban lévőnek gondoló háttérhatalom erre nem is hajlandó. A felszínen nyílt háborút folytat és folytattat ügynökeivel (EU, NGO-k, gender, BLM, Soros, Bill Gates, Schwab és mások, köztük a magyarországi nemzetellenes és nemzetidegen ellenzék) a nemzetállamok ellen, a mélyben azonban ez a háború maguk a nemzetek ellen folyik. Egyezkedni, vagy szembehelyezkedni inkább csak a nagyhatalmak vezetői képesek, vagy azon kevés államférfi és más személyek, akik minden körülmények között, a túlerővel szemben is ki mernek állni a saját nemzetállamuk, nemzetük mellett. A magyar közvélemény ismeri és elismeri e politikusokat és személyeket, akik a harcban nőtték ki magukat. Tudják, a háttérhatalomnak abban áll mindenféle érdeke (politikai, pszichológiai, pénzügyi, gazdasági), hogy állandósult védekezésre kényszerítse az emberiséget. Ezért nekünk, anélkül, hogy a védekezési erőfeszítéseket a legkisebb mértékben is szükségtelennek tartanánk, tudatában kell lennünk, hogy a vírust gátlástalanul kihasználó-alkalmazó, önmagát az emberiség ellenségévé nyilvánított ellenféllel állunk szemben, s csak akkor győzünk, ha a harcban gyakorlatilag és szellemileg egyaránt fölébe kerekedünk. Ezért orvosok, politikusok, kormányok, országok, embertársaink, lássuk be, nem abban kell versengeni, hogy ki oltat be több embert, hanem abban, amire, sajnos nemcsak tudatos, még ösztönös törekvés sincs a világban, hogy a vírus és mutánsai kiinduló pontját felfedjük, a mögöttük állókat leleplezzük, s mindkettőt ártalmatlanítsuk. Ha ezt a választók által döntéshozó pozícióba emeltek nem értik meg, velük együtt mindannyian, politikailag, biológiailag áldozattá válhatunk.

Okok, okozatok, következmények, összefüggések – 9/11, háttérhatalom, covid (2. rész)

Mindezek ismeretében a kormányok nyílván folytatni fogják az oltási kampányt, de a számtalan valós és valótlan ellenmondás miatt rossz vért szül, ha erőltetetik. A kormányok és a gyógyszergyárak tárgyalásairól több országban hírek jelentek meg róla, hogy a gyógyszermaffia teljes mentességet követel a vakcinák ártalmas hatásai miatti kárpótlási perek alól, sőt nem restell politikai igényekkel fellépni, amit a kormányok többsége, társtettesekké válva, el is fogadott, kisebb része azonban visszautasított. Ezért az oltást elkerülőket semmilyen módon nem szabad diszkriminálni, hiszen újabb súlyos belpolitikai megosztottságot szül, ami a háttérhatalom célja. Sajnos, ebbe az irányba mutatnak az előnyöket ígérő, formailag és tartalmilag egyaránt kifogásolható „vakcina útlevél” elsietettnek és erőltetetteknek tűnő polgárjogosítására irányuló törekvések. Nálunk ez érzékelhető abban, hogy már az újraindítási nemzeti konzultációnk kapcsán, ártalmatlannak tűnően úgy tették fel a kérdést, hogy a védettségi igazolvánnyal rendelkezők majd kapjanak-e előjogokat, azaz eleve elfogadottnak tartották, hogy előjogokat biztosító igazolvány születhet. A hangoztatott nem kötelező oltás is sok helyen már majdhogynem kötelező, akad, aki ki is mondja. Mintha fokozatosan mennének elébe a háttérhatalom igényeinek. Pedig a háttérhatalom elleni küzdelem ott kezdődik, hogy mindenkinek tartania kell magát az eredetileg megfogalmazott és elfogadott egységerősítő állásponthoz: az oltás ingyenes és nem kötelező! A közember úgyis tudja, hogy nem ingyenes, hiszen a gyógyszer-maffia nemhogy nem ad ingyen semmit, hanem extraprofitot és előjogokat igényel a kormányoktól. A kormányok tehát fizetnek, de máshonnan ők sem vehetik a pénzt, mint abból, amit a közember megtermel, adózik, vagy felajánl. Vagy akad más forrásuk, amire elszórtan utalások találhatók az interneten?

Mindennek ismeretében és szellemében kell megvívni a harcot a koronavírussal. Az Európa Tanács is így foglalt állást február 8-i határozatában (Nem az EU szerve, hanem 47 ország regionális, nemzetközi szervezete, amelynek a rendszerváltás óta Magyarország is tagja. 1950-ben fogadta el az Emberi Jogok Európai Egyezményét, melynek keretében felállították az Emberi Jogok Európai Bíróságát, az emberi jogok legfőbb európai bírói fórumát): “Az emberi jogok tiszteletben tartása miatt az embereket nem szabad COVID-19 oltás beadására kényszeríteni, és nem különböztethetőek meg hátrányosan azok, akik nem oltatják be magukat – utalva itt az oltásigazolás hiányából fakadó lehetséges korlátozásokra. … A kormányok gondoskodjanak arról, hogy az állampolgárok tájékoztatást kapjanak arról, hogy az oltás NEM kötelező, és hogy senkit sem politikai, társadalmi vagy egyéb módon nem kényszerítenek arra, hogy beoltassák magukat, ha ők maguk nem akarják ezt megtenni.” Nem dicsérendő, hogy a hazai sajtó és politika ezt elhallgatta, jobb- és baloldali egyaránt. Mivel azonban a kormány is a fentihez hasonló álláspontot hangoztat, annak a számtalanszor felmerült választ igénylő kérdésnek is komolyan napirendre kell kerülnie, hogy ki irányítja a hazai sajtót, a magyar kormány, vagy a globális háttérhatalom ügynökei?

Ide kívánkozik, hogy népszerűsítik Magyarország csatlakozását az izraeli kezdeményezéshez a “zöld” oltási igazolvány bevezetésére. Ez több mint indokolja az ide kapcsolódó megszívlelendő intelmet. Magyarország 2010-től végre kialakított egy viszonylag önálló külpolitikát, amire joggal vagyunk büszkék. A viszonylag kifejezés egyáltalán nem rosszalló, hiszen még a legnagyobb hatalmak sem képesek más országok érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyó külpolitikát folytatni. Ezt, egyfolytában, a testi-lelki szövetségese, az USA kardját csörtetve, egyedül éppen Izrael teszi. A mesterséges létrehozása óta (ez az állam ugyanis nem történelmileg alakult ki, hanem a nemzetközi közösség művileg hozta létre) egyfolytában véres agresszív, terrorista, rasszista politikát folytat. A jelenlegi magyar külpolitika azonban, félretéve e kérdésben a történelempolitikai szemléletet, eltekint az elítélendő véres előzményektől, iparkodik idomulni az izraeli politikához, nemzetközi fórumokon folyamatosan, feltűnő érzelmességgel és majdhogynem egyesegyedül, védelmébe veszi Izraelt, de még más országokkal fenntartott kétoldalú kapcsolataiban is nemegyszer Izrael érdekeit védelmezi. Ilyen képtelen eljárás teljesen szokatlan a nemzetközi politikában. Olyan fonákság, amivel a sikeres és nemzetközileg is egyre elismertebb mai magyar külpolitika önmagát kontrázza, s Izrael ésszerűtlen magatartása okán kiismerhetetlen veszélyeknek teszi ki magát. Az izraeli kezdeményezés azonnali szolgálatkész támogatása, sőt a V4-eken belüli képviseletének bejelentése félreérthetetlenül erre mutat. (Egyébként Izraelben már megfordult a helyzet: miután már majdnem a teljes lakosságot beoltották ez a zöld micsoda teljesen érdektelenné vált; nem kérik, és nem mutatják. Csak nem azért kellett, hogy könnyebb legyen rávenni az embereket az oltásra?)

Az Európai Unió is dolgozik a zöld útlevél bevezetésén, amely mindenhol digitálisan leolvashatóvá tenné az oltási státuszt. El akarja hitetni, ez az egyetlen módja, hogy az emberek szabadon utazhassanak, igénybe vehessenek szolgáltatásokat. A zöld útlevelet bármely országban el lehetne olvasni, azaz egységes szoftvert, nyelvet, felügyeleti és nyomon követési rendszert jelent, ami ismét csak a háttérhatalom álma. Tehát nem állja meg a helyét az állítás, hogy az efféle útlevél az egészség védelmét szolgálja, ahogy az sem, amit pedig közismert felelőseinktől is hallunk néha, hogy „minden egyes beoltatlan ember veszélyt jelent”. Ugyanis kiderült, s méltányolnunk is kell, hogy erről az illetékesek is nyíltan szólnak, hogy az emberek két oltás után is megfertőződhetnek és megfertőzhetnek másokat, azaz mind a beoltottak, mind a beoltatlanok továbbra is, kölcsönösen és egyaránt ki vannak téve a veszélynek. Orvosi vélemény szerint az említett nyájimmunitás sem érhető el addig, amíg a beoltottak másokat megfertőzhetnek. Azt sem tudja senki megállapítani egyelőre, hogy az oltások mikortól és mennyi ideig nyújtanak védelmet. Jelenleg a világ országainak több mint fele egyetlen vakcinát sem kapott. Akkor a következő – mert arra kell számítani, hogy lesz következő – mutáns, új vírus, vagy más kórokozó célpontjai ők lesznek, vagy a beoltottak? Szó, ami szó, egészségügyi-orvosi szempontból indokolatlan közöttük bármiféle megkülönböztetés; előny, vagy hátrány alkalmazása pedig állampolgári, politikai és egyéb szempontok szerint kifejezetten elfogadhatatlan. Minden kormánynak figyelembe kell vennie, hogy Európában, de a világ más részein is ellenállás bontakozik ki az igazságtalan megkülönböztetés ellen.

A sajátságos másodlagos útlevél tehát nem jelent gyakorlati védettséget sem a tulajdonosának, sem a kapcsolatrendszerének. A beoltatlanoknak viszont hátrányt jelent, mert tőlük olyan jogokat von meg, amelyekkel alanyi jogon rendelkeznek, azaz bünteti őket. A háttérhatalom pedig dörzsöli a markát, mert mint minden ellentmondás és ellentét, az útlevélhez kapcsolódók is az ő útját egyengetik. Annak az elvnek kell uralkodnia, és a kormányoknak, ha késve is, de ezt kell végre megérteni, hogy nem az emberek jelentenek veszélyt egymásra, hanem a háttérhatalom az emberekre. Európaiak, mi magyarok is, nagy bajba sodorjuk önmagunkat – állampolgártól a kormányig –, ha nem ezt tartjuk szem előtt, nem ezt hirdetjük, és nem eszerint járunk el.

S mert eddig a hangsúly mégsem erre esett, érdemes visszatekinteni rá, hogy ez milyen eredményeket szült. A híreket háttérbe szorító oltási kampány, a vakcina-útlevél egyre fenyegetőbb emlegetése, de főleg a mindezt kihasználó tömegtájékoztatási eszközök és a politikai ellenzék nem véletlenül elrettentő, nemegyszer szakmailag is téves közlései kezdettől fogva döntő szerepet játszanak az emberek pszichológiai állapotának romlásában. Ahol kezdettől fogva súlyosan és tartósan tombol a járvány, mint az USA, Brazília, India, Olaszország, Oroszország, Spanyolország, de szinte mindenhol a világban az emberek félni kezdtek. Természetesen, először és elsősorban a vírustól. Azután a korlátozásoktól, a karanténtól, s attól, hogy az alapellátás gyakorlatilag megszűnt, telefondiagnosztika uralkodik, egyéb betegségekkel nehezen, sokszor hónapok múlva lehetett szakorvoshoz fordulni, vagy kórházba kerülni. A maszktól is, amely a kilélegzett széndioxid többszöri és tartós visszalélegzésére kényszeríti őket, s attól tartanak, hogy ennek következtében minél jobban védekeznek vele a vírus ellen, annál biztosabban elkapnak egy másik betegséget. Aztán az oltástól, hiszen azt sem tartják véletlennek, hogy Bill Gatestől a WHO-n át Merkelig azt hangsúlyozzák, addig nem lesz vége a világjárványnak, amíg mindenkit be nem oltanak, majd az oltásoknak ritka, de előforduló tragikus következményeitől. Ugyanakkor közismertté vált, s szerencsére az illetékesek ezt is elismerik, hogy a túl gyorsan elkészült vakcinákkal oltás nem akadályozza meg a vírus elkapását. Ismétlődő szóbeli és írásbeli tájékoztatásokból tudatják, hogy nem nyújtja a védőoltás elvárt szokásos biztonságát: s beoltottak újra megfertőződhetnek, másokat megfertőzhetnek. Sőt a Pfizer igazgatójának bejelentése szerint harmadik oltásra is szükség lesz (Angliában már itt tartanak), sőt lehet, hogy évente kell ismételni. (Más országokkal együtt mi is közelítünk ehhez).

Megerősítette ezt ismert infektológusunk, mondván, „úgy tűnik, hogy valamennyi védőoltás esetében egy úgynevezett harmadik oltásra is szükség lesz.” Félő, később majd azt is kitalálják, hogy évente hányszor. Biztosra vehető ugyanis, a járvány kezelése a háttérhatalom szerves részét képező gyógyszer-maffia részéről, kizárólag pénzvezérelt. Őket nem az egészségünk érdekli, hanem a profit. Újsághírek szerint a Pfizer eddigi bevétele kilencszáz millió dollár. A tudatosan kiváltott válság kezdeti sikere meghozta az étvágyukat, s a bevétel fokozásához az ijesztgetési kampány fenntartásával már a vakcina időszakonkénti ismétlését készítik elő. Megingott a hit a statisztikában is, hiszen sok országban, így az USA-ban, Belgiumban, Angliában, nyilvánosan bevallották, hogy jóindulatú tévedések miatt, de téves adatokat tartalmaznak. Gyanús módon oly nagyszámú már a mutáns, s országonként, korosztályok között oly ügyesen változtatja a célközegét, hogy mögötte egyre többen azt/azokat látják, ami/akik ott meghúzódnak. Emiatt vélik, arra sincs biztosíték rá, hogy ha egy ország beoltatja a teljes lakosságát, akkor kilábal a bajból. Azaz érzik, annak tudatában kell eljárnunk, hogy a vírus mögött tudatos tevékenység működik. Látva a vírus geopolitikai menetelését, szándékos terjesztést sejtenek mögötte. Többek között annak okán, hogy megismerkedtek a hullámgenetikával, mely szerint a vírus nemcsak fizikai úton érintkezéssel terjedhet, hanem bárhova, egyetlen pillanat alatt eljuttatható kvantum hullám formában is. Azaz kontaktus nélkül, távolról terjeszthető, szelektív pusztításra is bevethető. Nem múlt el nyomtalanul, hogy e hullám-genetikai jelenséget felfedező Garjájev orosz professzor, akit 2020. októberében Nobel díjra jelöltek, egy hónapra rá „kiesett” a 14. emeletről! Az ő és más tudósok figyelmeztetése nyomán kialakult a társadalmi ellenállás a G5 vezeték nélküli sugárzással szemben is, amelyet eszköznek tartanak a koronavírus terjesztésében, és az emberek törvényellenes megfigyelésében, a 2025-ben bevezetésre tervezett még veszélyesebb G6-al együtt. Végül félnek az emberek, mert minderről nem kaptak, vagy nem kielégítő tájékoztatást kapnak. Így telt el több mint egy év, s immár egymástól is félnek.

Megalapozottan kelt bennük gyanút a kamerák hirtelen elszaporodása az utcán, a járműveken, a testkameráké a közszolgálati egyéneken. De olyasmi is, hogy szinte akárhová fordulunk tájékoztatásért, áruért, orvosságért, főleg az interneten, de fokozatosan az üzletekben is azzal válaszolnak, hogy „Nekünk fontos az Ön adatainak védelme …”, s csak akkor állnak szóba velünk, ha előzetesen regisztrálunk, s megadjuk nekik a legfontosabb adatainkat. Ismeretleneknek, akikkel azt sem tudjuk egymásról, kik vagyunk, miért lett hirtelen és mindenre kiterjedően fontos az adataink védelme intézményektől kócerájokig mindenkinek? De öntözi a növekvő kételyeket olyasmi is, hogy ma már szinte akárhová fordulunk tájékoztatásért, eligazításért, információért, orvosságért, áruért, stb., főleg az interneten, ekkor is csak akkor állnak szóba velünk, ha előzetesen regisztrálunk a gépükön, megadjuk nekik a legfontosabb adatainkat. Nálunk ez úgy is jelentkezik, hogy a személyi adatok védelmére hivatkozva, az oltási regisztrációs lap hátsó oldalán olvashatatlan kisbetűkkel közlik, adatainkat megküldik öt különböző szervnek; tehát csak az nem jut hozzá az adatainkhoz, aki nem akar. De már akkor is meg kell adnunk az adatainkat, ha egyszerű festékpatront vásárolunk a nyomtatónkhoz, vagy az interneten meg akarjuk tudni, mondjuk a Hír TV aznapi műsorát! Nem képeznek az adataink hadititkot, főleg nem a hazai szervek előtt, de mire fel ez a furcsa adathalászási felbuzdulás, amely gyanúsan egybeesik a háttérhatalmi célokkal? Holott adatainkat rég ismerik mindazok, akik illetékességből érdekeltek. Másoknak meg mi köze hozzá?

A növekvő kételyeket öntözik afféle sűrűn hangoztatott meggondolatlan, ezért nevetség tárgyát képező állítások, hogy a vírus szüntette meg a munkahelyeket. Senki nem tud felmutatni egyetlen munkahelyet sem, amelyet a vírus szüntetett meg. A munkahelyeket a tőkések, vállalatok és pénzintézmények vezetői, esetleg kormányzati kényszerintézkedések szüntették meg. A legtöbbször kelletlenül tették ugyan, mert erre a válságtól további gazdagodást remélő háttérhatalom kényszerítette őket is. Fontos körülmény, hogy időrendben megközelítve a kérdést, a válság előidézésének bejelentett háttérhatalmi terve messze megelőzte a vírus megjelenését. A társadalmi tevékenységek tekintetében a vírust tehát semmivel nem lehet vádolni, nem ő váltotta ki a válságot, hivatkozási alapul még inasként sem szerepeltethető; csak a háttérhatalom öntudatlan eszközéül szolgál. Sokatmondó, hogy a világ orvosai egyre nagyobb számban és közösen fellépve, cáfolhatatlan szakmai érvekkel fordulnak szembe a világjárvány egyes részleteinek minősítésével és kezelési módszereivel. Éppen e napokban több mint 1000 ügyvéd több mint 10 000 orvos szakértőből álló csapat az emberiesség elleni bűncselekmények miatt jogi eljárást indított a WHO és a Davosi Csoport ellen. Norvég orvosok szerint a koronavírus kapcsán uralkodóvá tett egyes téveszmék többet ártanak, mint maga a vírus. A közember a szakmai kérdésekben nehezen, vagy nem is tud eligazodni; érzi, igazság van abban, amit a kormánya mond neki, de mégis csak az orvosok az orvosok. S mivel az összefüggések, ha lassan is, de egyre inkább tisztázódnak, a közember is végig tudja gondolni a helyzetet.

Okok, okozatok, következmények, összefüggések – 9/11, háttérhatalom, covid (3. rész)

Mindezek ismeretében a kényszerintézkedéseikért nem a kormányokat okolja, hanem azokat, akik számunkra láthatatlanul, nyíltan, vagy eltitkoltan, rákényszerítik őket, lakosságaikat, gazdaságaikat, szociális jólétüket sújtó lépésekre. Amiért viszont a kormányok nagyon is elmarasztalandók az, hogy egy szó nem sok, de ők ennyivel sem utaltak erre. Ők is csak a vírust hibáztatják, s ahogy a port minduntalan a denevéreken elverő WHO előírja, szinte kizárólag a védekezésre fordítják az erőfeszítéseiket. Nem megnyugtató, hogy úgy tesznek, mintha a világjárványnak és a háttérhatalomnak semmi köze nem lenne/lehetne egymáshoz. Még csak kísérletet sem tesznek rá; minden gondot önmagukra vállalnak. Holott annak össztársadalmi felismertetése, hogy mi folyik a háttérben, éppen a kormányok, no meg a sajtó feladata lenne, különben elveszünk a ránk özönlő félretájékoztatásban. Ki kellene mondaniuk, hogy a másvallású háttérhatalom, benne a gyógyszer-maffia, nem a lakosságot védi a járvánnyal szemben, hanem sokmilliárd dollár profitját. Ha még azt is eléri, hogy a kormányok leállítsák az országokat, akkor eladósodik a kormány, a gazdaság, a lakosság, s kénytelenek lesznek kölcsönöket felvenni a talpra álláshoz. Ugyanazoktól a háttérhatalmasoktól!

Nem zárhatjuk ki azt sem, hogy nagyhatalmak közötti burkolt vírus-világháború zajlik. A frontokat nem látjuk világosan, hiszen látszólag mindenki azonos oldalon van, a vírus ellen. Ám a vírus politikai-geopolitikai útvonala mást sejttet. A gazdasági, kereskedelemi, pénzügyi téren kialakult formailag amerikai-kínai (globális háttérhatalom – nemzetállamok) szembenállás nyilvánvalóan átterjedhetett egyéb területekre, viszonylatokra, szintekre is. A nemzetállami politikának elvben és gyakorlatban egyaránt számolnia kell e nem kizárható lehetőséggel is. Figyelmeztet erre a főleg amerikai sugallatra kialakulóban lévő Kína-ellenes hisztéria.

Nem könnyű eligazodni tehát a kormányoknak sem. Ezért a tisztázatlan helyzetben különösen fontos a legőszintébb egység a népükkel-nemzetükkel. Mindennek okán megkerülhetetlen és érdekük a világpolitikai rendezés beindítása is. Elengedhetetlen visszaállítani és megreformálni az ENSZ-t és szakmai szervezeteit, főleg a WHO-t, az EU-t és szerveit is, hogy eredeti rendeltetésük, alapokmányaik szerint működjenek. Az EU jelenlegi vezetőinek és szerveinek nagyobb része, a jobb sorsra érdemes lengyel Donald Tuskkal együtt Soros személyén keresztül nyíltan és szégyentelenül beállt a háttérhatalom ügynökének, saját népeik és hazájuk ellen politizálnak. Sajnos, ugyanez mondható el a nyugat-európai vezetők nagy részéről, mindenekelőtt Angela Merkelről, akiknek senki nem meri megmondani, hogy nemzetgyilkosok, hiszen nemcsak szenvtelenül nézik, hogy idegenek gyilkolják a saját állampolgáraikat, hanem még hívják és védelmezik is őket. A nyugati világ vezetésére igényt tartó, alkalmatlanságát mind meggyőzőbben bizonyító Biden amerikai elnök veszélyt jelent nemcsak a saját népére, hanem a világbékére is. Vajon a háttérhatalomnak miért kellett szégyenletes választási csalást elkövetni, hogy olyan elnökük legyen, aki hol azt gondolja, hogy Bush a választási ellenfele, hol arról beszél, hogy sok évtizeddel ezelőtt milyen hőstettet hajtott végre, majd bejelenti, hogy újraindul a következő elnökválasztáson, avagy összekeveri a saját családja élő és holt személyeit, gyilkosnak nevezi Putyint, majd felhívja, hogy üljenek le tárgyalni. Aztán, púp a tevén, megtesz olyat is, amit soha egyetlen elnöktől nem látott a világ: háromszor is elesik a repülőgép lépcsőjén, … majd elfelejti megvádolni Putyint ezért is. E nevetséges sorozat nem annyira az ő személyes szégyene (ő túl is lép rajtuk, mintha semmi nem történt volna); az idő múlásával ilyesmi bárkivel előfordulhat. Az amerikai népektől, köztük a BLM-től is idegen másvallású háttérhatalom a bűnös ebben is, mivel gátlástalanságában bábfigurájával veszélybe sodorhatja az emberiséget. Vele ellentétben Putyin, Hszi Csin-ping, és kimondható, hogy Orbán Viktor, de mind többen mások is államférfiként viselkednek, egyikőjük sem hangoztat lehetetlenségeket, hanem igyekeznek megfontoltan és hatékonyan tenni a dolgukat.

Voltak nemzetközi visszhangot kiváltó bizonyító esetek is rá, hogy a koronavírushoz kapcsolódó fejlemények mögött a mozgatórugó a háttérhatalom. Beloruszban Lukasenko igyekezett rugalmasan kezelni a kényszerintézkedéseket, s azonnal meg is jelent a külföldről támogatott ellenzéki mozgalom. Svédország az ellentmondásossága ellenére is kitartott a nyájimmunitás alkalmazása mellett, s a halálozási rátában az első húsz ország között szerepel. A nyájimmunitás azért tűnik hatékony védekezésnek, mert ösztönzi az emberi szervezetet a vírust legyűrő antitestek előállítására, míg az oltás ezt csak további oltások segítségével képes elérni. Az AIDS elleni sikeres küzdelem után Kuba két saját készítmény és a hatásos gyógynövények egyidejű bevetésével, sikerrel vette fel a harcot a koronavírussal is, sőt az elsők között sietett a bajba jutott Olaszország segítségére, s ma már hetvenhét országban harminchétezer kubai orvos teljesít szolgálatot. Az ilyen teljesítmények elősegíthetik a világ védekezését. Kár, hogy a koronavírussal túlfoglalkozó hazai hírközlés említésre sem méltatja őket.

A kormányoknak parancsolóan napirendre kell tűzniük a vitán felül mindent eldöntő fő kérdést. Az oltási kampányra a megfelelően kikísérletezett, általánosan elfogadott védőoltás hiányában („Az a jó vakcina, amit beadtak” jelszó nevetséges és felelőtlen), s a vakcina-útlevélre (amelynek elkerülhetetlen diszkriminatív gyakorlata ellentmondásokat szül, esetünkben mérvadó jogászi vélemények szerint sérti alaptörvényünket is) vonatkozó fokozatosan kényszerítőbbé váló kijelentések és rendelkezések azonban elterelik a közfigyelmet a fő kérdés kulcsfontosságú indítékairól, részleteiről összetevőiről. Ezzel gyengítik a társadalmi támogatottságukat, ami kritikus pillanatban döntőnek bizonyulhat. Biztosra vehető, egyre inkább tudatosul is, hogy mindez végső soron, akár törekednek erre a kormányok, akár nem, egyezik a háttérhatalom szándékaival. Azt pedig fő képviselőik kijelentései, és tetteik bizonyítják, hogy e szándékok, az extraprofit szerzésén túl alantas célokat tartalmaznak. E felismerések fényében nem jogos a kormányok neheztelése azon állampolgáraikra, akik mindebben biztosak, vagy efelé hajlanak. Ebből kifolyólag az említett kormányzati törekvések erőltetése szavazatveszteséget is jelent. Ennek arányát a közvélemény-kutató intézetek megközelítőleg jól ki tudják számolni. De a szavazás pillanatában ez kritikus mennyiséggé válhat. Ezért innen szép lassan, taktikusan, de egyértelműen vissza kell táncolni.

Határozottan megállapítható, az emberek áldozatoknak érzik magukat, ezért talál utat kétely, ellenállás. El fogják érni, hogy a fő kérdésre és a hozzá elválaszthatatlanul kapcsolódó kérdésekre az illetékesek kénytelenek legyenek válaszolni. Szavakkal, tettekkel, és immár történelmi felelősséggel. Kormánynak, állampolgárnak ennek megtörténéséhez gondolkodni kell, gyötrelmesen, okosan és önkritikusan. Mindenkinek ismerni és érteni kell a valóságot, azaz megalapozott történelempolitikai szemlélettel kell elemezni a felmerült problémák múltját, jelenét és jövőjét. Nem passzívan hinni, elhinni a mások által sulykolt tételeket. Mindent meg kell hallani és hallgatni nekünk is, de hinnünk az ismeret, tapasztalat, tudás alapján kialakított véleményünkben kell. Főnyeremény, ha ez rímel, vagy egybeesik a hivatalos véleménnyel, ahogy az elmúlt évtizedben, szerencsére nem kevésszer megtörtént velünk. Most sem nemzetidegenek előtti térdepeléssel, általuk elvárt hűségnyilatkozattal, vak hiedelemmel, hanem történelempolitikai önbizalommal kell elemeznünk a fejleményeket. Csak így lehet ráismerni a helytelenre, majd megcselekedni a helyeset. Kis javítgatások csak a háttérhatalomnak kedvező helyzetet tartósítják.

Egyre több indokunk van rá, hogy utaljunk a vírus politikai-gazdasági kihasználására, alkalmazására is. Kezdjük a háttérhatalom vezető személyiségeinek nyilatkozataival. Sokan nem először találkoznak velük, de most úgy olvassuk, hogy a már nem is kezdeti következményeiket a saját bőrünkön érezzük, ezért arra is gondoljunk, hogy lehetnek/lesznek még súlyosabb kihatásai. További tényekkel is alátámaszthatjuk, hogy a háttérhatalom szándékai és tettei kézzelfoghatóak. A leghitelesebb nyilatkozataik önmagukban is cáfolhatatlan bizonyítékok, de a szemünk előtt folyik a megvalósításuk is.

A válogatós vírus

Megbékélve szoktuk mondani, hogy a halál nem válogat. Ámde béketűrés nélkül vegyük észre, hogy a halált osztogató koronavírus válogat. De még mennyire! Ahogy az előzőekben láttuk is, válogat országok, korosztályok, politikai áramlatok, sőt politikusok között is.

Kezdte azzal, hogy abban a Kínában jelent meg, amely már-már letaszítja az USA-t a világelső gazdasági nagyhatalom trónjáról. A következő góc Irán, amelynek politikája nincs ínyére az USA-nak, különösen Izraelnek, s nem is titkolják agresszív szándékaikat vele szemben. A harmadik góc az észak-olaszországi Lombardia, ahol a migránsellenes Salvini erőteljesen nyomult előre. Feltűnő is, hogy Olaszország déli részein viszont alig jelentkezett a járvány. Ezért a wuhani, iráni és lombardiai súlyos góc a biológiai terrorizmust sejtet. De a migránsok miatt robbanásveszélyes Spanyolországban is létrehoz egy gócot, természetesen Oroszország is a súlyos esetek közé került, ámde az USA sem kerülhette el sorsát, sőt hosszú időre ott állt elő és áll fent mindmáig a legsúlyosabb eset. Figyelemre méltó, hogy Trump elkapta a vírust, a csetlő-botló Biden nem. Tanzánia eleinte mentesült a járványtól, sőt Magufuli elnök bizonyította, hogy a sokat bírált gyorsteszt koronavírusos fertőzöttséget mutat ki a trópusokon kedvelt papaya gyümölcsön és véletlen tárgyakon is. Ezért elutasította a WHO által felajánlott segélyt, amit akkor kapott volna, ha leállítja az országot. Rövidre rá váratlanul meghalt. Nem koronavírusban! Amikor Anglia bejelentette, nem vár az oltások EU általi beszerzésére, hanem önállóan lép és elsőként be is indította a tömeges védőoltást, azonnal megjelent az országban a fertőzőbb brit mutáns. Majd mikor azt is bejelentette, hogy megállapodás nélkül is véglegesíti kilépését az EU-ból, másnap megjelent a koronavírus még veszélyesebb brit mutánsa. Pár nap alatt ugyanannak a vírusnak két új és gyilkosabb mutánsa, éppen politikailag kritikus pillanatokban megjelenik egy és ugyanazon színhelyen. E figyelmeztetés félreérthetetlen, s azt is szemlélteti, hogy a vírus nem terjed, hanem terjesztik.

Mindennek okán sok országban biztosan keletkeznek tisztázásra irányuló szándékok, amelyek nem jutnak el hozzánk, vagy a háttérhatalom által eluralt tömegtájékoztató eszközök elítélendő jelenségként tárják elénk, cenzúrázzák, elhallgatják, vagy elszigetelik. Beszédes hazai példa rá, hogy talán a legfelkészültebb nemzeti vonalat képviselő sajtószemélyiségünk a vírus két brit mutánsának néhány napon belüli angliai megjelenésével kapcsolatban kijelentette, hogy ő nem vírustagadó, de ez már neki is sok. Vitapartnerei óvatosan támogatták. Reménykeltő volt, hogy beindul a tisztázó folyamat. Sem gyanúsítani, sem vádolni nem illik senkit – legkevésbé a szellemi bátorságot tanúsító sajtószemélyiségünket – de úgy néz ki, hogy e remek kiinduló pontnak valamilyen oknál fogva nem a folytatása, hanem a fojtása következett be. Éppen ezért említendő.

