Hirdetés
Tegyük Már Rendbe az alkotmányos vitát!

Tegyük Már Rendbe az alkotmányos vitát!

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

„Az Alaptörvény 53. cikkében foglalt veszélyhelyzetre vonatkozó szabályok alapvetően inkoherensek, és két olyan lehetséges értelmezést hordoznak, amelyek alapjaiban eltérő, súlyos alkotmányos kérdéseket vetnek fel.”

A kormányrendeletben foglalt rendkívül fontos előírásokat sokan, sokféleképpen kritizálják, én azonban nem erre helyezem a főhangsúlyt, hanem arra, hogy a mai államunk nem folytonos a történelmi magyar államok sorával, mert jogilag nem a történeti alkotmányosság alapelveit követi, hanem a bolsevik joggyakorlatot, vagyis a mai államunk minden más híreszteléssel szemben: a Kádár korszak jogutódja. Erre hivatkozik Geri Tibor is, aki szerint vissza kellene térnünk ahhoz a sztálini parancs alapján született alkotmányhoz (1949. XX.tv) amelyet 1989-ben a globalisták hatására az utolsó kommunista országgyűlés megváltoztatott azért (1989. XXXI. tv.), hogy mentsék a bőrüket és az összerabolt közvagyont lehessen „törvényesen” privatizálni és kiárusítani a nyugati tőkének!  Így de jure illegitim ugyan a mai állam, ám de facto minden intézményrendszere működik. Kivéve persze a felsőházat, amit 1989-ben az utolsó kommunista országgyűlés helyettesített egy AB /Alkotmánybíróság/ nevű intézménnyel, amelynek azonban nincs semmiféle joghagyománya a magyar életben.

Tudomásul véve, hogy de facto hatalmi gyakorlat és intézményi rendszer áll a jelen politikai elit kezében. Nem kívánom viszonylagossá tenni egyik intézkedésüket sem, s belátom azt, hogy amíg egy valódi nemzeti ébredés nem fogja ezt az államstruktúrát felváltani egy joghagyományt követővel, addig minden más jogszabályhoz hasonlóan, mindaddig nagyon is érdemes betartani azokat. Amíg ugyanis azok Alaptörvénybe ütközését az – egyébként álláspontom szerint teljesen joghagyomány ellenes – Alkotmánybíróság meg nem állapítja, vissza nem utalja az Országgyűléshez, addig bizony a privatizált közhatalom ökle keményen le fog csapni arra, aki azokat nem tartja be. A falnak menni pedig nem ésszerű dolog!

Itt kell megjegyeznem azt, hogy véleményem szerint az AB kifejezetten a bankárkaszt érdekében hozott döntései azt mutatják, hogy a taláros testület ugyanúgy pénzpórázra van fűzve, mint ahogy a politikai osztály zöme, és maguk a pártok is. Ennek a magyarázata valószínűleg a reklám-demokrácia belső „rendszeréből” fakad, hiszen a hatalmat csak is hatalmas reklámerővel, vagyis pénzzel rendelkező párt tudja megszerezni egészen addig, amig a választópolgárokat meg tudják „fogni” a sokszor nevetségesen ígérgető és legtöbbször meg nem valósított párt szlogenek reklámjaival. Ha viszont felismeri a választópolgárok zöme azt, amit őseink így fogalmaztak meg: „Jó bornak NEEM kell cégér!” – akkor bizony változni fog ez a helyzet is.

Én ugyan nem kívánom a jogrendbe és az alkotmány normativitásába vetett hitet megingatni, de felhívom minden érdekelt figyelmét arra, hogy 2011. júliusában beadvánnyal fordultunk hárman az AB-hez. Érzékeltük, hogy az akkor még nem hatályos Alaptörvény nem a Történeti Alkotmány folyománya, hanem a globális világ hatása olyan módon, hogy éppen azoknak az alkotmányos alapelveknek a feledés homályába taszítása történik, amelyek a magyar joghagyományt különlegessé, a monetáris világdiktatúra ellenfelévé tették.  Álláspontom szerint még a legnehezebb időkben sem rendülhet meg a magyarság ragaszkodása az őseink által kicsiszolt, igazságos és méltányos joggyakorlathoz, így a történelmi magyar államok sorába majd csak is akkor térhetünk vissza, ha egy új Alaptörvény – amely csak az ősi alkotmányosságunk bevált alapelvei szerint határozza meg a hatalmi viszonyokat – képes is lesz megakadályozni az EU további „gyarmatosítási” törekvéseit éppúgy, mint a jelenlegihez hasonló kivételes helyzetek, esetleges hatalmi túlkapásait. Most hallgattam épp Geri Tibor újabb videóját ahol ő is nyilatkozik a 6,30 perc körül: „..nem azt kérjük most már, hogy egy helyre gyülekezzünk, nem azt kérjük, hogy csatlakozzon valamilyen szervezethez, otthon a fotelban ülve meg lehet csinálni, hogy csatlakozik és nyilatkozatot kitöltve visszaküldi és ezzel növeli azt a létszámot aki, fellép a diktatúrával szemben. Csak ennyit kérünk, a nyilatkozat aláírását! A nyilatkozatokat nem küldjük sehova! A nyilatkozatok azért kellenek, hogy fel tudjunk mutatni társadalmi támogatottságot ahhoz, hogy fel tudjunk lépni a kormány ellen és rá tudjuk kényszeríteni a kormányt arra, hogy leüljön a joghatóságát bizonyítandó…”

Érdekes, hogy időről időre hogyan változik a megoldási elképzelése Geri úrnak! Vajon miért nem értette meg már 2018 előtt, hogy a magyarság kezében csakis a választási harc maradt meg, amely egy alulról szerveződő nemzet – egy párhuzamos társadalom – lehetősége arra, hogy a ténylegesen hatalmat birtokló teljes pártpolitikai elit kezéből a visszahívható követekhez kerüljön a törvényhozás?

Nekem egyre többen jelzik, hogy ők is Geri Tibortól hallották legelőször azt, hogy baj van az állam legitimitásával. Pedig ez a probléma nem 2012-ben, de nem is 1990-ben kezdődött, mert ha ezt állítja bárki, akkor a Rákosi diktatúrát, sőt a Kádári korszak akasztásait és adósságcsapdába taszító államát is legitimnek fogja fel, amit pedig csak a magukat szocialistának hazudó spontán-privatizátorok érdeke kíván meg! Akik ezeket a kommunisták által legyártott papiros alkotmányokat, valódinak is gondolják, sajnos betévedtek az erdőbe, mégpedig az ÁVH-s hazaárulók legsötétebb erdejébe!

A 2011-es beadványunkat ma is fenntartva, csatolom ehhez az íráshoz, mert az alkotmányt sem lehet alkotmány-ellenesen értelmezni. S főleg nem lehet egy olyan Alaptörvényt alkotni, amely ugyan állítja, hogy nem ismeri el a Történeti Alkotmányunk felfüggesztését, de a gyakorlatban mégsem változtat azon, hogy annak az igazságos, bevált és legalapvetőbb jogelvei sem érvényesülhetnek!)

Visszatérve az Alkotmánybírósághoz! Az AB devizahitelekről szóló 34/2014. (XI. 14.) AB határozata, amelyben az AB a devizahitelek okán előállt szituációt a gazdasági helyzettel összefüggő különleges helyzetnek tekintette és a tulajdonhoz való jog és a formális jogállami garanciák szempontjából az alapjog korlátozás mércéjét a megszokotthoz képest jóval alacsonyabban helyezte el. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a mai joggyakorlat, bármit és bármikor különleges helyzetté – sőt vészhelyzetté is – nyilváníthat, ha az érdekviszonyok erre fogja kötelezni. Azt is írhatnám, hogy a hazánkban is létező mély állami lobbisták csoportja, szinte bármikor kikényszeríthetnek olyan döntéseket, amelyek nem a magyar nép érdekét, hanem kifejezetten a ránk telepedett monetáris világdiktatúra érdekviszonyait erősíti!

Nézzük a 2020. 03.11-én kihirdetett vészhelyzet ügyét!

Erre a kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Kormányrendeletben került sor az Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdésével teljes mértékben összhangban. Az említett bekezdés ugyanis ezt írja: „A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.”  Ugyanezen cikk (2) bekezdése megadja a lehetőséget a Kormánynak, hogy veszélyhelyzetben olyan rendeletet alkosson, „amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.” Az 53. cikk (4) bekezdése pedig garanciális szabályként jelenti ki, hogy „A Kormány rendelete a veszélyhelyzet megszűnésével hatályát veszti.”

Ezek egyrészt biztosítják a kormány számára a megfelelő mozgásteret egy komoly veszélyhelyzet esetére, másrészről nem engedi végtelenné válni azt, hiszen mindenféle országgyűlési döntés nélkül is, megszűnik ez a lehetőség akkor, ha maga a kiváltó ok, vagyis a vészhelyzet megszűnik!

Mi lehetett tehát az oka annak, hogy a kormány az Alaptörvény 53. cikk 3. § (1) bekezdésével összhangban megalkotott, a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló Kormányrendelet hatályának meghosszabbítására kér felhatalmazást a Parlamenttől?

Álláspontom szerint a mai kormányunk, kifejezetten tart a balos és liberális ellenzék nyugatra járó feljelentéseitől. Vagyis attól, hogy a hatalmi tébolyban szenvedő, a közpénzek kezeléséből kiszorult „szociálisan csak is ellenzéki pozícióban érzékeny” ál-ellenzék, egyenesen ellenségként viselkedik, s így bármikor képes hazaáruló módon feljelenteni azt az országot, amely nekik nem a hazájuk, csak itt laknak, illetve itt szerzik be profitjukat, jövedelmüket.

Írásom elején jeleztem, hogy a mai magyar államot nem tartom – de jure, vagyis jogi szempontból – legitim államnak, viszont a de facto állapotban lévő államunk esetében erre a Kormányrendelet hatályának meghosszabbítására az Alaptörvény 53. cikk (3) bekezdése szerint nem is volt szükség.

Az egy másik kérdés, hogy a teljes politikai elit, sőt a médiamunkások is, összekeverik az Alkotmányt és az Alaptörvényt. Sajnos a hazai jogászok nem állnak a helyzet magaslatán az ügyben, hogy erre a teljes képtelenségre felhívják a jogban járatlan politikusok, médiamunkások, stb. figyelmét!

Maga OV az egyetlen, aki bizonyos kérdések kapcsán kifejtette már pár alkalommal, hogy azért nem nevezik az Alaptörvényt Alkotmánynak, mert ezzel elismerik a Történelmi Alkotmányunk érvényességét! Ennek azonban nincs túl sok jele a kormányzás területén, hiszen a működésük alapján is kijelenthető az a tény, miszerint ez a kormány sem tudott semmiféle elszámoltatást megvalósítani az előző időszakokban elkövetett politikai és gazdasági bűnök elkövetőivel szemben! Ez pedig alapvetően szembe megy az Alkotmányunk alapelvrendszerével, amely minden liberális és bolsevik megbélyegzés ellenére sokkal jobban meg tudott volna védeni minket a kizsákmányolás modern formáitól, pl. a pénzdiktatúra ilyetén kialakulásától, mint amit pl. a devizahiteleknek nevezett csalássorozat produkált a magyar népességgel szemben.

A veszélyhelyzet fogalmi meghatározása azonban hiányzik!

Amennyiben az 53. cikk szigorú nyelvtani értelmezését követjük, arra jutunk, hogy a Kormány gyakorlatilag egymaga jogosult arról rendelkezni, hogy veszélyhelyzetet hirdet ki. A veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló rendelet pedig gyakorlatilag az Országgyűlés hozzájárulása nélkül elvileg tizenöt napon túl vagy tovább is hatályban maradhat, egészen addig, amíg a veszélyhelyzet meg nem szűnik, ugyanis az Alaptörvény 53. cikk (4) bekezdés alapján a rendelet ekkor veszti hatályát. A katasztrófavédelmi törvény 44. § a veszélyhelyzet fogalmát csupán példálózó jelleggel ismerteti, vagyis konkrét meghatározást ott sem találtam. (Vagy elkerülte volna a figyelmemet?)

Álláspontom szerint a koronavírus kormányzati kezelése által okozott gazdasági válság az 53. cikk (1) bekezdés „vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás” fordulata alapján nem tudni, hogy milyen különleges jogrend fogalma alá lesz sorolható, de az számomra egyértelmű, hogy a svéd mintát követve – amely állam szintén az EU tagja – kivédhető módon lehetett volna a gazdasági válságot elkerülni!! Sőt, ha a Karikó Katalin által a magyar aggyal, de idegen pénzen kikísérletezett eljárást az állam felkarolja, úgy ma hazánk lenne a leggyorsabb és legnagyobb vakcinaszállító a világon. Írom ezt főleg azért, mert a hazai társadalom egészen másként állna az oltás ügyéhez akkor, ha egy magyar találmányként, tisztességes, hazai előállítású és minden szempontból a gyógyszerlobbi befolyása nélküli vakcina előállítása folyna itthon.

Belátva azt, hogy a helyzet hatékony felmérésére leginkább a Kormány és annak intézményei képesek, valamint gyorsabb és időszerű válaszokat tud adni, mint a nehézkesebben döntéseket hozó törvényhozás, így nem azt kívánjuk, hogy ne legyen a kormánynak mozgástere! Ám az állampolgárok alapjogainak súlyos korlátozásának és életükbe való mély beavatkozásnak ne legyen meg a korlátlan lehetősége, vagyis ahogyan a római jogból ismert diktátori hatalom is csak maximum fél évig tarthatott, itt is szerencsésebb lett volna konkrét és a helyzethez alkalmazkodó időmaximum meghatározás. Szerencsére az 54. cikk (3) bekezdése kimondja: „A különleges jogrendet a különleges jogrend bevezetésére jogosult szerv megszünteti, ha kihirdetésének feltételei már nem állnak fenn.”

Ezek után csak annyi a kérdésem, hogy a mortalitási statisztikák szerint Svédországban, ahol nem duplázták meg az államadósságot azzal, hogy korlátozták volna a polgárok alapjogait, leállították volna a gazdaság azon részeit, amelyek nem függtek a külföldi kapcsolatoktól, érdekes módon egészen hasonlóak az elhalálozási mutatók, mint hazánkban, ahol mindennek az ellenkezője történt! S végül azon kollégáknak, akik az Országgyűlés szuverén szerepét hangsúlyozzák, megjegyezném, hogy egyrészről az EU tagjaiként koránt sem vagyunk már szuverének, de még a belpolitika kapcsán is megkérdőjelezhető ez, hisz a reklám-demokrácia keretein belül, kifejezetten PÁRTKÉPVISELŐK kerülnek be az Országgyűlésbe, ami azt vonja maga után, hogy a NÉPKÉPVISELET helyett a pártfegyelem hatása alatt hoznak vezényszóra döntéseket az állítólagosan szuverén képviselők. E gyakorlatot kívánja legalább árnyalni az a mozgalom, amely Nemzetegyesítők néven indult el a 2018-as választásokon. Ám teljes agyonhallgatás lett az osztályrészük, mert minden párt felismerte azt a nagy veszélyt, amit számukra jelent ennek az elitekkel szembeni népképviseleti fellépés. Ám addig nem lesz visszatérés az igazságos és méltányos joghoz, vagyis a valódi magyar alkotmányosság területére, amíg pártképviselők ülnek a népképviselők helyén a szuverénnek kikiáltott magyar törvényhozásban.

Ha ugyanis a Kormány beláthatatlan ideig a veszélyhelyzetre hivatkozva súlyos korlátozásokat vezet be, azzal nem egy szuverén Országgyűlés szerepét üresítené ki, hanem a globális parancsot teljesítené, amely nincs tekintettel semmiféle magyar nemzeti érdekre, mert számukra a járvány is csak eszköz, de a célok egészen mások, mint amit a média belénk ültet! A Kormány kijárási korlátozásról szóló rendelete tehát formálisan is ütközik az Alaptörvénybe, annak ellenére, hogy a jogszabály egy valóban kialakult járványügyi helyzetben szükséges intézkedéseket tenne lehetővé.

A Nemzetegyesítő Mozgalom honlapján az szerepel, hogy ők: egy szolgálat a nemzet egységéért! Tanulmányozzátok a céljaikat, mert ahogy Széchényi is írta: „Ne várjunk mindenben a kormányra, magunk is lássunk a dologhoz!” Majd később ezt a megszívlelendő mondatot is leírta: „A Magyar bízzék magában, segítséget senkitül se ne várjon, se ne kívánjon …”

Alakítsunk tehát helyi közösségeket, ahogyan azt Dr. Oláh Zoltán javasolja a NER helyett legyen minden falun és városon HER azaz a Helyi Együttműködés Rendszere, vagyis Kaláka közösségek!

Dr. Bene Gábor

A szerző közjogász és önkéntes nemzetépítő munkás

S íme az 2011. július 18-án postára adott beadványuk, amit sem Geri Tibor, sem a jelenleg kormányellenes koalíció tagjai, sem maga az AB nem méltatott megvitatásra!

Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága

részére

1535 Budapest, Pf. 773

                                                               Tisztelt Alkotmánybíróság!

Magyar állampolgárokként indítványt nyújtunk be az új Alaptörvény kapcsán, mivel az alább dokumentált álláspontunk szerint az Országgyűlés által megszavazott Magyarország Alaptörvénye nem rendelkezik megfelelő legitim alappal, tehát zsarnokságot vezet be és így sérti állampolgári jogainkat. (BG: Én itt próbáltam a „zsarnokságot vezet be” helyett: „a zsarnoki rendszert folytatja „kitételt alkalmazni, de Péter és Sándor ragaszkodott az eredeti szöveghez!)

A beadvány időzítésénél tekintettel voltunk a soros EU elnökség zavartalanságára. Ugyanakkor nem lep meg bennünket az EP kritikája, miszerint “az alkotmányozási folyamat nem volt átlátható és az új alaptörvény kidolgozása és elfogadása rendkívül gyorsan történt, ami nem biztosított elég időt a tervezett szövegről szóló alapos és lényegi nyilvános vita lebonyolításához,” hiszen egész Európában elterjedt a hír, hogy ez egy új alkotmány. Ám ha csak az alkotmányos jogfolytonosságot állította volna helyre, akkor senki sem szólhatna ellene, hiszen a legalább ezer évig jól működő alkotmány kerül vissza a helyére. A mi álláspontunk szerint az alkotmányozás szuverén magyar belügy, amint azt a EU alapító szerződése (4.cikk 2. bekezdés) is elismeri: “Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak … a nemzeti önazonosságát, amely elválaszthatatlan része azok politikai és alkotmányos berendezkedésének….” Jelen indítvány benyújtására az ad alkalmat, hogy az Országgyűlés saját maga szünteti meg az elfogadott Alaptörvényt legitimáló alapját. Így az alaptörvény legfeljebb de facto lenne legitim, de nem de jure! Ezért indítványunk szerint az Alaptörvény Preambulumát, a Nemzeti hitvallást, lényegében helyben hagyva, a törvény normaszövegét érvényteleníteni szükséges.

HATÁSKÖR ÉS JOGHATÓSÁG.

Az 1989-ben létrehozott AB-nek most, egy óriási lehetőséget nyújt a történelem.

Az alkotmánybírósági törvény preambuluma szerint az Alkotmánybíróság (AB) feladata az „Alkotmányban biztosított alapjogok védelme.” A 2/3-os többséggel megszavazott Alaptörvény preambuluma új helyzetet teremtett, mikor kijelenti, hogy „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.”  Tehát maga a 2/3 ismeri el, hogy nincs felfüggesztve, tehát (de jure) még mindig érvényben van a magyar történeti alkotmány. Mivel az AB alapfeladata az érvényes magyar (tehát történeti) alkotmány jogrendszerét betartani és betartatni, jelen beadvány ennek talaján áll, s az AB közjogi kötelezettségét is felveti.

Sem a történeti alkotmány, sem a nemzetközi gyakorlat nem ismeri el az Egy Házból álló (unicamerális) Országgyűlés abszolút alkotmányteremtő jogát. Ezt a jogot a szovjet megszállás alatt, a szovjet példára írt 1949-es sztálini alkotmány vette el a nemzettől, és adta az egypárt-rendszerre alapuló kommunista Országgyűlés kezébe.

Mivel az Alaptörvény preambulumában megfogalmazott jogfolytonossági elv jogos és alapos, ahhoz kell tartania magát mind az AB-nek, mind az Országgyűlésnek. Mivel az anarchiát elkerülendő, egy ország nem maradhat kormány, s az emberi és alkotmányos jogok védelme nélkül, a jelen kormány ebben az átmeneti időszakban csak, mint hivatalnok, vagy ügyvivő kormány szerepelhet, s az AB hasonlóan a kormányhoz az alapvető és alkotmányos jogok kérdésében az ügyvivő szerepet kell, hogy betöltse addig, amíg az alkotmányos helyzet nem tisztázódik, vagy a közjogi provizórium nem ér véget.

A jelen indítvány elbírálása nem csak joga, de kötelessége is az Alkotmánybíróságnak, mint a jelen körülmények közt egyedüli – bár legitimitás hiányos –  intézménynek, amelynek erre (de facto) alkotmányos és törvényes felhatalmazása lehet. A jelenleg de facto érvényes „Alkotmány” szerint 32/A. § (1) eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti. Az AB Törvény pedig előírja, hogy 1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik: d) az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása; g) az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése; Továbbá, az AB törvény előírja, hogy (4) Az 1. § d)-e) pontja szerinti eljárást bárki indítványozhatja. A kötelességet a jelen alkotmányban garantált „demokratikus jogállamiság” [2. § (1)] adja, amely magába foglalja, hogy mindenkinek joga van panasza esetén bírósági döntést kapni. Végül, mind a jelenleg (de facto) érvényes „Alkotmány” [1949. évi XX. törvény 2. § (3)], mind az elfogadott Alaptörvény [ALAPVETÉS – C) cikk (2)] szerint „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.”

Mivel az Alaptörvény megalkotása és egy pártszövetség által való elfogadása az 1949-ben eredő „zsarnokság” folytatása, mindenkinek, társadalmi helyzetének vagy foglalkozásbeli állapotának megfelelően, kötelessége fellépni ellene. Mivel a Preambulum szerint: ”Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.„ A  „mérgezett fa gyümölcse” jogi principium alapján minden azt követő, illetve azon alapuló határozat, törvény, vagy intézkedés érvénytelen. (külön eljárás nélkül is alkalmatlannak kell lennie valódi joghatás kiváltására.)

Mivel az Alaptörvény Preambuluma és az érdembeli szöveg közt egyenes és nyilvánvaló ellentmondás van, ezért úgy tűnik, hogy a kormányzó párt is megosztott. Vannak a pártszövetségben olyanok, akik valódi rendszerváltást akarnak és vannak, akik a zsarnokrendszert akarják folytatni. Az Alaptörvény ellentmondásai lettek a kompromisszum eredményei. Az AB feladata tehát most dönteni, hogy melyik irány érvényesülhet: a zsarnokság, vagy a történelmi államokhoz, s a történeti alkotmányhoz való visszatérés.

Azzal, hogy húsz éves késéssel, végre a Nemzeti Hitvallás elfogadásával az Országgyűlés megnyitotta a rendszerváltás és a jogfolytonosság helyreállításának lehetőségét, egyúttal az AB-nek történelmi felelőssége is keletkezett, folytatni az első lépést, s végre felszabadítani az országot a kommunista múlt utolsó jogi hagyatékától, az idegen jogrend bilincseitől.

INDOKLÁS:

A Nemzeti Hitvallás önmagában a nemzet régi vágyát valóra váltó sorsdöntő törvénynek tekinthető. A benne szereplő mondatokkal maga a törvény (normaszöveg) számos helyen ellentétes és ellentmond a magasztos elveknek. Pl. ezt olvassuk: „történeti alkotmányunk (…) megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.” Ki tagadhatná ezt? Majd azt is megállapítja, hogy „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.” Józan magyar ezt sem tagadhatja. További fontosabb részei: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését. Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.” Ezek után elvárhatná az ember, hogy az új Alaptörvényt a „tiszteletben tartott történelmi alkotmányra” alapozzák, vagy a szerves jogfejlődés kiindulópontjaként hozzá térjenek vissza, ahogy az 1920-ban is történt.

 Sajnos, most nem ez következett be. Inkább az érvénytelennek nyilvánított, 1949-es „kommunista alkotmányra” alapozták az új Alaptörvényt. A Záró Rendelkezésekben ugyanis ez olvasható: „2. Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el.” Nézzük meg, mit mond a hivatkozott két pont? 1949. évi XX. törvény A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG (kényszerített)„ALKOTMÁNYA„19.§(3) E jogkörében az Országgyűlés a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát; s 24. § (3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. Tehát a sztálinista-rákosista Alkotmány, amely önmaga is illegitim volt (s ezt maga az alaptörvény preambuluma is megállapítja), de facto elvetette a népi alkotmányozás jogát, de a közjogi hagyományokhoz sem tér vissza! Ezzel 1949-ben a szovjet katonai megszállásra – mint „jogalapra” – támaszkodva, “alkotmányosan” létrehoztak egy “zsarnoki uralmat.” A legitim alkotmányos felhatalmazás nélküli módosításkor (1989. XXXI. tv) (de jure) nem változott a helyzet.

Az, hogy ezt az új törvényt nem alkotmánynak, hanem alaptörvénynek nevezik, senkit ne tévesszen meg, ugyanis az 1949-es „Alkotmány” kifejezetten alkotmányt említ, tehát amit a 49-es „Alkotmányra” hivatkozva, Alaptörvény néven hoztak nyilvánosságra, lényegében a nemzet új alkotmányának szánták. (Márpedig két alkotmányunk – sőt a történelmivel együtt már három(!) – nem lehet!) Az Alkotmánytól különböző, de alkotmány jellegű Alaptörvényre pedig sehol – pl. a hagyományos alkotmányunkban – sincs jogalap.

Az 1949-es „Alkotmány” érvénytelenítése után, mire lenne szükségünk?  Az 1920. évi I. törvénycikkhez hasonló – a jogfolytonosságot visszaállító -, törvény lehetne az egyedül érvényes rendelkezés az alkotmányozással kapcsolatban. Ez a törvény persze nem lenne új alkotmány és lényegét a Nemzeti hitvallás tartalmazza is. Magyarország történelmében a mai napig sem létezik kizárólag írott, azaz kartrális alkotmány, hanem törvénnyé nemesedett szokások és alkotmánnyá nemesedett törvények.

Nézzük meg tehát az 1920-as törvényt. Az 1920. évi I. törvénycikk így kezdődik: « A nemzetgyűlés(…) a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete…» Ezért «Alkotmányunk alapelveinek megfelelően az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta alakult ideiglenes kormányok a nemzethez fordultak, hogy a nőkre is kiterjedő általános, titkos, egyenlő, közvetlen és kötelező választójog alapján válassza meg az akaratának képviseletére hivatott nemzetgyűlést.» Tehát az 1949-es „alkotmány” érvénytelenítése után a még ma is érvényes 1920-as jogszabály, illetve precedens szerint most is nemzetgyűlést kellett volna összehívni. Még ha nem is lát valaki lényeges különbséget nemzetgyűlés és országgyűlés közt, akkor is a jogfolytonosság miatt, az 1920-as helyzetre, illetve az akkori törvényre kellett volna hivatkozni, nem az érvénytelenített kommunista „alkotmányra”, hogy a „meglevő alkotmányunk értelmében” (a preambulumban ígért) „alkotmányos állami folytonosságot” visszaállítsa és az államhatalom gyakorlásának további módját rendezze.” Hiszen ezzel az eddigi törvénytelenségeket emelte volna törvényessé a pártérdekek mentén gondolkodó Országgyűlés. Az alkotmányozó hatalmat – az alkotmány fejlesztését és módosítását – az egész nemzet kell, hogy gyakorolja folyamatosan, ezért el kell különíteni a törvényhozástól, a kormányzattól és a végrehajtó hatalomtól. Ebből következik, hogy a törvényhozói hatalom az alkotmányozással nem foglalkozhat, az egy alkotmányozó hatalom működési területére tartozik. Az alkotmány tudományos szakirodalmának axiómája értelmében az alkotmányozó hatalomnak a törvényhozás fölé emelése alapvető demokratikus követelmény.

A jelen „Alkotmány” 2.§ /1/ bekezdése szerint a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam, a /2/ bekezdés értelmében a köztársaságban minden hatalom a népé, a nép a szuverenitás közvetett és közvetlen gyakorlója. Ezen alkotmányjogi tételből okszerűen következik, hogy még az alkotmányozó hatalom által alkotott, vagy módosított alkotmány elfogadásáról is, a hatalom közvetlen gyakorlásának, azaz népszavazásnak kellene döntenie!

Az 1949–es Alkotmány érvénytelenítése után, jelen törvényhozás csak arról hozhat törvényt önállóan, hogy a törvényes államot és a közjogi hagyományt, az 1920-as precedenshez hasonlóan, helyreállítja, majd előkészíti a szerves alkotmányfejlődés törvényeinek kidolgozását. Ám e törvényeket, már a hagyományos közjogi rend alapján visszaállított és mellérendelt intézményrendszernek kellene kidolgoznia és elfogadnia.

ÖNAZONOSSÁG ÉS ALKOTMÁNYOZÁS

A fenti indokolást megerősíti az EU alapító szerződése (4.cikk 2. bekezdés): “Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak … a nemzeti önazonosságát, amely elválaszthatatlan része azok politikai és alkotmányos berendezkedésének.” Ez nem csak megengedi, hogy a tagállam alkotmánya megfeleljen a nemzet önazonosságának, hanem szinte definíciószerű kapcsolatot tételez fel a nemzet alkotmánya és önazonossága közt. Tehát ez EU tapasztalata és előírása szerint a kintről ráerőszakolt alkotmány felel meg egy nemzetnek. Jelen esetben Magyarországon nem csak a két alkotmány áll szembe egymással, hanem két alkotmányozási módszer. Egyik a hagyományos magyar módszer, amelynél szokás törvénnyé nemesül, a törvény alkotmánnyá, tehát lentről, a néptől megy felfelé

Az 1949-es alkotmány, amit mi sztálininak nevezünk, mert a szovjet alkotmányt követi részleteiben és alkotmányozási módszerével, valamint az azt követő, 1989-es, és a 2011-es, is mind fentről, az uralkodótól vagy a párt elittől megy lefelé.

A lefelé menő alkotmányozás megfelelt a szovjet nemzeteket egybeolvasztani szándékozó elképzeléseknek, de mint az 1956 eseményei mutatták, nem felelt meg a magyar népnek. A magyar nép ezeréves történelme folyamán sikeresen alakította alkotmányát önazonosságának, szellemének, és az eseményeknek megfelelően.

A lefelé menő alkotmányozás nem felelt meg a többi népeknek sem, hiszen a Szovjetunió felbomlott és ma már népei a saját országukban és saját alkotmányuk szerint élnek, vagy harcolnak érte.

Ezt a két különböző önazonosságot Nagy Imre fejtette ki legszebben, mikor 1955-ben a Szovjet politbűrónak panaszkodott Rákosi módszerei miatt, amelyek a szovjet mintát követték:

“Akit a magyar nép követni hajlandó történelmének jövőbe vezető rögös útján, annak számolni kell nemzeti önérzetével és a nemzeti büszkeség érzésével, amire a kis népek, mint a mi népünk, a magyar is, talán érzékenyebbek, mint a nagy nemzetek. A magyar tehetséges, szorgalmas nép, múltja és jelene egyaránt bizonyítja, hogy tudomány, technika, művészet, irodalom, zene és sport terén mily nagyszerű alkotásokra, teljesítményekre képes. De nem kisebb államalkotó képessége és államfenntartó ereje. Minden történelmi korszakban kitermeli nemzeti géniuszait, nagy államférfiait és hadvezéreit, akik a társadalmi fejlődés és átalakulás viharos századain át elvezették az országot a szocializmus küszöbéig. Ez a nemzet most sem lett kiskorúvá, most sem szorul gyámkodásra, meg tud állni a maga lábán és a békeszerető népek nagy családjában, a szocializmus, az emberi haladás ügyével együtt, a nemzeti szabadság és függetlenség ügyét is méltóan képviselni és előrevinni tudja. Ezt azonban csak a népből eredt, a néppel összeforrt és érte küzdő vezetők, a néppel együtt tudják va1óra váltani. Nálunk a mai vezetők oktalan politikája elnemzetietlenítés útján akarnak a szocializmus felé haladni, ami az utóbbi időben mind jobban feszíti a belső ellentéteket és olaját önt a sovinizmus parazsára, mert a magyar nép, mint minden más nép, a szo­cializmust úgy fogadja el, ha nem kell feláldoznia nemzeti érzéseit, tudatát és sajátosságait…” („Etika és erkölcs a magyar közéletben”)

Ma is nagyon igaz, hogy „Ez a nemzet most sem lett kiskorúvá, most sem szorul gyámkodásra,” valamint egy párt elit által adományozott alkotmányra, és visszaköveteli jogát egy saját önazonosságának megfelelő alkotmányozási módszerhez, és alkotmányhoz. Az Alkotmánybíróságnak adatott meg a történelmi feladat, hogy ezt lehetővé tegye.

Ezért az AB-t a hagyományos magyar önazonosságnak kijáró jogok visszaállítására, illetve érvényesítésére kérjük, az OGY reakciós, zsarnokságot védő elemeivel szemben. Nincs annál demokratikusabb alkotmányozás, mint amikor a nép alkot alkotmányt, amikor a nemzetgyűlés alkotmánnyá nemesíti a szokásjogon alapuló törvényt.

Ezt az EU is tiszteletben tartja, mert ez a nemzetnek a belügye.

INDITVÁNY

Ezért indítványozzuk és kérjük, hogy az Alkotmánybíróság – mint a demokratikus alkotmányosság őre -, érvénytelenítse az Országgyűlésnek az 1949. évi, máig tartó zsarnoki uralmat megalapozó, s már érvénytelenített kommunista „alkotmány” felhatalmazása alapján megszavazott Alaptörvényt, s mondja ki, hogy Magyarország Országgyűlésének nincs alkotmányosan, vagy közjogi hagyományban megalapozott önálló joga alkotmányt alkotni, de hagyja helyben a Nemzeti Hitvallás című részt, amely nem haladja meg a törvényhozás fogalmát, és amelyhez az alábbi pontosításokat fűzzük:

  1. Az „Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy a mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.” Helyett csak a mondat második része marad: „A mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki”. (Mert a hivatkozott Országgyűlés nem volt sem első, sem szabad: idegen hadsereg tartózkodott hazánkban 1991. június 30-ig és a Munkásőrség is fegyverben volt).
  2. „Hazánk elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1991. június 30-tól számítjuk, amikor a szovjet katonai megszállás véget ért.” – az 1990. május 2. dátumú mondat helyett.
  3. Utolsó bekezdésben az „Alaptörvényünk…” helyett: „Ez a Nemzeti Hitvallás jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.”
  4. Végül legyen a Nemzeti Hitvallásnak az utolsó előtti mondatából és teljes tartalmából fakadóan az egyetlen paragrafusa:

„Jelen Nemzeti Hitvallás helyreállítja Magyarország 1944. március 19-én megszűnt nemzeti függetlenségünk következtében megszakadt jogfolytonosságát és felhatalmazza a kormányt a szükséges átmeneti intézkedések megtételére!”

Magyarország, 2011. július 18.

Dr. Balogh Sándor  professzor emeritus   USA

Dr. Bene Gábor közjogász és független újságíró  Szeged

Dr. Gyarmati Péterprofesszor emeritus Szentendre

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás