Hirdetés

Mayer Gábor: Békejobb

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Első szó az örömé, a második is, harmadik a hála, köszönet, gratuláció szava mindazoknak, akik belefeszülve összehúzták a negyedik – igazán történelminek nevezhető kétharmadot. A negyedik szó pedig … nos, a negyedik semmiképp sem lehet a gúny hangja, mert míg kötelességünk rámutatni a koalícióba gyűrődött, s e koalícióra kívülről csimpaszkodó párthangadók elborzasztó silányságára – akik maguk képezik azt a dugót, mely elzár minden felfelé törekvő lehetséges újat, ugyanakkor az 1.800.000 szavazójukra nagy szükségünk van és lesz a továbbépítésben. Épp úgy, mint a magunk jóval népesebb, s a szavazástól távolmaradók szürke táborára is.

Valahogy szót kell értenünk (no, nem a vadliberális globál hívőkkel, mert az olyan sötét szemüveg, hogy azon semmi fény át nem hatolhat) – van rá négy évünk, mert egy győztes legyintéssel nem léphetünk át ilyen, olyan, amolyan problémáikon.

Közülük sokan érzik úgy, hogy megfulladnak a NER rendszerén belül: az ő szavuk semmit se számít, kirekesztettek, nem szólhatnak bele mi és hogyan történjék az országban. Például a nemzetközi díjakat nyerő Ligetben, vagy a Budai Várban, ahol a kormányzat igyekszik visszaépíteni a mostani ukrajnai háttéralkukkal azonos háttértevékenységek hatására kirobbant háborúban tönkrebombázott, háború előtti állapotokat. Nem az eredetit, mert az második honalapító királyunk, IV. Béla óta szüntelenül változott, gazdagodott, míg az oszmán hadak karavánszerájt nem szemeteltek össze belőle. A Vár a 150 év megszállás után nyakunkba ült Habsburg pusztítás, majd Horthy alatt is épült tovább egész addig, míg a másodiknak nevezett nagy világégés, és az azt követő bolsevik feltúrás ismét szét nem gyalázta.

Nem építünk régit! – ordítják a kócszakállas haladárok, kiknek képviselője a romos Testőrpalota tetejére tervezett bugyi – rózsaszín mosdó és vécékagyló keveréke után valami vonatszerelvénnyé kapcsolt lila vasbeton-hasábokat mutatott be alternatívaként. A Várba.  Mindebből arra következtethetünk, hogy ők szívesen fizetnének akár négyszeres vagy még többszörös díjat is, ha a Szent Márk téren csupa szürke, lila, rózsaszín és pitypang-sárga betonklocnikhoz zarándokolhatnának a mai összkép helyett. Esetleg verjük szét a bombáktól kímélt prágai várat, mert elég snassz a csipkézett támpilléres tornyaival? Ha pedig ezeket békén hagynák, sőt – szívesen járnak oda csodálkozni, kevés ódon levegőt szívni, miért követelnek emberellenességet pont a Budai Várba?

S miért kapnak fulladási rohamokat, ha a szétválasztott hatalmi ágak után igyekszünk szétválasztani a törvényhozói és végrehajtói színtereket, s szeretnénk a Várba visszavinni a kormányzati székhelyeket? Még csak azt se mondhatják, hogy őket erről nem kérdezte senki. Csupán annyit válaszoltak, hogy a most már örökké mosdatlan kezű Gréczy idétlenkedett ételhordójával a Karmelita kolostor kapuja előtt. Ha az fáj, hogy nem az ellenzékhez direktbe kötött cégek kapták a megbízásokat a Lovardára és a Széchenyi teremre (kapnak amúgy eleget, még ha nem is mindent) – ezt meg kell beszéli. Egy biztos: gyönyörűre épültek, sehol egy műanyag – üveg – beton – vas – alumínium betét, s a megnyert versenynél nem lehet ugyanazt jobban megnyerni.

Ezért kár megfulladni, akárki kapkod a torkához. A mi oldalunk mindenesetre lemond róla, hogy választási nyeresége után felfüggessze a jogállamiságot, és hajnalonként nincs kegyelem alapon vigye el a minket korábban ezzel fenyegetőket. Ez már jó alap egy komoly párbeszéd elindításához.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

toggle
%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás