Hirdetés

Mayer Gábor: Nélkülünk – avagy, ha nem lehet törvényes úton, hát majd másképp

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Kihagyod a k… , de nem a mi hazánkat – írná Petőfi Sándor, ha ma feszítené a lekezelés miatt háborgó honfiúi öntudat. Mert mára odáig fejlődött az EU táskahordozóinak demokrácia érzéke, hogy mindenféle közös döntés nélkül zárna ki minket tanácskozói, döntéshozói jogunkból.

Régi lendülete ez a nyugati progresszívaknak – amerikai szenátoroktól le, különféle pártok portásfülkéikig fogalmazgatják: ha nem lehet törvényes úton, hát majd másképp. A másképpbe az orgyilkosságtól az utcai lincselésig minden belefér. Eközben az ötödik ciklust kezdjük, az utóbbi négyet 2/3-os felhatalmazással, s ennek arányában töpörödik a ránk tüzet fújó nyugatiak nyakunkba ültetett helyi képviselete. Pont, mint Szabó Magda Tündér Lalájának igazságosztó zárásaként a gonosz Aterpater. Az uniós nagygonoszok még tartják magukat: elég a törvényességeikkel való takarózásukból, mikor nekünk ők rendszerszinten, pofára nem kellenek! Eztán se pénzt, se beleszólási jogot Magyarországnak, mostantól nélkülük döntünk! És, a havi hat – tízmillió –vagy tán több- forintnak megfelelő jövedelmet húzók úgy döntenének kb. 500 millió ember nevében, hogy vállalni fogjuk az oroszok sanyargatásával felcímkézett, de valójában Európára zúduló nyomort. Mint a Tizedes, aki éhező társainak nem engedi felzabálni az ő aranytartalék szalámi-rúdját. Mint a kommunizmust építtető bolsevikok, akik nem engedték nekünk a felelőtlen túlfogyasztást, ők meg speciális üzletekből hordtak haza minden földi jót – ingyen. Tehát, a nem létező tényező Majdannál döntött: itt az ideje felszámolni Oroszország és Európa önállóságát. Kerül nekik (nekünk), amibe kerül.

Hosszú ideig tartott, de fel tudták piszkálni Oroszországot, hogy a fejük búbjáig nyugati fegyverekbe öltöztetett ukrán haderőre megelőző csapásokat mérjen. Az Ukrajna területén feltárt tömegsírok mindennél jobban mutatják, hogyan képzelte és tervezte az ukránok náci hadereje az oroszokkal való tárgyalásokat, miknek apró eredményeit, az ilyen – olyan megegyezéseket – többszörösen rúgták fel. Hasonlóképp unszolták nyugatról az ukránokat támadásra, mint volt Milosevics esetében, hogy azután az egészet rákenjék, s valamiképp meghalhasson a vizsgálati fogságban.

Oroszország megelőző csapásainak pillanatában nyomták Putyinra az előkészített agresszor bélyeget, s azóta NATO tagországok (de nem a NATO!) öntenek az ukrán nácik megsegítésére számolatlanul pénzt, fegyvereket és zsoldosokat Ukrajnába. Az agresszorozás nagy lendületében teljesen elsikkad, hogy Törökország úgy jár át évtizedek óta a szomszédjaiba fegyverrel szétverni, ami ott neki nem tetszik, mint jó szomszédok járnak teázni egymáshoz. És nincsenek szankciók, retorziók, helyettük a hát ez van. S ha ennyi nem elég, nyugodtan emlékezzünk vissza Falkland esetére, amikor a gonosz pigmeus nigger argentinok vélték helytelenül, hogy nekik kell intézni a partjukhoz kötött sziget sorsát. Ezer kilométerekről odasiető brit hajóhad lőtte szét az argentin vélekedést, s a művelt világ megtapsolta azokat, akik évszázadokon át térdig népek beleiben gázolva alakították ki a maguk demokrácia felfogását, melynek magaslatáról hozzánk hajolva akarnak tanítgatni még ma is – minket.

Ide kívánkozik egy, ennek a mocskos tervezettségnek minden szegletébe bevilágító hír: az Egészségügyi Világszervezet és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága megtagad minden gyógyszer (még az életmentő gyógyszerekét is) és gyógyító hatású készítmény szállítását a két felszabadított ukrajnai népköztársaságba. Ez már az aljasság fokozhatatlan mértéke, amivel a két szervezet tulajdonképp saját létének alapjait tünteti el egy erőszakos akaratnak engedelmeskedve.

S, mert ha az őrület elindul, csak dagad és dagad tovább, a mára indokolatlannak mondható NATO kibővítését tervezik. Óceániai támaszpontokkal, hogy a kerek világon kizárólag ez a katonai tömb szolgáltassa a csendőri jelenlétet. Tehát az lenne a jövő, hogy minden haramiaállam leigazolhatna a NATO-ba, majd a kölcsönös segítségnyújtás cikkelye értelmében azt csinálhatna, amit akar. Vagy világháború, vagy az egész világ behajlik a nem létező tényező akaratigájába. Talán nem is tudják ezek a németek – Robert Habeck alkancellár, Katarina Barley Európai Parlamenti alelnök -, hogy országunk kizárásával ehhez a Puzzlehoz tennének egy-egy darabkát. Vagy össze tudjuk keverni, mielőtt teljesen kirakhatnák, vagy rosszabb sors vár ránk, mint volt szüleinkké, nagyszüleinkké. Ők a teljes kifosztottságból, lenyomottságból kapaszkodtak feljebb és feljebb, látták gyerekeik, unokáik, boldogulását, tollasodását, nekik kicsit mindig derültebbé vált az ég. A nekünk felvázolt jövő ezzel fordított irányú: lépcsőzve kell aláereszkednünk a sötét nyomorba szankciók hatását elszenvedni, míg nem engedik befejezni a háborút. Addig, amíg jó pénzt hoz, no – addig nem engedik, mint ahogy nem engedték a két (azaz egy) nagy háború esetében sem. A derekán járunk egy harminc éves nemzeti emelkedési programnak – kezd torzóként mutatkozni. Hát ne hagyjuk!

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás