Hirdetés

Mayer Gábor: Béke van, a sötétség erőinek békéje

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

A Karc FM Paláver című betelefonálós (interaktív – hogy utálom ezt a kifejezést!) műsorába jelentkezett egy fiatal hang. Ilyenkor felfigyel az ember, mert a délután négy és hat óra közötti időben leginkább nagyszülő életkorú telefonálók jelentkeznek. A fiatalabbak, ha hallgatják is – ezernyi más sürgölődéssel vannak elfoglalva.

Ő nem híve ennek a kormánynak – mondta, de elismeri, hogy mindent jobban csinál, mint tennék azok, akik tüzet fújva akarják megszervezni leváltását. Sőt, az ellenzéki összefogás mindegyik (vagy majd mindegyik és egyformán) szereplője alkalmatlan a kormányzásra, őket jelölni több mint irónia – maga a groteszk. Meg se kell hallani beszédjüket, mert az mind a politikai abszurd világába tartozik, de egyet kér a nemzeti oldal szimpatizánsaitól: lazítsanak háborús retorikájukon. Itthon nincs háború, béke van. Ő tudja, milyen a háború, Közel-Keleten volt katona, számtalan halált, emberi szenvedést látott, s hallotta a robbanó fegyverek tölteteitől felszaggatott Föld jajdulásait is. Itthon béke van, ne beszéljünk háborúról!

A nemzeti oldal nyolcvanasai, akik a második nagy háború előtt születtek, vagy épp a háború ideje alatt, és pincékben vészelték át a bombázásokat, akik nagyapjuk, apjuk nélkül, és alig valami lencse, száraz borsó, krumpli egyre kisebb adagjaival húzták ki a hónapokat, s csak igen ritkán tudtak hasítani valami lódögből – ők is tudják, mi a háború tüze. Akik kisgyerekként imádkoztak szüleikkel, hogy ne rájuk csapjon le a bomba, s az a szomszédban rettegőket sújtotta agyon, – ők is tudják, milyen a háború. Tudják, milyen volt a háború 56-ban, láttak feketére dermedni utcára ömlő piros vért, térdre rogyni nemrég visszaépített házakat.

Béke volt már akkor is, amikor a keresztre szegezett Magyarországot úgy darabolták fel, mint hentes teszi a rénfára húzott disznóval. Béke volt, amikor a letépett területekről szál ruhában menekültek otthonukból, vagyonkáikból a kiűzött magyarok. Béke volt már, mikor a béke új törvényei szerint jöttek értük fekete autóval, teherautóval hajnalban, hogy elvigyék új békét tanulni őket. A világ arcát letépő nagy háború után már 11 éve béke volt, amikor tűzzel gázolt ránk a Szovjet, mert a magyar nép le akarta vetni a nyakába tett rabláncot. A még békés és már békeidőben intézik népek, földrészek sorsát süppedő szőnyegű szalonokban pont úgy alkudva a békében bízva hívőkre, mint marhákra teszik azt vásárokban.

Igaza van az élete delelőjéhez kapaszkodó veteránnak, itt nem robbannak tűzbombák, nem fütyülnek lövedékek, fölöttünk nem zúgnak repülők, de ebben a harctéri csendben százszorta élénkebb mozgás van a maradék Magyarországon belüli népesség önmagából való kilakoltatására. Amint a szintén békeidőben dúló béketábor kegyetlen békeharca zajlott vad elszánással az emberek fizikai és lelki életének megkaparintásáért. Akit megmart a kígyó, gyíktól is fél, aki megégette száját, a jeges vizet is megfújja, s akinek el akarták már vinni lelkét, minden ruha lebbenésére figyel. Ezért látjuk, hogy a távoli, lényegében fizikailag láthatatlan szalonokban miként készítik elő azoknak a kandidálóknak kormányra juttatását, akiket a telefonáló veterán sem szeretne, mert selejtes, silány ripacsnak tarja őket. És mi, háborút is ismerők, lelki, szellemi terrorral vertek, százszor becsapottak és százszor kinevettek, mi tudjuk, mikor mozdul barlangjában az otthonainkat szétgázolni, minket százegyedszer is lenyelni készülő szörnyeteg. És ezt a tudást utódlással, génjeikben, zsigereikben hordják magukban újabb s újabb generációink.

Mely tudás szerint az elnöki választást magasan nyert Trump kipasszírozását elnöki székéből a tervezett háború próba csatájaként kell és lehet csak értékelni. Azoknak az erőknek, akik a demens Bident tolták helyére, itthon is az ócskákra van szükségük, a százszor korruptakra, tolvajokra, akik mindent megtesznek, hogy szerezhessenek maguknak még. Mert a sötétség erőinek csak az ő segítő aláfekvésükkel sikerülhet végérvényesen kilakoltatni a nemzetállamokat a jeges űrbe.

Tud róla a szimpatikus háborús veterán vagy sem, érdekli-e igazán vagy sem, komoly hadmozdulatok zajlanak a magyarság (és most már a maradék államon belüli, és azon kívül rekesztetteknek együtt és egyszerre történő) önmagából való kiűzéséért, ami ellen erőnket megfeszítve kell küzdenünk.  Eddig nem sikerült se 19-ben, se 47 – 53 között, se 1990-ig tartó időben, amikor eldugtak minden olyan művet, ami megvilágíthatta volna a később születettek előtt is a háttérhatalom valódi tetteit és szándékait. És nem sikerült a háttérhatalomhoz törleszkedők tizenkét éve alatt se. Ma, a kimondatlanul kötelező térdelések idején sokkal több történik: vagy ne legyenek születő gyerekek, vagy ha vannak, teljes kultúra és identitásvesztéssel növekedjenek, mint tenyészhelyétől messze hajított növény kényszerül valahogy megélni.

Csend és béke van, nincs csatazaj, csak valami villanymotor szerű, állandó, fájdalmas zúgás. Még halljuk, s amíg halljuk, tehetünk a leállításáért.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Ismét a demokratikus értékekkel van bajuk ugyanazoknak...
Ismét a demokratikus értékekkel van bajuk ugyanazoknak…

„A cél a legtöbbször a csoport bomlasztása (...) Ezt a módszert alkalmazta a titkosszolgálat 2006-ban is
„A cél a legtöbbször a csoport bomlasztása (…) Ezt a módszert alkalmazta a titkosszolgálat 2006-ban is

50 éve lőtték fel a világ első űrállomását

Close