A háttérhatalom vezetői rég nyíltan megfogalmazták, világ-kormányuk hatalomra jutásához csak egy kellő méretű válság kell. Politológiai elemzések, politikusok százszor idézgették David Rockefeller 1994-es kijelentését: „Egy globális átalakulás küszöbén állunk. Csupán a megfelelő válságra van szükség ahhoz, hogy a nemzetek elfogadják az Új Világrendet.” Idézgették, a bátrabbak még el is ítélgették, de nem vették annyira komolyan, hogy gyakorlatilag is fellépjenek a fenyegetéssel szemben. Pedig hiteles, soha senki nem cáfolta, ellenkezőleg, a háttérhatalom soraiból megerősítően, betartandó dogmaként idézik. Így hát egyedül a kiszemelt áldozat, az emberiség siklott el felette. Most fizetnie kell érte. Keményen, és a győzelemért felmérhetetlen áldozatokat kell még hoznia. A háttérhatalmi vezérkar ugyanis ráébredt, hogy globalizáció elkerülhetetlenül politikai, környezeti, szociális katasztrófákba torkollik, ezért ki kell dolgozni a „fenntartható fejlődés” (a kapitalizmus megmentése) koncepcióját, a globalizáció eddigi nyerteseinek biztos jövőjét. Erre hozták létre a Római Klubot és foganatosítottak egész sor intézkedést a fetisizált fenntartható fejlődés biztosítására. Ezeket elemezve-összegezve Susan George, amerikai filozófus, politológus az ezredforduló táján megírta a „Luganói tanulmányt”, amelyben a tőke állandó növekedési kényszere által szült egyre aránytalanabb jövedelemelosztás miatti bukását az emberiség nagy részének a kiirtásával elkerülni akaró gazdasági-politikai háttérhatalom terveit mesterien konkretizálva foglalja össze. Eszerint a lakosság létszámának csökkentése az egyedüli lehetséges módja, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson; kevesebb ember a természetet kevésbé fogja károsítani, kevesebb szociális problémát okoz, megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva módszerek túl nyilvánvalóak, költségesek és nem elég hatékonyak. A „módszer” ne igényeljen drága speciális berendezéseket, csak a meglévő infrastruktúra mérsékelt fejlesztését, az áldozatok kiválasztását pedig az oszd meg és uralkodj elv szerint magukra az áldozatokra kell bízni. Az önmegvalósítás, nemi korcsosulások, szeparatizmus, drogozás, abortusz bátorítása, születések számának csökkentése, bizalmatlanság keltése egymás iránt, vagy bármi más, ami szolgálja a nemzeti összetartozás, a társadalmi szolidaritás leépítését elősegíti, hogy a lakosságcsökkentés végrehajtható legyen. Tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban védőoltásnak beállított új gyógyszerekkel úgy, hogy halálesetekhez, gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezessenek. Mindez és sokminden más részletesen kidolgozva, hozzátéve az ajánlást, hogy a kormányok lehetőleg maradjanak ki ezekből, bízzák mindennek a megtervezését és végrehajtását a magánszektorra, a tőkére. A nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik megérzik, mi történik, s tenni akarnak ellene, lehetetlenné, hiteltelenné kell tenni.

Ki merné állítani, hogy nem ennek vagyunk a szemtanúi a világban. A háttérhatalom pedig a 9/11 néven ismert 2001-es gyalázatos amerikai önprovokáció világméretű sikerén felbuzdulva hozzá is látott a világválság előkészítéséhez. 2008-ban megvolt a főpróba, most pedig immár egy éve tart az előadás. Rockefeller fenti „irányelvével” összhangban Bill Gates rutinszerűen ismételgeti, hogy 15-20%-al csökkenteni kell az emberiség létszámát, s afrikai, indiai és más védőoltásnak álcázott erőszakos oltási programjaival végzi is. Akciói többször lelepleződtek, még a ködösítésben nagymester WHO sem tudta letagadni, bírósági eljárás is indult ellene Indiában, ahol félmillió kisgyermeket bénított meg a vakcinája, mégis szabadon jár-kel a világban és folytatja emberellenes ámokfutását. A Klaus Schwab és a davosi elit köré szerveződött globalista “Világgazdasági Fórum” (WEF) tavaly októberében megjelentette a „Visszaállítás – A jövő munkamenetrendje egy COVID utáni világban”, valamint videóban mutatta be a világ jövőjére vonatkozó terveit. Az állítólagos “újnormális” állapot a 9/11-t követő amerikai szükségállapot globális megismétlése és tartós alkalmazása. 2024-ig azonban mindennek maradnia kell a jelenlegi formájában, a karanténtól kezdve a kötelező védőoltásokon át az utazási korlátozásokig. Amíg meg nem puhul az emberiség. A WEF, a Rockefeller Alapítvánnyal és más szövetségeseivel jelenleg azon is dolgozik, hogy digitális technológia segítségével lehetővé tegye a hatóságok számára, hogy nyomon követhessék minden személy mozgását, majd „fizikai, digitális és biológiai identitásának összeolvadását”. A közéletben mindenkinek az úgynevezett “Corona Compliance“-nek kell megfelelnie: kötelező vizsgálatok és védőoltások, megfigyelhetőség, adathozzáférés, természetellenes követelmények, állandó fertőtlenítés, társadalmi távolságtartás kötelezettsége, azaz embertelen viselkedés.

A „politikus” vírusra visszatérve, érdekes színfoltnál jóval többet jelent, hogy Wuhan és az amerikai Fort Detrick, képletesen Kína és a háttérhatalom nemcsak nem ismeretlenek egymás számára, hanem néminemű kapcsolatban is állnak. Már Obama is hitelt nyújtott a wuhani Wuxi Pharmaceutical Corporationnak, Gates pedig résztulajdonosnak bevásárolta magát a víruskutató intézetébe, amelynek másik tulajdonosa a Soros Alapítvány, amelyben viszont a Rothschildok és a gyógyszerész maffia vezérei játszanak főszerepet. Íme, minden összefügg, ami összetartozik. Összefüggést lehet látni abban is, hogy 2019 október végén Wuhanban Nemzetközi Hadijátékokra került sor, amelyen népes amerikai delegáció vett részt. A kínaiak gyanítják, hogy ők hozták be a vírust, minthogy november 17-én bukkantak az első betegre, vagyis éppen a koronavírus lappangási idejének lejártával. Az összefüggést alátámasztja, hogy az előző játékoktól eltérően Kína és Oroszország tucatnyi aranyérmével szemben, az amerikai „sportolóknak” ezúttal csak egyetlen jutott; mintha másra koncentráltak volna. Ugyanebben az időszakban Kínába látogatott Merkel német kancellár is egy nem különösebben jelentős gazdasági konferenciára, amelyet éppen Wuhanban tartottak, majd Bill Gates látogatott hozzá Németországba. Gates kulcsfigurának tűnik további okokból is. A világ egyik legtekintélyesebb tudományos folyóirata, a Nature az interneten olvasható anyagaiban 2015-ben közölte, hogy Fort Detricnek sikerült a koronavírust úgy módosítania, hogy emberről emberre terjedjen. E tudományos közlés azonban nemcsak a WHO, hanem a járvánnyal foglalkozó valamennyi orvos és politikus figyelmét is mind a mai napig elkerülte. Sőt valakik mindig Wuhant juttatják az eszükbeMindezen túl nem semmitmondó, hogy a fort-detricki vírust szabadalmaztatták, s az egyik tulajdonosa Bill Gates és felesége Melinda Alapítványa. Ezért azt sem lehet kizárni, hogy a wuhani és a fort-detricki vírus egy és ugyanaz. Gates 2017 óta nyilvánosan többször célzott rá, hogy fennáll egy súlyos világjárvány veszélye. A szabadalom birtokában, a bekövetkező világjárvány előtt, 2019 októberében, New Yorkban hatvanöt millió áldozatot követelő és súlyos gazdasági válságot kiváltó világméretű koronavírus járvány szimulációs gyakorlatot tartott. A róla készített videót feltették az internetre, mutatva, hogy a davosi találkozókról ismert személyiségek is részt vettek rajta, köztük a Kínai Betegségmegelőzési Központ vezérigazgatója is. Mindez megerősíti a feltételezést, hogy nem egy gondatlanságból elszabadult vírus terjed közöttünk, hanem valakik egy szabadalmaztatott emberirtó vírust terjesztenek. Szűk érdekek világpolitikai céljaiból. Ezért nem a denevéreken és a tobzoskákon kell elverni a port, a halpiacon, meg a denevérodúban keresni a vírus eredetét, ahogy az említettekkel egy húron pendülő WHO teszi, hanem az emberiség ellen vírus-világháborút vívó, valamint a nekik nem tetsző országokba hol demokráciát, hol migránsokat, hol vírust exportáló nagy- és kishatalmak fegyvertárában. Fel kell hívni a világ figyelmét az emberellenes terveit megvalósító háttérhatalom nyomulására és közös, a lehető legszélesebb ellenállásra felszólítani. Magyarország el is kezdte ezt, amit a Soros elleni kampányként ismerünk, de az lecsendesedett, bár Soros lankadatlanul folytatja emberellenes, különösen magyarellenes tevékenységét.

Ismételten leszögezzük, a fentiekből is arra a következtetésre lehet jutni, hogy akár természetes, akár mesterséges a vírus, nyilvánvalóan a háttérhatalom eszközévé vált, s ha nem akarunk tévedni, így is kell kezelni. Ha pedig így van, bármennyire is megrendítő, de a vírus elleni harc világpolitikai szempontból nézve csak tüneti kezelés. Abban az értelemben, hogy nem elég csak a vírus ellen harcolni, a háttérhatalom elleni küzdelmet nemzeti szinteken el kell kezdeni, hogy nemzetközileg győzedelmesen fejeződhessen be. Valakinek, lehetőleg egy nagyhatalomnak, ideje lenne példával elől járni.

Az élet jogán

Ha minden így folytatódik, s a világ megbékül azzal a képtelenséggel, hogy a koronavírus világjárványnak nincs oka, csak súlyos egészségügyi és társadalmi következményei, azaz a fő kérdés nem tisztázódik, az emberiségnek a szó szoros értelmében életveszélyes állapotban kell tengődnie. Emiatt az egyértelmű bizonyított tisztázás elkerülhetetlenül elvégzendő feladat, s az is marad akár folytatódik a világjárvány, akár legyőzzük, mert csak így kerülhető el a megismétlődése, vagy másfajta kifinomult háttérhatalmi támadás kivédése. A tisztázás elkerülhetetlenül a háttérhatalmi összeesküvés teljesebb lelepleződésével jár, nem lesz egyszerű feladat, mivel egyértelműen kiderül, kik az emberiség ellenségei, és egészen más szemmel fogunk visszanézni az oltási kampányra, meg a zöld útlevére is. Addigra az is láthatóbban kiderül, ami máris körvonalazódik, hogy kik gazdagodtak meg az oltási kampányon. Ezért a mindebben ellenérdekelt globális háttérhatalom nemcsak védekezni, hanem támadni, ellentámadni fog. Ha eszközként alkalmazza a vírust, akkor eleve számolt azzal, hogy az emberiség, ha képes lesz segédeszközökkel is védekezni, fő eszköze mindenképpen a védőoltás lesz, amely azonban a hullámokban támadó mutánsokkal csak olyan késésekkel tud szembeszállni, ami végzetes lehet. Ennek nagy részét már a közember is tudja, vagy ráérez, s az oltási kampány egyes vonásai ezért keltettek sokakban egészséges kétkedést. Ez azonban nem a gyanakvók hibája, ezért a bírságolásukra, büntetésükre irányuló politika önmaga ellen dolgozik. A kormányoknak nem a védettjeik és a védőik rendszabályozására kell összpontosítania, hanem az igazi bűnösökre, különösen akkor, ha rejtőzködnek. Nemzetállam a nemzete védelmében csak így tud eredményesen szembeszállni a globális háttérhatalom kihívásaival.

Ennek hiányában is megtörténhet a nyitás, de nem következik békés, vagy kevésbé kritikus időszak. Minél mellbevágóbbak lesznek a háttérhatalom ügynökei által önmaguk számára tragikus önbizalommal hirdetendő újabb és újabb téveszmék, annál biztosabban kerülnek az „újnormalitás” trónjára, s ismét az elfogadására próbálnak kényszeríteni mindenkit, s „jutalmul” még egy utolsó oltást is beígérhetnek. Az „újcivilizáltak” világában az effajta zagyvaság, dőreség, baromság lett az „újnormalitás”. Velük szemben nem tanúsíthatunk politikai korrektséget, s ha valahol, akkor itt a zéró tolerancia tényleg kötelező. Az ellenséges nyomás akkora, céljai oly embertelenül messzemenőek, hogy tragédiával fenyegetik világunkat. Ennek okán a napi eligazodás és eligazítás már nemcsak önvédelem, hanem állampolgári, sőt embertársi kötelesség.

Az emberiség sorsára kihathat, ha nem nevezzük nevükön a dolgokat, szereplőket és a várható eseményeket egyaránt. TISZTÁZATLAN HELYZETÜNK LOGIKAI KÉPLETE AZ, HOGY AMENNYIBEN A VÍRUS TERMÉSZETES, AKKOR ELŐBB-UTÓBB VÉGE LESZ, HA MESTERSÉGES, AKKOR BEKÖVETKEZHET, HOGY NEKÜNK LESZ VÉGÜNK! De az emberiség, a háttérhatalom bejelentett szándékainak ismeretében, a harcképessé erősödött nemzetállamok vezetésével mindinkább felkészültebb lesz. Tárgyilagosan, félelem nélkül szembe tud nézni a valós helyzettel, a világjárvánnyal, a civilizációk beindult harcával, és képes lesz megtenni az egész emberiség érdekét szolgáló szükséges lépéseket. Oroszország, Kína, a Gatest, Sorost és a Rockefellereket perlő Peru, India, és afrikai országok, a Pfizer politikai-stratégiai követeléseit visszautasító Brazília, Argentína, Tanzánia és más országok, nem utolsó sorban a V4-ek, valamint más nemzetállamok kialakítandó és bővítendő szellemi-politikai szövetségének képessé kell válnia az elidegenült, emberiségellenes, bankár-, rasszista, genderista, szabadkőműves maffia semlegesítésére, ártalmatlanná tételére.

Mindehhez azonban, az élet jogán folyamatosan tudniuk és nekünk magunknak is tudnunk, értenünk kell, pontosan mi zajlik, hogy támogathassuk, vagy ellenezhessük azt. Tudnunk kell, mit kell követelnünk, vagy elérnünk, támogatnunk, vagy elleneznünk. Az általában széleskörű, de az adott kérdésben leszűkített tájékozódási lehetőségek körülményei között nem szemrehányásként, hanem hasznosítandó tanulságként vonhatjuk le, hogy a közember szemében az elmúlt másfél évben átélt események nem a kormányok önállóságára, hanem a háttérhatalom tervére emlékeztetnek, ezért véleményétől nem áll el, és ne is álljon el. Alapvetően a háttérhatalommal szembefordulás húzódik meg a nem ellenzéki elégedetlenkedők és tiltakozók nagy többségének a fellépése mögött is. Még ha formálisan a kormányaikkal vitáznak is, lényegében a háttérhatalommal szállnak szembe. Nekik nem a meghirdetett nyerészkedő emberellenes „Nagy Újraindítás” szükséges, hanem az élet igenlése. A változó körülmények között is a társadalmi-technikai fejlődés és a természet által kialakított emberi léptékkel és fejlődési iránnyal. A „Nagy Újraindítás” abból a téveszméből indul ki, hogy az ember van a tőkéért és nem a tőke az emberért. A javak igazságosabb elosztása helyett embertelenül törekszik rá, hogy az eszközei használják az embert, nem pedig az ember azokat az érdekei szerint. Egyes képviselői megtévesztésül még azt is állítják, hogy a kapitalizmusnak szocializmussá átalakításáról van szó.

Az emberiségnek tanulnia kell a világtörténelmi tapasztalatból is: elfajult, majd megsemmisült minden állam, birodalom, amelyben felütötte a fejét az erkölcstelenség, szexuális, faji és egyéb eltévelyedés, ami most a fél világot jellemzi. Tagadhatatlanul fontos a mesterséges intelligencia is, de most sokkal nagyobb szükség lett az emberi intelligenciára. Ezért az első lépések között kell szerepelni annak, amit, mint közemberek, valamennyien meg tudunk tenni, s mint állampolgároknak kötelességünk is megtenni már ma a saját védelmünkben, s ezzel védve az emberiséget isAZ ÉVSZÁZADOK ÓTA HELYESNEK BIZONYULT EMBERI NORMÁK BETARTÁSA ÉS BETARTATÁSA, ha kell erőteljes eszközökkel is! Ne legyen semmiféle türelem azokkal szemben, akik nem tartják be a hagyományos egészségügyi, erkölcsi, magatartási-viselkedési, szexuális, különösen a politikai-politikusi normákat. Késlekedés és teketória nélkül le kell nullázni a társadalmakra erőltetett politikai korrektséget, a hazafiakat kirekesztő nézetekkel szemben megkövetelt zéró toleranciát és más felerősödött, esetenként kormányzati támogatást élvező nemzetidegen, nemzetellenes törekvéseket. Mindezt társadalmi ellenőrzés mellett meg kell követelni a mindenkori kormányoktól, valamint tömegtájékoztatási eszközöktől. A NEMZETÁLLAMOKNAK, A NEMZETI ÉRZELMŰ ÁLLAMPOLGÁROKNAK EZ A NAGY ÚJRAINDÍTÁSA OLYAN PARANCSOLÓ, HOGY MINDENRE ÉS MINDENKIRE TEKINTET NÉLKÜL, KÉSLEKEDÉST MELLŐZVE MEG KELL VALÓSÍTANI. Ez egyáltalán nem lehetetlen feladat, ha a nemzetek és kormányaik egységben látnak neki. A többi már majdhogynem magától jönne, ha normális körülményekre számíthatnánk. De ilyenekre kilábalás esetén sem számíthatunk, ezért sem a társadalmi fegyelmet, sem a társadalmi ellenőrzést ne szűnjünk meg gyakorolni. Legyünk elegen, akik megpróbálunk utánajárni más véleménynek is, mint amiről helyes, avagy helytelen eszközökkel megpróbálnak meggyőzni bennünket. Ki tudunk alakítani helytálló saját véleményt is, amit szemléletesen bizonyít, hogy az összeesküvés-elméleteink nemcsak beigazolódtak, hanem a háttérhatalmi összeesküvés túl is igazolta őket. Esetünkben talán történelminek is bizonyulhat az a nagy feladatunk is, amely könnyűnek látszik, de most nehéz; nevezetesen, hogy azok legyünk, akik vagyunk: magyarok, akik a kormány helyes jelszava szerint magyar Magyarországot akarnak. A magyar szóra most ismét odafigyel a világ és egyre többen hallgatnak is rá. Tisztességesen és bátran élnünk kell vele. A lehetőségeinek keretében arra kell törekednünk, hogy a nagypolitikánk a nemzeti érdekeinkkel együtt az egész emberiséget szolgálja abban a harcban, amelyben le kell győznie a javakban dúskáló elembertelenedett, a valóságtól elrugaszkodott, világuralomra törő rasszista csoportocskát. A még kisebbségnek sem tekinthető törpe kártékony klikk nemcsak képes halálba küldeni az embereket, hanem a szemünk láttára meg is kezdte irtásukat. E kritikus pillanatban az legyen az irányelvünk, hogy az emberség és az embertelenség világháborújában az válhat a háttérhatalmi összeesküvők újabb, talán a háború kimenetelét is eldöntő fegyverévé, ha a népek, nemzetek, orvosok, politikusok, az emberek mindezek után sem hiszik el, hogy a háttérhatalmasok milyen sorsot szánnak nekik, s gyanútlanok, tájékozatlanok, felkészületlenek, tétlenek maradnak.

Sütő Gábor

A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó: 

Okok, okozatok, következmények, összefüggések – 9/11, háttérhatalom, covid (1. rész)

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Tartsd meg a rendet és a rend megtart téged

Japánságtudat – magyarságtudat: Széles Tamás és Széchenyi (II. rész)

Összehangolt támadás indult Orbán Viktor ellen

Close