Hirdetés

Mikor lépett frigyre az Európai Unió a (nacionál-) fasizmussal?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Mindazok figyelmébe ajánltatik Európában, akiket a szodomiták és degeneráltak emberi jogai jobban érdekelnek, mint az, hogy az Európai Unió egyik társult államának felelős tisztségviselője útilaput kötne mindenki talpára, akinek nem tetszenek A NACIONÁL-FASISZTA NYELVI TÖRVÉNYEK. Több százezres, milliós nemzeti közösségekről van szó. (Már ha egyáltalán értik még az Európai Parlamentben azt a fogalmat, hogy “NEMZETI KÖZÖSSÉG”)

Két kérdésünk van.
1. Mikor lépett frigyre az Európai Unió a (nacionál-) fasizmussal?
2. Mikor szándékoznak (ha egyáltalán) meghallgatást tartani az emberi jogok ukrajnai helyzetéről?
Csikós Sándor

Kopogtató: ha mi elmegyünk…

Minden héten háború – mondhatnám ironikusan. De már egyre keserűbben hat a szarkazmus pirulája. Fiatal értelmiségiként, kisebbségi állampolgárként, meghallgatva egyes honatyánk szavait, azon gondolkodom el megannyiszor, hogy ami körülöttünk történik, az poénnak nagyon morbid, valóságnak meg szürreális – és mégis ez van.

Tarasz Kreminy államnyelvőrünk nekem és jó néhány honfitársamnak kötne útilaput a lábára. „Költözzön más országba az, akinek nem felel meg Ukrajna vagy az ukrán nyelvtörvény” – adta a jó tanácsot nekünk. Azt is elmondta az ombudsman, hogy az ukrán állampolgároknak tiszteletben kell tartaniuk az alkotmányt, a törvényeket és az ukrán népet.

Ki merem jelenteni, a fent idézett szavait Kreminy úr nem gondolta végig. Játsszunk el a gondolattal, hogy az ország minden egyes lakója megfogadja a tanácsát. Én őszintén meg lennék lepve, ha rajta kívül maradna valaki Ukrajnában. Mert mire is szólít fel minket a politikus? Tulajdonképpen arra, hogy megszoksz vagy megszöksz. Minden úgy jó, ahogy van, ne akarjunk változtatni a szovjet mentalitáson, ne akarjunk jobb életkörülmények között, európai embernek megfelelően élni, hát jó nekünk a nyomor! Ja, hogy nem tetszik? Tudod merre a határ…

A fenti kijelentést egy magát európainak tartó ország politikusa még csak gondolati szinten sem szabad, hogy megengedje magának. Többmillió lakos emberi méltóságába gázolt bele. Az a legszomorúbb, hogy erre még büszke is.

Háború van. A gazdaság romokban. Az egészségügy az emberfeletti megterheltség alatt csoda, hogy nem omlott még össze. A lakosság több mint 60%-a szegény. Nem gondolhatja komolyan Kreminy úr, hogy nincs szükség változásra.

A politikusoknak mi, az ország lakói szavazunk bizalmat. A mi bérünkből fedezik az ő fizetésüket, így gyakorlatilag a mi pénztárcánkból élnek. Tehát, ha mi elmegyünk, akkor ki fogja megkeresni azt a pénzt, amiből az ő állását finanszírozzák? Ha nincs munkás, nincs szükség a főnökségre sem – ezt még a gyári dolgozó is tudja. Ahogyan azt is, hogy leépítéskor mindig azt engedik el, akit nélkülözhetnek. Elnézve a mai belpolitikai életet, ahol szinte havonta cserélgetik a biztosokat, minisztereket, kormányzókat, a nyelvőrség sem látszik a legstabilabb munkahelynek. Hozzáteszem: jelenleg én is fizetem a zenészt, vagyis jogom van dalt kérni.

De ne engedjük el ama bölcs és igazságos eszmefuttatást sem, hogy az ukrán állampolgároknak tisztelniük kell az alkotmányt, a törvényeket és az ukrán népet. Mintha a biztos úr elfeledkezett volna egy kis apróságról, a többmilliós kisebbségekről, akiket senki sem tisztel. Számomra, magyar anyanyelvű, magamat magyar-ruszinnak tartó állampolgárnak duplán sértő volt a kijelentése. Ki tiszteli a magyar kisebbséget? Arról már hadd ne kelljen beszélnem, hogy Ukrajnában a ruszin nemzetet el sem ismerik – a világon egyedüliként. Holott egy saját nyelvvel, kultúrával rendelkező nemzeti kisebbség, sőt, országuk sincs, ergo az ukrán jogszabály logikája szerint őshonos. És mégsem. Hogy is van ez akkor? További érdekesség, hogy egy olyan törvény betartását követeli a nyelvőr, ami az alkotmánnyal szembemegy. Akkor most melyiket is kellene követnem, az alkotmányt vagy a törvényt? Milyen módon tartsam meg az egyiket, ha azzal a másikat áthágom? És mi a helyzet az alapvető emberi jogokkal, ami kimondja, hogy mindenki egyenlő, és nem különböztethetnek meg mást faji hovatartozása, anyanyelve, vallása stb. miatt?

Én, kisebbségiként, úgy gondolom, tiszteletben tartom a többséget. Csupán annyit várnék el, hogy ez az alapvető emberi gesztus a politikai elit felől kölcsönös legyen az irányomba. Nem többletjogokat, hanem egyenlő és európai emberhez méltó bánásmódot szeretnék. És nem, nem fogok elmenni Kárpátaljáról, mert ez a hazám, és én itt akarok élni. És azon fogok dolgozni, hogy ha valami nem tetszik, akkor változtassak rajta a magam és embertársaim javára. Mert ez a hazám. Mert kötelességem a rosszat jóra változtatni, legalábbis erre törekedni. Nem húzom magamat ki a munka alól. Nem hagyom, hogy bántsanak azért, aki vagyok. Nem hagyom, hogy mást bántsanak a környezetemben azért, aki. Magyar és ruszin nemzetiségű vagyok. Ukrán állampolgár vagyok. Európai ember vagyok.

Szabó Kata
Kárpátalja.ma

Kiemelt kép: Kárpátalja.ma

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this: