Hirdetés

Mayer Gábor: Magunkat abuzáljuk (A valahogy minden másképp van ciklusból)

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Mert, hogy piacra is járunk, így ott is találkozunk önmagunkkal. A már amúgy is elhízott ember igyekezetével, hogy óriási csomagokban még vigyen haza valami igazán szükséges ennivalót. A tüntető erőlködéssel szatyrot cigölők között, akik térdben ki-bebicsakló lábakkal, elferdült gerincekkel, nyakból kiszakított, karakterisztikussá húzott vállakkal cipelnek összefogott szatyrokat, tasakokat, zacskókat, mert ők még láthatón nem „azok”.

Még nem adják meg magukat, mert bírják, – mit nekik könnyedén vinni az egyre nehezülő terheket! Hát persze, ők még erejük teljében lévő fiatalok, de legalábbis nem öregek. Láttatni valón erősek, meg sem kottyan nekik a súlyok kocsiig, troliig való cipelése! Érzik ugyan ujjaik vértelen zsibbadását, az inak szakadásig feszülését – a nejlonzacskók csontig bevágnak, de nem adják meg magukat, hiszen ez nekik mutatni valón könnyű a valamikori sportolás emlékével. Csak nem fognak nyugger-Porschét vontatni maguk után, na, hát ott azért még nem tartunk!

Pedig igen, és jobban is tennénk. Ha nincs hajózási lehetőségünk, terheket mozgatni legkönnyebb a kocsikerék gördülő ellenállásával. Sok-sok későbbi, váll, gerinc, csípő, térd, boka és kéz-ízületi gondot-bajt előzhetünk meg hiúságunk levetkőzésével. Érdekes, ebben mennyire nehezebben vetkőzünk, mint amúgy! (És érdekes – amint azt nemrég kaptam üzenetben – mennyivel többen szégyelljük testünket, mint agyunkat, szellemi állapotunkat!) Persze, tudottan húzzuk ezt az önképet magunk felé, még ha azt is tudjuk, képtelenek vagyunk elemelkedni a csalós képzetektől. Ha már minden kötél szakad, akkor jön a Pa dö dö képlet jó tündére: légy büszke rá, hogy mennyire ki tudsz vetkőzni emberi formádból! A Pa dö dö felszabadító hatása óta semmi emberi minőségből való kiforgás-kifolyás nem szégyen- s, hogy ne lehessen szégyen, bátor, büszke önbevallásként értelmezzük az amúgy emberi minőségtől eltorzult testi – szellemi egyedet. Mi több: ma már megkövetelik tőlünk, hogy eltorzultak legyünk, és szégyellni valónak állítják be a valamikori normalitáshoz való ragaszkodást!

Ezzel együtt a még fiatalok, frissek, erősek vagyunk önkép legalább olyan vastag bennünk, mint az értelmi – érzelmi állapotunkról dajkált. Még akkor is, ha legalább ösztönünk megsúgja: csaljuk magunkat! És, jobban tennénk, ha nem fitymálnánk a nyugger-Porschét, hiszen nagyon rossz fizikai állapotban vagyunk, messzire attól, amikor az ember élvezettel kapaszkodik bele komoly súlyok fogantyúiba, hogy érezze izmai feszülését. Helyette nagy általánosságban hirtelen megnőtt, ledőlt bokájú, elrajzolt kontúrú, kézfej nélküli, mondhatni: csúnyán, elefántosan dagadtnak minősülők lettünk. Ezen a tényen még igyekszünk átlépni, de minduntalan visszarántanak a szív – vérkeringés, a gázcsere, ízületi panaszok tömeges feljajdulásai. Amikor a nyirok, vénás véredények és az izom és szívpumpa felmondják a szolgálatot, s a szövetközi térben pangó vizesedéstől már saját magunkat is fulladva cipeljük egyik lerogyási ponttól a másikra. Ülő és fekvőbútoraink petíciót fogalmaznak a minduntalan rájuk zuhanó nekivastagodott vádlik, combok, ülepek, deréktörzsek, szétomló hasak, combnyi karok súlyának rájuk szakadása miatt. Porral sóhajt a zizegő szalma – írta József Attila, rugó és laticel sikoltással a meggyötört szék, fotel, ágy – írhatjuk mi.

Magunkkal bánunk, ahogy bánunk, az egy dolog, de hogy gyerekeinkre ráhúzzuk magunk testi – szellemi elrajzoltságát, az már bűn. Bűn, hogy beleneveljük őket a mozgáshiányba, csupa telitöltött Mikulás -zacskóvá etetjük-itatjuk őket, rengő hájaikkal vastag combjaiktól össze nem férő lábaikon szédelgő kacsák módján tesznek meg két-három pajkos futólépést, s míg behízott szemükben ott csillog a gyerekek örök mozgásvágya, már lefojtva és kicserélve csücsöri szájukkal a mindig valami eszit, iszit váró megszokására. Az engedd meg már, hogy jót akarjak, és mindent megadjak a gyerekemnek felkiáltással öltözékük amennyire lehet drága és trendi, hajuk hülye felnőttesre nyírva, borotválva és tépve csakúgy, mint szüleiké, akik ruházatukon, testékszereiken, tetoválásaikon, frizuráikon túl a legigénytelenebb magatartást tanusítják fizika megjelenésükben.

A vagányabb szülő kis tetoválást is tetethet gyerekére, mert most ez megy. Innen pedig már csak egy lépés a dagadt felnőttnek, – kinek divatmagazinok, szép házak és neves emberek életét tárgyaló kiadványok adják sorban a maximális szellemi tápot-, hogy ráállítsa gyerekét a trendi szexuális valóságra. Mondván, ismerjem el, hogy joga van a gyereknek a legjobbat akarni. Addig pedig nem tudok megegyezni vele, amíg ki nem beszéljük, hogy mi lenne az a legjobb, mert a had adjak meg neki minden jót és bőven felkiáltással patkányok ellenit még éppen nem, de minden más szellemi, lelki, testi mérget bőven tömnek a gyerekekbe. S a távoli gondolatgyárakban elkészültek a szexualitásukat összezavaró elméletek, melyeket erősödő szigorral követelnek meg tőlük (és elsősorban persze tőlünk). Erősebb szigorral, mint pár éve még az egészséges testi, lelki, szellemi fejlődés követelményét állítottuk eléjük. Ha ezt ránk tudják erőltetni, és elfogadjuk, mint valami cukros, szénsavas innivalót – magunkat irtjuk ki a teremtett világból, melyet egyszerre több felületen érik most óriási nyomással támadások, hogy kifordítsák sarkaiból. Egyik fő hadszíntér a szivárványos kommandók hódító vonulása, mellyel embertelen elképzeléseikbe csomagolnák be gyerekeinket, s ma már ott tartunk a közbeszédben, hogy védekezni se engednek ellene. Egy másik a mezőgazdaságot magából kiforgatni igyekvés nyomulása. Valamikor a marha és ló tolvajlásért akasztás járt, ma elsárgult agyú aktivisták járják Európa nyugati felén a gazdaságokat, hogy visszaadják az állatok szabadságát. Karámjaikból egyszerűen szélnek eresztik a háziállatokat. Aki kicsit is konyít hozzá az tudja, az ember kezéhez szokott állatot nekiereszteni a világnak (legyen az házi vagy fogságban született vad) – épp úgy állatkínzásnak minősül, mint gyermekek kínzásának, amikor szivárványba csomagolják őket. Magunkat abuzáljuk tehát, ha óriási összefogással nem takarítjuk ki ezt a vad globalo anarcho-bolsevizmust az életünkből úgy, hogy még hülyén aljas holland miniszterelnököknek is segítünk felállni a hason csúszásból és idióta térdelgetésekből.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Deutsch Tamás: Cseh Katalin Mark Rutte egyik legjobb magyarországi tanítványa

Szilágyi Ákos: Szoboravatás

Zseniális – “Felvidéki magyarok levelet írtak a progresszív Európának”

Close