Fronthelyzet - avagy lövésre lövés a válasz

Fronthelyzet – avagy lövésre lövés a válasz

Visszalőttünk, ami az erő szemében jóval túl az illetlenség határán – egyenesen bőszítő. Ez a tény, az eddigi feleselés utáni visszalövés ténye adta meg a jelt. Mint, amikor a kiskamasz visszaüt a nagykamasznak. És másodszor is. Micsoda? – hördül föl az erő, s a téri fiúk, kik már mind a nagykamasz alá soroltak – együtt esnek a merésznek: tanuljon regulát. Ez a visszalövés harmadik a sorban.

Az első a CEU-val való összetűzés volt, pontosabban az, hogy nem hajoltunk be a törvénytelenül, kézi vezénylésű erővel áthajtani kívánt gyarmatosító akaratnak. Akkor emelkedett a felszínre az addig sejthető, de még láthatatlanul működő hálózat. Mindenki megmutatta az arcát, összefűződését, s azt, hogy aki a CEU mocsárban nevelődött, az elkötelezett Soros janicsár marad mindörökre.

Másodikként a bevándoroltatás elleni fellépés a kerítéssel, amikor a nemzetközi fizetési listán lévők mutatták meg magukat, de használhatatlanságuk okán porondra kellett lépni magának az illuzionistának is. A jogállamisági fedőnevű kivégzőosztagra való visszalövéssel váltak nyílttá a frontvonalak, s látszik, hogy a régóta tartó háborúskodás (több ez, mint a 30, a 100 éves volt, mert örök, mert van, tart, mióta emberi társadalmak léteznek) főcsapása, operatív ereje most ránk irányul. Végük a békeéveknek, melyeket minden szörnyűségük ellenére – oly boldogan töltöttünk, hiszen én még voltam katona, de már nem küldtek háborúba, frontra nem vezényeltek. Közben kiépült egy, a XXI. századra adaptált, lényegében láthatatlan „civil” hálózat, médiaháló, pénzből, s a pénzzel együtt járó, egybetartozó kultúrmocsár, véleményrendőrség, mely, mint általában az invazív megjelenő – elvette a helyet a valódi kultúrától. A film, színház, az irodalom, zene, televíziós műfajok – ma már majd száz százalékban maga a pénz, a pénz rohadt büdös szaga lengi körül, s amilyen mocskos ez a másodlagos értékhordozó, a pénz, – olyan mocskos tőle maga mind.

Erre a visszalövésre a már suttyomban felvonultatott hadoszlopok mind megmutatták magukat. Látszik a sok tíz év beléjük fektetett munkája, s látszik, hogy nem a mi kiskamasz visszaütésünk hozta elő mintegy varázsütésre ezeket. Előkészületeikben az utolsók között főzték készre Tamás Gáspárt, kit mintha felkészítő táborokban öltöztettek volna fel (pénzkérdés ez is), s szoktattak volna le beszéde közbeni orrpöfögtetéséről, mellyel olyan hangokat adott ki, mintha egydugattyús Hoffer traktor lenne a szobában. A médiával a köztudatba visszacsempészett, minden politikai homokpogácsa sütésükbe belecsődölt Tamás Gáspárok bámulatos magabiztossággal turkálnak bele mosatlan kézzel a politikába, mintha Isten kiválasztott emberei volnának. A csődbajnokok, mint megkerülhetetlen szaktekintélyek (v.ö.: Csurka István –a szakértelemre való hivatkozás ócska bolsevik trükk) szórják tendenciózus , hangulatkeltő marha aljasságaikat.

Most, hogy befújták az általános letámadást, hitelességük látszatáért mindig hozzáteszik: az úgynevezett ellenzék külön-külön és együtt is teljesen alkalmatlan országot vezetni, de Orbánnak akkor is menni kell. Ezt azért mondhatják ilyen bátran, mert a továbbiakban szó se lesz arról, hogy bárkinek is el kellene vezetni valami országot az úgynevezett nagy összefogás keretén belül.  Ország-vezetésre nem keres alkalmas embereket a hadoszlopait felvonultatott erő, megbízható adminisztrátorok kellenek nekik a központi direktívák végrehajtásához.  Nézzük tehát a kint és bent felvonultatott haderőket.

Elsőként a jogállamiságot említem – most épp a hozzáragasztott költségvetési pénzekkel. Csak az az ország kaphat költségvetési pénzt, mely megfelel a jogállamiság kritériumának. Nincs megnevezve, mit takar a fogalom, ki a döntnök e kérdésben, annyi bizonyos, hogy a felmerülő gyanú is elég a szankciók érvénybeléptetéséhez. Legerősebb szankció, hogy saját ügyében nem szavazhat a büntetésbe lökött. Azaz, nem lehet véleménye magát érintő kérdésekben. Így veszik el tőle emberi léte lényegét. Ez sem új a történelemben: beszélő szerszámnak nevezték azoknak a népcsoportoknak tagjait, akik így jártak. Ráadásként, mint pántlikát a lakodalmas üvegre, a nagyságos Unióban hozzákötöttek még egy 750 milliárdos gazdaságerősítő pénzcsomagot. Ebből sem részesedhetnének a nem jogállamok, miközben ez a pénz nincs, ezt fel kell venni a piacról, s mivel az Unió ilyen estekben nem létező szereplő, a tagállamoknak kell felvenni. Annak is –nekünk is, aki nem jogállami, ezért nem kaphat majd belőle. A felvételkor viszont készfizető kezessé válik, s ha a megcélzott államok nem fizetnek – kötelező lesz nekünk törleszteni. Nekünk, kiknek nem is kellene ilyen pénz, mert a 2010 óta tartó kurzusnak hála, jóval magasabb kategóriába sorolnak a pénzpiaci szereplők, mint a minősítést adók teszik velünk. Apró adalék, hogy az ilyen és hasonló államháztartási billegést megtámogatni hivatott pénzek zömében soha sem a rászorulókhoz kerülnek, inkább a kölcsönöket nyújtó pénzintézetekhez csapódnak vissza, mint galagonyára ősszel a dér. Ha tehát aláírnánk a jogállamisághoz kötött reglamát, nem kapnánk költségvetési pénzt, mert nem számítunk jogállamnak. Ha nem írjuk alá, nem kaphatunk, mert a vétóval megakad a gazdasági megállapodás beiktatása. Ha aláírunk és megfelelünk, szemétre dobhatjuk az Alkotmányunkat. Tehát megint az a kérdés, hogy legyünk-e öngyilkosok, hogy ne öljenek meg bennünket? Ugyanez a vonal az európai ügyészség bevezetésével, melynek szelektív és ötletszerű működését már egyszer kiélveztük Sztálin alatt, majd végignéztük Romániában. Az onnét szalajtott ügyésznő lenne most az európai főügyész, kinek van már gyakorlata magyar bűnösöket találni bárhol. Mellesleg az OLAF ugyanilyen szelektivitással nem talált semmi kivetnivalót a francia becsületrendbe belegörnyedt miniszterelnökünknél se, és a világpolgár főpolgármesterünknél sem. Talán mégis kevesebb rizikó van az itthoni, érzékenyített bíróságainkban, kiknek ténykedése sokban hasonlít az európai normákhoz.

A másik hadtest a mezőgazdaságot készül el-és legázolni. Eszközük a központilag szabályozott permet és műtrágyaszórás. Azt is úgy, mint az államadóssági határtörvény: ja, hát ők franciák. Ezzel a törvénnyel lejtőre löknék a lassan magára találó mezőgazdaságunkat – a gazdák torkára forrasztva a hitelre vásárolt gépeiket, termelő telepeiket. Történt már ilyen a kilencven utáni szabad világban disznóólakkal, csirkeketrecekkel. Ha a szabályzás nem is lökné azonnal padlóra a mezőgazdaságot, utat nyitna az amerikai génmanipulált olcsóbb áruknak, amik hamarosan elvennék az itthoni gazdálkodás lehetőségét, s fillérekért szabadulna mindenki a veszteséget termelő földtől. Ha pedig nem a miénk a föld, nincs hazánk se többé.

Még egy hadtest áll felszerelve kint és idebent: a klímahisztéria zöld arcúvá mázolt hadteste. A tudománytalan zöld hisztéria a maga gazemberségeivel talán a legalkalmasabb arra, hogy bármikor, bármilyen irányból és a legváratlanabb pillanatokban lehessen belekötni bármibe, s ezzel tervezhetetlenné, fejetlenné tehető minden, ami a jelen emberi élethez tartozik – az élelmiszertől közlekedésen át az energiahordozók alkalmazásáig.

Van lábsöprés (cselgáncs küzdőelem) is a támadók eszköztárában. Ebbe tartozik a keleti és Távol-keleti gazdasági kapcsolatok kirúgása alólunk, – ne legyen támaszunk, ha a Nyugat kivesz alólunk mindent. Megindult a stratégiai ágazatok (energia, víz, pénz, kereskedelem, információ-távközlés és a többi, melyekbe beletartoznak a kultúra megjelenési formái is) visszagyűjtésére irányuló igyekezet, egy felsőbb irányító kezébe adás lépéseinek kidolgozása. Ez lényegében nyugaton már teljesült, nálunk nyílt megszorításokkal (pl.: kitől vehetünk gázt és kitől nem) kívánják elérni az új kollektivizálás sikeres végrehajtását. Itthoni legfőbb segítőik az állítólag kommunistafaló szabad madarak.

Az úgynevezett geopolitikai környezetünkben felélénkültek az amerikai 5.000 milliárd dolláros tevékenységek. Ukrajnában a kárpátaljai magyarok ellen, s annak taglalása, hogy lehet kikerülni a magyar NATO vétót. Ott most épp az ukrán haramia maffiaállam természetéből adódón, meg a szándékos halálra ítélés miatt kiszorított magyarjainknak nyújtott segítségeket az ukrán államiság aláaknázásának, elszakítási törekvésnek beállítva támadnak soviniszta csapatok törvényesen működő szervezeteinkre. Ugyanakkor, mintegy varázsintésre Romániában is felbolydult az élet.  A holnapi választások előtti héten megint megtelt az Uz völgye, s a román bírósági döntés ellenére nagy Románia megalakulási ünnepségeket tartottak alkohollal és pénzzel izzított soviniszták. Ugyanakkor megkezdődött Moldova eltépése Oroszországtól, hogy egy nyugatos fordulattal előbb Romániába szervesüljön, majd azzal együtt a nyugati tömböt erősítse Oroszországgal szemben. Már a közeledés is sikernek számít, mert csökkenti a volt szovjet tagköztársaságok Moszkva köré rendeződésének erejét. Tovább gyengülne az orosz befolyás, és ha Románia régi vágya szerint sikerülne magába nyelni Moldovát, az új államban átrendeződő etnikai arányok okán minden magyar parlamenti lehetőség örökre megszűnne. Ezen túl és ezzel együtt jól látható egy, a hajdani oszmán erőt visszaépítgető igyekezet Azerbajdzsán és Moldova esetében is.

Szlovákiában az oknyomozó újságíró máig tisztázatlan megölésével politika fordulatot tudtak elérni, s ma már mintha kifelé sasszéznának a V4-ből.  Aki kíváncsi, hogy is működne egy európai közös ügyészség, s nem figyelte meg a román korrupció ellenes ügyészség vérontásait, most csak néznie kell, hogyan vadászik a szlovák azonos iroda a szlovákiai magyar vállalkozókra. Csehország hallgat, ha megszólal, Babis leváltását követeli.

Lengyelországot a Soros hálózatok épp most készülnek ukrán mintára kettétépni.

A mindent igazgató nem létező komoly energiákat mozgósít, hogy a billegő állagú Horvátországot és Szlovéniát szembefordítsa velünk.

Mindez nyakon öntve ezzel a tíz évekkel ezelőtt megtervezett vírussal, mely öli az emberek közérzetét, türelmét, erkölcsi, lelki, szellemi alapállását, melyben mindenkit ér valami méltánytalanság kár, tragédia vagy szerettei vagy munkája elvesztésével. Ez a járvány amellett, hogy kiváló oltásüzlet, valójában a hetvenes évek művi olajárrobbanásához hasonlatos. Akkor azzal szívták le Európa felgyűlt vagyonát, most is majd akkor lesz vége a járványnak, ha minden elértéktelenedett üzletág és termelőeszköz gazdát cserélt. Erre a járványra jó államvezetési mód nincs. Vagy az a baj, ha tesz valamit a kormány, vagy az, ha nem. A miért annyit, miért akkor, miért azoknak, miért ott és társaik mindig kéznél vannak, és nagyszerűen lehet velük ócska hangulatot kelteni. Biden nettó választási csalását megkönnyítette, hogy Trump négy évét mindenestül elmosni látszik ez a kór. És a vele kapcsolatos hisztériakeltés itthon is egyik szeme a NER köré kerített fojtóláncnak.

A szilánkok elé, a végére hagytam a színesek – valójában mohamedánok beköltöztetésének erőltetését. Egyrészt, mert ezt ismerjük legjobban, ezt rágcsáljuk legtöbbet, ezzel kezdődött a beélesített utolsó öt évünk, – s ezért zajlik itt minden más. Ha beengedtük volna a muszlimokat, s nem családi otthontámogatásba öntenénk a pénzt, hanem beléjük ölnénk, ugyanolyan aranyos mintaállam lehetnénk, mint voltunk a privatizáció idején, amikor zsigereink, agyunk, csontunk és bőrünk ingyen átadtuk a bölcsebb, nagyobb európainak, ki addig is, azután meg pláne lépcsőház takarítóként kezelt minket. S kezelne ma is, de nem tud, ezért bősz dühével támad. Innen ered az ingyen adott pénz meséje, holott csak az előprivatizációban, s azután a privatizáló évek hosszú során két és félszer annyi vagyonvesztésünk lett, mint a második nagy háború összes vesztesége a szovjetnek fizetett kártérítéssel együtt. A nemzet vagyonát pár magért, miket évente különböző megjegyzésekkel löknek elénk a szerződések szerint. S mindezt azért adják, nehogy beroppanjunk, mert amíg állunk, addig lehet terhet rakni ránk, s még fejni is a tehenet. Mert nekünk az igavonó, borjadzó, tejelő, szarvával, csontjával, húsával, bőrével fizető tehénnel kellett megteremtenünk újra meg újra azokat a javakat, amikből időszakonként szíveskedtek kifosztani minket. Ha tehát olyan kormány lenne itt, amelyik hűn követné a központi parancsokat, már úgy ki lennénk takarítva, ahogy koldus takarítja ki a tepsit. A nyakaskodásunkért, mert kétségbeesetten kapaszkodunk kedvenc babáinkba – most valóban a haláltáborokba tartók jeleneteihez hasonlók zajlanak nálunk. És következnek a levadászások, titkosszolgálati eszközökkel készített és felállított álbizonyítékokkal és valódi botlásokkal, bírósági eljárásokkal. Melyek például a szabad élettérválasztás jogáról fognak szólni hasonló logikával, mint azt a TTP programból ismertük meg. Magyarul: büntetést kell majd fizetnie annak az államnak, amelyik kirekesztő módon a saját polgárainak juttat lehetőségeket, nem a messziről ide teleportáltaknak.

Ezekhez a nyaktekerésekhez kellenek a Tamás Gáspárok, kiknek feladata, hogy az MDF kormánnyal szembeni hajtóvadászat mintájára addig habosítsák a közhangulatot, míg valóban úgy érzi már mindenki, hogy nincs mese, a saját érdekünkben váltanunk kell.

A nyílt társadalom Popper megálmodta fogalma nem a migránsfelhő ideáramoltatásával egyenlő, éppen ahhoz semmi köze, de ha Demeter Szilárd nem akar nyílt társadalmat, akkor Romániában meg kell szüntetni a magyar nyelvű iskolákat, nem lehet önkormányzati és parlamenti magyar érdekképviselet, le kell venni minden magyar feliratot és zászlót, és be kell szüntetni mindenféle magyar nyelvű ügyintézést. Mert a multikulturalizmus maga a kulturális autonómia, és egyébként rendes emberek nem tesznek különbséget úgynevezett őshonos és újonnan jelentkező kisebbségek között. Mivel Demeter cikke a visszavonástól nem szűnt meg létezni, agresszivitása, és holokauszt relativizálása vált ki szörnyű reakciókat az erdélyi magyarok ellen. Nyilván behozza a cigánykérdést, a cigányság szörnyű viszonyokba kényszerített életkörülményeit és jogfosztottságukat, melyért egyértelműn a főhatalom a felelős. A főhatalmat ő természetesen Orbánra érti, én meg –és szintén természetesen- Tamás Gáspár munkaadóira. Orbán lezüllesztette az országot, nem maradhat tovább, így közérdek, hogy a kormánynál felváltsa őt az amúgy nyilvánvalóan alkalmatlan, fej és képességek nélküli moslék összefolyás. Amit ma már a Magyarországon élők 70%-a tart kívánatosnak és üdvösnek. Ugyancsak 70% helyesli az EB hatáskörének kiszélesítését – beleértve természetesen az európai ügyészség hivatalának felállítását, a koronavírus kezelésének értő kezekbe való adásával. Sokat mondott még a magát filozófusnak tartó bajkeverő, de legtöbbet azzal, ahogy egy elégedett fél mosollyal hátradőlt székében előadása befejezése után. A feladatot jól teljesítette, a státusz maradhat tehát.

Most tehát azokon a sor, akik a 2010 óta megélt fejlődő, gazdagodó, fizikai, lelki, szellemi lehetőségeinket kibontó életet szeretnék élni tovább. Már mutatkozik a különbség azokon a területeken, ahová a moslék folyt be 19-ben, (érdekes szám ez a 19) – az eltelt egy év, és a 2010 előtti emlékeink alapján nem nehéz hát a különbségtétel. Komoly döntés előtt állunk. El kell döntenünk, mit vállalunk, miről vagyunk hajlandók átmenetileg lemondani annak érdekében, hogy a megvívott háború után maradjon valamink, amiből újra építhetjük magunkat. Kényelmi szempontok, nekem ez jár hisztik most nem lehetségesek, mert a kevesebb is több mint a vesztett választás utáni semmi. Nem véletlenül írta Miniszterelnök úr üzenete végére, hogy: KÉSZÜLJETEK!

Mi várható, ha nem álljuk meg a sarat 2022-ben?

Első lépcsőben a 2/3-os törvények és megkötöttségek egyszerű kikerülése, mely könnyen fog menni, hiszen ez már régi gyakorlat az EU-ban is. Másodikban a „B” listázás. Ezt már kimondták itthon és Amerikában egyaránt. Mindenkit koldusbotra juttatni, földönfutóvá tenni, aki a nemzeti ország rendszerében dolgozik/dolgozott.  Ezen a programon belül a rögtönítélő bíróságok ítéletein alapuló bebörtönzések, internálások, vagyonelkobzások és munkavállalásból való kirekesztések várhatók. Ez még nem érdemel különlegesebb figyelmet túl a kárörvendésen, hiszen Tamás Gáspár szerint az ország saját ügyeiben kompetens részének több, mint 70%-a örülne ennek a ledörzsölésnek. Ami viszont már ennek az állítólagos 70%-nak is mélyen vágna elevenébe a 2010-ig tanúsított magatartásukból, s a mai parlamenti hozzászólásaikból, pártnyilatkozataikból állítható össze. Latens, ki nem mondott véleményük kiolvasható annak a hatalomnak a követeléseiből, melytől rendes apanázsukat húzzák, s melynek igyekeznek majd visszaszerezni a teljes bizalmát. A bizalom visszaszerzésének főbb állomásai:

  • A stratégiai ágazatokat visszaszórni bagóért a központi hatalom cégeinek. A termelés és ellátás, közvetítő hálózat, használati díj beszedése az elektromos energiában, gázellátásban és gáztározókban, víz – csatornahálózatnál a tisztítóművekkel, ivóvízbázisokkal (úgymint: folyók, tavak, mesterséges állóvizek, ásott csatornák, barlangi tavak, mélyrétegű, rétegvíz-bázisok).
  • Települési és települések közötti közlekedések (METRO, busz, villamos, trolibusz, távolsági autóbusz, MÁV) külföldi tulajdonba adása, vasútvonalak, autópályák kiajánlásai.
  • Erdők, legelők, termőföld, nemzeti parkok szabadáras, bárki részére megvehető állapotba hozása.
  • Az olyan cégek, mint a MOL, OTP részvénytulajdonlási arányainak külföldi dominanciájúvá alakítása.
  • Magyar Művészeti Akadémia költségvetésének elvonása, az olyan megítélt díjazások, mint a Nemzet Művésze, Nemzet Színésze, Nemzet Sportolója életjáradékok megszüntetése az olimpiai érmesek életjáradékával együtt.
  • Egyházi iskolák költségvetési támogatásának, kvótájának teljes megvonása.

Másik vonulatban életbe léptetnék a migránsok befogadását, s a határon túli magyaroknak juttatott minden támogatás és együttműködés megvonásán túl, a mostani országhatárokon belül is elsődleges lesz a migránsok életfeltételeinek támogatása. Kicsit megemelik a munkanélküli segélyt és a családi pótlékot, s piaci kamatozásúvá teszik a családi otthontámogatás keretei között felvett kölcsönöket, egyben eltörlik a gyerekvállaláshoz kapcsolt kedvezményeket. Ezen túl felvennének örökhitelt, melynek csak a kamatait kell fizetni az idők végezetéig. Az örökhitel felvételekor bevezetnék a perszonális alapjövedelmet, majd kb. fél év múltán megszüntetnék azt.

Visszafoglalják a Magyar Nemzeti Bankot, s 7% fölé emelt alapkamattal fizetnek ki évente óriási összegeket nyugati kereskedelmi bankoknak és nyugdíjalapoknak. Ezzel egy időben felemelik az adókat, újakat vezetnek be önkormányzati és állami szinten, s az első két év elmúltával banki betétek átvizsgálására készülnek, melyek során Ciprushoz hasonlón a betétek 60%-át levennék állami költségvetési célokra. S lehetséges lesz a napi életvitelhez nem feltétlenül szükséges értéktárgyak (ékszerek, antik bútorok, képző-, iparművészeti, ötvös remekek, szőnyegek, órák, bibliofil ritkaságok) kötelező beszolgáltatása. Ezzel egy időben befagyasztják a nyugdíjakat, s nyugdíjba vonulási kedvezmények eltörlésével a nyugdíjba vonulás korhatárát felemelik a 75. életévre. A titkosszolgálatokat kiadják külföldi (amerikai, angol, francia vagy német) alvállalkozásba, s bevezetik a helytelen vélemények büntethetőségének rendszerét. Az olyan írott, elektromos médiát vagy más úton – például polgári körökben terjesztett, kimutatottan helytelen vélemény alapján a megjelenítő fórumot betiltják, s a helytelen vélemények megfogalmazóit, terjesztőit megbüntetik. (Lásd: Németország, Svédország, s a többi csudára demokratikusan szabad állam.) Az oktatás színterein: bölcsőde, óvoda, iskola, középiskola és felső iskolákban – a tananyag teljesen szabadon lesz választható, s a titkosszolgálatok szűrői biztosítják majd, hogy elavult, retrográd elemek ne keveredhessenek közéjük. Így majd a család fogalma is átalakul, s végre a helyére kerül: az lesz a család, amit a benne szereplők annak tartanak, s ez időtől, szereplőktől függően változó lehet.

Az évek alatt felszaporodó, de még munkát vállalni nem tudó új állampolgárok emberhez méltó elhelyezése érdekében egy átfogó lakótérvizsgálatot, és meghatározott kvóták alapján történő központi elosztási rendszert vezetnek be, minek alapján a túlzottan nagy lakóteret használóknak meg kell majd osztaniuk ingatlanjaikat az új polgárokkal, illetve a második, harmadik vagy sokadik lakásokat, esetleges nyaralókat át kell majd adniuk az Állami Lakáselosztó Hivatalnak. 25%-ra léptetik vissza az ÁFA-t, ugyanakkor alacsonyra szorított határértékekkel vezetik be a többszintű adóztatást úgy, hogy a havi 350.000 forintos jövedelem már középmagasnak számít majd. Hozzányúlnak a nyugdíjakhoz is. Eltörlik a most elindított 13. havi többletjuttatást, és német példára megadóztatják a nyugdíjakat. Bevezetik a már régóta dédelgetett vagyonadót lakóingatlanokra, garázsokra, kerten belül kialakított autóbeállókra, nyaralókra, bankbetétekre. Az autók parkolási szabályait először Budapesten, majd országosan dolgozzák át, első lépésben visszavágva az egy lakáshoz jegyzett, kedvezményesen parkoló autókat egyre, majd eltörlik azt is, és életbe léptetik az ír példát. Ott kertes-házi környezetben is napi 24 órában kell fizetni az utcán parkolásért.

Ezzel a fentebb felvázolt csődtömeggel együtt, illetve ezzel indokolva – megindul a magas kamatokkal adott, rövid lejáratú kölcsönök nyakló nélküli felvétele. A felvett pénz ugyanúgy nyomtalanul érkezik majd be és tűnik el, mint a 2010 előtt felvett pénzek, s ezért aztán szükségünk lesz a törzstőke visszafizetése nélküli örök kölcsönre éppúgy, mint a migránsok létfeltételeinek biztosítása érdekében felvett Soros hitelre, s még kezességet is fogunk vállalni a déli államok adósságaiért. Kettős kezességet. Egyik a most 750 milliárdos csomag felvételében való részvétel, másik, hogy bevonulunk az euró Augiász istállójába, ahol a kitakarítandó anyaggá válik minden vagyonunk, mint az történt Portugália, Spanyol és Olaszország, Görögország esetében. Természetesen, az euró bevezetésére is azonnal alkalmassá válunk majd, mint volt az a NATO tagságunkkal, mikor jóformán egyetlen feltételnek se feleltünk meg, de kellett Taszár a vadászbombázók dekkolására. Az euró bevezetése azért sürgős, mert nagyon kellenének már az új valutaközösségi tagok, új donorok, akikre szintén lehet osztani a horribilissá felgyülemlett államadósságokat.

Ez alól a hatalmas trágyadomb alól már nem leszünk képesek előmászni. És ez ugyanolyan döghalált jelent a most Mészárosozó gondolattalanoknak is, mint a nemzetért aggódóknak.

Az ide összehordottak persze nem adhatják az egész látképet, pláne nem annak minden részletét, de az talán világosan látható belőle, hogy nehéz – nagyon nehéz lesz. Külön fejezetet követel annak taglalása, hogy milyen gazdasági, pénzügyi, politikai lehetőségeket zárna be és nyitna ki egy Unióból való kilépés, milyeneket a bennmaradás, de minden nagyszülő és szülő –Orbán-fóbiás, és Orbán-hívő – gondolja végig, milyen jövőt készít utódainak egyik vagy másik irányú döntésével?

Mayer Gábor

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Vagy újra miniszterelnök lesz Conte, vagy választások lesznek Olaszországban

Az orosz helyzet miatt aggódik az Európai Bizottság alelnöke
Az orosz helyzet miatt aggódik az Európai Bizottság alelnöke

Jogosulatlanul kaphatott védőoltást Gyöngyös baloldali polgármestere
Jogosulatlanul kaphatott védőoltást Gyöngyös baloldali polgármestere

Close