Elhunyt egy színész, rendező és barát – „Csak az hal meg akit elfelejtenek!”
Dózsa Lászlót 1987-ben ismertem meg a Jurta színházban, amely akkor a kommunista korszak végének ellenzéki gyűjtőhelye, s neki munkahelye volt! Kitűnő színész és komoly magyar hazafit ismeretem meg benne. A Jurta színház egyik előadásában szerepelt és a szünetben kezdtünk beszélgetni. Ő volt az, akit úgy szedtek ki 56-ban a halottak közül, hogy a sírásók vették észre, hogy még lélegzik. Vagyis Őt, még az ÁVH verőlegények, de még a „baráti szovjet” géppisztolygolyók sem tudták megölni!
Most azonban mégis elindult a mennyország felé, ahol várnak rá azok a jó magyarok, akik szerették a művészetét, szerették az egyszerűségét és a hitét a jobb magyar jövőben. Érdekes, a híradásokban sehol nem szerepel a Jurta színházas tevékenysége, mintha akik megemlékeznek róla, azt a kort és azt a helyszínt ki akarnák törölni az életéből.
Persze a Jurta színház és annak vezetői nagyon is korán felismerték, hogy elszabotálja az új hatalmi elit is a valódi rendszerváltást, sőt még azt is, hogy kifejezetten azzal menekül meg a véreskezű kommunista banda a népünk felelősségre vonásától, hogy kiszolgáltatják a közvagyont, vagyis minden javunkat a nyugati tőkeérdeknek, ami sajnos ma is folyik, bár szerényebben. A mai elit ugyanis hisz az elitelméletben és megpróbál kialakítani vagyoni és tudati elitet. Ám sajnos a kiválasztottsági mítosz mintáját alapul véve, mint a muszlimok, a bolsevikok, a nácik és a mai pénzimádó globalisták.
Dózsa Lászlót Újpest Önkormányzata saját halottjának tekinti – írta meg Facebook- oldalán Déri Tibor, a IV. kerület polgármestere, aki felidézte azt is, hogy Dózsa László az Újpest Színház korábbi művészeti vezetője volt.
László 1942-ben született Budapesten, s színésznek a Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában tanult, majd 1967-ben elvégezte a színművészeti főiskolát is. Előbb Debrecenben, később a Madáchban, a Népszínházban és a Jurtában is játszott, majd a Nemzeti Színház tagja lett. Több filmben is szerepelt, de nem volt kedvence a rendezőknek, mert véleménye volt. A Jurta-beli évek is kimaradnak minden megemlékezésből, mert manapság el kell feledkezni a mindenről, ami a „rendszerváltásnak” mondott korszakot kritizálókhoz kötődik. A Jurta Színház története, is azért kerül ki az emlékezésből, mert valakiknek az az érdeke, hogy sem az épületre, sem a benne folyó munkára, sem annak vezetőire ne akarjunk emlékezni. Ugyanis a Jurta Színház akkor a politikai ellenállás jelképe lett. Nem csak azért, mert ott üléseztek 1988-ban az ellenzékiek, hanem sokkal inkább azért, mert a színházalapítók már korán felismerték, hogy nem lesz itt rendszerváltás, hanem csak eladnak bennünket a nyugati tőkésérdekeknek!
Persze ezt akkor elsősorban az MSZMP véreskezű kommunistái tették, így elég érthetetlen, hogy a Fidesz kormányok alatt miért nem emlékeznek meg az egykor kialakult nemzeti ellenállás templomáról?
Vajon Dózsa Laci is elfeledkezne róla, ha mást kellene búcsúztatni?
Hiszen a Jurta társulatában neki, igen sok pályatársa és barátja is szerepel. Romhányi László igazgató beszervezett ismert és kiváló színészeket. Nézzük csak a társulat listáját!
Adorjányi Zsuza, Andresz Kati, Benedek Gyula, Borbáth Ottília, Dunavetzky Anikó, Egyedi Klára, Frenkó Zsolt, Geréb Attila, Györgyfalvay Péter, Hartmann Teréz, Jancsik Ferenc, Keres Emil, Kisfalussy Bálint, Lakatos István, Muszte Anna, Nagy Erika, Pataky Jenő, Petényi Ilona, Szabó Zsuzsa, Tihanyi Péter, Tomanek Gábor, Uri István, Varga Tamás,
S a színház működésének egy éves évfordulóján igen sokan köszöntötték a színházat, amely otthont adott végre a Magyar Színkör kisszövetkezetnek. Ott volt Sinkovits Imre, Bánffy György, Oszwald Marika, s a három Kati: Andresz, Gombos és Pitti Kati.
S ha már ismert neveknél tartok akkor ne feledjük, hogy a színházat 1987. április 10-én avatták fel a Népligetben, mint a Magyar Színkör Jurta Színházát, amely külsejét tekintve sem számított hétköznapi épületnek. Avatásán jelen volt Berecz János, aki valóban baráti viszonyban volt az igazgatóval, s éppen a felesége révén. De ott volt Pozsgay Imre is aki az MDF munkáját segítendő beajánlotta az akkoriban szerveződő ellenzéki pártot a színházi vezetésnek. S ott volt Bányász Rezső és Barabás János is, akik a színház baráti körébe számítottak, pedig a pártállam felsővezetésének voltak a tagjai. Ez volt az első magánszínház volt a vasfüggöny mögött s Romhányi és a Jurta tulajdonosai több vasat tartottak a tűzben, ám ez abban a korban, nagyon is érthető volt. Persze az igazgató helyettes Geréb Attila volt, de Dózsa Laci is ott volt a legelsők között, s bár soha nem tolakodott! Ő egy szerény, de tehetséges magyar volt, aki hallgatagon és szerényen élt.
Ám ne feledjük, hogy saját pénzén kezdett az építkezésbe Romhányi László, majd a Magyar Színkör Kisszövetkezet fejezte be a Jurta építkezését 1987-ben, s egy év múlva már az utolsókat rúgó diktatúra közepette lettek, komoly nehézségeik, mert a hatalom minden bevételt megpróbált megakadályozni. Akkor egy lapostetőket javító vállalkozás is csak azért dolgozott, hogy a színház fenn tudjon maradni, bár a vezetője állítólag a rendőség besúgó embere volt. A színház tehát anyagi gondokkal küzdött, így Dózsa László is megkeresett engem, hogy támogassam anyagilag a magyar kultúrát.
Úgy kerültem tehát oda, hogy anyagi segítség kellett a színháznak, s ezért indítottam be szilvesztertől a diszkót a három kisebb jurtában, hiszen a színháztermet néha ellenzéki pártok bérelték, ám ez nem tarthatott sokáig. Mivel a pártállam rendőrsége és titkosszolgálata folyamatos megfigyelés alatt tartotta a színházat, s ahogy beindult a diszkó, próbálta a hatalom teljesen ellehetetleníteni a színház és természetesen az ifjúsági szórakozóhely működését is. Nagy segítség lehetett akkor az a havi 100 ezer forint amit fizettem a bérletért, s nem is indult túlzottan gyorsan be a rendezvénysorozat, ám mire teleházzal befutott a diszkó, a hatóság lepecsételte az épületet!
Az ellenzék egyre erősebb lett, a követeléseik fokozódtak, a rendőrség pedig tette a dolgát. A radikális változást akaró Jurta színház pedig nagyon útjában állt a hatalomnak, így magára maradt, ahogy a nép is, hiszen az új politikai garnitúra szépen beült alkudozni a kerekasztalhoz! Dózsa Laci akkor sem tartozott a megalkuvók közé, de nem is lett belőle politikus. A rivaldától a vérpadig és utána című könyve éppen akkor jelent meg, amikor 2006 őszén ismét rendőrterror söpört végig Magyarországon, mivel a nép utcára vonult. Az első könyvbemutatóján találkoztunk sok év után és meg is lepett egy tiszteletpéldánnyal. Életútja nem volt egyszerű, de Ő legalább nem lett ellehetetlenítve, mint sokan azok közül, akik változást akartak. 2005-ben 1956-os emlékéremmel tüntették ki, 2011-ben érdemes művész címet kapott. 2016-ban Budapest díszpolgára, 2019-ben kiváló művész lett. Talán egyedül Ő kapott némi kárpótlást az élettől azért ami a Jurtával történt, de a színház történetét immár nem lesz aki részletesen és hitelesen megírja. Dózsa Laci pedig szemtanú volt, s így megírhatta volna…
A szerző a Jurta egykori lemezlovasa
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
