Június 16. kettős évfordulója: 68 éve végezték ki, 37 éve temethette el végre a nemzet Nagy Imrét
A 68 éve kivégzett Nagy Imrét 37 éve temethette el a nemzet
1958. június 16-án hajnalban a kommunista diktatúra bitófára küldte Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót – és pontosan 31 évvel később, ugyanezen a napon temethette el végre méltó körülmények között a nemzet mártírjait, miközben egy fiatal politikus, Orbán Viktor a szovjet csapatok kivonását követelte a Hősök terén.
A hajnal, amikor felakasztották a forradalom vezetőit
1958. június 15-én a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa – fellebbezés lehetősége nélkül – halálra ítélte Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst. Másnap hajnalban, június 16-án, röviddel 5 óra után végrehajtották az ítéletet a Budapesti Fegyház és Börtön udvarán: elsőként Nagy Imre nyakába került a kötél, utána Maléter Pál, majd Gimes Miklós következett. A holttesteket jeltelen sírba temették, a sírhalmot ócska bútorokkal és limlommal fedték be, hogy senki ne találhasson rá a kivégzettek nyughelyére. Ahogy arról a Véres csütörtök kapcsán a NIF korábban is megírta, az 1956-os forradalom leverése után a Kádár-rendszer minden eszközzel igyekezett elfojtani a nemzeti emlékezetet – Nagy Imre sírjának eltüntetése ennek a stratégiának csak az egyik, ám talán legcinikusabb lépése volt.
Apró Antal: a kegyelmi kérvény elutasítása és a parlamenti bejelentés
A halálos ítélethez vezető úton kulcsszerepet játszott Apró Antal, a Kádár-rezsim egyik legbefolyásosabb politikusa, aki ekkor a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyetteseként tevékenykedett. Apró személyesen elnökölt azon az Elnöki Tanács-ülésen, amely elutasította Nagy Imre és társai kegyelmi kérelmét, ezzel végérvényesen megpecsételve a sorsukat. Egy nappal a kivégzés után, 1958. június 17-én pedig ő maga jelentette be a Parlamentben Nagy Imre és társai kivégzését, amit „a nép jogos elégtételének, az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevezett.
1989. június 16.: amikor a nemzet végre eltemethette hőseit
A történelem ritkán ismétel ilyen pontosan: 31 évvel a kivégzés napjával egybeesve, 1989. június 16-án Budapesten a Hősök terén több százezer ember gyűlt össze, hogy végre méltó temetést adjon Nagy Imrének, Maléter Pálnak, Gimes Miklósnak, Losonczy Gézának és Szilágyi Józsefnek. A ravatalra egy hatodik, üres koporsót is feltettek – a forradalom lyukas zászlajával leterítve -, amely az 1956 után kivégzett, névtelenül elhantolt valamennyi mártírt szimbolizálta. A Történelmi Igazságtétel Bizottság felkérésére az ifjúság nevében egy akkor még kevésbé ismert, fiatal politikus, Orbán Viktor szólalt fel, aki nyíltan kimondta, amit addig senki: ha a nemzet hű akar maradni 1956 szelleméhez, olyan kormányra van szükség, amely haladéktalanul tárgyalásokat kezd a szovjet csapatok kivonásáról, és szabad választásokat ír ki. A beszéd a rendszerváltás egyik fordulópontjává vált – a pártállam korábban tabusított témáit ekkor szólaltatta meg elsőként ilyen nagy nyilvánosság előtt valaki.
A Dobrev-családfa árnyéka
Apró Antal lánya, Apró Piroska közgazdász a bolgár Petar Dobrevhez ment férjhez – az ő gyermekük az a Dobrev Klára, aki évekig EP-képviselőként, majd a Demokratikus Koalíció elnökeként a magyar baloldal egyik leghangosabb szereplője volt. Mint korábban a NIF is bemutatta, a politikus családjában a hatalom és a véres megtorlás évtizedeken át kéz a kézben járt. A 2026. április 12-i választás azonban éles fordulatot hozott: a Tisza Párt elsöprő, kétharmados győzelmet aratott, a DK pedig el sem érte az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Dobrev Klára még az eredményváró rendezvényen bejelentette lemondását a DK elnöki tisztségéről, a párt teljes elnökségével együtt – így nagyapja egykori hatalmának örököse immár tisztség nélkül szemléli azt a politikai berendezkedést, amelynek felépítésében felmenője oly aktívan és véreskezűen vállalt részt. Erről a különös családi örökségről részletesebben itt írtunk.
Kádár János nem tudta lerázni magáról a múltat
Nagy Imre kivégzése Kádár János hatalmának egyik legsötétebb alapköve volt – és úgy tűnik, ezt a terhet ő maga sem bírta a végsőkig hordozni. 1989 áprilisában, néhány hónappal halála előtt, az MSZMP Központi Bizottságának ülésén váratlanul szólásra emelkedett, és több mint egy órán át beszélt összefüggéstelenül, papír nélkül – gondolatmenete újra és újra visszakanyarodott 1956-hoz és Nagy Imre sorsához, anélkül, hogy egyszer is kimondta volna a nevét. Kádár nyíltan elmondta, retteg attól, hogy egyszer őt is bíróság elé állítják – úgy, ahogyan ő állította bíróság elé Nagy Imrét. A június 16-i újratemetés után állapota tovább romlott: egy tiszta pillanatában sírva kért telefonon bocsánatot régi harcostársától, papot hívott magához, bár egy ateista állam vezetőjeként élte le életét. 1989. július 6-án halt meg – ugyanazon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság kimondta Nagy Imre és társai jogi rehabilitációját. Nem véletlen, hogy sokan épp ebben a pillanatban, az újratemetés és a névtelen sírból előjövő hősök láttán vélik felfedezni azt a pontot, ahonnan a rendszer névadója már nem tudott visszatérni önmagához.
A tanulság ma: ismét sajtószabadságról és szabad szóról van szó
37 évvel azután, hogy egy fiatal politikus a Hősök terén szabad választásokat és az idegen csapatok kivonását követelte, a nemzeti oldalnak ismét hasonló harcot kell megvívnia – csak most nem szovjet tankokkal, hanem az egyenletesen formálódó hazai sajtódiktatúrával szemben. Ahogy a NIF korábbi felhívásában is megfogalmazta, Magyar Péter kormánya a kampányban hangoztatott sajtószabadság-ígéretek helyett a független és nemzeti hangok elnémítására, a médiapiac kézi vezérlésére törekszik. A történelem nem ismétli önmagát szó szerint, de a mintázat ismerős: amikor a hatalom néma alávetettséget követel a sajtótól, mindig vannak, akik – mint 1989-ben a Hősök terén – nem hajlanak meg.
Szerző: Szabó Katalin
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kiemelt képen: Nagy Imre az ítélethirdetéskor 1958. június 15-én
#NagyImre #ApróAntal #DobrevKlára #1956osforradalom #KádárJános #MaléterPál #OrbánViktor #újratemetés1989 #DK #RákosiKorszak #június16 #történelmiemléknap
