Így élek Oroszországban: Győzelem napja Szevasztopolban
Idén az ukránok általi terrorfenyegetettség okán másfajta központi figyelem irányult a május 9-i győzelem napi ünnepségekre.
A városok maguk dönthettek (mily diktatórum…) arról, milyen szintű és kiterjedésű rendezvényeket tartanak meg. A szevasztopoli vezetés – nagyon helyesen – törölte a központi felvonulást, így azt gondoltam ez a nap is hasonló lesz a többihez.
TÁMOGASD ADÓD 1%-ÁVAL A
NEMZETI JOGVÉDŐ SZOLGÁLATOT!
ADÓSZÁM:
19334684-1-05
„A jogvédelem nemzeti ügyünk!”
Tévedtem!
Az alulról szerveződő, jóértelemben vett honfiúi gőgnek olyan parádésan sikerült kibontania az emberek lelki vágyát, amely nyugati ésszel sajnos, nehezen felfogható. Autók százai zászlókkal, integető emberekkel és dudaszóval közlekedtek. Konvojok alakultak; az utcákon, tereken tervezett vagy szemmel láthatóan teljesen spontán éneklések, zenés performanszok történtek. Akárhova mentem és került tudomására az ottaniaknak magyarságom, örömmel, barátsággal fogadtak. Sajnos vezettem, így a barátság orosz fokmerőjét, a szamagont nem kóstolhattam végig, ám ezen ténynek a másnapi munkanapom igencsak örült.
Hazaérve azon töprengtem vajon a Krím különleges helyzete miatt történt-e ez így. A 2014 utáni visszatérés közelsége vagy esetleg a viszonylag közeli front felfokozott hangulata? Az internetet böngészve azonban azt láttam Oroszország számos (nem csak oroszok lakta!) régiójában is ez történt!
