Egy átlagos (gender)család…
Egy teljesen átlagos családról és egy örökbefogadási történetről közölt a minap könnyfakasztó történetet a 24.hu nevű liberális agitprop kiadvány. A teljesen átlagos család tagjai az apa, az apa, egy kisfiú és egy kutya. Nem elírás: anya nincs, apából viszont kettő is jutott szegény kisfiúnak, akit 2018-ban fogadott örökbe az egyik apa.
Az írás nettó homoszexuális és kormányellenes propaganda – mindkettőt minden negatív következmény nélkül, vidáman lehet űzni abban az országban, ahol állítólag dühöng a homofóbia, és ahol beszántották a kormánykritikus sajtót. (Nem tartozik szorosan a témához, de mint az ominózus írás is mutatja, a szántás sajnos nem sikerült túl mélyre, a 24.hu például a felszínen maradt, számtalan társával egyetemben, amelyek teljes körű felsorolásával jelentősen túllépném az engedélyezett karakterszámot.)
Az írás elolvasása után rátaláltam az interneten egy kisfilmre is az érintett családról, ahol olyan gyakorisággal és olyan intenzitással bizonygatják, hogy a család egy teljesen átlagos család, amilyen intenzitással a tök részeg ember bizonygatja, hogy ő színjózan. A filmben egyébként mindenki rettenetesen elfogadó: a két apuka szülei, a kisfiú korábbi nevelőszülei, az ő gyerekeik, a barátaik, a bölcsődei és az óvodai dolgozók, szóval mindenki. Csak hát az a fránya kormány, ugye… Az ember nem is érti: kik szavaztak ezekre?
Van itt azonban egy kis bökkenő. Az, hogy Magyarországon azonos nemű párok – elvileg – nem fogadhatnak gyermekeket örökbe. Hogyan történhetett meg mégis, hogy a kisfiú egyszer csak egy kétapás családban találta magát? Nos, az írás erre is megadta a választ: nem a pár, hanem annak egyik tagja – egyedülállóként – volt az örökbefogadó. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy a jogszabály megkerülése. Azok részéről, akik oly kényesek a „jogállamiságra.”
Szerencsére a jogalkotó is érzékelte az anomáliát, vagyis, hogy itt a jogalkotó szándékával ellentétes jogszabály alkalmazás történik, és korrigált. Az új törvényi szabályozás szerint gyermeket csak házaspárok fogadhatnak örökbe. Létezik persze kivétel: különös méltánylást érdemlő esetben a családpolitikáért felelős miniszter engedélyezheti, hogy egyedülálló személy is fogadhasson örökbe gyermeket. Mattot adtunk – dőlhetnénk hátra elégedetten.
De ne higgyük! Mert mi lesz, ha egy ellenzéki győzelem esetén valami Terry Black reinkarnáció lesz a családpolitikáért felelős miniszter? Szaladgál néhány ilyen az országban, és elnézve az ellenzéki felhozatalt, bármelyikből lehet még miniszter. Úgyhogy valahogy sürgősen be kellene zárni ezt a kiskaput is, még mielőtt a jogállamiság elszánt őrei átalakítanák főbejárattá.
Felföldi Zoltán – Magyar Nemzet
Mementó 2006 emlékmű
