Hirdetés

Mayer Gábor: A múltnak mélységes kútja

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Lehet. Az is lehet, hogy a vegyészek általában szédülősebbek a történészeknél. Lehet persze, hogy csak a mi vegyészeti alapú kvíz-mesterünk szédülősebb az átlagnál, talán tériszonya van, s ezért nem mer belenézni történelmünk mélységes mély kútjába. Lehet, szemellenzőt szereltek rá, mint a nyomtató és igavonó lovakra, s ettől oly annyira beszűkült a látása.

Sok minden lehet még, de azok már mind személyiségi területekre lógnak, ezért ne tárgyaljuk – csak annyit, hogy a lehetséges behatároltságok ellenére, s oldalán az erősen csiszogó beszédű Ficánka nénivel azt mondta az ATV Egyenes beszédében: jobban élünk, érezhetőn jobban, mint négy éve, de mi haszna, ha elhagytak minket a lengyelek, csehek, szlovákok, s már jönnek ránk a románok is!?

A történelem mélységes mély kútjába tekintvén pedig az mutatkozik, hogy a bezzeg országok közül többet tápláltunk saját húsunkkal és vérünkkel, s egyet sem raboltak annyiszor negatív tartományba saját vezetői, mint minket. Lengyelország államisága ugyan megszűnt többször is, de a második nagy háború után nekiláttak összerakni magukat, s csak manapság található köztük a mienkhez hasonló fizetett országáruló politikai szerveződés. Mindenképp említeni kell, hogy Európa egyik nagyhatalmát 1526 után elporlasztotta az oszmán, miközben a művelt Nyugat holmi add vissza a babaruhát játékkal irtotta önmagát ahelyett, hogy a külső veszély ellen szervezte volna meg magát. A művelt Nyugat (élete alkonyán) ma ugyanúgy viselkedik, de ez egy másik dolgozat témája. Az oszmán hagyta maradékra települt Habsburg ugyanúgy gyilkolt, rabolt tovább, s a szintén magára hagyott Rákóczi után sorra robbantották fel gyönyörű várainkat. Látván azokat, a mai osztrák értetlenkedik: nálunk mind szép rendbe hozva áll, ti miért nem voltatok képesek megőrizni a tiéteket? Ma igyekszünk visszaépítgetni, de a kvíz-mesternek se a vár, se a kastélyprogram nem tetszik. Ő inkább több ingyen-fagylaltot osztana a novemberre visszakeresztelt Oktogonon.

A történelem valamivel felsőbb rétegeit vizsgálva szemlézhetjük, ahogy az ország erejét sokadszorra kimerítő szabadságharc után 18 évig ájultan heverő hazánk előtt megnyílt a gyarapodás lehetősége. Javarészt idegen pénzből idegen szereplők hasznára, majd hamarosan a nyakunkba akasztották az első nagy háborút, ami újra elfogyasztotta az országot, majd a maradékot pusztították a vörösök. Később kivitték az országból az utolsó tojást és rajszöget is, levágták kezünket – lábunkat, mégis talpra álltunk, ami után hamarosan ránk gurították a második nagy háborút, lemészárolták ifjainkat megint kirabolva és porig bombázva az országot, miközben például cseh földön se csapatmozgások nem voltak, se bombák nem hullottak, viszont teljes gőzzel dolgozott a Skoda művek – máig erős ipari országként tartva Csehországot és Szlovákiát.  Itthonról meg a ránk szabadított vörösök kiűzték, megsemmisítették, eltüntették a teljes arisztokráciánkat, polgárságunkat, törekként rúgták szét az apácákat, szerzeteseket, s az Egyházügyi Hivatallal magát az egyházat is. A fényes, majd egyre kopó szelek több év teljes produktumát fújták el miközben fizettük a jóvátételeket is, mígnem megjelent Fekete János megbízott pénzügyi főokosunk, vele a kölcsönök és impexek kora. Ezek is elvittek több évnyi nemzeti produktumot, amik után következett sokadik gazdasági Trianonként az elő-, majd maga a bizalomszerző privatizáció, velük együtt a kárpótlás szabadrablása. És ebből is, a „Mi az, hogy! Nagyon is! Törvényesen és tisztességesen!” korából is kezdtünk már kimászni, amikor különböző választási behatásokra rosszul döntött az ország, s a milliárdos éhségmenetelők pártjaihoz húzott. Akkor indultak útjukra a fogalmam sincs, mit kell tenni lépéskombinációk, ugrott dübörögve a pannon puma, állt az első emelet lépcsőfordulójában a varázs páncélszekrény, ahová onnan nem érkeztek pénzek, ahonnét meg igen, arról nem kell tudnotok. És mindezzel a majd beledöglöttem, hogy úgy csináljak, mintha kormányoznék.

S a négy kerék, négy szoba, három gyerek programja berogyott, a hölgyeim, és uraim, a jövő elkezdődött állapota – elfüstölt. Az ország teljesítménye megint elillant, s a megbukott miniszterelnök lemondásakor felvett gigakölcsönök azonnal elpárálltak. Országunk reménytelen bóvli, gagyi minősítések gödrébe lökötten, külső segítség helyetti tőkekivonással súlyosbítva vergődött.  Mégis talpra álltunk, s a mindenki, minden évben lépjen egy lépést előre programjával kezdjük visszapótolni nemzeti vagyonunkat, elvett nemzeti kincseinket, értékeinket, s valóban jobban élünk, mint tavaly, mint négy vagy tíz éve. Úgy, hogy a külső és belső bombagyárosok pillanatig se tartanak tűzszünetet, állandó kartácstűzben kell nekünk kerítést építenünk, s annak védelmére költeni vagyonokat, felsorolhatatlanul sok programmal és kedvezménnyel bátorítani az otthonépítést és gyerekvállalást, mai korba felhúzni a lezüllesztve eladásra előkészített egészségügyet és iskolarendszert, kifizetni, visszaépíteni minden bolsevik károkozást, és újrateremteni a magyar hadsereget. A szakmányban korrupciózók szekrényéből kizuhant számlagyár is minket apaszt, gyengít, s nekünk kell helyrehozni abból, amit még magukra költenének a fizetett éjropérek. Kvíz-mesterünk, aki azon dolgozik, hogy mindez újra összedőlve Brüsszel nihil vermébe kényszerítve döglődjön, eltartott kisujjal nyafog: na jó, jó, de a többiek előttünk járnak! Igen, kedves favágó úr, így van. Azaz úgy, hogy ma már mi is odaállhatunk a versenyfutásra. A többiek márkás futócipőkben, mi ólmos búvárcsizmában, de már versenyben vagyunk. S, ha jövőre az Önök összes ármánykodása ellenére hozzánk húz a nép, s ad még egy kétharmadot, az Önök Gullivert kötni igyekvő törpe-köteleik mind szétfoszlanak, s futócipőt húzhatunk mi is. Az ólmozott búvárbakancsunk ugyanis nem más, mint Önök maguk, az összes, kritika nélkül befogadva ide erőltetett jogállamisági hablatyukkal együtt. Akik azt mondják, még a fajelméletet hívő Jobbik tagja is jobb, mint a NER rendszere. Mely rendszert már elismerik az egész világon, és példának állítják az elvezetettek elé. Maguk meg csizmaként (nem véletlen, ha áthallást érez) maradnak az iszapban szép lassan, de egyenletesen merülni el a történelem feneketlenül mélységes mély kútjába. Nem kívánok íly szörnyű kínhalált, de Önök látványosan ragaszkodnak hozzá. Hát, sok örömöt benne!

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this: