Így élek Oroszországban: Győzelem napja Szevasztopolban
Idén az ukránok általi terrorfenyegetettség okán másfajta központi figyelem irányult a május 9-i győzelem napi ünnepségekre.
A városok maguk dönthettek (mily diktatórum…) arról, milyen szintű és kiterjedésű rendezvényeket tartanak meg. A szevasztopoli vezetés – nagyon helyesen – törölte a központi felvonulást, így azt gondoltam ez a nap is hasonló lesz a többihez.
Tévedtem!
Az alulról szerveződő, jóértelemben vett honfiúi gőgnek olyan parádésan sikerült kibontania az emberek lelki vágyát, amely nyugati ésszel sajnos, nehezen felfogható. Autók százai zászlókkal, integető emberekkel és dudaszóval közlekedtek. Konvojok alakultak; az utcákon, tereken tervezett vagy szemmel láthatóan teljesen spontán éneklések, zenés performanszok történtek. Akárhova mentem és került tudomására az ottaniaknak magyarságom, örömmel, barátsággal fogadtak. Sajnos vezettem, így a barátság orosz fokmerőjét, a szamagont nem kóstolhattam végig, ám ezen ténynek a másnapi munkanapom igencsak örült.
Hazaérve azon töprengtem vajon a Krím különleges helyzete miatt történt-e ez így. A 2014 utáni visszatérés közelsége vagy esetleg a viszonylag közeli front felfokozott hangulata? Az internetet böngészve azonban azt láttam Oroszország számos (nem csak oroszok lakta!) régiójában is ez történt!
Mementó 2006 emlékmű
