Kónya-Hamar Sándor: Adalékok – Petőfi – 200! (A 2O23. Kiskőrösi Március 15-i ünnepségek margójára!)
Petőfi Sándorról elvileg már mindent tudunk, kivéve, hogy mikor és hol született, illetve, hogy mikor és hol halt meg ?!
1.) MIKOR ÉS HOL SZÜLETETT?
TÁMOGASD ADÓD 1%-ÁVAL A NEMZETI JOGVÉDŐ SZOLGÁLATOT!
ADÓSZÁM:
19334684-1-05
„A jogvédelem nemzeti ügyünk!”
Petőfi Sándor egyetlen német nyelvű önéletrajzában (1846.május vége?), -melyet Beck Károly bajai születésű német költő (1817-1879)számára írt, aki 1846-ban Petőfi verseiből német nyelvű antológiát akart kiadni -, ezt írja magáról: „ 1823. január 1-én született a Nagyalföld közepén, a Mátra hegység alatt, a Duna és a Tisza közén…” Az pedig a Kiskunság, Budapest déli előtere és Szeged között.
A Kiskunság című versében pedig így:
„Újra láttam végre születésem földét,
A szép Kiskunságot!
Bejártam a rónát,
Melyet átölel a Tisz-Duna karja,
S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét,
Az anya, úgy tartja.”
A Kiskunsághoz viszont Szabadszállás tartozik, Kiskőrös pedig (melyről soha egyetlen sort sem írt s nem is emlegette!) nem, csupán a „szomszédságban”, bár manapság mindketten Bács-Kiskun megyéhez tartoznak!
Petőfi Sándor írásban és szóban is igazolja, hogy Szabadszálláson született. Legelőbb, még Petrovits Sándorként. az 1834-35. tanév értesítőjében (Tóth Sándor, Petőfi és szülei Szabadszálláson c. munkája 1994). Ugyancsak ebben olvashatjuk, hogy Petrovitsék 1818-tól 1841-ig Szabadszálláson laktak, és Petrovits István egyedül Szabadszálláson vásárolt házat, földet, szőlőt, és redemptus polgár is ott lett. Az 1838-as dunai árvíz, és egy rokon anyagi csődje, kiért kezességet vállalt, viszont anyagi romlásba döntötte. Az a telek, melyen 1838-ig a Petrovitsék elmosott háza állt, 192O-ban a Papp István tulajdonába került, s az építkezéskor találtak rá annak az egykori háznak alapjára, amely a Petőfi szülőháza volt. Nagy híre kelt akkor a leletnek, s nagyon sok kíváncsi érkezett megtekinteni!
S akkor honnan a kérdés, hogy Kiskőrös, Szabadszállás vagy Kiskunfélegyháza?! S miért írja mégis, mint láttuk, hogy 1823. január 1-én született?! Ez utóbbi talán azért, mert Petőfi „mindenben első” szeretett volna lenni?!
Pákh Albert a 1857.január 4-én megjelent Vasárnapi Újságban indította el a kételkedést, amikor felrója Szabadszállásnak, hogy szülöttét nemhogy követnek, képviselőnek választotta volna meg 1848 nyarán, de el is zavarta! Az igazság viszont az, hogy a Petőfi választási , kis-kunokhoz intézett kiáltványának, nyilatkozatának s röplapjának, azokban megszólító modorának, és őszinte igazmondásának, nem kis mértékben sértő megfogalmazásának katasztrofális következményeként! De bizonyítékaként is, hogy egyeltalán nem volt politikusnak való! Ez volt a Petőfi választási bukásának egyik fő oka!
Ugyancsak csak 1857-ben állítja Sárkány János evangélikus lelkész is, hogy a költő Kiskőrösön született, és Szabadszállásról azontúl ne is szabadjon beszélni! Ezért a kicsinyes bosszú miatt nem tudhatja meg a magyarság, a színtiszta igazságot?!
S amikor 1862-ben(!) Ivánka Imre javaslatára, a kiskőrösi „szülőházat” márványtáblával jelölik meg, ezt vésetik arra: „Itt született Petőfi 1822. december 31.” S ez ma is így olvasható!
A kiskőrösi evangélikus anyakönyv bejegyzése szerint: 1823.január 1-én megkereszteltek egy fiúgyermeket, akinek neve Alexander (Sándor), szüleinek neve Stephanus Petrovics (Petrovics István) és Maria Hruz (Hrúz Mária), és a hat keresztszülő neve (kettő a keresztelő lelkész Martiny Mihály, Károly nevű fia és lánya Ludovika). Szembetűnő, hogy két adat is hiányzik (igaz, hogy külön rovata sincs!), a születési hely és születési dátum. Ha a teljes, azóta is vezetett anyakönyvet, s a többi kötetet is megvizsgáljuk (ma már a XVII. számnál tart), szembeszökő megállapítást tehetünk: a XIX században sehol és soha nem jelölték a születési helyet és dátumot, csak a keresztelését! S az is igaz, hogy az állami anyakönyvezés gyakorlata Magyarország akkori területén, csak 1895.október 1-től került bevezetésre! S a keresztelések nemcsak a hétvégi istentiszteleteken történtek, hanem akár naponta is. A nagyon gyakori gyerekhalandóság miatt? És amiatt is, hogy a hagyomány szerint, a szülőanya addig nem hagyhatta el a szülőházat, míg az újszülöttét meg nem keresztelték?! De éppen ez lehet az oka a meg-megújuló szülőhely- és dátum-vitáknak is! Melyek aztán 1864-ben, 1867-ben, 1872-ben, 1922-ben és 1954-ben újultak ki a leghevesebben!
Petőfi Sándor is, mint minden gyermek, otthon, a családi házban, egy bába segítségével jött a világra. Petőfi születésénél egy lelkészözvegy, Leschka Istvánné, Rebeka asszony volt a segédkező bába. S mert annyira csenevész volt az újszülött, hogy félő volt, nem elég életképes, s hogy a keresztény üdvösségtől se fosztassék meg, hát .., emiatt is intézkedni kellett! Apja, Petrovits István először a szabadszállási református papnál próbálkozott, de az a vallási nézeteltérés miatt nem vállalta. Evangélikus templom és parókia pedig, a legközelebb Kiskőrösön volt. Nem volt mit tenni tehát, mint késedelem nélkül indulni Kiskőrösre. Télvíz idején , éppen az újév első napján viszont nem talált olyan ismerőst, aki erre vállalkozott volna. Így az akkori bíró, Pandur József adta kölcsön a lovait és kocsiját az útra, és ő maga hajtott, hiszen bírói kötelességének tartotta a község mészárosának a megsegítését. Velük tartott még Höss Józsefné is. Kiskőrösre megérkezve, keresztelés előtt,Petrovis István komájának, kiskőrösi mészárosnak, Dinga Sámuelnek a házában szálltak meg. Keresztelés után is, a rendkívüli téli időjárás miatt, ott húzták meg magukat. S így lett Kiskőrösön Dinga Sámuel háza, a Petőfi Sándor szülőháza! Ami viszont vitathatatlan tény: Petőfit Szabadszállásról vitték megkeresztelni Kiskőrösre, s 1857-ig fel sem merült, hogy nem Szabadszállás a szülőhelye! Hiszen ott lakott a nagy család is, a Hrúzok, de a a Petrovitsék családja, és ott él a leszármazottak nagyobb része is.
Legyen végül döntő érv a fia, Petőfi Zoltán feljegyzése is: „A felvilágosítások, valamint az összeszedett bizonyítékok alapján, arról győződhettem meg, hogy atyám ott, Szabadszálláson született és nem nem Kiskőrösön, ahogy az irodalomtörténet megállapította.”
1880-ban pedig Jókai Mór, a költő barátja (aki márpedig tudta az igazságot! – hiszen az 1872. augusztus 2-án írja a Hon c. lapban: „Ha ma volna egy Petőfi, ötven helyen választanák meg képviselőnek. Akkor pedig megbukott a saját szülővárosában, Szabadszálláson.”), már az 1876-tól fennálló Petőfi Társaság elnökeként avatja fel, Magyarország első irodalmi emlékházaként, a kiskőrösi Dinga-házat, Petőfi Sándor szülőháza és emlékmúzeumának! Miért? Talán mert a dunai árvíz okozta „szülőház-hiányt” akarta pótolni a nemzeti közakarat? S ugyanakkor megbosszulni is azt a szabadszállási, 1848-as méltánytalan választási kudarcot, melyet Petőfi éppen szülőföldjén kellett elszenvedjen? S melyet a Deák Ferenc igazságügyi miniszternél tett személyes tiltakozása sem orvosolhatott?! Nem, mert akkor, Petőfi családját Szabadszálláson már nem sorolták azon módosabb rétegbe (a „kaputosok” közé), melynek beleszólási joga volt a vidék dolgainak intézésébe! Hiába volt Petrovits István is „redemptus polgár”! Petőfi választási kudarcának ez volt a másik fő oka!
2.) MIKOR ÉS HOL HALT MEG?!
Arany János a gr.Teleki László halálakor (öngyilkosság, 1861.május 7.), RÉGI KESERV,ÚJ GYÁSZ című versével búcsúztatja barátját, mely lapjában, a Szépirodalmi Figyelő 1861. május 16-i számában (I.évf.44O l.) jelent meg, alkalmi nekrológként. A versnek viszont történelmi és irodalomtörténeti előélete, jelentősége és sorsa van! Mert e versét Arany János öt évvel korábban még 1856-ban írta. Eredeti címe NÉMA BÚ, s egy hazájától távol elpusztult barátja emlékének szánta. De nem merte még akkor közölni, csak a gr.Teleki László halálakor, és megváltoztatott címmel.
NÉMA BÚ
Halnak, halnak,
Egyre halnak,
Színe, lángja a magyarnak.
Itt is egy név,
Ott is egy név,
Hányat elvisz minden egyév!
S aki még él,
Minden névnél,
Összerezzen, búsan, árván.
Mint a néma
Lomblevél, ha
Egy-egy társa hull le sárgán!
1856-ban Csengery Antal, ügyvéd, politikus, bécsi útjáról hazatérve (a Magyar Tudományos Akadémia jogi védelmében, mint jogásznak és másodelnöknek, köszönhető, hogy az osztrák igyekezet és szándék ellenére, az 1825-ben alapított magyar akadémiát nem olvaszthatták az 1847-ben alapított bécsibe !), levélben osztja meg barátjával, Arany Jánossal, a Bécsben hivatalos helyről megtudottakat. Ez először 1856 .márciusában, hogy közös barátjuk meghalt, valahol Szibériában!
S akkor írta meg Arany János is a versét! És mert közben, megerősítő hír az MTA-ra nem érkezett, hát..!?
1856. augusztusában, Csengery Antal újra Bécsben tárgyalt-érvelt, s hozza a megerősített halálhírt. Ezt Arany Jánossal ismét levélben tudatja. De mivel barátja nem reagál, egy második levélben is figyelmezteti a hallottak igazolásaként. Még 1856-ban! Arany János akkor újra tollat ragad, és csak ennyit ír a kéziratra: „Istenem!Hát mégis igaz!” (Dokumentumlevelek a Nagykőrösi Gimnázium levéltárából. 1851 és 186O között itt vállalt tanári állást Arany János)
DE KINEK AZ EMLÉKÉRE..?!
A NÉMA BÚ című vers történetét, Tolnai Vilmos irodalomtörténész, egyetemi tanár írta meg elsőnek 1918-ban, s közölte az Irodalomtörténet c. folyóirat 48-as számában (7.évf.). Talán , nemhiába!
