Meszlényi Róbert Imre: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”
Évszázadokon át, ill. a mohácsi vész óta idegenek parancsai szerint kellett élnünk, de a nemzetünk szabadságvágya 1848-ban elindított egy harcot, mely felcsillantotta azt a reményt, mely évszázadokkal később, úgy-ahogy beteljesült, mert a monetáris világban teljesen, senki sem független. Mégis, a szabadság reményében született Petőfi Sándor felejthetetlen Nemzeti dal c. verse, melynek refrénje e rövid írásomat is megihlette.
Csodálkozom, amikor e természetesnek tűnő felkiáltás ellenére, ma is olyan rétegek szavaznak a haza ellen, akiket azok befolyásolnak, akik nyerészkedésük érdekében a magyar nemzet önrendelkezését idegenek számára teljesen felkínálnák.
Az idegen elnyomó az eredetileg gazdasági közösségnek induló, de lassan politikai erőszakszervezetté átalakult Európai Unió, mely korrupt és nemcsak köztörvényes bűnözőket, hanem még terrorszervezeteket is védelmez, és melynek egyetlen célja, hogy a plutokrata világunkban az uralmát kiterjessze, amihez nyilván egy nemzetellenes politikára van szüksége, hisz az egyeduralom legnagyobb ellensége, a SZABADSÁG.
Az Unióhoz dörgölődző (nemzetek és kultúrák összevegyítését, vagyis azok eltörlését segítő), azok ellenséges parancsainak behódoló, újonnan alakuló pártok vezetőin nem csodálkozom, csak azokon, akik ezekre akarnak szavazni. Nem ismerik talán Petőfi örökérvényű esküjét? Vagy ők a haza ellenségei? Ha azok, akkor viszont Magyarországról (mindenüket otthagyva) azonnal el kéne tűnniük. Ők otthontalan hazátlanokká akarnak válni? Nem tudják, hogy az élet egyetlen értelme a szeretet, amit az otthonukban, édesanyjuk által ismernek meg, vagyis azt főleg a családjuktól kapják, és a család a védelmet nyújtó haza nélkül nem érzi magát biztonságban és a haza sem létezhet a nemzet fennmaradásához szükséges összefogás nélkül. Úgy látszik, sehová sem akarnak tartozni, mert a nemzeteket összekeverni vágyó balliberális globalizáció olyan, mintha a szép színeket összekevernénk, hogy egy unalmas, semmitmondó szürkeség jöjjön létre. Vagy csak kultúra nélkül akarnak élni, „mint a szükségét végző vadállat”, ahogy József Attila megfogalmazta?
A globalizáció elérése egy egypólusú fizikai lehetetlenség, utópia, mert a világunkat kitevő atomok mindegyike kétpólusú és a nagy társadalmakat csak az erőszak, vagy a félelem tudja valamelyest összetartani. A régi hatalmas birodalmak mind megbuktak és a mostaniak sorsa is ez lesz.
De, ahogy már tudjuk, a harmadik világháború kitörésével, vagyis a földi élet megszüntetésével könnyelműen „játszadozó” EU vezetőinek éppen a mi Orbán Viktor miniszterelnök urunk szálka a szemükben, aki az elmondott törvényszerűséggel tisztában van, és józan gondolkodása által háborúellenes és az önrendelkezésünket is megvédi, akit nem tudnak betörni, ezért az irigység felkeltésével, hazánk kártékony, v. az öngyilkosság perverzitásában szenvedő polgárait ellene hergelik. Először egy ilyen uszítás eredménye lett éppen a szenvedésünk kezdete, az 1526-os mohácsi vész is. Ugyanis 12 évvel korábban (Mátyás után 24 évvel, nemzetünk középkori fénykorában), 1514-ben akarták a Rákos mezején összegyűlt kereszteseket a török ellen küldeni, amikor e had hazánkra támadt és a magyar csőcseléket a gazdagok és a király ellen uszították, amikor Nyugat-Európában még az a szállóige terjengett: „Extra Hungariam non est vita, si est vita non est ita”, vagyis „Magyarországon kívül nincs élet, ha van is élet, az nem az igazi”. És ha valóban ilyen jó élet volt, miért is kellett volna akkor lázadozni?
Ezt az országfelforgató járást mégis parasztlázadásnak nevezték el, de az mindenesetre az évszázados rabságunkat okozó, idegenből irányított merénylet volt.
Az idegen zsoldosokkal erősített keresztesek hazánk kiválóságait gyilkolták le, és Székely György, Loredano velencei dózse megbízottja (Daniele Barbaro, Velence történetírója, és a Tripartitum is Dózsa eredeti „Székely” nevét írta le, de őt, mint „dózse” ügynökét később „Dózsa” Györgynek nevezték el, ahogy most Brüsszel Péter név is hallható) tömegeket maga mellé tudott állítani, és ezzel az országot két részre szakítva, polgárháborút szított a nemzetet védelmező nemeseink ellen, így a felzaklatott ország védelme Mohácsnál, Velence szövetségesének (vö. Enrico Dandolo dózse, aki Zárát Imre királyunktól elragadta és Konstantinápolyt a középkor elején, az Ázsiából visszajött török nép kezére akarta játszani, ami később 1453-ban be is következett), a töröknek nem tudott ellenállni. A korabeli források is elárulják, hogy Székely György főleg a gazdagok és a királyság ellen harcolt, hogy ő lehessen a király, amire a jelképes kivégzése is utalt.
Viszont e témában a legfontosabb kérdés az: hogyan kerültek a földjüket, valamint a gondozásra és etetésre szorult állatjaikat önként el nem hagyó parasztok is a keresztesek közé?
E kérdést eddig a főleg kommunista (vagyis nemzetellenes) nevelésű történészeink nem tették fel, de erre egy fennmaradt írott emlék megválaszol: „Egy május 31-i budai cseh levél szerint városról városra, faluról falura vonúlnak, gyújtogatnak, rabolnak, ölnek, karóba húznak, a népet pedig arra kényszerítik, hogy hozzájuk álljon s a ki ennek ellenszegűl, agyonütik.”, vagyis „faluról falura vonúlnak, gyújtogatnak”, ahol főleg parasztok, nemzetünk 90%-a önellátásból, boldogan, pénz nélkül élt és aki nem akart meghalni, v. a háza felgyújtása által családjától is örökre elbúcsúzni, csatlakozott hozzájuk (így kerültek parasztok a csőcselék közé, és ezért szépíthették tombolásukat jogosnak látszó parasztlázadás névre, viszont a magyar családok tűzhalála miatt kellett vezérüknek jelképesen tüzes trónon meghalni!), de aki e legkegyetlenebb zsarolásnak is ellenszegült (nyilván a parasztok), agyonütötték Dózsáék. A mindenki számára érthető megokolás szerint Petőfi és Ady is tévedett, mert a parasztok is csak kényszerből kerültek Dózsa hadába, így az 1514-es esemény nem parasztlázadás, hanem fegyveresek által elkövetett népirtás, a magyar civil lakosok ellen, ami egy igazi genocídium volt! Persze csőcselék minden nemzet közt él, akiket kényszeríteni sem kell nagyon, őket irigységkeltéssel lehet könnyen uszítani, az önrendelkezésüket védő, szabadságszeretők ellen. Az irigység viszont gyűlöletet szül, ahogy Wass Albert is írta:
„Van egy bizonyos emberfajta […] Aki csak rest, és ezért elégedetlen. Aki tehetségtelen, és ezért irigy. Aki gyűlölködő és mindenkit meg akar ölni, akitől elvehet valamit.”
A felfordulásos forradalmakat mindig az uralkodók készítik elő, hatalmuk növelésére, mert ahogy Babits Mihály Az írástudók árulása c. könyvében is írta: „A nagy tömeg tétlen és vak, mint a test volna fej nélkül; megy, amerre viszik; neki nincsenek problémái a fizikai megélhetés problémáján kívül.”, és akik őket „viszik” 1514 óta, nem mások, mint a 16. sz-i velencei kalmárok követői, a plutokraták. Így a plutokraták első sikere az 1514-es Dózsa-féle genocídium volt (hazánkban a II. világháború utáni évek proletár vezérei, ezért szerették a vérben gázoló, hazaáruló első emberüket Dózsát, akiről utakat és tereket neveztek el), mely után, a számukra legfontosabb akadályt, Magyarországot Mohácsnál már ártalmatlanná tehették (miért volt számukra hazánk a legnagyobb akadály(?), arról a teljesen elferdített magyar történetírásnak halvány gőze sincs, de azt egy kiadásra váró könyvből hamarosan megtudhatjuk).
Ezután jöhettek a Dózsa-féle ochlokráciák vérengzéses nagy forradalmai, mint az 1789-ben kezdődő nagy francia forradalom, v. az 1917-es bolsevik forradalom, melyet hazánkban 1919-ben a trianoni tragédiához vezető Lenin-fiúk tombolásai követtek, akik közül a második világháború után többen Moszkvából visszatérve fölélesztették a csőcselék (álomvilágába, a kommunizmusba vezető) szocialista hatalmát, hogy az orosz szuronyok védelmében az ország szorgalmas polgárait teljesen kifoszthassák.
A parasztoktól lehetőleg mindent elvettek, mert azok bűnös, önellátó szorgalmas „kulákok” voltak (ui. a szabadságot jelentő önellátás a legnagyobb bűn a kalmárok szemében). Mindenütt lehetett hallani parancsaikat: „A nép nevében lefoglalom!”, mely javakba később, az ún. kárpótlási jegyek osztogatása után maguk ültek bele. Ez a mai Magyarország vagyonelosztása.
E posztkommunista „bizonyos emberfajta”, mely „tehetségtelen, és ezért irigy. Aki gyűlölködő és mindenkit meg akar ölni, akitől elvehet valamit.” ma is él, akik hasonlítanak elődjeikre, ők keltik hazánkban most a gyűlöletet.
Orbán Viktor személye elleni gyűlöletüket már 2013-ban, a róla készült hungarocell szobor lefejezésével, vagy színdarabban is kifejezték, de csak azért, mert ő tehetséges és bátor is, aki Istentől kapott erényeivel védi bátran a megcsonkított hazáját és nemzetét, ami egy rendkívüli teljesítmény.
Ady Endre a bátrakról írta:
„Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek / S ha százszor tudtak bátrak lenni, / Százszor bátrak és viharvertek.”
Valóban, a legkiválóbbak lesznek az alantas emberektől viharvertek.
E bátrak ellen merényleteket követnek el, nemcsak képletesen, hanem ténylegesen is, mint többek közt, a szlovák miniszterelnök, Robert Fico ellen, 2024. máj. 16-án, vagy 2024. július 13-án, Donald Trump ellen, amerikai elnökválasztási beszéde közben. De az erőszak mindig attól a tehetségtelen balliberális csőcseléktől jön, akik vélt igazukhoz észérveket nem találnak, ezért folyamodnak az erőszakhoz. Az emberiség története nem több, mint a rabszolgatartás és szabadságvágy szüntelen párharca!
Aki családját, hazáját, a szabadságot és főleg az igazságot szereti, biztos nem az elnyomók oldalára áll, és szavazatával is hozzájárul ahhoz, hogy „rabok ne legyünk!”
A szabadságszeretők biztos nem a mostani, pszichopata elmebajban szenvedő és Brüsszel rosszindulatú utasításait hűen követő új üdvöskéjének pártjára fog jövőre szavazni. Remélhetően, az irigységkeltéssel irányítható „emberfajta”, akkor is lényegesen alul marad a józanul gondolkodó magyar polgárokkal szemben! Ha az általunk megszemélyesített Igazság (a Mindenható Törvényszerűség), az Isten is úgy akarja!
Kiemelt kép forrása: erdmost.hu
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
