Száz nap romhalmaz: így néz ki eddig Magyar Péter „korszakváltása”
Négy hónap sem telt el azóta, hogy 2026. május 13-tól a Tisza-kormány átvette az ország irányítását – és mára nehéz olyan ágazatot találni, amit ne érintett volna a hazugság, a leépítés vagy a bosszú. Sajtószabadság, energiabiztonság, uniós pénzek, közigazgatás, médiafelügyelet – sorra dőlnek be a Magyar Péter által ígért „korszakváltás” pillérei. A Nemzeti InternetFigyelő összegyűjtötte a legfontosabb botrányokat.
Amikor Magyar Péter és pártja 2026. április 12-én kétharmados győzelmet aratott, azt ígérték: átláthatóság, uniós pénzek, olcsóbb üzemanyag, szabad sajtó. Alig száz nappal később a valóság ennek szinte pontosan az ellentéte. Sorra derülnek ki a hazugságok, a politikai bosszúhadjáratok és a szakmai indoklás nélküli leépítések – miközben a kormánypropaganda változatlan lendülettel hirdeti a sikereket.
A 480 forintos benzin, ami sosem létezett
Kezdjük az elején. Magyar Péter még ellenzéki pártelnökként, 2026. március 3-án, a választási kampány hajrájában adta ki a jelszót a Facebookon:
„Elég a dumából és a hangulatkeltésből! Azonnali adócsökkentést és benzinárstopot 480 forinton a magyar benzinkutakon!” (Index)
A követelés azután érkezett, hogy nyilvánosságra került: a benzin és a gázolaj ára emelkedni fog – Magyar Péter szerint az Orbán-kormánynak „nincs mire várnia”.
Az akkori Orbán-kormány március 10-én be is vezette a védett üzemanyagárakat: 595 forintban maximálta a 95-ös benzin, 615 forintban a gázolaj literenkénti árát. Ez már önmagában jóval a Magyar Péter által reklamált 480 forint felett volt – de legalább létezett, és működött.
Aztán jött a fordulat. Miniszterelnökként, néhány héttel a beiktatása után, Magyar Péter már egészen más hangot ütött meg: azt mondta, ennél többet nem lehet tenni a magyar autósokért (VG). A saját kormánya kérésére pedig az Országgyűlés 2026. június 23-án kivezette azt a védett árat is, amit még elődje vezetett be.
A NIF korábban is megírta, milyen felkészületlenül kezelte a kormány az energetikai kihívásokat – a benzinár-ügy csak újabb fejezet ugyanabban a történetben.
Egyetlen eurót sem hoztak haza – miközben naponta ezt hazudják
Ha van egy mondat, amit a Tisza-kormány kommunikációja a legtöbbször ismételt, az a „hazahoztuk az uniós pénzeket”. A valóság ezzel szemben tarthatatlan.
A Magyar Nemzet közvetlenül az Európai Bizottságtól kérdezte meg, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) keretében befagyasztott forrásokat ténylegesen feloldották és átutalták-e Magyarországnak. A brüsszeli válasz egyetlen szóval kezdődött: „Nem, ez még nem történt meg.” (Magyar Nemzet)
Ez nem véletlen baki volt, hanem rendszeresen ismétlődő minta: a kormány hetek óta sulykolja a sikerpropagandát, miközben az érintett uniós intézmény hivatalosan cáfolja azt. Ez a fajta kommunikáció pontosan az a „dumából” való típus, amit Magyar Péter márciusban még olyan hevesen ostorozott másoknál.
Az új ÁVH botránya: pontrendszer, ami sosem létezett
A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) – amelyet a NIF nem véletlenül nevezett a tiszás ÁVH-nak – élére Unger Anna került, miután a Tisza-frakció azt közölte: a 96 pályázó közül a bizottság értékelése alapján választották ki a három legtöbb pontot szerző jelöltet.
Indoklása szerint a „politikai kockázatokat” és összeférhetetlenségi kérdéseket nem lehetett pontokban kifejezni – vagyis
Hadházy Ákos, aki közérdekű adatigényléssel próbálta kikényszeríteni a pontrendszer nyilvánosságra hozatalát, már hetekkel korábban jelezte gyanúját: szerinte a kiválasztás „előre lezsírozott” folyamat volt, hasonlóan a Fidesz korábbi trafikbotrányához – csak ezúttal még pontrendszer sem volt, amit legalább papíron fel lehetett volna mutatni (Contextus). A Nemzeti InternetFigyelő már korábban is megírta, hogy Unger Anna kimondottan fenyegető hangvételű nyilatkozatokat tett – „az én fejemben nincs elévülés” -, most pedig kiderült: a hivatal élére kerülésének körülményei is legalább annyira aggályosak, mint a vezetői retorikája.
A sajtószabadság halála: Mandiner, majd Gulyás István
Miközben a kormány demokráciáról és átláthatóságról papol, a jobboldali és nemzeti sajtó ellen folytatott hadjárat egyre nyíltabb. A NIF már megírta, hogy öt hónap alatt gyökeresen megváltozott a polgári sajtó helyzete – a Mandiner főszerkesztőjének és kiadói igazgatójának menesztése után térdre kényszerült az egyik legrégebbi jobboldali véleményportál is.
Ez a mintázat folytatódott néhány napja a közmédiánál is. Gulyás Istvánt, az M5 csatornaigazgatóját és az Ez itt a kérdés… című vitaműsor vezetőjét szeptember 3-án, csütörtökön azonnali hatállyal felfüggesztették – a Blikk értesülése szerint biztonsági őrökkel vezettették ki a Duna Médiaszolgáltató székházából (Index, Kuruc.info). A hivatalos indoklás szerint egy korábbi adás témaválasztása „nem felelt meg a tartalmi és szakmai elvárásoknak” – vagyis egy konkrét téma volt kényelmetlen valakinek, és ezért fizikailag távolították el Gulyás Istvánt a munkahelyéről, méghozzá olyan módon, ami inkább emlékeztet egy biztonsági incidens kezelésére, mint egy munkajogi eljárásra.
A közmédia később, péntek délután azt is közölte, hogy Gulyás István a „Közszolgáltatási Hírszolgáltatás Alapelveit” több alkalommal megsértette – konkrét, ellenőrizhető esetek felsorolása nélkül. Az InternetFigyelő már a történtek másnapján leszögezte: ez az újságírók nyílt megfélemlítése. A biztonsági őrös kivezetés, majd az utólagos, homályos „szabályszegésre” hivatkozó indoklás pontosan azt az üzenetet küldi minden közmédiás munkatársnak, ami egy valódi demokráciában elfogadhatatlannak kellene lennie:
Leépítések, kávézás és egy államapparátus, amely nem működik
A pusztítás nem áll meg a sajtónál. A Pénzügyminisztériumból a Magyar Nemzet értesülése szerint tömegeket küldhetnek el (Magyar Nemzet) – miközben a portál egy másik cikke szerint egyes minisztériumokban „csak kávézni járnak be” a dolgozók, mert az apparátus gyakorlatilag leállt. A NIF korábban is figyelmeztetett arra, hogy az első 100 nap mérlege bezáró gyárak, kiszámíthatatlan adózás és kiszolgáltatottság – ez a diagnózis szeptemberre sem változott, csak tovább mélyült.
Eközben egy Magyar Nemzet-vélemény szerint a kormány üres államkassza-mítosza is megdőlni látszik: az OECD-államok 2025-ben mintegy 17 ezer milliárd dollárnyi hitelt vettek fel, ami arra utal, hogy a költségvetési szigor retorikája legalábbis nemzetközi kontextusban erősen viszonylagos – miközben idehaza a Tisza-kormány éppen erre a mítoszra hivatkozva vág vissza mindenhol.
A számla, amit a polgárok fizetnek
Ami összeköti mindezt a benzinártól a médiafelügyeletig: a Tisza-kormány minden esetben mást mond, mint amit tesz. Olcsó benzint ígért, majd eltörölte a nála magasabb árplafont is. Átláthatóságot ígért, majd pontrendszer nélkül nevezett ki hivatalvezetőt egy olyan intézmény élére, amelynek pont az lenne a dolga, hogy másoknál számon kérje az átláthatóságot. Uniós pénzek hazahozatalát ígérte, miközben az Európai Bizottság szerint egyetlen eurócent sem érkezett meg. Sajtószabadságot ígért, miközben sorra térdepelteti be vagy rúgja ki azokat az újságírókat, akiknek a témaválasztása nem tetszik a hatalomnak.
A kisvállalkozói szektor – köztük a független üzemanyagtöltő-állomások üzemeltetői, akiket a hatósági ár körüli bizonytalanság és a Barátság-vezeték korábbi blokádja miatti ellátási zavarok különösen kiszolgáltatott helyzetbe hoztak – mindeközben azt tapasztalja, amit a nagyközönség is: a kormányzati kommunikáció és a mindennapi valóság között egyre tátongóbb szakadék húzódik.
Száz nap. Ennyi kellett ahhoz, hogy a „korszakváltás” jelszavából botránysorozat legyen.
Szerző: Bős Zoltán
Kiemelt kép: illusztráció, Szilágyi Ákos grafikája
#MagyarPéter #TiszaKormány #UngerAnna #NVVH #GulyásIstván #Benzinár #UniósForrások #Pénzügyminisztérium #Sajtószabadság #Közmédia #NIF #NemzetiInternetFigyelő
