Ami egykor a kilencvenes évek sötét sci-fi disztópiája volt a mozivásznakon, az mára a szemünk előtt válik a mindennapi rögvalósággá. A Dredd bíró világa, ahol a gátlástalan és megkérdőjelezhetetlen „Bírók” egy személyben a nyomozók, a vádirat megfogalmazói, a bírák és a helyszíni ítélet-végrehajtók is, már nem Hollywood fikciója. Ez a fojtogató mechanizmus lépésről lépésre eszi meg a szabad véleménynyilvánítást a digitális térben, és ami a legfélelmetesebb: ez a globalista, tekintélyelvű tempó gőzerővel dübörög Magyarország felé is, közvetlenül fenyegetve a nemzeti szuverenitást és a parlamenti demokrácia alapjait.
A napokban robbant a világraszóló botrány, amely tökéletesen mintázza ezt az új, arctalan diktatúrát. Larry Sangert, a Wikipédia társalapítóját a saját életművéből tiltotta ki és törölte el végleg egy ideológiailag vezérelt, radikális liberális adminisztrátori klikk.Sanger bűne csupán annyi volt, hogy megpróbálta visszaterelni az online enciklopédiát az eredeti, politikailag semleges alapokhoz, és fel mert lépni a rendszerszintű baloldali eltorzítások ellen. A válasz egy klasszikus, zárt ajtók mögötti koncepciós eljárás volt: a vádakat koholó adminisztrátorok maguk voltak az ítélethozók is, esélyt sem adva a tisztességes védekezésre. A „digitális Dredd bírók” végrehajtották a virtuális kivégzést.
A globális minták hazai helytartói
A gyanútlan szemlélő azt gondolhatná, hogy ez a tech-diktatúra megáll a határoknál, ám a magyar politikai paletta legújabb, tiszavirág-életű kalandorai pontosan ezt a gátlástalan, megfellebbezhetetlen és tekintélyelvű magatartást másolják. Elég csak megnézni a hazai ellenzéki térfél legújabb önjelölt megváltóit. Amikor Magyar Péter a Parlamentben ismét elszabadult volna, és a házszabályra fittyet hányva személyeskedő sárdobálásba kezdett, a saját párttársa, Forsthoffer Ágnes kényszerült rá, hogy élő adásban némítsa le a mikrofonját.
Ez a jelenet nemcsak a házszabály tudatos és rendszeres semmibe vételét bizonyítja Magyar Péter részéről, hanem valami sokkal sötétebbre is rávilágít: a Tisza frakciójában működő, fojtogató belső diktatúrára.
Magyar Péter úgy viselkedik, mint egy magáról megfeledkezett cirkuszigazgató vagy egy téeszelnök, aki szentül hiszi, hogy ő maga a törvény, és aki felette áll minden szabálynak (de, hát valóban TSZ elnök!). Ha a parlament tekintélye vagy a törvényes keretek az útjában állnak, egyszerűen átgázol rajtuk. Ez a gátlástalan hatalommámor és a diktatórikus elképzelések iskolapéldája.
Fantompártok és a láthatatlan háttérhatalom
A legsúlyosabb párhuzam a Wikipédia arctalan adminisztrátoraival a struktúra teljes hiánya. Egy olyan politikai formációról beszélünk, amely sajtóhírek szerint mindössze 27 hivatalos tagot számlál. Nincs valós pártstruktúra, nincsenek alapszervezetek, nincs országos hálózat és hiányzik a klasszikus, demokratikus választmány is.
Egy szűk, ellenőrizhetetlen csoport hoz megfellebbezhetetlen döntéseket felülről lefelé, miközben a hivatalos pártalapítványuk a hírek szerint elképesztő, mintegy 800 millió forintos állami támogatást kap.
Mire kapja ezt a gigantikus összeget egy nem létező pártalapítvány az állami költségvetésből? Hogy ez a maroknyi ember szétossza egymás között?
A jövőnk a tét. Ha a magyar választók a mindennapi politikai cirkusz és az érzelmi manipuláció mögött nem ismerik fel időben ezeket a veszélyes mechanizmusokat, akkor a nemzetünk sorsa is a „Dredd bírók” kezébe kerül. Azokéba, akik a jogállamiságot csak üres jelszóként használják a hatalom megszerzéséig, de a valóságban a kíméletlen, zárt ajtók mögötti leszámolásokban és az egyszemélyi diktátumokban hisznek.
