Gecse Géza: Koszorús-koszorúzás 2023. július 10-én a budai várban

1944. július 5-én és 6-án Budapesten meghiúsult egy csendőrpuccs, amelynek célja a budapesti zsidóság deportálása volt. Horthy Miklós kormányzó parancsára az akciót Koszorús Ferenc vezérkari ezredes vezényelte le, akinek 2015 óta van mellszobra Budapesten, a budai várban.

A család és a szűkebb baráti kör 2023. július 10-én emlékezett meg Koszorús Ferencről a budai várban, majd ezt követően meg is koszorúzták meg a páncélos vezérkari főnök emlékművét.

Koszorús Ferenc tevékenységét a Mandiner 2015. augusztus 28-i számában foglaltam össze – kattintással

A mostani megemlékezés során elsőként Hantó Zsuzsa történészt kértem meg, hogy tartsa meg Koszorús Ferencre emlékező beszédét, amelyet most közre is adunk:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Több százezer ember 79 éve történt mentésére emlékezünk, az un. „Koszorú akcióra”. Aki elfelejti a múltat, idézem George Santayana spanyol-amerikai filozófust, arra ítéltetik, hogy újra átélje. De hiába emlékszünk rá, ha nem tudjuk, milyen tanulságot kell levonni belőle, azaz mit üzen a múlt a mának? A múlt üzenetét az üldözöttek nézőpontjából, három fontos momentum segítségével mutatom be. Elsőként, hogy mi történt a zsidókkal a németek által megszállt Európában, különös tekintettel a Magyarországot körülvevő államok zsidóságával. Másrészt, mi történt Magyarországon az 1944. március 19-iki német megszállást követően. Harmadikként, hogy mi történt Magyarországon 1944. novemberétől a szovjetek által megszállt Magyarországon.

1. Mi történt a németek által megszállt Európában a második világháború idején?

Miután a náci Németország 1938 tavaszán végrehajtotta az Anschlusst, az osztrákok Bécsben Hitlert ünnepelték. Martin Gilbert brit történész adatai szerint az osztrák zsidó áldozatok száma 65.000 és 7000 fő a túlélők száma. A csehek és a szlovákok a második világháború kitörése előtt bevezették a nürnbergi törvényeket.  1939. március 15-én vonultak be a náci Németország csapatai a müncheni konferencián megcsonkított „maradék” Csehország területére, ezzel pedig a Versaillesban létrehozott csehszlovák állam gyakorlatilag megszűnt létezni. 1942. március-június között történt a szlovák zsidók többségének elhurcolása. Tuka szlovák miniszterelnök és a német fél megegyezett abban, hogy a Szlovák Köztársaság minden a németek által átvett zsidó után köteles 500 birodalmi márkát a németeknek fizetni. Martin Gilbert hivatkozott könyvében összesített csehszlovákiai adatokat közöl, ahol a zsidó áldozatok száma 217.000 és a túlélők száma 44.000. A Független Horvát Államban is 1941 szeptemberétől kezdődött el a zsidók deportálása. A jugoszláv zsidó áldozatok száma 60.000 és a túlélők száma 12.000 fő. Bulgária 6 millió lakosából a zsidó áldozatok száma 50.000 és a túlélők száma 11.343.   A háború első két évében Románia a németeket megelőzve – és a Harmadik Birodalom vezetőit is sok esetben meglepve – fogott hozzá a zsidók megsemmisítéséhez. A románok 1942. májusáig nem gázzal gyilkoltak, ahogyan azt a lengyelországi haláltáborokban a németek tették, hanem golyó által, éheztetéssel, hideggel és élve történő elégetéssel. 469.632 román áldozata van a holokausztnak és 430.000 a túlélők száma.

Magyarországon Teleki Pál a második miniszterelnöksége idején két osztályt hozott létre. A polgári menekültekkel a belügyminisztérium IX. osztálya foglalkozott, vezetője id. Antall József. A menekült katonákkal a hadügyminisztérium XXI. osztálya, vezetője Baló Zoltán  ezredes volt, akinek a helyébe 1943-ban német követelésre bekövetkezett leváltása után, Utassy Lóránd ezredes lépett. A menekültügyet szociális kérdéssé nyilvánították. A mentés jogi lehetőségét az 1936. évi XXX. törvénycikk biztosította a hadrakelt seregek sebesültjei és betegei helyzetének javítása és a hadifoglyokkal való bánásmód tárgyában Genfben 1929. évi július hó 27. napján kelt egyezmények becikkelyezéséről. Így lett Magyarország a menekültek menedéke. A több százezer menekült között jelentős volt a zsidó menekültek aránya.

Namier brit professzor, a Jewish Agency munkatársa a magyar diplomaták kiugrási szándékai miatt aggódott a Magyarországon viszonylagos biztonságban élő több, mint 800 ezer  magyar és befogadott zsidó sorsa miatt, ha a magyar kormány idő előtt szakítana Németországgal. Ezért kormányának azt javasolta, ne támogassa a magyar kiugrási kísérletet, mert a németek Magyarország megszállásával válaszolnának és kiirtanák az Európában utolsóként fennmaradt jelentős zsidó közösséget. Amikor Baranyai Lipót a kiugrás szervezésében fontos szerepet játszó pénzügyi szakember, felsőházi tag, megpróbálta elmagyarázni a német megszállás lehetséges következményeit Allen Dullesnek, az OSS (Office of Strategic Services –Stratégiai Szolgálatok Hivatala) svájci rezidensének és Dulles beosztottjának, Royal Tylernek, azt felelték: „háború van, a könyökünkig ér a vér, néhány százezer élet ide vagy oda már nem számít”.

2) Mi történt Magyarországon az 1944. március 19-iki német megszállást követően?

A magyarországi és a befogadott zsidók a német megszállásig deportálás veszélye nélkül biztonságban éltek, ugyan jogkorlátozásokkal. Míg Nyugat-Európában elégették a zsidók könyveit, Magyarországon megjelenhettek zsidó szerzők művei. Magyarország megszállása után a német Gestapo koncentrációs táborba vitette a minisztereket, miniszterelnököket, a kiugrásban részt vett diplomatákat, a magyar érzésű és anti-náci politikusokat, képviselőket, tábornokokat. 10 ezer főt internáltak, a Gestapo börtöneit megjártak száma 13 ezer főre tehető.  A nácik által végrehajtott letartóztatások után le kellett fejezni a magyar hivatalnoki kart és némethű alattvalókat kellett kinevezni. Így is több mint két hónapra volt szüksége az Eichmann kommandónak, hogy az első, deportáltakat szállító vonatok elinduljanak Auschwitzba. Német források szerint a vidék Magyarországáról 437.000 zsidót vittek Auschwitzba, a 800.000 magyar és befogadott zsidó közül.

Az 1944. június 6-i normandiai partraszállás következtében, mely a második világháború egyik legfontosabb hadművelete volt, jelentős német haderőt vontak ki a megszállt Magyarországról. Így a kiugrás katonai garanciájaként Esztergom és Budapest között a németek elő nagyobbrészt elrejtett páncélezred elegendő katonai erőt képviselt. Eichmannék ugyanis a megmaradt zsidóság deportálást 1944. július 6-ra tervezték. Lázár Károllyal és Koszorús Ferenc ezredessel történt egyeztetés után Horthy Miklós kormányzó Budapestre rendelte a páncélezredet a még hazánkban tartózkodó 360 ezer zsidó megmentésére, 1944. július 6 hajnalán.

Horthy Miklós volt a tengelyhatalmak egyetlen vezetője, aki katonai erőt vetett be a zsidó deportálások megfékezésére írta Cvi Erez izraeli történész, aki Antschel László néven 1932-ben Budapesten született.

A kormányzati politika és a Koszorús-akció mérlege, hogy míg a környező országok zsidóságát 1942-43 folyamán táborokba vitték, az első magyarországi és ott menedéket talált zsidókat szállító szerelvény 1944. május végén indult Auschwitzba. A budapesti és a Budapesten menedéket talált zsidók a nyilas hatalomátvételig újabb 3 és fél hónap haladékot kaptak. Az auschwitzi tábor megszűnt 1945 januárban és az utolsó koncentrációs tábor, a mauthauseni 1945 májusában. Karsai Elek adatai alapján a budapesti zsidóság 58.35%-a és a vidéki  zsidóság 20.92%-a maradt életben. E számot növeli, hogy sokan nem tértek vissza Magyarországra, azonnal Izraelbe, Nyugat –Európába vagy Amerikába távoztak, illetve 1945. december 31. után tértek vissza.

3)Mi történt Magyarországon a szovjet megszállás idején?

A szovjet megszállók minden általuk bevett területet szovjet területté nyilvánítottak, amelyen megvalósíthatják a „munkások és a parasztok hatalmát”. Tehették, mert az új magyar politikai elit kiszolgálta állampolgárait a megszálló szovjeteknek, semmit sem tett állampolgárai védelme érdekében. A megszállók 1944. decemberétől nemcsak a német származásúakat mozgósították és internálták Szovjetunióba történő munkára irányítás céljából, hanem a létszám biztosítása érdekében bárkit. Ezért növekedhetett 1 millióra a különböző jogcímeken a Szovjetunióba hurcolt magyar állampolgárok száma. A 9 milliós Magyarországról az egymillió elhurcolt 33-40%-a nem élte túl a fogság megpróbáltatásait. Míg az elhurcolt zsidók néhány hónapot töltöttek koncentrációs táborokban, az egymillió elhurcoltat visszaszállító első vonatok 1947-ben érkeztek Magyarországra. Jelentős számban nemcsak éveket, de évtizedeket  is töltöttek szovjet lágerekben.

Amikor 1945 januárban bezárták az auschwitzi koncentrációs tábort, és 1945 májusában, az utolsót a mauthauseni tábort, a hazatért zsidókat rehabilitálták. Visszakapták korábbi ingó- és ingatlan vagyonukat. Nemcsak lakásaikat, üzleteiket, vagyontárgyaikat is.   Ellentétben a holokauszt áldozatainak teljeskörű rehabilitálásával és korábbi állampolgári jogaikba történő visszahelyezésével, a Szovjetunióból hazatérők számára az egyetlen lehetőség az volt az 1989-es rendszerváltásig, „ha túléled, hallgass!”

A történeti tények ellenére az 1944-től hatalomra került új politikai elit és leszármazottai illetik a két világháború közötti politikai elitet olyan jelzőkkel, melyeket kizárólag ők és felmenőik érdemeltek ki. Fontos hozzátenni, hogy nemcsak egy millió ember Szovjetunióba szállításhoz asszisztáltak, de Sztálin halálát követően Berija, Mikojan és Hruscsov ismertették a magyar pártvezetés által elkövetett törvénytelenségeket. „A lakosság ellen valóságos repressziós hullám van. 4,5 milliós felnőtt lakosságból 1 500 000 személy ellen indítottak eljárást 3 és 1/2 év alatt. 1 500 000 kihágási ügy volt ez idő alatt. Mindenért büntetnek, lényegtelen dolgokért önkényesen büntetnek. Nem tűrhetők ilyen viszonyok.” (Magyar Országos Levéltár (MOL) M-K-S  276 f. 102. cs. 65 öe.)

Robert Conquest amerikai kutató szerint „Kétségtelenül minden országban léteznek olyan elemek, melyek lélektanilag csak a megfelelő pillanatra és rezsimre várnak. Az Eichmann – féle mentalitás mintha csak ott lappangott volna Németországban, amíg Hitlernek egyszer csak szüksége nem lett rá. Magyarországon az 1940-es években feltűnt szemforgató söpredék is már adva volt, s a Rákosiktól és Farkasoktól csak a nagy történelmi lehetőséget kapta meg.”

A „szemforgató söpredék” ellenpontja a félelmet nem ismerő kultúremberek csoportja, akik a náci, majd a nyilas diktatúra idején is védték az üldözötteket, akik részt vettek az ellenállásban, az embermentésben modern „vörös pimpernel”-ként.

A mai megemlékezés a félelmet nem ismerő becsület útján haladókról, a Koszorús Ferencek-ről” szól, kik többen voltak, vannak, mint a „szemforgató söpredék”. Áldott legyen emlékük.

Az ünnepi beszédet követően Hantó Zsuzsát, mint a Koszorús Ferenc Emlékbizottság elnökét és Mudry Pétert, a Koszorús Ferencről szóló dokumentumfilm rendezőjét kértem fel elsőként koszorúzásra.

Ezt követően az életének nagyobbik részét az Amerikai Egyesült Államokban leélő ifj. Koszorús Ferencet, a vezérkari főnök fiát, valamint két fiúunokáját kértem fel, hogy helyezzék el az emlékműnél a Koszorús család koszorúit.

Végül Reiner Péter, a vészkorszak túlélője kapott lehetőséget, hogy a saját maga és a hálás zsidóság nevében koszorúzhasson.

A rendezvényt az Aspektus rögzítette, amiből néhány hét elteltével válogatást is közre kívánunk adni!

Képgaléria a Facebook-on – kattintással

Gecse Géza

ujaspektus.hu

Kapcsolódó:

A fősodratú média nem igazán számolt be róla: Felavatták Koszorús Ferenc második világháborús hős szobrát a budai Várban