Lehet, hogy újra kell szervezni! – felülvizsgálnák az Európai Unió intézményrendszerét – radikális reformok

– Nagy port vert fel a Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a lengyel az Ordo Iuris Intézet kezdeményezése, mely szerint felülvizsgálnák a nemzetek feletti entitássá vált Európai Unió intézményrendszerét, struktúráját. Miben állna ez a „great reset”, miféle reformokat javasolnak?

– Két forgatókönyvet javaslunk. Az első forgatókönyv az uniós intézmények drasztikus reformja, ezt 23 konkrét javaslaton keresztül fejtjük ki – amelyek a tagállamok érdekeit és szuverenitását helyezik a középpontba az Európai Unióban, amelyet javaslatunk szerint az „Európai Nemzetek Közösségévé” kéne átnevezni.

Az Európai Bizottság pedig, s épp így az Európai Bíróság és az Európai Parlament is egyaránt elveszítené hatalmát és hatáskörét az Európai Tanács javára, ahol az elnökök és a miniszterelnökök találkoznak.

Ennek kellene ugyanis a legfőbb intézménynek lennie, minden más intézmény felett. Javasoljuk továbbá, hogy minden tagállamnak legyen lehetősége arra, hogy kivonuljon egy jogszabályból vagy egy közös politikából, ha azt ellentétesnek látja nemzeti érdekeivel. Minden ország, nagy rugalmassággal, maga választhatná meg, hogy milyen szintű társulást kíván.

– S mi a második verzió?

– A második forgatókönyv egy tabula rasa: a jelenlegi EU megszűnése és egy új, az európai kormányok közötti együttműködés kezdete „a semmiből”. Én az első forgatókönyvet részesítem előnyben, de ha Európa nem képes megreformálni önmagát, akkor attól tartok, hogy ez a második forgatókönyv lesz az egyetlen lehetőség.

– Mint említette, az egyik javaslatuk az EU nevének megváltoztatása Európai Nemzetek Közösségére. Mi lenne ennek a változtatásnak a tartalma és jelentősége?

– Az EU eredeti neve Európai Gazdasági Közösség volt. Ez 1992-ben változott meg a maastrichti szerződéssel, amelynek célja az volt, hogy ezt a gazdasági projektet politikai unióvá változtassa – ennek a föderalista felhangja ma már több mint nyilvánvaló. Ez az új elnevezés jobban tükrözné azt, hogy mi az európai projekt: az európai nemzetek együttműködése, nem pedig egy politikai unió, amelynek célja az európai nemzetek felváltása. Ezért a „Nemzetek Európai Közössége” elnevezés.

– Lehet, hogy ez tényleg időszerű: napjainkban már ott tartunk, hogy az egykor gazdasági együttműködési projektként indult Európai Unióban már a föderalizációról, a nemzetállami szuverenitás teljes vagy még nagyobb feladásáról beszélnek. Hogy lehetne visszajutni az 1957-es kezdetekhez?

– Ezért is adtuk első forgatókönyvünknek ezt a címet: Vissza a gyökerekhez! Az EU eredetileg egy nagyon is pragmatikus projekt volt, amelynek középpontjában a nemzetek álltak, és amely tiszteletben tartotta a nemzeti különbségeket és a nemzeti hatásköröket.

Hetven évvel később már nagyon messze vagyunk ettől!

Az EU elárulta eredetét: messianisztikus politikai projektté vált, amely aláássa a nemzeti szuverenitást és elszakadt az európai polgároktól.

– Milyen hatást szeretnének kiváltani ezzel a kezdeményezéssel?

– Javaslatunk célja, hogy az EU-t visszatereljük a helyes útra, és a legitimitás fő forrására, a nemzetekre és a polgárokra alapozzunk – így állítva meg a jelenlegi központosítást. S hogy lehetővé tegyük a tagállamok számára, hogy visszavegyék az irányítást. Az EU-nak kell ugyanis a nemzeteket szolgálnia, nem pedig fordítva!

– Hogyan sikerült „megtalálnunk” a lengyelországi intézetet – egy régebbi együttműködés keretében, vagy kiderült, hogy ők is egy párhuzamos projekten dolgoztak?

– Az Ordo Iurisszal már korábban is együttműködtünk, évek óta ismerjük egymást. Egy szeptemberi, varsói találkozón fogalmazódott meg az ötlet, hogy együtt dolgozzunk ezen a jelentésen.

– Milyen szerepet játszhat ez a jelentés az EU reformjának folyamataiban?

– Az EU az elkövetkező hónapokban vagy években valószínűleg elindítja a szerződések reformját, mi pedig hozzá akartunk járulni ehhez a folyamathoz, és alternatív véleményeket akartunk hangoztatni. Miközben úgy tűnhet, hogy az EU csak egy irányba – a föderalizmus felé – reformálható, a mi jelentésünkből kiderül, hogy ennek az ellenkezője is lehetséges.

– Az is szimbolikus, hogy az ezeréves lengyel–magyar barátságot próbára tevő megosztottság után a két nemzet most végre újra összefog, hogy együtt dolgozzanak az EU intézményi átalakításán. Vajon ugyanígy gondolkodnak a lengyel partnerek is a nem választott döntéshozókról és az EU demokratikus deficitjéről?

– A lengyel és a magyar konzervatívok nagyon hasonlóan vélekednek az EU-ról. Évekig mindkét ország a nemzeti szuverenitás bajnoka volt Brüsszelben, és ellensúlyt képviselt az európai projekt egyre növekvő centralizációjával szemben. Most, a Tusk-kormányzással a helyzet teljesen megváltozott, és Lengyelország az Európai Bizottság egyik legfőbb szövetségese lett. A migráció kivételével követik és támogatják a jelenlegi uniós politikákat. Miután az EU elkobozta az EU által a konzervatív kormánynak juttatott 137 milliárd eurót, ez nem meglepő. Egyébként úgy gondolom, hogy a jelentésünkben szereplő javaslatok az európai lakosság széles rétegének véleményét tükrözik – nemcsak Magyarországon és Lengyelországban, hanem Nyugat-Európában is.

hirado.hu

A kiemelt képünk illusztráció. Az Európai Parlament jelképe a testület brüsszeli épületén 2023. január 3-án. (Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq)