Hirdetés

Mayer Gábor: A Feri

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Feri, a Feriség, mint a magyar globális demokraták tulipános Fanfanja – önálló brand. A zseniális Feri, aki átlibegett Magyarország kies politikai tájain, míg mára multi-milliárdossá, párt és politikai oldal tulajdonossá vált. Olyan ő nekünk, mint valami reinkarnálódott Károlyi, akinek annál nagyobb hatalma nőtt, minél összébb zsugorodott az ország.

Mára kizárólagos tulajdonlással Ferié az euro-atlanti vadhajtásokhoz törleszkedők maroknyi csapata. Nem csoda, hiszen a számokban nagyon otthon van, így reggel, éjjel meg este tanulmányozva a kígyózó számsorokat, könnyedén kiszámíthatta a második meg harmadik lépést, amik amúgy nagyon el tudnak bújni előle.

Mi tetszett meg / tetszik benne neked? – szögezték kérdésüket a három grácia őszinteség műsorában Klárikának. Ez még a női fehérneműk reklámozása idején történt, s Klárika nem azonos az énekes házaspár Klárikájával, hanem arról a Klára asszonyról van szó, aki a Marx Közgázon tanított, és sírásra görbült szájjal nyüszögte, hogy tanítás után nem mer kimenni az épületből, mert tart az utcára szabadult gárdista fajgyűlölettől. Fél, hogy rátámadhatnak.  A gráciáknak párával befutott szemmel akkor azt felelte: azt szeretem, hogy olyan okos! No, az okos és szerény Feri elé – akármilyen zseniálisan lépkedett a magyar globalisták térfelén, az utolsó négy évben a már erősen öregecskedő Klárikának kellett a fényre állnia, s lám – még az is hiába. És, ha az a kérdés, hogy Feri két mély csuklás között törvényesen és tisztességesen gyalázott-e szét mindent maga körül, hát arra az a válasz: mi az, hogy! Nagyon is! – de mert minden zsák megtalálja előbb vagy utóbb a maga foltját, ma már Klárika is kart ölt a hajdani osztagossal, hogy meglegyenek legalább hatan: Feri magán pártja, az osztagosok, a napelem atomreaktoros Koncsikáé a Kessler nővérekkel, a furcsa viselkedésű, csalásra, hazugságra hajlamos államnő a leginkább guminőre hasonlító elnöktársával, akik a lépcső és háztömb körüli futók bajnokpártját vezetik, egy ahány tag, annyi sarzsi tömegesüléssel, s hatodiknak a Brüsszel-zöldek maradéka. A szállóige hetedikeként emelték magukhoz az olajosan barna bőrű prófétát, akit hívői bekötött szemmel követtek a falig. A fal pedig mindig pont akkorát üt, mint amekkora lendülettel szaladunk neki. Hát, ők nagyon – nagyon szaladtak kidobni az Alkotmányt valami közeli szemetesbe. Most. az ütéstől kótyagosan szidják egymást – mert szerintük a fal nyilván mindig valaki más miatt üt nagyot. Nem tanulnak, most másik fal előtt vitáznak: bemenjünk, ne menjünk, ha bemegyünk, hogy legyünk, kinek mi jár ott, s ki mit tud kijárni itt vagy ott? Piaci visítozásukból az szűrődik ki, hogy mindent rosszul csináltak. És, valóban. Már az önkormányzataikban is mindent azzal hordtak szét, hogy a győzelem után úgyis lesz fácán – s most semmi sincs. Dágvány van, melyben gázolva maguk is belefulladtak a fojóparti patkányok folytogatásába. Nem végezték el feladataikat, ezért felgyülemlett energiáik flaszter-festegetésbe, táncikálásba, ajtónak rohanásos, tábla emelgetéses, körforgalmi dudálásos viháncolásokba gyűrődött belőlük, s a sikertelen produkcióik után éktelen dühvel verték szét a tanácskozótermet. Most bakon ülve darvadoznak, tollaik hullnak, mint az MSZMP betűi a címtáblákról, mert kevés volt elhallgatni a pesti rakpartot, szivárványszimpátiát, s február óta ágaskodó führeres indulataikat.

Pedig Feri jól számol, már a múltkor is talált százmilliárdos hiányokat, tegnap pedig mindenkinek többet és hamarabb ígért. Miből? Majd elveszik a törvénytelenül szerzett bicikliket, nem költenek uszodára, stadionokra, s mindenkitől, akiknek több pénzt ígértek – jóval több adót vennének el. Fal ütötte fejük minden második szikrája az, hogy hálisten nem ők nyertek, mert így a polgári oldal fullad bele a córeszbe. Egy kérdés nem gyulladt még ki bennük – ha mindent rosszul csináltak, miért gondolják, hogy rájuk kell bízni a gondolát?  S ha mégis – ki lenne a kapitány? Akit kineveztek –a hetediket- mocskolják, mert egyedül van, egyetlen szavazatot vitt volna magával a parlamentbe. Feri most még úgy mondja, luftballon emberre bíztuk, aki mögött nincs párt. A személyrag hamarosan változik, hisz Feri nem lehet hibás – pedig neki már volt luftballon miniszterelnöke, kinek ő volt a főtanácsadója. Ezért túl nagy meglepetést nem okozott a kettes számú, de Feri most látja idejét, hogy leleplezze a hibát: ez olyan, mintha egy toronyházat egy tízszer tíz centiméteres fahusángra akarnának felépíteni, mint alapot. A tízszer tíz centiméteres fa lehet kocka, hasáb, de husáng semmiképp sem. Husánggal ő szereti veretni azokat, akik őt nem szeretik. Amúgy ilyen mondat, hogy husángra mint alapot – nincs. Épp úgy nincs, mint a zseniális szónoklatai, amiket nem papírból olvas fel. Ez a mondat pedig maga a Feri, aki (egyelőre még) mindent mondhat. S a neki tapsikolók még úgy nézik őt, mint az alapjukat. Jövőjük alapját egy másik kockára tetten. Az összefogás is megmarad – egymás haját fogva fognak össze. Hát, majd meglátjuk. Mi tegyük dolgunk, annak rendje szerint.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

toggle
%d bloggers like this: