KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Magyaródy Szabolcs: Diplomácia dióhéjban

Nagy Trianon kastélyt 1920. június 4: Benárd Ágost a küldöttség vezetője és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár a diktátum aláírása után távozik a helyszínről (Fotó: Wikipédia)

Senki sem születik sarkantyús csizmában,  így igen kevés ember szaladgál a földtekén, akire azt  mondhatnánk, hogy “született diplomata”. No, persze nem is olyan hízelgő az összehasonlítás, ha arra gondolunk, hogy a nem túlságosan tréfás meghatározás szerint a diplomata az a jólfésült úr, aki szemrebbenés nélkül hazudik országa és kormánya érdekében…

A külügyekhez pedig nagyon, de nagyon kevesen értenek igazán. A háború előtt minden valamire való komoly újságnak  volt egy külügyi szakértője. Ez rendszerint egy nyugdíjas diplomata, törzstiszt, egyetemi tanár, esetleg  hosszú éveket külföldön leszolgált újságíró volt.

Ezek feladata volt az ország külügyi helyzetét magyarázni, s ha arra szükség volt, a kormány  külpolitikáját intelligensen bírálni, netán használható ötleteket ajánlani. Közönséges, vagy mezei újságírónak és más földi halandónak eszébe sem jutott volna ilyen  bonyolult, szakértelmet s  tapasztalatot kívánó témába belekontárkodni.

Nem így napjainkban.  Úgy látszik, mostanában minden  tollnok, aki két mondatot  le tud írni, külügyi szakértőnek képzeli magát. Felelőtlenül uszítanak, átkozódnak, hazaárulással vádolják a felelős és nap mint nap hihetetlen nehézségekkel küzdő külügyminisztert. A hazáért amúgy is aggódó  tájékozatlan kisember vérét felkorbácsoló izgága cikkekkel a pesszimizmust terjesztik. A tehetetlen dühöt szítják akkor, amikor minden kis optimizmusra szüksége volna e népnek. Ha a tintatartójukból kifogyna a vér, egy szót sem tudnának többé leírni.

Természetesen én sem vagyok szakértő, de némi hozzáértést szereztem  fiatal koromban a Magyar Királyi Külügyi Társaság szemináriumán. Pontosan annyi betekintést szereztem e témába, hogy  felismerhessem bonyolultságát, s tudatában legyek, milyen keveset értek hozzá.

A diplomácia némileg a sakkhoz hasonló. A táblán álló összes figurának mozgási lehetőséget számításba kell venni, mielőtt a játékos támadásba lendítené vezérét, vagy egy futója megmentésére siet. Így a diplomatának is ismernie kell minden számításba jöhető állam, csoportosulás, unió, érdekeit, külpolitikai céljait s azok eléréséhez szükséges eszközeit, vagy azok hiányát. Az adottságok, lehetőségek egymásra ható politikai, katonai és gazdasági hatását el kell tudni képzelni, rendszerezni, várható eredményre következtetni. Mindehhez hozzá kell adni a nagyhatalmak ütköző érdekeit, sőt vezető politikusainak  személyi preferenciáit is.

Ez is érdekelheti:  Az ukrajnai háború abszolutizálása

Egy pár alapigazságot azonban jó tudni, hogy az ember intelligensen tudjon hallgatni, amikor az amatőr külügyi szakértők kinyilatkoztatnak:

 1. Clausewitz német tábornok szerint a háború a diplomácia folytatása más eszközökkel. Nos  elmondhatjuk akkor, hogy diplomácia a háború folytatása más eszközökkel.

2. Egy szerződés pontosan annyit ér, mint a papírnak az ára, amire írva vagyon, ha nincs mögötte katonai, gazdasági és politikai erő annak betartatására. Tehát ha egy nagy államnak ezrével vannak harckocsijai, bombázói,  akaratát rákényszerítheti a gyengére, szerződés nélkül is.

 A papír a gyengébb félnek  fontos, hogy valamelyes engedményekre tehessen szert.

  1. Minden nemzetközi szerződésnek vannak titkos záradékai, amely egy  közös ellenség ellen  irányul.
  2. “Örökre” szóló  szerződések, paktumok nincsennek, mert a történelemben az egyetlen  állandó állapota a változás.
  3. Palmerston brit miniszterelnök egy válaszában mondotta az őt kérdező képviselőnek  “Nem  kedves kollégám, Nagy Britanniának nincsenek sem örök barátai sem örök ellenségei, csak  örök érdekei vannak”. Ha két  állam „örök barátsági” szerződést köt, a  régi hagyományok  alapján működő állam külügyéreiből nevetőgörcsöt vált ki.
  4. Egy olyan kicsi és gyenge államnak mint Magyarország, amelyet három óriási túlerőben lévő potenciális ellenség zár körül, szüksége van egy nagyhatalomra, amellyel közös ellenségei   vannak.

Itt vagyunk bajban. Ugyanis Ukrajna ellenségünk ugyan, de a  szomszédjával nem lehetünk barátok és szövetségesek, mert az az EU legfőbb  ellenségének lett kinevezve. Ma már oroszbérencek vagyunk az EU  vezetői szerint, az oroszok pedig besoroltak minket a „barátságtalan” államok közé. Magyarán  szólva, két  szék között a  fenekünkre  estünk. Ezek  szerint mindenki belénk törölheti a  sáros  bocskorát vagy lakkcipőjét……

  1. Már a régi (emocionális) barátunkra, a  lengyelekre  sem  nagyon  számíthatunk, mert az ukránok támogatásáért cserébe, valószínűleg megígérték nekik Volhíniát,  Galiciát Lemberggel  együtt.
Ez is érdekelheti:  Mi is történt valójában hétfőn Kijevben? - ukrán történész a Kijev elleni orosz támadásról

Fő ellenségünk pedig az USA demokrata kormánya, melynek budapesti nagykövetét „persona non grata” alapon haza  kellene küldeni. Visszasírjuk a republikánusokat Trump elnökkel együtt. Annak pedig nem jósolok sikert az új választásokra, amíg ilyen laza, ellenőrizhetetlen  választási törvényeik vannak.

Néhány szó a nemzetközi jogról. Az ugyanis csak az álmainkban van. Valóságban nem létezik. Többszáz évvel  ezelőtt egy Hugo Grotius nevű holland próbálta megfogalmazni a  nemzetközi jog alapjait. Főként a háborúval foglalkozott, jogos, jogtalan, indokolt, érthető, s a többi.

Közben  foglalkozik az  elfoglalt  területek idegen  népeinek jogaival is. Lehetségesnek és indokoltnak tartja a megszállt területek önállóságát vagy az anyaországhoz való csatlakozását is.  Mindez az önrendelkezési jogról szól. Wilson,  amerikai  elnök 14.  pontja is evvel foglalkozik. Ilyen pedig a valóságban  nincs. Csak és kizárólag az erősebb kutya törvénye volt, van és lesz hatályos.

Ha a nemzetek önrendelkezési joga érvényben volna, nagyon sok európai állam imperialista, népelnyomó államnak volna nyilvánítva. Az Egyesült Királyság, fogva tartja a velszieket, skótokat, észak íreket. A franciák legalább öt népet tartanak kezükben. A dédelgetett Ukrajna mostanában  fosztotta  meg az orosz, lengyel  román és  magyar kisebbséget az iskoláiktól.  Majdnem minden  európai állam imperialista, hogy a mi utódállamainkat ne is  említsük..

Ennyit a  nemzetközi jogról… Ami mégis van,  azt a nagyhatalmak, győztes háborúk után, érdekeinek és  bosszúvágyaiknak megfelelően kényszerítik rá a  legyőzöttekre.

 Magyaródy Szabolcs

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)Kiemelt kép: Trianon, a magyar küldöttség távozása a diktátum aláírása után (1920. június 4.) Fotó: Wikipédia)

Kapcsolódó:

Magyaródy Szabolcs: A háború titkai

https://internetfigyelo.com/magyarody-szabolcs-gondolatai-kamala-harris-fenyegetozese-kapcsan/

Kapcsolódó cikkek

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

One thought on “Magyaródy Szabolcs: Diplomácia dióhéjban

  1. Miért is gyűlölöm az EU-t, és tagságunkat

    Félre ne értessék, a Schumani alapgondolattal maximálisan egyetértettem annak idején, aminek a lényege, hogy a tagországokat egyforma gazdasági és életszínvonalra felhozva, egymás között biztosítandó a szabad átjárást (Schengen), de szuverén nemzetállamok közös akaratán nyugvó Unió jöjjön létre.
    De az idő előrehaladtával, ez az alapgondolat kifordult önmagából, működését tekintve pedig jóformán semmi különbséget nem látok a valamikori Szovjetunió – amelyet szintén gyűlöltem, és az Európai Unió között. A Szovjetunióban, ahhoz, hogy az emberek elfogadják a szovjet rendszert, ahhoz agymosással létrehozták a szovjet embertípust. Az EU-ban detto, csak nem szovjet embernek nevezik, hanem európai polgárnak. A Szovjetunióban volt egy központi bizottság, amelyik kiválasztotta a maga tagjaiból a nagyfőnököket élükön a főtitkárral. Az EU-ban szintén van egy ugyanúgy senki által meg nem választott bizottság, amely kiválasztja a bizottság elnökét, aki pont olyan nagyfőnök, mint a szovjet főtitkár volt.
    Mára kialakult egy olyan degenerált politikai elit az EU-ban amely szellemi kapacitásban szoros versenyt fut a béka seggével, ráadásul egy borzalmas ideológia rabja lettek, amelyet én nemes egyszerűséggel progresszív liberráltnak nevezek, amely kísérteties hasonlóságot mutat a valamikori bolsevik trükkel. Ugyanis Lenin vezényletével a bolsevikok (ami oroszul a többséget jelenti) sokkal kevesebben voltak mint a mensevikek (oroszul kevesebbek), de jóval hangosabbak és jóval agresszívebbek voltak, így magukhoz ragadhatták a hatalmat, és 70 éven keresztül jókora kalamajkát csináltak. A mai progresszív neomarxista liberráltak ugyanezt teszik, a társadalom kisebb részét kitevő leszbik, buzik, transzok, és még ki tudja miféle gender, stb.-k nevében hangosan és agresszíven ragadják magukhoz a normális emberekből álló társadalom felett a hatalmat. És ez eluralta az egész EU működését. Gyűlölik mindazt aki ennek ellentmond. Eklatáns példája ennek Lengyelország és Magyarország elleni hadjáratuk.
    De gyűlölöm azért is az EU-t, mert aljas módon kihasználtak bennünket Magyarokat is azzal, hogy felvettek bennünket a soraik közé. Tisztában voltak vele, hogy negyven év cuclizmus hiánygazdálkodása után naivan vágyott az egész ország nyugati autóra, HIFI-re, nyugati jómódra. Összepacsiztak a múlt rendszer gátlástalan, korrupt, ostoba, politikai hatalmukat pénzre váltó lovagjaival, impexeseivel, bankvezetőivel, akik aprópénzért kiárusították szinte az egész ország iparát, piacait, pénzügyi, számviteli rendszerét, élelmiszer feldolgozó vertikumát, úgy, hogy közben tönkretették a világ legszigorúbb élelmiszerbiztonságát. Megkaparintották a kiskereskedelmünket, elárasztottak bennünket a kiskereskedelmi láncaikkal, így elárasztottak bennünket moslék minőségű áruikkal. Tették ezt azzal a néppel, amelyik évszázadokon keresztül Európa éléskamrája volt. Hab a tortaként megkapták ingyen és bérmentve, az évtizedek alatt kialakult Orosz piacunkat, melyből usque húsz évig degeszre keresték magukat az un. mag tagországok, ugyanis Oroszország mindent tőlük importált, abban az időben.
    Ostoba és korrupt politikusainkkal összejátszva kiprivatizálták szinte az egész országot, egész odáig, hogy még a közüzemi cégeinket is kicsaklizták bagóért.
    Idetelepítették multinacionális vállalataikat, amelyek a számviteli és pénzügy rendszer kézbentartásával folyamatosan „talicskázzák” az itt megszerzett jövedelmüket. Van olyan kiskereskedelmi cég amely naponta másfél milliárd forintot visz ki minden áldott nap, más cégeknél, akik gyártatnak itt, azoknak az a módszerük, hogy ők adják az összeszerelendő alkatrészeket, és beszámlázzák tetszőleges áron az itteni cégüknek (tudok olyanról, hogy egyszerű anyacsavar darabjáért 3 eurót számláznak a Magyarországi vállalatuknak).
    Politikusaink és megmondó embereik hangoztatják évek óta, azzal érvelnek a tagságunk mellett, hogy még mindig több pénzt kapunk az uniótól mint amennyit befizetünk, de ez egy ordas hazugság, vagy ostobaság, ugyanis nem számolják bele, hogy a belépésünk óta idetelepedett cégeik milyen elképesztő összegeket „talicskáznak” ki tőlünk, köszönhetően a Magyar jogrendtől „testidegen” IAS (international accounting system) ránkerőszakolásával. Nem hivatalos számítások szerint a szaldó: kb. 2/3 az egyhez az arány, magyarán kapunk (nánk) száz forintot minden kétszáz forint kicsaklizásért.
    És mindezek mellett meg akarják határozni hogyan éljünk, a saját értékrendüket akarják ránk erőltetni, hogy fogadjuk el az ő aberrált világnézetüket, a gender, a WOK, a neomarxista világképük szerint éljünk. Ráadásul most már azzal is zsarolnak bennünket, hogy a saját pénzeszközeinket is visszatartják, holmi senki által nem definiált jogállamisági humbukkal. Legyen már elég!!!
    Emeljük fel a fejünket, és egyenes derékkal mondjuk ki: ELÉG.
    Véleményem szerint van megoldás. Lépjünk ki, de ne úgy, hogy becsapjuk magunk mögött az ajtót, hanem a kilépési procedúrát alkudjuk úgy ki, hogy a vámunióban maradjunk benn, minden egyebet bontsunk fel. Az innovációra, valamint értelmes vízgazdálkodással összefüggő mezőgazdaságunkra, élelmiszer feldolgozó iparra támaszkodva, sokkal jobb eséllyel tudnánk a jövőben egészséges normális országot építeni.
    A világ amúgy is nagy változáson megy keresztül, megszűnik az USA egyeduralma, a világ több pólusúvá válik, csatlakozhatunk a BRICS országokhoz, akik nem akarják megmondani hogyan éljünk, hanem üzletelni akarnak velünk, és így ha lesz vizünk, lesz egészséges élelmiszerünk, valamint a magyar észt kihasználó innováció, érdekessé tehet bennünket azokkal, akik együttműködnének velünk. Ráadásul ebben a degenerált és aberrált környezetben élő normális embereknek lehetünk egy egészséges sziget.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük