Csurka István esete mutatja: az ügynökakták nem az igazságot, hanem a káoszt hozhatják el
November 4-én nyilvánossá válik a Nyitottaktak.hu, ahol 50-60 ezer egykori állambiztonsági hálózati személy nevét teszik közzé. A kormány „rendszerváltásként” ünnepli a lépést, de a levéltári szakma és a történészek óva intenek: a listán nemcsak valódi besúgók, hanem kényszerített, jelentést nem író emberek is szerepelnek. Csurka István esete pontosan mutatja, mi a baj az „egyenlő elbírálással”.
„Nem kell mindent elhinni” – a levéltár figyelmeztetése
Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgatója maga is óvatosságra intett:
„Nem kell mindent elhinni egy diktatúra állambiztonsági szerveinek, az ügynökaktákat körültekintően kell értelmezni”
– mondta az MTI-nek. A főigazgató szerint a hiányos és gyakran kényszer hatására született aktákat forráskritikával kell kezelni.
A november 4-én induló adatbázisban első körben a hatos kartonok, a B-naplók és a mágnesszalagok „H” jelű adattára válik elérhetővé. Összesen mintegy 50-60 ezer név kerül nyilvánosságra, de a becslések szerint a Rákosi- és Kádár-korszakban legalább 150 ezer hálózati személy volt – írta az MTI. A főigazgató szerint az adatbázisban szereplők közül 5-8 ezren még ma is élhetnek.
Amit a levéltár korábbi vezetője mondott: „történelemhamisítás”
Kónyáné Kutrucz Katalin, a levéltár korábbi főigazgató-helyettese már évekkel ezelőtt figyelmeztetett arra, amit most sokan újra felfedeznek.
„A tényleges tevékenységről a karton nem sokat árul el” – hangsúlyozta.
„Van, aki nem jelentett, van, aki jelentett, de érdemi információt nem adott, és van, akinek a jelentése miatt valaki állását vesztette, bebörtönözték vagy felakasztották. A listán mindegyikük egyenlő lenne, ez történelemhamisítás.”
Csurka István: a kényszerített beszervezés esete
Csurka István esete pontosan mutatja, miről beszélt Kónyáné. A drámaíró-politikust 1957-ben, a kistarcsai internálótáborból való szabadulása fejében szervezték be „Raszkolnyikov” fedőnéven. Ő maga 1993-ban, az Átvilágítás című esszéjében elsőként ismerte be a nyilvánosság előtt, hogy kényszer hatására írta alá a beszervezési nyilatkozatot, és soha nem írt jelentést – írta a Mandiner.
A levéltári dokumentumok szerint az együttműködés teljes hiánya miatt alkalmatlannak nyilvánították, és 1964-ben kizárták a hálózatból – írta a Wikipédia. Vagyis a neve ott van a nyilvántartásban, de a valóságban semmilyen kárt nem okozott – mégis ugyanabba a listába kerül, mint egy tényleges besúgó, aki miatt embereket zártak börtönbe.
A „Nagykutyák” továbbra is titokban maradnak
A legnagyobb probléma az, hogy a tartótisztek, a döntéshozók, a „Nagykutyák” neve továbbra is háttérben marad. A nyilvántartás a hálózati személyeket listázza, nem azokat, akik őket beszervezték, zsarolták és irányították. Kónyáné arra is figyelmeztetett, hogy a listán nem szerepelnek azok, akik kimaradtak a nyilvántartásból, de a megfigyeltek dossziéiból megállapítható, hogy káros ügynökök voltak – vagyis a lista nemcsak igazságtalan, hanem hiányos is.
Mit jelent ez a magyar társadalomnak?
A kormány „rendszerváltásként” és „történelmi igazságtételként” ünnepli a lépést. Magyar Péter szerint „megkésett, nehéz és érzékeny téma lesz ez sok családban, de enélkül nincs rendszerváltás” – írta a Magyar Hírlap.
A múltat, fel kell tárni, ezt senki nem vitatja. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos az, hogy egy ilyen lista valóban az igazságot szolgálja-e, vagy inkább egy újabb politikai eszközzé válik, amely embereket és családokat fordít egymás ellen. Ez egy olyan szempont, amelyet elsődlegesen kell figyelembe venni.
Szerző: Bős Zoltán
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kiemelt képen: Csurka István / Fotó: YouTube
#Ügynökakták #CsurkaIstván #Nyitottaktak #Történelemhamisítás #NIF
