Gondolatban ott állok a Golgotán és az emberi létezés végén tűnődöm. Képzeletben már végigjártam az utat, igaz, csak kísérőként, szemlélődőként és elgondolkodom azon, hogy mire volt képes és mire képes még az ember Sátántól vezérelt „szabad akarata”.
Látom, ahogyan a gyűlölet és a gonoszság vonaglik a torzult arcokon egy-egy korbácsütéskor, amikor a vér kicsordul, és amikor a dühtől ijesztővé vált arccal üvöltik, követelik a kereszthalált… és nem értem! Azt értem ugyan, hogy a vakok és tudatlanok Krisztust nem fogadták el, mint isteni személyt, egyszerű emberként tekintettek rá, de vannak dolgok, amiket nem értek.
Nem értem, hogyan képesek e teremtmények ekkora kegyetlenségre? Hogyan képzeleghetnek azon, hogy miként szerezzenek embertársuknak még nagyobb szenvedést, fájdalmat és megaláztatást és minél gyötrelmesebb, elnyújtottabb kínhalált? Ez a kegyetlenség végigvezethető az emberiség történelmén, azóta is folyamatosan, néha egyéni felindulástól vezérelve, esztelenül, vérengzősen –, de a legkegyetlenebb mégis az eltervezett, intézményesített gyilkolás.
A háborút úgy képzeli el az egyszeri, naiv ember, hogy a csatamezőn felsorakozik a két hadsereg, majd megütköznek. A háború azonban, nem ilyen. A háború alattomos, az ártatlanok lemészárlásából álló tömeggyilkos, népirtó cselekedet. Azt mondják, hogy az ember ilyenkor állattá válik és mindenre képes, ám ez, így nem igaz. Az állat önfenntartás és/vagy önvédelem okán öl, és sohasem szórakozásból. Az ember, ezzel szemben kedvét leli az öldöklésben, a pusztításban, mások kínjainak látványában. Nem, ez semmiképpen sem nevezhető állatinak, annál inkább sátáninak.
Az utóbbi napokban, ahelyett, hogy az emberek a békét keresnék, inkább kiterjesztik a háborút és persze, rögtön vannak vélemények és ellenvélemények, kinek mire volt oka és joga, ki az áldozat és ki az agresszor.
Én azonban, Krisztus tanításán keresztül nézem a világot, amely tanítás alapján oka lehet bárkinek, de joga semmiképpen sem!
Keresztényként, keresztyénként elviselhetetlen fájdalmat kell éreznünk a meggyilkoltak miatt, a lemészárolt családok miatt, a megölt kisgyermekek miatt, az anya és az apa fel sem fogható érzései miatt, amikor lelőtt gyermeküket gyászolják… és az égő holttestek látványa miatt. Nincs az a bosszúvágy, nincs az a jog, ami erre bármelyik népet felhatalmazná. Nincs agresszor és nincs áldozat, nincs joga és felhatalmazása erre senkinek. Ez csupán a sátáni káosz, amit az ő kiszolgálói idéztek elő, és ami további romboláshoz, majd végül, a teljes megsemmisüléshez vezet.
Mi ebből a kiút, mi az, amivel ez a fajta rettenetet elkerülhető? Egyedül Krisztus követése lehet megoldás.
Nem a kényelmes, „vasárnapi kereszténység”, amikor a magát hívőnek nevező és képzelő elsétál vasárnaponként a templomba és nem a szekularizált kereszténység, amikor jól hangzó szlogenekkel takargatjuk Mammon imádatát. A nyugati kereszténység ugyanis, a közénk befurakodottak hatására, pénzért elárulták hitüket. A jólét, a hedonizmus és a hatalom érzése, lélekvesztő drog… és ez az út olyan széles és kényelmes. Ráadásul, hazug lózungokkal, ökumenizmussal, a mindenbe beleszólás hamis ígéretével, Krisztus szavainak ördögi átértelmezésével és kiforgatásával meg is nyugtatják a jó keresztény embert és pásztorát is, kioltva ezáltal a lelkiismeret pislákoló szikráit. Puhánnyá, langyossá, kishitűvé váltunk, válságról siránkozunk, miközben jól élünk, pedig, akik gyűlölettel követelték Krisztus kivégzését köztünk élnek és most a lelkünk teljes torzulásán ügyködnek.
Odáig fajult a helyzet, hogy Krisztus szavaira süketek és cselekedeteire, emberi áldozatára és isteni feltámadására vakok lettünk. Sodródunk az árral a káoszban a szakadék felé, látszólag menthetetlenül.
A látszat azonban most is csal. Ezt bizonyítja számos vértanúnk példája.
Hiszem, hogy csakis a jó győzhet, hiszen csakis a jó alkot maradandót, amíg gonoszság végül önmagát is felemészti. Hiszem, hogy az igaz keresztény nem okoz másoknak sem bánatot sem fájdalmat, hiszen ez meg sem fordul a fejében, a haragját is csak a szeretet és az aggódás vezérli, s a küzdelmét csupán az önvédelem. Hiszem, hogy az igaz keresztényeknek Krisztus áll mindenekfelett és ellenállnak a pénz, a hatalom csábításának és a félelemnek is.
És végül, hiszem, hogy az Ő szenvedése, halála és feltámadása számunkra győzelmet jelent… minden gonoszság felett.
A mai káoszban ez lehet nekünk, az Őt követőknek az egyetlen remény. Most még a szenvedés útját járjuk és utána, talán bekövetkezik a kínhalál, de Krisztus megőrzi az Övéit és a halált követi Feltámadás. A feltámadás, amikor a teremtmények felismerik, hogy a gyilkosság, a kín okozása helyett csakis a béke és Krisztus törvényeinek követése, a szeretet mindenek-felettisége az egyetlen járható út és megmaradásunk garanciája.
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
