Hirdetés

Szilágyi Ákos: Akiért a harang szól

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Egy rövid amerikai hír: Ismeretes, hogy az USA -mexikói határ összeomlott és gyakorlatilag szabadon átjárhatóvá vált, a Biden adminisztrációnak köszönhetően. Fél éve várják a határvédők, hogy legalább Kamala Harris látogasson el hozzájuk és hallgassa meg problémáikat – már amit Harrisék okoztak.

A mai napig várhatnának, ha Trump elnök nem elégeli meg ezt az állapotot és be nem jelenti, hogy ő bizony akkor ellátogat a határra, ha az ügyeletes kormányzat ezt nem teszi meg. Láss csodát’ A Trump-látogatás hírére,  Kamala Harrisnak is megjött a kedve a határlátogatáshoz és hirtelen megelőzte Trumpot néhány nappal.

Ez a színház része.

Ami nagyobb baj és minket is aggodalommal tölthet el, az az elharapódzott gyakorlat, hogy a határsértőket szervezetten, buszokkal kezdték el északra, az ország belsejébe szállítani (kiem. szerk.). Egészen New Yorkig és még feljebb jutottak az illegális, jobbára fiatalokból álló szállítmányok. Ezt a rendszert egyre több újságíró szellőztette meg. Az ügy orvoslásaként a rendszer átállt a repülővel történő szállításra. Az kevésbé követhető a média számára.

Mintha ezzel a problémával és a “megoldásával” is találkozhattunk volna már itt, szűkebb hazánkban, Európában, Németországban.

Senkinek ne legyenek kétségei. A hazai ellenzék tervei éppen így néznek ki számunkra is.

Terveik közt természetesen ott van az örökzöld – bocsánat -, az örök szivárványos világ is.

Milyen érdekes, egyirányú utca is ez az LMBTQ világlátás.

Mindent megtesznek, hogy tagjaik száma egyre nőjön. Minden létező és létezhetetlen segítség rendelkezésre áll, ha valaki heteróként szenvedni látszik, és élete csak akkor kerülhet nyugvópontra, ha átalakítja magát valami LMBTQ prototípussá.

Mi van azonban akkor, ha szintén egy megbillent heteró szenvedni látszik, de nem a helyes irányba veti sóvárgó tekintetét, hanem meg kívánna küzdeni démonjaival és vissza szeretne térni két lábbal heteró életébe. Nos, az emberi szenvedésre, lelki kínokra, öngyilkossági kísérletekre oly érzékeny és azonnal segítőkész LMBTQ-lobby itt azonnal lefagy. Tévedek. Nem fagy le. Ellentámadásba lendül. Mindent bevet, hogy a megoldásnak ez az alternatívája szóba se kerülhessen. Elfelejt aggódó szemekkel tekinteni azon öngyilkosság szélén táncolókra, akik amiatt vannak elkeseredve, hogy megtalálják-e a visszautat a normalitásba.

Az ő öngyilkossági kísérletük nem ér. Nem számít.

Akit a Sátán kutyái elkapnak, csak az akol irányába kereshetik boldogságukat. Nyugaton már nem találunk olyan pszichiátert, aki segíthetne a megtévedteknek visszatérni. Ha kiderülne valakiről, hogy ilyet tenne, elveszítené a praxisát.

A férfiak viszont szülhetnek, és ez  jó hír. Én személyesen megtisztelve érzem magam, hogy mostantól akár anyának is nevezhetnek és nem csak 1-es vagy 2-es számú szülőnek. Az csak a renitens heterókra vonatkozik. Ha valaki férfiként szül, na ő egy mindenki által körbeajnározott, címlapokon hirdetett, büszke anya lesz. Az anyját!

Csak halkan kérdezném meg: ha ez a szakállas, várandós édesanya esetleg úgy döntene, hogy furcsa szerelmi életének e páratlan gyümölcsét mégis csak abortálni szeretné, mondjuk New Yorkban és pont a kilencedik hónapban, milyen visítozást rendeznének a feminista-LMBTQ-s aktivisták az élet sérthetetlensége és a magzat jogainak védelmében?

Persze számukra a házasság is csak akkor szent és sérthetetlen, ha nem két ellentétes nemű között köttetett. Stb,stb…

Mit is tehetünk az egyre szélesebb körben minket elárasztó abnormalitás ellen?

Regnáló kormányunk példát mutat ebben a harcban az épp most megalkotott pedofil törvénnyel. A unió persze vonyít és a közös értékekre mutogat. Nos az uniós szerződésünkben nem található az LMBTQ-lobbi, mint bármi közös értékünk letéteményese.

Olyan ez, mint egy házassági szerződés. Nincs benne, hogy apa egy szép napon megcsalja anyát, különösen nem, hogy ezt egy másik férfival teszi. Nos, jelenleg az unió épp ezt lépte meg és az sem érdekli, mi is lesz a gyerekekkel. Mindeközben a klasszikus viccet idézi: Drágám, te nekem hiszel vagy a szemednek?

Mit is tehetünk? Nem mi vittük bele a politikát az EB-be. Viszont ha már így alakult, a kihagyhatatlan potenciával élni kell. Az már jól látszik, hogy a szivárványos térdelés nem tesz jót a nyugati csapatok erőnlétének.

Tiffán Zsolt barátommal most éppen azon dolgozunk, hogy megszülessen egy V4-ek-alapította futball-bajnokság az EB és a VB mellett. Van csodás stadionunk. Vannak már bizonyítottan csodás, V4-es válogatottjaink. Rendezzenek a nem-térdelők egy saját bajnokságot egymás közt indulva, majd meghívásos alapon csatlakozhatnak a balkáni és a balti országok, esetleg az olaszok, osztrákok és továbbálmodva akár az oroszok is.

Csodás kiállás lehetne a normalitás mellett és persze politikamentesen.

Mit is tehetünk? Menjünk békével október 23-án Budapest utcáin. Mi már szervezzük az amerikai magyarok, de akár az amerikaiak közös megjelenését a Békemeneten. Arra kérnék

minden Palávert hallgatót, akinek vannak külföldi kapcsolatai, szervezzenek annyi hasonló csoportot, amennyit csak lehetséges. Legyen látható, hogy kiért is szól a harang. Mert a mi Békemenetünk nem csak a magyarok menete, ahogy az eddigiek voltak. Szintet lépett a világ és nekünk is ezt kell tennünk.

Ismételt köszönet a szervezőknek.

Ez a Békemenet az európai, mi több az egyetemes emberi normalitás menete lesz. Miután pedig egyetlen más ország sem állt elő ilyen demonstratívan saját ügyünk mellett, ránk vár az a nemes feladat, hogy minden hozzánk hasonló népet jól láthatóan a sorainkban tudjunk.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Szilágyi Ákos
Paláver jegyzet
2021. 07. 01.

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás