Radnóti László: Az emberiség egyik jellemhibája
A világ egyik legismertebb mesefigurája Pinocchio, akinek minden hazugságánál nő az orra. A kedves fabábu történetének szülője egy 19. századi, firenzei publicista, Carlo Collodi Lorenzini. A toszkán városban ma is hihetetlen kultusza van a répaorrú játékbabának, amely már nemzetközi jelképpé vált. Él Firenzében egy ügyes faiparos, aki ezzel az egyetlen kisplasztikával világhírű lett. Francesco Bertolucci mai is naponta lehel életet a fadarabokba és ezer alakban születő bábuiból évente hétszázezer darabot ad el világszerte. A városban felállítottak egy 10 méter magas, tűvékony Pinocchio szobrot is a nevét viselő parkban. Azóta az olaszok Firenzét a füllentés fővárosának csúfolják. Pedig a hazugság-pandémia centrumai egészen máshol keresendők.
Jean-Cloude Juncker, az Európai Bizottság volt elnöke, anno 2011. május 10-én nem átallotta ezt mondani:
”Ha komolyra fordul a dolog, hazudni kell!”
Ebben a témakörben, sokkal finomabb humorral fogalmazott Winston Churchill:
”Rengeteg hazugság van a világon és a legrosszabb benne az,hogy a fele igaz.”
Aztán kiegészítette:
”A hazugság már félig megkerülte a világot, amikor az igazság még csak a nadrágját húzza.”
A hazugságnak a jelenkori, baloldali politikai gyakorlatban egy Gyurcsány nevű ember állított Őszödön ledönthetetlen emlékművet. (Talán akkor kezdett el kórosan nőni az orra…) Hihetetlen, hogy a nyilvánvaló valótlanságokat mégis egy milliós tömeg fogadta el tényként. „A hazugság szabaddá tesz” – vallotta cinikusan a levitézlett kormányfő, mert hitt abban, hogy a tagság élvezi majd a rossz forgatókönyvek szabadság-ígéretét. A jelenlegi ellenzék gyenge ahhoz, hogy esetleges szándékait, bizonytalanul fogalmazott céljait egyenes úton érje el. Lesújtó választási vereségei után retteg a valóságtól. Vezetői/hangadói új-típusú, körmönfont hazugságokkal tartják tűzben a baloldal jobbra érdemes híveit, akik hajlandóak mindent elhinni, ami a kormány ellen szól. Az igazság elleni, nyílt támadásokban trükkök kellenek. A meglévő gyengeség helyett erőt kell demonstrálni. Provokálni kell, elmenni a törvényesség határáig, sőt azon túl is. Jelezni főként a külföldi szimpatizánsoknak, illetve megbízóknak, hogy a szoclib oldal él és egységes ebben az országban.
Láthattuk, itthon hatástalanok ezek az erőfitogtatások, sőt olykor komikusak is. Egy népcsoportnak, amely képtelen eligazodni egy számára bonyolult világban, annak a kollektív realitásvesztés tulajdonképpen nagyon nem jó recept. Csakhogy egyes emberek mindig is tudtak profitálni a közös fikciókból. Jó példa erre a vallások kialakulásának története. Antropológusok kimutatták: éppen a hihetetlenben való hit volt az, ami hatalmas közösségeket volt képes összekovácsolni. S hogy ez a stratégia miért olyan sikeres? Mert lelki erő kell a fikció bevallásához. Nem könnyű szemrebbenés nélkül valótlan meg értelmetlen dolgot állítani. Egy hozzám hasonlóan vélekedő csoport megbízhat bennem. Ez pedig a lojalitásom bizonyítéka még olyan áron is, hogy beáldozom a józan eszem. Bármilyen hit annál erősebb, mennél többet követel tőlünk. Az „odaadó én-ek” kohéziója alkotja a pártot. Lenin tömören fogalmaz: ”Mi menetelünk. Akik velünk tartanak, azok a közömbösek. És akik néznek bennünket, azok az ellenségeink.” Nos, ezt a bizalmatlanságot kell legyőzni a követeléssel: Hazudj velem! Egy eszme parazitáinak megosztott fikciója így válhat történelmi/politikai erővé.
Alinszky kidolgozott menetrendje, – ha úgy tetszik, receptkönyve – szerint készen kell állni arra, hogy minden evidencia ellenére valótlanságot állítsunk. Ez mennél arcátlanabbul történik, annál jobb. Olyan ez, mint valami drog. Szárnyal tőle az ember, nem gátolja semmi és legfőképpen a tényekre nem kell figyelni. A hazudozásnak elsődleges célja: lebontani a demokráciát. A cél pedig akkor tekinthető elértnek, ha az emberek egyetlen általános és közös tényalapot sem ismernek el, miközben a szavak számukra már csak hitbeli igazságokat jelölnek, amelyek mögé vagy beáll valaki, vagy nem. A hazugság úgy igazán hatalmas és erős, ha azt csoportosan művelik. Szegény Pinocchio – szólistaként – inkább együgyű és mosolyogtató, a saját szemszögéből nézve pedig tragikomikus.
A hazugságot kategorizálni is lehet. Kalergi szerint a csúcsot a nyílt, gátlástalan hazudozás jelenti. A politikában ez a legsikeresebb. Például: hírek a zsidó-cigány Orbánról és sok ezer holdas szőlőbirtokairól. Tavares meg Sargentini-féle jelentések.
Rettegés a kifizetetlen túlórák, vagy a magyar munkaerő piacra özönlő, román munkás-milliókról. Nem feledték, hogy fontos követelmény a hazudozásban a folytonosság és a következetesség. Ebben vitathatatlanul a legjobb a hajdani fő-strici és csapata. (Az általa „kurva országnak” nevezett hazánkban ez a tisztség jár a fő-forradalmárnak…) A cinizmusra mindig hajlamos esztéta, Theodor Adorno így fogalmazott: ”Csak az az igaz, ami nem illik bele ebbe a világba, de ez nem csodálatos, hanem undorító.” Ezt még akár Fletó is tanulhatta a Foxi Maxi pártiskolán.
Liberális körökben az abszurd történetek mindig sikerre számíthatnak és nagyon jól terjeszthetők. Ez nem véletlen. Ugyanis a hihetetlen bámulatba ejt, bevésődik a tudatba, beszélgetések kitűnő tárgya lehet mindaddig, amíg nyilvánvalóvá nem lesz annak tarthatatlan volta és már a poligráf is elpirulna, majd lefagyna. Ha a jövőt tekintve valami igazán nyugtalanító, az csupán annyi, hogy a mesterséges intelligencia is hazudik majd. Megtanulja, ha életben akar maradni. A világ leghíresebb és legtömörebb erkölcsi kódexe Mózes kőtábláin olvasható. A Tízparancsolatban minden fontos dolog benne van, kivéve a hazugság tiltása. Már akkor nyilvánvaló lehetett: ha hazudni is tilos, akkor a többi parancsot sem veszik komolyan az emberek.
Kapcsolódó cikkek:
Mementó 2006 emlékmű
