Hirdetés

Mayer Gábor: Virágvasárnap

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Goromba, szeles idővel tört ránk az éj, s a tegnap virágkeltető, napsütéses melege után ma nem hív a kert. Mintha odakintről figyelmeztetne: emlékezz!

Jézust ezen a napon fogadták virággal, pálmaágakat terítettek elé, mikor bevonult Jeruzsálembe! Majd egy hét sem telt belé, s beteljesítették végzetét. Azóta is. A feltámasztottak, látóvá tett vakok, a gyógyítás óta vidáman ugráló, s kegyetlenül korbácsolni tudó bénák mindig, újra és újra megfeszítik. Halál reá, halál – ordítják, kiket kigyógyított némaságukból, halál reá, halál! – ordítják az újra nép közé vegyülni merő tegnapi bélpoklos rühesek, gennyes keléseiket bőrükről levetők, mert könnyebb a test hibáin javítani, mint úrrá lenni a lélek feketeségén.

A törleszkedők mindig elárulnak, a lelketlenek mindig kiszolgáltatnak. Ők a háromszorosan Barabást kiáltó tömeg, akik tömbbé állva szorítanak ki maguk közül mindenkit, kinek nem fekete a lelke. És az évről évre megfeszítők zavarodott tobzódásában fénylik föl, mennyire érvényesek Kölcsey Himnuszának sorai: „Bújt az üldözött, s felé / Kard nyúl barlangjában”. Kardot önteni, kovácsolni sokféle anyagból lehet, ma a legpusztítóbb kardokat megzavaró elméletekből, kötelezővé tett őrületekből készítik, melyekkel benyúlnak otthonunkba s tovább, lelkünkbe, agyunkba, és levágják rólunk gyerekeinket, unokáinkat. Ha szólni merészelnénk ellene, ellenkezni, eltartani, – kirángat az igazodni vágyó tömeg, s lökdösve, tolongva visz a helytartó elé.

Régen, 2002-ben azt hittük, hogy ez csak valami hiba. Tévedés, amit meg lehet beszélni. Ma már tudjuk, hogy az is a felé nyúló kard volt: Kövér László akasztani akar! Ha már annyi ön, s egymáshoz feszülő bizalmunk sincs, hogy legalább álmodni merjünk egy budapesti olimpiával, hát – nyugodtan felakaszthatjuk magunkat, mondta Kövér. És összeálltak a kigyógyítottak, feltámasztottak, hogy jótevőjüket megfeszítve visszadugják fejüket a nem lesz gázáremelés szöges jármába. Rémületet nem, még csak apró borzongást sem okozott az MSZP akkori frakcióvezetőjének, a mára szalmával tömött és lenolajjal fényesített Lendvai cenzor elszólása sem: mindenért a Fidesz a hibás, mert olyan magasra emelte az ígéret lécet, hogy mi azt csak az ország teherbíró képességének meghaladásával tudtuk túlígérni. Azt pedig nem bírja el a gazdaság, ezért semmit se tartunk be abból, amit a választási cécóban mondtunk. (Egy dolog a választás, más dolog a kormányzás – mondta neves elődjük, a brüsszeli szalont, szobrot kapott pufajkás Gyula.)

Pedig akkor éppen olyan felszálló ágban voltunk, melyen utazva minden ígéret teljesülhetett volna. Persze nem egy SZDSZ vezette, részben tehetetlenkedő, részben kötelező kiajánlásokban vitézkedő kurzusban. Hanem nemzeti kormányzással, illetve annak folytatásával. Ma ismét rajtunk a Biden-i idők választási vurstlija. Ezek kimondva is valóban akasztani akarnak. Rögtönítélő bíróságokkal, vagyonelkobzásokkal és állampolgári jogoktól való megfosztással. Ma már az idegen csapatok behívását is úgy tárgyalják, mintha az egy villamosmegálló átrakása lenne. Olyanok a leghangosabbak, akik képtelenek voltak ugyan bejutni a törvényhozásba, de ők a legfrissebbnek mondható erő, akit behívott ide az idegen érdek. S ahová (mint egy nyaralásra) befizették őket, az EU intézményeinek gumikorlátjait is erősen szétfeszíteni látszanak. Tudományuk a programozott káosz. Honi zöld-vörös társaikkal együtt első lépcsőben a kormányzati önkény alóli felszabadító szabadságharcot indítva követelték, hogy a kormány ne mutyizzon mindenféle keleti vakcinával, mert azok veszélyesek. Tüzelték a velük szimpatizálókat, elbolondítottakat, hogy utasítsanak el minden orosz és kínai oltást, követeljék a soha ide nem érő igaziakat. Polgármestereik önhatalmúlag küldték vissza a gyógyszereket úgy, hogy az emberek nem is tudtak róla. Ma már éles váltással követelik, hogy azonnal oltsanak be mindenkit, akit eddig ők elriasztottak, de ne kelljen regisztrálni hozzá, hanem nyissanak ki stadionokat, ahol minden megjelenőt csak úgy, bemondásra fogadjanak. S ha nem lenne eszénél az egészségügyi kormányzat, ma már ott hullámoznának mindenhol az ilyen és olyan vakcinát elutasítva oltást követelő tömegek, akikről senki se tudná, kaptak-e, mikor kaptak, kapta-e, és milyen első oltást, s mit lehet beadni nekik? A mentőktől az az áldott jó asszony már sorolná is a felelőtlenség áldozatait, akiket még ő sem tudott az e földi világban tartani.

Angyal szárnyakon kígyó jő elő, keresztre feszül a jótevő? A testi bajaiból kigyógyított, de tályogos lelkűnek maradt tömeg megint vért szomjazik. Ma még a dicsőséges bevonulás virágvasárnapja van. A tanítványok vadállatok elé vetése még odébb. A családtámogatásokkal megszerzett otthonok megadóztatása, kölcsöneik piaci alapú kamatoztatása, az energiaárak megduplázása, munkahelyek sereges megszüntetése még odébb, de elég közel ahhoz, hogy egy papír és ceruza segítségével bárki kiszámolhassa az akasztani vágyóktól várható jövőjét. Milyen lesz az új világ a mostanában kapott fizetésemelések többkulcsos adóval lehetséges eliminálása után? Eltűnődhetünk, milyen érzés lesz az ingatlanok, bankbetétek megadóztatása, a kincstári vagyonjegyek lefoglalása. Hiszen nagyon kellene a pénz a szivárványra, és a világ zaccának testvéri befogadására.

Körmeneteket a járvány miatt nem tartunk, itt a lehetőség, hogy az otthoni nyugalmat kihasználva mindenki kiszámolhassa, mit lopott el tőle a NER rendszere? Állításkor le kell írni, ki, mit, hol, mikor lopott el tőlünk? Hogyan loptak el mindent az állandó fejlődés közben s úgy, hogy ha nem a NER rendszere van, rögtön esélyes Ficánka néni panasza: nem bír ennyit a gazdaság! Most még hangosan mondják, hogy abból a pénzből, amit ők soha nem lennének képesek megtermelni, s még kölcsönből se tudnának előállítani mire, mikor, mit kell költeni az oly sokat szidott kormányzatnak, de hatalomra kerülvén már csak a nincs ingyen ebédről, a nincs pénzről, többet fogyasztottatok, mint amennyit termeltetekről szól énekük.

Ma még Virágvasárnap van, alig látni virágot a kertekben, s Jeruzsálembe se kell menni, mert régóta ott vagyunk. Ki se csődülhetnénk a szamár elé, vigyáznunk kell magunkra, hogy mire eltakarodik a vírus, maradjon, aki örül az újranyitásnak. Ez egy olyan Virágvasárnap, amikor nem dobálunk virágokat a bevonuló lába elé, így tehát értelemszerűen maradjon el a megfeszítés is. Úgyis országon kívüli erők megbízására történne ez a mi keresztre feszítésünk, amiből előbb vagy utóbb, de megint feltámadunk. S ha gondolatainkban idáig jutunk, eldobálhatunk papírt, ceruzát – nem kell jövőt számolnunk tovább, mert tudható, hogy mind jobb és jobb lesz, az eddig tapasztaltak alapján egy egység befektetett bizalmunkért legalább tízegységnyi gazdagodást kapunk. Szakítsuk meg az átokfonalat, ne legyen igaz a mondás: kell a jó? Nem. Kell a rossz? Kell. Nesze, bújtasd ingedbe, vidd a rosszat.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás