Hirdetés

1956. november 4. “… a szabad világ igenis beavatkozhatott volna…”

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

magyar-radio1956

A szabad magyar rádiók utolsó 24 órájának  hiteles  szövegei 

Az 1956-os magyar forradalom sorsa lényegében akkor dőlt el, amikor az Egyesült Államok előbb október 28-án, majd rövid időn belül még kétszer biztosította Moszkvát: nem kíván Magyarország segítségére sietni! Ettől a Szovjetúnió vérszemet kapott, Mao Ce Tung és Tito pedig visszarettent Nagy Imre kormányának támogatásától és fokozatosan ellene fordult.

Sorrendben: október 28-án  az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete: Henry Cabot Lodge felhívta a Biztonsági Tanács figyelmét John Foster Dulles külügyminiszter Texasban elhangzott kijelentésére, miszerint:

“Nem tekintjük ezeket a nemzeteket – Magyarországot és Lengyelországot -potenciális katonai szövetségeseknek.”

 Henry Cabot Lodge                         John Foster Dulles

Másnap, október 29-én az Egyesült Államok moszkvai nagykövete: Charles Bohlen tudatta a Kremllel, hogy Eisenhower elnök megerősítette Dulles álláspontját.

Charles Bohlen

Mit jelentett Eisenhower megerősítése? Ezt pontosan az elnök november 14-i sajtótájékoztatóján tudhatta meg a világ. A következőket mondta:

“Az Egyesült Államok sem most, sem korábban nem támogatta egyetlen védtelen nép nyilt lázadását olyan erő ellen, amely felett várhatóan nem győzedelmeskedhet…”. “…soha nem sürgettük vagy javasoltuk az elmúlt években, amióta ilyen problémákkal küszködünk, olyan fegyveres felkelés kirobbantását, amely csak katasztrófát hozhat barátainkra.”

Eisenhower az USA 34 elnöke

 

Mondta ezt az USA elnöke ahelyett, hogy az Egyesült Államok elismerte volna Nagy Imre forradalmi kormányát, az ENSZ pedig megfigyelőket küldött volna. Ebben az esetben a szovjet vezetés feltehetően nem kockáztatta volna a világháborút.

Így látta ezt két jeles és bátor amerikai politikus is.

Thomas J. Dodd szenátor bírálta az óvatos és habozó amerikai magatartást:

“A magyar forradalom páratlan lehetőséget kínált a szabad világnak, hogy visszaállítsa a szabadság határait a háború előtti alapokon. Elmulasztottuk e kínálkozó alkalom kihasználását és ezzel elkövettük a háború utáni legsúlyosabb politikai hibánkat.”

Thomas J. Dodd

Robert D. Murphy külügyminiszter-helyettes (Dulles mellett):

“A történelem talán bizonyítja, hogy a szabad világ igenis beavatkozhatott volna, s megszerezhette volna a magyaroknak a hőn áhított szabadságot. De itt nálunk a Külügyminisztériumban senkinek sem volt tehetsége vagy fantáziája ahhoz, hogy utat mutasson.”

Robert D. Murphy

A Szovjetunió tehát megkapta a zöld jelzést a forradalom nyílt leverésére. (Október 31-én Moszkvában az SZKP elnökségében már teljes a konszenzus az invázióról, igaz, a Budapestről még haza nem tért Mikojan és Szuszlov nélkül. De Mikojan hamarosan ott terem és roppant csalódott a döntés hallatán, mert meggyőződése, hogy nem szabad fegyveres erőszakot alkalmazni, az erő nem fog megoldani semmit sem. Azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz, ha Hruscsov nem hívja össze másnapra ismét az elnökséget. Hruscsov összehívja, de a november 1-i ülésen  Mikojan egyedül marad: egyéni lázadása  eredménytelen.)

Anasztaz Mikojan

Túl nagy volt a tét a Szovjetúnió számára: 1917 óta előszőr jelent meg az a veszély számára, hogy egy szocialista országból ismét lehet kapitalista rendszerű polgári demokrácia. A példa pedig ragadós lehetett volna  a csatlós országokban. A történelem tanúsága szerint  a kommunisták  soha, sehol nem tudtak hatalomra kerülni külső erők támogatása nélkül: Lenin ésTrockij angol és német bankárok pénzével győzött; Mao Ce Tung azzal, hogy az amerikaiak megvonták támogatásukat a koumintangtól és Csang Kaj Sek visszavonult Tajvanra; Titopedig angolszász fegyverekkel és dollármilliókkal lehetett sikeres partizánvezér.

Elfoglalt szovjet harckocsi

Ezt a veszélyt tűzzel-vérrel el kellett hárítani. A szovjet katonai intervenció vérbeli agresszió volt, háborús bűncselekményekkel; a csaknem 9 ezer milliárd forint értékű anyagi kárért a mai napig nem fizettek kártérítést, jóvátételt, s a nyilvános bocsánatkérés is megkésett és ellentmondásos.

Szétlőtt házak Budapesten

Az alábbiakban 1956. november 4 történelmi eseményeit idézzük fel úgy, ahogy  az azokról szóló híradások a szabad magyar rádiók  (Budapest, Győr, Pécs, Szombathely, Nyíregyháza, Miskolc, Szolnok, Dunapentele, Vác-környéke) adásainak utolsó 24 órájában hitelesen elhangzottak. Köszönöm dr. Révész Béla egyetemi docens segítségét.

 

A rádióadások hiteles szövege

Dr. Ilkei Csaba, tudományos kutató

http://www.utolag.com/

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás