Hirdetés

Mindszenty bíboros karácsonya

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

1948. december 26-án, kedves karácsonyi ajándék gyanánt a magyar katolikusoknak, az egyháznak, és nem utolsósorban, magának a bíborosnak, az ÁVH letartóztatta Mindszenty József esztergomi érseket, Magyarország hercegprímását.

Az érseknek – mondhatni -, már praxisa volt az ilyesmiben, a hajdani nyilas hatalom 1944. november 27-én már egyszer letartóztatta. Akkor az volt az ürügy, hogy megtagadta katonák elszállásolását a püspöki palotában. A kommunista rendszer vérbíráinak extrémebb volt a fantáziája: hűtlenség, kémkedés, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény és valutaüzérkedés volt a vád.

Az – az akkori idők „jó” szokásainak megfelelően -, természetesen mit sem számított, hogy ezeknek a vádaknak mennyi köze volt a valósághoz. Egy volt a lényeges, hogy a népszerű, nagyhatású és a kommunista rendszert élesen bíráló főpapot „kivonják a forgalomból”.

Letartóztatása után a hírhedt ÁVH központba, az Andrássy út 60-ba került, ahol pontosan tudták a kommunista pribékek, hogy kell bánniuk egy olyan „alávaló” pappal, aki még a letartóztatásakor történt házkutatásról szóló jegyzőkönyvet sem hajlandó aláírni. A főpap gyógyíthatatlan pajzsmirigy betegsége folytán vele szemben nem alkalmazhatták az ÁVH-nál megszokott, szovjet tanácsadók javasolta pszichotróp szereket. Csak mellékesen: az ilyen anyagoknak megvan az a kedves hatása, hogy az ember még a saját halálos ítélet is vidáman mosolyogva, önként írja alá…

A bíboros szerencséjére – vagy szerencsétlenségére – a „meggyőzés” másik, nem kevésbé szörnyű módszerét választották. És a megfelelő embert is megtalálták hozzá Décsi Gyula államvédelmi alezredes személyében.

Mindszenty József maga így írt az egyik „kihallgatásáról”:

„Éjjel 11 óra. Megint kihallgatásra visznek, 72 órás nem alvás és az állandóan megismételt gumibotozások után. A vallatás tárgya egész éjjel az összeesküvés és kémkedés. Most már teljesen magamra maradtam, kimerülten és elcsigázottan. Egyedül kell érvelnem, amikor újra és újra elém rakják aláírásra a hegymagasságúvá nőtt jegyzőkönyvkötegeket. Amíg az aláírást megtagadom Décsi alezredes éjjelenként 2-3 ízben is átad a kínzómnak, aki felugrik, visz a cellámba, levetkőztet, leteper és kéjes gyönyörűséggel záporozza rám az ütéseket. Fizikai megtörésemre szolgál egy másik kegyetlen módszer is, nem engednek aludni.”

Később az ÁVH két „írásszakértője”, Sulner László és felesége Fischof Hanna elismerték, hogy a bíboros állítólagos, saját kézzel írott vallomásait ők hamísították. Persze erről a Mindszenty-perben szó sem esett, eshetett.

A Budapesti Népbíróság, a koncepciós perekben megszokott rövid színjáték után, 1949 február 8-án hirdette ki a jó előre meghozott ítéletet: életfogytig tartó fegyházbüntetés.

„Hálát adok az Istennek, hogy életem folyamán a jó szándékot nem veszítettem el. Reám a II. világháborús összeomlás után egy nehéz történelmi szerep várt, s ez abban állott, hogy nekem kellett az Evangélium összefogó világosságának és szeretetének a meghirdetője lenni. Ma reggel ez az imádság jött az ajkamra: Da pacem Domine in diebus nostris, in diebus istis! – Uram, adj békét ezekben a napokban! Nem a közeli vagy távol-jövőbe, hanem érdekes, ez az ősi imádság azt mondja: ezekben a napokban. S ezt a békét én kértem az én Egyházamnak, amelynek szeretetét elhoztam ide is. Ezt a békét kértem a magyar államnak, amely iránt való engedelmességemet megmutattam; s ezt a békét kérem a magam lelkének is…” – mondotta a bíboros a perben, az utolsó jogán elhangzott beszédében.

Az életfogytig tartó rabságból nem lett semmi. Betegsége és a folyamatos nyugati tiltakozások hatására 1955 júliusában a börtönből háziőrizetbe szállították át először Püspökszentlászlóra, majd Felsőpeténybe. Onnan 1956. október 30-án szabadult.

Kiszabadulásának körülményeiről a források eltérően írnak, egy dolog azonban bizonyos: a rétsági harckocsizó ezred Forradalmi Katonatanácsának elnöke Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy ellen a forradalom utáni megtorlások során épp a Mindszenty hercegprímás kiszabadítása volt az egyik fő vádpont. Hogy ez és a többi vád igaz volt-e vagy sem, az akkori „vidám” időkben teljesen mindegy volt. Az őrnagyot biztos, ami biztos: 1957. december 10-én kivégezték.

Mindszenty József akkor már a budapesti amerikai nagykövetségen talált menedéket, amelyet aztán hosszú, hosszú ideig nem hagyhatott el…

De ez már egy másik történet.

Cabe Ferrant

Hungary First

Források: Mindszenty.hu; Wikipédia;

A borítóképen Mindszenty József hercegprímás a vádlottak padján 1949 februárjában (MEK/OSZK).

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás