Hirdetés

A közös pontok: Az ablakban síró néni a kultúrájától megfosztott, megalázott, iszlamizált kortárs németség szimbóluma

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Megnéztem én is a magyar közösségi média oldalain terjedő videót, a melldöngető iszlamista harcosokról és az őket figyelő, sírdogáló német néniről. A felvételeket radikális muzulmánok készíthették, valószínűleg ők terjesztik a közösségi média iszlamizált oldalain, mintegy demonstrálandó, hogy lám, a ‘fejlett’ káfirok, vagyis a nem muszlim szolgák félnek.

Hogy miről énekelnek és milyen nyelven, azt nem értem, de a képsorok önmagukért beszélnek. “Mi vagyunk a Teremtő megszemélyesítői, mienk a hatalom, a dicsőség és az ítélkezés joga (de jó nekik), rettegjétek nagyságunkat! Mi vagyunk a Teremtő szent, felelősségtudatos harcosai! Sokat változott a bolygó, amit évmilliárdokkal ezelőtt teremtetett Nekünk, csak Nekünk a Teremtő, de mi akkor is igánkba hajtjuk a Földet, mert le van írva, hogy ez a Mienk. Csak a Mienk! Tüzes harci szekerünk elé fogjuk a nem-muszlim káfírokat és letakarjuk, megregulázzuk, ha kell, kasztráljuk kéjünk és kényelmünk garanciáját, a női nemet, vagyis az emberiség felét! Rettegjetek, gyávák és ti is, ti káfír öreganyák, ti mind! Itt vannak, jönnek a messze világító példák, a bátrak, a nagyok és az igazak!” – valami ilyesmiről kántálhattak ilyen nagy melldöngetve.

A középkori (inkvizíció korabeli) nőfelfogással, hatalmaskodó vágyakkal rendelkező fanatikus iszlamista fickók lenti, videófelvételen megcsodálható megmozdulásai azért nem mindennaposak Germoneyban. Abban az országban, ahol 80 éve megregulázott, amerikanizált, süket és vak, gőgös robotok vezetik a népet és az emberiség ideszédült tagjait, abban az országban, ahol csak a Pénz számít, a Jézus tanaira épített keresztény etika, az objektivitás és az egyenrangúság, a képesség, a teljesítmény, a természetes intelligencia, a józan paraszti ész már régóta nem. Ahol van viszont egy saját érdekeit érvényesítő, több mérleggel mérő és kontraszelektáló, sablonokkal működtetett gépezet, egy agyonfrusztráló oktatási –foglalkoztatási és  bürokratikus rendszer,  ami mérlegelés nélkül hatol be a régi és az új embertömeg, a különböző anyanyelvű családok hétköznapjaiba. Éket ver, szakadékokat és hierarchiákat épít ember és ember, férfi és nő, fiatal és szülő között, röviden: szemrebbenés és józan megfontolások nélkül robotizálja, használja el az uralma alá sepert embereket, a “nyersanyagokat”.

Az emberi agy általánosít és éppen ez az általánosító reflex a feszültségek forrása. A félelem bénít, leterít, megöl: félelem helyett jobb résen lenni és állandó készenlétben élni itt. Óvatosan, tájékozottan, időnként kristálylogikával érvelve, vagy elosonva, mert szégyen a futás, de hasznos.

A valóság árnyalt képéhez hozzá kell tenni azt is, hogy nem minden muzulmán férfi olyan fanatikus állat, mint a videóban szereplők. A többség tisztelettudó, vagy úgy tesz mintha, minden esetre a hatóságokkal és a többi emberrel együttműködő, udvarias, egy bizonyos határig nyitott és jól el van a saját családjával meg az ummájával (vallási közösségével). Mert az évente kétszer böjtölő, anyatisztelő muszlimok család- és közösségcentrikusak. (Még véletlenül sem homoszexuálisak, az ilyesmit szigorúan tiltja a Korán is, az újakat befogadó Umma, az összetartó és éppen a napjainkban radikalizálódó vallási közösség is). Az átlag muszlimnak természetesen sem Goetehez, sem Lutherhez, sem Thomas Mannhoz, sem Albert Schweitzerhez és méltán világhírű társaikhoz nincs semmi, de semmi közük, nem erről tanulnak az iskolákban. (A főként egyéni művészi teljesítményekre épülő, individuum-centrikus európai, és ezen belül a német kultúra meg a muzulmán vallási kultúra között ég és föld a különbség. Mert, noha a felfűtő különbségtudat, vagy a lépéselőnyből, ill. a vallási képzetekből fakadó hatalmi mámor hasonló közös pont, a két kultúra mégiscsak két, egymástól homlokegyenest eltérő szemlélet talaján jött létre.)

Az ablakban síró német néni számomra az igazi kultúrájától megfosztott, megalázott, amerikanizált – iszlamizált kortárs németség élő szimbóluma.

Sír, mert mást nem tehet, mást nem szabad neki. Sír, mert azt mondták és mondják rá, hogy kollektív bűnösnek Bűnhődés és Kuss a neve. (A kollektív bűnösök, tetszik tudni, mindenről tudtak és tudnak. Úgy lehetett az, kb. 80 évvel ezelőtt, ahogy ma szokott lenni.  Ave Adolf kivetítőkön és tévében, az akkori közösségi média felületein mutogatta a kiválasztott ária népnek, hogy mit művelnek a vezéreik a haláltáborokban. Úgy volt az, ahogy ma van, amikor a focimeccseket mutogatják nekik és Európa népeinek. A német kollektív bűnösök – 80 évvel ezelőtt -, a látottaktól és a sörtől bizonyára megrészegülve hurráztak és tudatuk teljes birtokában éljeneztek és kéjes élvezettel buzdították a Führert, hogy “még, még, még, ennyi nem elég!” Tessék mán az agyonkínzott, agyondolgoztatott, megalázott nyomorultakról, a jó finom kis szadizmusból még több felvételt mutatni, mi, kiválasztott Übermenschek, nagyon szeretjük nézni az ilyesmit, minket a gonoszság és a lelketlenség energiája éltet!…)

Nemcsak az egykori Trümmelfrauk (romeltakarító asszonyok), nemcsak a mára porig alázott, kisnyugdíjas német nénik sírnak Germoneyban, sír időnként az iszlám férfiterror elől menekülő muszlim asszony is, meg az alulfizetett német anyuka is, meg a hazátlanná lett, robottá, pucoló asszonnyá, kiszolgáló személyzetté fabrikált, multinacionális gazdasági menekült asszony is – látszik a szemükön meg a meggörnyedt testtartásukon.

A teljes igazsághoz azért is hozzátartozik, hogy vannak német nénik és bácsik, idegeneket foglalkoztató unokák, akik, miután kisírták magukat, a zsigerekbe kódolt passzív ellenállás és a feszültséglevezetés nevében disztingválás és válogatás nélkül alázzák és károsítják meg az agyonfrusztrált külföldieket (akiket nem integrálandó, egyenrangú partnereknek, de megszállóknak, betolakodóknak és per definitionem hülye zsákmánynak tekintenek, hisz beszélni sem tudnak, ahogy a rentábilis használati tárgyaink sem tudnak beszélni. )

Ha egy közösség tagjai félnek, akkor összezárnak, és időnként feljogosítva érzik magukat, hogy támadva védekezzenek – ezek teljesen természetes, normális emberi reakciók a multinacionális Németországban is és az Unió minden tagállamában is; a felborult egyensúly, az élni akarás, a területféltés és az életösztön megnyilvánulásai. A prédák viselkedése a ragadozókkal szemben. Mert a nemzetek Európája nem angol anyanyelvű Amerika, soha nem is volt az. Mert azt a modellt, ami az indiánok hullagúláin 300 év alatt lassan, de biztosan alakult ki, egyetlen, egységesítő angol nyelven, nem lehet, nem szabad ripsz-ropsz, mondjuk 30 év alatt a sokanyanyelvű és egymást kizáró vallások és nemzetek Európájára egy az egyben ráerőltetni és meghonosítani, mint egy onnan ide is meg amoda is átmásolható 3D-s matricát.

Nagyon elvette az eszét a profit, nagyon gyengeelméjű és nagyon gonosz, nagyon emberiségellenes már az, aki ennek az ellenkezőjét hirdeti. Gyengeelméjű, mert nem számol a különbözőségekkel, a dezorientált emberiség pszichikai energiáival. Emberiségellenes és gonosz, mert a figyelmeztetések ellenére sem száll magába és továbbra is csak manipulálható, érlelőszerrel fejleszthető fogyasztó-fogyasztott robotnak, az ipar és a gazdaság munkagépének, hasznos idiótának tekinti az embert – és erre fog ráfázni. Egyebek mellett azért, mert ezt az íróasztalnál kifundált elképzelést és a tanult, Amerikában jól bevált marketinget, kolonizáló taktikákat az Új Európában például éppen a betonfalként összezáró Új muszlimok miatt lesz nehéz működtetni. (Mert az Új muszlimok nem olyanok, mint az elmúlt 60 év alatt langsam, aber sicher, lassan, de biztosan kondicionált török kolónia muszlim tagjai) Az ellentétek szükségszerűen vonzzák egymást, a pozitív nem érezheti magát pozitívnak a negatív nélkül és fordítva. Úgy tűnik, hogy ami most zajlik, az nem a fejlődés motorját szolgáló dualitás, sokkal inkább a fejetlenség, a széttartás és a pusztítás erőinek a megnyilvánulása. Most a hasonló mentalitású, de már rutinosan civilizált és domesztikált (‘fejlett’) a hasonló mentalitású, de még nem domesztikáltat vonzotta be magának. A technikailag agyonfejlesztett, modern jelen – miközben még több kiszolgáló személyzetet, még több aranygúlát, még több Istenkereső űrrakétát vizionál a jövőnek – az utódok generációjának, bevonzotta, beszippantotta magának a minden szempontból hátráltató és romboló, fanatikus középkort. Az Új Európa-konstrukció valóságtól elrugaszkodott, szemellenzős tervezői – miközben „bővítenek” (felvásárolnak, korrumpálnak, leuralnak), és agresszívan erőltetik a „mint két programozható robot, oly egyfoma minden ember“ premisszából kiinduló, éretlen teóriáikat és hibás következtetéseiket -, veszélyes, nyaktörő ugrásokkal vezetik Európát a káosz szakadékába. Oda, ahol adatvédelmi okok miatt a jobb kéz már régóta nem tudja, hogy pontosan mit is követett el a bal.

Különböző fejlettségi szinteket, egymástól eltérő világfelfogásokat és évszázadokat nem lehet büntetlenül „egyenrangúsítani”. A már kialakult óriásfenyőket, óriáscédrusokat és majomkenyérfákat csak kivágni, egyetlen gombnyomással csak elpusztítani lehet, banzájosítani nem. Az új, „integrálandó”  munkaerő-népekkel pedig, ha nem nekik, de a gyermekeiknek még annál is több bajuk lesz, mint amennyi most van, hisz akad ezek között szép számmal olyan is, mely az angol vécét nem ismeri, de ismeri a csillagok járásának, a szabadon legelő állatoknak és a sakálüvöltésnek a természetét.

A keresztényi felebaráti szeretetet, a jóhiszeműséget, a békét és a nyugalmat a darabokra tört, dezorientált, mekegő-makogó valóság talaján minden esetre, egy időre el lehet felejteni, ha nem is egész Európában, de Germoney legtöbb településén biztosan.

Elfojtott indulatok, lenyelt könnyek. Hideg, udvarias mosolyokkal leplezett félelem, feszültség, megrázkódó undor. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat helyett bezárkózás, infantilis becsavarodás, bizalmatlan elszigetelődés. Integráció helyett agresszív, türelmetlen, nemtörődöm asszimiláció és az erre adott ön – vagy közveszélyes válaszreakciók. Ignorancia, vakság, süketség, gőgös sznobéria, agyatlan bürokrácia, depresszió, alkohol, drog, szexmánia – ilyen és ehhez hasonló címszavak jutnak eszembe, ha kimondom, hogy német jelen. Germoney. Mert a legtöbb ablakban ott virít Karácsony előtt és Karácsony után is az elmúlt 80 év mottója: “Herr Ave Geld regiert die Welt!“ (AvePénz Úr uralja a világot.)

Persze, mulandó kis életünkön és úgy általában az ÉLETen Herr Geld – ein Stück schimmernde Scheisse, egy darab csillogó szar, mondják egyesek, a szellemileg magasabb rendűek – nem tud uralkodni.  Ez soha nem sikerült neki.

Nemrég egy másik – nem más, hanem másik, másként gondolkodó – idős nénivel egymás ismereteit és személyiségét építő módon vallásról, jógáról, ayurvédáról, meditációról, erdei sétákról, a Rajnai Szibilláról, Bingeni Szent Hildegárdról és gyógynövényekről leveleztem. Közben azt is megbeszéltük, hogy nem kell mindig általánosítani és nem kell mindig a brutális jelen eseményeit sírva figyelni.

Észre lehet, észre is kell venni most már, ha nem is a közös mintázatokat, de a közös pontokat legalább.

Fordító Mariann

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó:

Ezt meg kell nézni! – Németország jövője: Egy hölgy sírva nézi, ahogyan a muszlim idegenek az ablaka alatt ünnepelnek

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás