Scott Ritter: A Hamász harcosai Ukrajnának szánt amerikai fegyvereket használnak?

A közelmúlt történelmében a terroristák (vagy szabadságharcosok, attól függően, hogy ki milyen nézőpontból szemléli a kérdést) választott fegyvere az AK-47-es támadó gépkarabély volt. Ma, az úgynevezett 9/11 utáni „terrorizmus elleni globális háború” nyomán nem ritka, hogy az ilyen harcosok 9 mm-es Glock pisztollyal vagy Colt M4 karabéllyal rendelkeznek.

Ezek amerikai adófizetők által finanszírozott fegyverek, amelyeket látszólag a terroristák és/vagy szabadságharcosok legyőzésének céljából szervezett erők rendelkezésére bocsátanak (ismét a megfigyelő politikai meggyőződésétől függően), de helyettük az terroristák kezébe kerülnek. Nyilvánvaló, hogy Washingtonnak soha nem volt ez a szándéka. De mégis, valahogy ezek a fegyverek végül éppen azokat az erőket segítik, melyeket az USA és szövetségesei megpróbálnak legyőzni.

A jelenség legfrissebb példája a Hamász és a szervezethez kapcsolódó egyéb fegyveresek által a dél-izraeli katonai és polgári célpontok ellen elkövetett támadások. Egy videó, amelynek hitelességét még nem sikerült ellenőrizni, állítólag azt mutatja, hogy egy Hamász-harcos megköszöni Ukrajnának a kézifegyvereket, lőszert és kézigránátokat. További, a tényleges támadások során készült videókon a Hamász harcosai amerikai gyártmányú fegyverekkel vannak felszerelve.

Ezek a videók riadalmat okoztak néhány amerikai képviselőnél, mint például Marjorie Taylor Greene, Georgia 14. körzetének republikánus képviselőjénél, aki közvetlenül a Hamász-támadás után ezt tette közzé a Twitteren:

„Együtt kell működnünk Izraellel, hogy a Hamász által Izrael ellen használt amerikai fegyverek sorozatszámait nyomon követhessük”. Afganisztánból érkeztek?” – kérdezi a kongresszusi képviselőnő. „Ukrajnából érkeztek? Nagy valószínűséggel a válasz mindkettő.”

Bármilyen kísérlet Marjorie Taylor Greene kérdéseinek megválaszolására több mint valószínű, hogy olyan információkhoz vezet, amelyek az amerikai kormányt nagyon kellemetlen helyzetbe hozhatják. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ez év júniusa óta állítja, hogy Ukrajnának szánt, amerikai gyártmányú páncéltörő fegyverek bukkannak fel az izraeli határon. Netanjahu nem mondta ki, hogyan történhetett ez meg – Ukrajnában burjánzik a korrupció, és a Pulitzer-díjas újságíró, Seymour Hersh arról számolt be, hogy több százmillió dollárnyi segély került olyan személyek kezébe, akiknek eredetileg ezeket nem is szánták. Számításaim szerint – amelyek számos jól értesült forrással folytatott beszélgetésen alapulnak – az Ukrajnának küldött minden tíz dollárból hat dollárnyi segélyt eltérítettek. Az egy dolog, ha pénzről van szó, de teljesen más dolog, ha fegyverekről.

Az amerikai gyártmányú fegyverek széles körű elérhetősége a globális feketepiacon, amelyeket a terroristák/szabadságharcosok használnak, jól tükrözi az USA könnyelmű megközelítését a kérdéshez, amikor az aktív harcban részt vevő feleknek nyújtott katonai segítségről van szó. Úgy tűnik, hogy az USA-t inkább érdekli az ilyen szállítmányokhoz kapcsolódó politikai üzenetek megerősítése, mármint az, hogy az USA aktívan támogatja a rászoruló barátait. Úgy tűnik azonban, hogy a legtöbb magas rangú amerikai politikai döntéshozót elkerülik ennek az erőfeszítésnek a tényleges biztonsági szempontjai.

Ez 2022 májusában vált nyilvánvalóvá, amikor Rand Paul, Kentucky republikánus szenátora megpróbálta elérni, hogy egy főfelügyeletet állítsanak fel a Joe Biden elnök által kért mintegy 40 milliárd dolláros katonai támogatás ellenőrzésére és elszámolására. Paul szenátor indítványát elsöprő többséggel utasította el egy olyan hozzáállású kongresszus, amely úgy tűnik, hogy Ukrajna és a korrupció kérdésében a „nem hallok, nem látok, nem beszélek” álláspontot képviseli.

Nem új keletű kérdés, hogy az amerikai fegyverek nem csak olyan személyek kezébe kerülnek, akiknek azokat nem szánták, hanem – ami még kritikusabb – olyan emberek kezébe, akik azokat az amerikai szövetségesek ellen használják. Még 2007-ben a török rendőrség megkezdte a Kurdisztáni Munkáspárt (vagy PKK) likvidált harcosaitól származó fegyverek begyűjtését Törökországban, amelyek sorozatszámát az USA által az iraki erők számára szállított fegyverekhez kapcsolták. A PKK-t az amerikai külügyminisztérium terrorista szervezetként tartja nyilván, miközben Törökország a NATO tagja.

A Szaúd-Arábiának és az Egyesült Arab Emírségeknek a jemeni Houthi lázadók elleni harc céljára biztosított amerikai fegyvereket a houthik a harctéren lefoglalták, és a korábbi tulajdonosok ellen fordították. Ráadásul ezeknek a fegyvereknek egy része a libanoni Hezbollah harcosok kezébe került. Az USA által a korábbi afgán hadseregnek biztosított fegyverek Kasmírban bukkantak fel, amelyeket olyan Pakisztán-barát iszlamista terroristák/szabadságharcosok holttestei mellett találtak meg, akik, mielőtt Kasmírban meghaltak volna, az afgán tálibokkal együtt harcoltak az USA és afgán szövetségesei ellen. További, Ukrajnából származó amerikai fegyverek bukkantak fel Afrikában, a Boko Haram lázadóinak kezében a Csád-tó térségében, akik Csádban, Nigerben és Nigériában állomásozó amerikai fegyveres katonák ellen harcoltak.

A valóság az, hogy az USA a terroristák/szabadságharcosok egyik fő fegyverforrása lett világszerte. Míg Marjorie Taylor Greene joggal követel válaszokat, amikor Izrael, az USA régi szövetségese biztonságának kérdéséről van szó, ugyanezeket a kérdéseket fel lehet tenni gyakorlatilag minden olyan biztonsági-segélyezési programmal kapcsolatban, amelyet az USA a 9/11 utáni korszakban indított. Úgy tűnik, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak a terrorizmus elleni globális háborúval kapcsolatos felfogása végül azt eredményezte, hogy azok, akiket terroristáknak nevez, még felszereltebbé váltak az erőszakos cselekmények elkövetésére, miközben az USA pontosan azt ígérte, hogy mindent megtesz ennek a felszámolására. A szomorú igazság azonban sajnos az, hogy Amerika a nem körültekintő lépései miatt, sok tekintetben saját maga legnagyobb ellenségévé vált.

 

Írta: Scott Ritter / Scott Ritter az amerikai tengerészgyalogság egykori hírszerző tisztje és a ” Leszerelés a peresztrojka idején: fegyverzetellenőrzés és a Szovjetunió vége ” című könyv szerzője. A Szovjetunióban szolgált az INF-szerződés végrehajtásának ellenőreként, az Öböl-háború idején Schwarzkopf tábornok állományában, 1991 és 1998 között pedig az ENSZ fegyverzeti főfelügyelőjeként szolgált Irakban.

A cikk eredeti cím: Are Hamas fighters using American weapons meant for Ukraine?

Megjelent a Russia Today angol nyelvű kiadásában 2023. október 9-én

Fordította: a Nemzeti internetFigyelő (NIF) közössége

Kiemelt képen: Palesztin fegyveresek a 19 éves Ahmad Awawda temetésén Jeninben, 2023. október 8-án © Zain JAAFAR / AFP

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)