Hirdetés

Dr. Polgárdy Géza: Bukaresti sírja rég elenyészett! És az életműve? – Emlékezés Gyárfás Elemér jeles erdélyi nemzetpolitikusra

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Gyárfás Elemér neve a legtöbb ma élő magyarnak nem mond semmit! Hozzá kell tenni, hogy elsősorban nem az ő hibájukból. De erről majd később.

A lényeg: a két világháború közötti közélet kiemelkedő személyisége volt, politikus, ügyvéd, bankár és publicista. Másnak ezek közül egy is elég, de ő halmozta a feladatokat. Székely volt, egész életét az erdélyi magyarságért folytatott küzdelem töltötte ki.

Persze, hogy feledésre ítélték! Még csak nem is rejtették véka alá, hogy miért? Íme, két idézet. Az első a RMIL (Romániai Magyar Irodalmi Lexikon) második kötetének 105.oldaláról:

„Mint a dicsőszentmártoni Közgazdasági Bank, később az Erdélyi Bankszindikátus elnöke, majd 1941-44 -ben mint a Romániai Magyar népközösség elnöke, éles ellentétbe jutott a haladó társadalmi törekvésekkel.”

Áhá! Szóval ez volt a baj! Gyárfás nem volt elég haladó! No, ez máris megbocsáthatatlan, mondhatnám halálos bűn!

De nézzük a másik idézetet is, amely a vér komcsi Kacsó Sándor „Fogy a virág, gyűl az iszap” (Kriterion, 1974) című önéletrajzi visszaemlékezései 176.oldalán olvasható Gyárfásról, aki

„ Megmaradt szenátornak is, bank szindikátusi elnöknek is, az Erdélyi Római Katolikus Státus világ elnökének is. És az én örökös ellenségemnek is!”

Áhá! Hát nem elég bűn, hogy nem volt eléggé haladó, még egy vér komcsi ellensége is volt? A helyett, hogy belelépett volna a Román Kommunista Pártba!

Le vele! Süllyesztőbe vele, még az emlékét is ki kell irtani! Nem is szólt, vagy írt róla soha senki! No, így már érthető, hogy a ma élő magyarnak halványlila ibolyája sincs arról, hogy ki is volt Gy. E.

Ha viszont a magyarságért lángolva élő magyar patrióta volt (mert az volt!) akkor a mi, a magyar lelkű magyarok jó emlékezetére nagyon is alkalmas!

Ezért is hozakodok most elő vele!

Háromszékből Küküllő megyébe átköltözött, régi székely családban, lécfalvi Gyárfás Károly és Baranyi Irma fiaként,1884. augusztus 27-én született Borzáson. Elemi iskoláit Segesvárott végezte, majd a nagyszebeni főgimnáziumban folytatta. Utóbbi, főleg szászok lakta városban egy román pópához került kosztra – kvártélyra, így lehetősége nyílt rá, hogy mint a szászok, mint a románok életének, törekvéseinek, s főleg mentalitásának már ifjú emberként alapos ismerőjévé váljék! Mert hogy testközelből megy ez igazán! Meg a német és román nyelveket is igen magas szinten sajátította el.

Érettségit követően a kolozsvári és budapesti egyetemeken folytatott jogi tanulmányokat, majd a párizsi Sorbonne jogi fakultásán is képezte magát. Íráskészsége korán megmutatkozott, s 1903-tól, már egyetemistaként több lap külső munkatársa is volt. Párizsban is publikált, mi több előadásokat is tartott, főleg Erélyről. Az egyetemi ifjúság életében pedig már Kolozsvárott jelentős szerepet vállalt, egyik alapítója, később elnöke volt itt a Szent Imre Egyesületnek.

1906 elején, a kolozsvári tudományegyetemen avatták államtudományi, majd jogi doktorrá. Aztán Bécsben leszolgálta önkéntes katonai évét. Megválva az uniformistól, Kis-Küküllő vármegye szolgabírája lett, majd megkezdte ügyvédi gyakorlatát. Az ügyvédi vizsgát 1909-ben, Marosvásárhelyen tette le, s azon nyomban irodát is nyitott a városban. Itt ismerkedett meg az osztrák származású Staecz Hedviggel, kinek atyja két vásárhelyi gyár tulajdonosa is volt. Az ismeretségből szerelem, s még 1909-ben házasság lett. Öt gyermekük született. Közülük a harmadik István, ugyancsak Borzáson született 1913-ban, s csaknem teljes felnőtt korát Budapesten élte le. Mivel dr. Gyárfás István is jogtanácsos volt, akárcsak jómagam, szakmai ismeretségünk az idők során barátivá nemesedett, a több mint harminc év korkülönbség ellenére.(István Bátyámra még visszatérek!)

Gyárfás Elemér egészen az első világháború kitöréséig Marosvásárhelyen volt ügyvéd, s mint író és szónok is részt vett a megye közéletében. A háború kitörését követően az orosz frontra került, és a 38. hadosztályhoz tartozó cs. és kir. 2. (székely) huszár ezred kötelékében harcolt csaknem három éven keresztül. Közben Dicsőszentmártonban lemondott br. Kemény Ákos főispán. A meg üresedett főispáni székbe a királyi kinevezés egyenesen a harctérről szólította Gyárfás Elemér huszárszázadost. Ünnepélyes beiktatása és eskütétele 1917. augusztus 14-én volt.

Hivatalát közmegelégedésre töltötte be. Nemzeti egyetértésre törekvő személyisége sok hívet szerzett neki. A kisebbségi életben jogi és nyelvismerete révén,-merthogy franciául, németül, angolul és latinul is beszélt,- hamarosan vezető szerepeket töltött be.

Az 1921. januárban megalakult erdélyi Magyar Párt vezetőségi tagja és közgazdasági szakosztályának elnöke lett. Csík vármegye először az 1926-os választásokkor tette meg szenátorává. Ezt követően 1928-37 között minden választáson nyert és folyamatosan képviselte megyéjét a román szenátusban.

Kivétel nélkül minden, a romániai magyarságot érintő ügyben kifejtette álláspontját. Miután az Országos Magyar Pártot 1938. március 31-én betiltották, az új politikai szervezetben, a Romániai Magyar Népszövetségben töltött be fontos tisztséget. Politikai tevékenysége Mikó Imre könyvéből (Huszonkét év, Bp.1941) ismerhető meg részletesebben.

Még 1923-ban, Kolozsvárott jelent meg talán legfontosabb könyve, az Erdélyi problémák, mely az 1903-tól eltelt két évtized alatt írt cikkeit tartalmazta. Ennek alapgondolata a könyv 5. oldalán olvasható, s ezek szerint:

„Az erdélyi magyarságnak az Istentől rendelt, világtörténelmi hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a Közép-Európa tengelyében elhelyezkedett román és magyar nép között.”

(Részemről csak sajnálni tudom, hogy ezt sok román politikus nem olvasta el, – ami nagyon valószínű! – vagy ha mégis, akkor nem tartják szem előtt!)

1924-ben jelent meg Dicsőszentmártonban „Bethlen Miklós kancellár” című, jelentős történelmi munkája, s a közeli években adták ki ugyanitt több, az erdélyi katolicizmussal foglalkozó könyvét (Az erdélyi szászok és a katolicizmus, meg az Egyenes úton c. cikkgyűjteményt) is.

Egyik alapítója volt az Erdélyi Katolikus Akadémiából alakult Pázmány Társaságnak, s megkapta a pápai Nagy Szent Gergely rendjelet. Tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak és az Erdélyi Irodalmi Társaságnak is.

Alapos jártassággal rendelkezett a pénzügyek terén. Több pénzintézet, ipari és kereskedelmi Rt. vezetésében vett részt. Elnöke volt a dicsőszentmártoni  Közgazdasági Banknak és az Erdélyi Bankszindikátusnak.

1940-ben feleségével együtt visszahonosították, s ismét magyar állampolgár is lett. Budapestre akart költözni, de Teleki Pál ezt nem engedte, mert mint kijelentette: „Bukarestben többet használhat a magyarságnak,” Így aztán maradt, s feladatait ugyanolyan szakszerűen és elszántan végezte, mint korábban. Itt, Bukarestben érte a vég is, 1945. október 4-én hunyt el.

…Amikor az 1990-es évek elején budapesti, Markó utcai lakásán néhányszor meglátogathattam fiát, dr. Gyárfás István jogtanácsost, megállapodtunk, hogy a beszélgetéseink során a jogot, mint témát mellőzzük, s inkább a mindkettőnket érdeklő „erdélyi problémák”-ról cserélünk gondolatokat. Amikor édesapjáról faggattam, beszélgetésünket ezekkel a szavakkal zárta:

„Apám halála után jó harminc évvel jutottam csak el Bukarestbe, hogy megkeressem a sírját. De hiába mentem. A temetői gondnok nem tudta megmutatni a sírt, a temetői kimutatás meg hiányos volt. Semmiféle feljegyzés sem szerepelt arról, hogy hol, melyik parcellában temették el…”

Megállapítottuk, hogy Dr. Gyárfás Elemér sírja immár végérvényesen megsemmisült.

Aztán István Bátyám átadott nekem néhány, édesapja életéhez kapcsolódó iratot, dokumentumot. Természetesen nem az eredetieket, hanem másolatokat. Azzal a kéréssel adta át, hogy egyszer, ha módom lesz rá, s megírom, közzéteszem mindazt, amit atyjáról elmondott és én lejegyeztem, tegyem a szöveg mellé ezeket is, ne vesszenek el, váljanak közkinccsé.

…Aztán a 2002. év nyarán István Bátyám is megtért székely őseihez. Hamvasztás utáni búcsúztatása július 23-án volt a cecei katolikus templomban. Megemlékezésem pedig elkészült ugyan, s a KAPU című folyóirat 2014. évi 5. számában a 82-83. oldalakon meg is jelent, a Gyárfás Elemér- dokumentumok közzétételére nem volt lehetőség. Valahogy nem illet bele a lap profiljába. Közzétételükre pedig még mindig várnom kell!

Akkori soraimat azzal zártam, s most csak megismételhetem, hogy ha Gyárfás Elemér bukaresti sírja meg is semmisült a múló időben, ha menthetetlenül el is enyészett, felszámolódott, vajh életére és munkásságára legalább emlékszünk-e?

Jómagam mindenesetre, továbbra is szedegetem össze régi magyar nagyjaink életéből és munkásságából az itt-ott fellelhető kis morzsákat.

Talán nem teljesen hiába.

Egy Gyárfás relikvia: Tompa László részére, képeslapra írt köszönő sorai

A szerző nyugalmazott jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás