KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Stoffán György: Carlo atya (is) lapáton, avagy Veszprém urai nem változnak

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Nagy Károly, kanonok, címzetes apát, kerületi esperes, plébános atya is fölöslegessé vált Veszprémben. Úgy tűnik, hogy az érsek, hasonlóan a korábbi politikai vezetéshez, minden tekintetben követi a kommunista egyeduralom veszprémi megtestesítőjét, Pap János elvtársat. Igaz, Veszprém mindig az „állam az államban” szerepet játszott, és az uram-bátyám virtus a megye mindennapjaiban, a politikában, a jogszolgáltatásban és immár egyházi vonalon is elhatalmasodott.

Nagy Károly, Carlo, vagy Karcsi atya a város kulturális életében, hitéletében a papnevelésben és a közszereplésben is elnyerte a Veszprém megyeiek bizalmát, odaadó szeretetét. A művészeti, színházi életben is kedvelt lelkipásztor, barát és hozzáértő kultúrember most, elérve hetvenötödik születésnapját, kötelezően beadta nyugdíjazási kérelmét, arra számítva, hogy – Istennek hála –, ereje teljében folytathatja papi szolgálatát, valóban áldásos egyházi és társadalmi tevékenységét. Ám, Veszprém teljhatalmú érseke másképpen döntött. Karcsi atyának mennie kell… méghogy mennie! Az érsek első utasítása a város elhagyására kötelezte volna. A papi öregotthonba kellett volna mennie, amit Karcsi atya természetesen visszautasított, hiszen szülői háza Veszprémhez köti, s nem egy elaggot vénember, aki magatehetetlenségében ápolásra szorulna. Van, ahol eltöltse nyugdíjas, de remélhetőleg igen aktív éveit. Így tehát, október elsejéig a Vár lakója és plébánosa marad, utána pedig saját, családi örökségében él majd a veszprémiek, hívei és barátai örömére.

Talán megbocsájthatatlan bűne az érsek szemben, hogy gardírozta az öreg, már korábban kiseprűzött papokat, s Márfi emeritus érsek urat is az utolsó Veszprémben töltött percéig? Nem lehet tudni… Ki tud egy „mindenható, liberális érsek” fejével gondolkodni?

A lényeg az, hogy Carlo atya marad Veszprémben, szabadon, a köz, a lovagrend és a hívek lelki, szellemi javát továbbra is szolgálva. Udvardy érsek pedig marad azon kevesekkel, akik érdekből vagy ki tudhatja mi okból, de követik a Veszprém és az egyház krónikájában már idáig is feketével bejegyzett, a hívek többsége által ártónak tartott munkásságát.

Ez is érdekelheti:  Stoffán György: Dominus vobiscum! (II. rész)

Ám, mindnyájan bízhatunk abban, hogy a Szent Mihály imádság előbb vagy utóbb hatással lesz erre, az egyházban is igen ritka körülményre, amelyet maga az érsek teremtett – az állami támogatás 39 milliárdjából, és saját, keresztényinek aligha nevezhető magatartásával… Imádkozni kell érte, mert lehetséges, hogy nem tudja, mit cselekszik…

…és imádkozni kell Carlo atyáért is, hogy még sokáig örvendeztesse jelenlétével, életével és munkájával Veszprém híveit és a megye egész társadalmát.  

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük