KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Békekezdeményezésekről és hiányosságukról

Békekezdeményezések sokaságának lehetünk tanúi napjainkban. Kínai delegáció jár Európában, Kijevben és Moszkvában, Ferenc pápa Orbán Viktorral egyetértésben keresi a kiutat, Afrika küldöttséget meneszt Európába. Nem beszélve a civil társadalom aktivizálódásáról, pártok és nemzetközi pártszövetségek szerteágazó béketörekvéseiről.

Jóindulatban és jóhiszeműségben nincs hiány, tartós békét és igazságos megoldást szolgáló kezdeményezésekben annál inkább. Legalább is államközi tekintetben. A civil társadalom egyes osztagai előbbre tartanak, mint a nyugati kormányok. Csak éppen nem engednek beleszólást nekik a NATO ügyeibe. A NATO pedig a háború folytatása mellett tette le a garast.  A békére törekvő államok, köztük a magyar, többnyire azonnali tűzszünetet és tárgyalásokat sürgetnek, de nem adnak választ arra a kérdésre, hogy milyen békét akarnak, milyen alapon sürgetnek politikai tárgyalást. Pedig a kutya itt van elásva!

Pacifista ábrándozással teli a világ, jóllehet pontosan tudhatjuk, miért robbant ki az ukrajnai konfliktus, és milyen további következményekkel járhat, ha a jogos biztonsági érdekek elismerése és kielégítése helyett attól a kijevi rendszertől remélnek a megoldást, amely a kompromisszum útjában álló fő akadály.

Oroszország 2021. december 15-én Washington és a NATO, december 17-én pedig ország-világ elé tárta, hogy mit akar:

Ki kell zárni a NATO terjeszkedését és Ukrajna bevonását a NATO-ba;

A NATO nem telepíthet további csapatokat és fegyvereket azokon az országokon kívül, amelyekben 1997 májusában tartózkodott. (Mivel akkor még egyik kelet-európai ország sem volt a NATO tagja, ezt a követelést úgy lehet értelmezni, hogy valamennyi kelet-európai országból ki kell vonni a NATO-csapatokat és fegyverzetet – jegyezte meg a Békekör.) Kivételes esetben megengednék ilyen csapatok és fegyverzetek telepítését, de csak Oroszország és a NATO közös beleegyezésével;

A NATO-nak fel kell hagynia katonai tevékenységével Ukrajnában, Kelet-Európában, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában;

Nem telepíthetnek közép- és rövid-hatótávolságú rakétákat oda, ahonnan csapás mérhető a másik fél területére;

Ne folytassanak egy dandárnál nagyobb hadgyakorlatokat, azt is csak egy olyan térségben, amelyikben előre megállapodtak, továbbá rendszeresen tájékoztassák egymást a hadgyakorlatokról;

Erősítsék meg, hogy a felek nem tekintik egymást ellenfélnek és minden vitájukat békésen rendezik, tartózkodnak az erő alkalmazásától;

Vállaljanak kötelezettséget arra, hogy nem idéznek elő olyan helyzetet, amelyet a másik fél ellene irányuló fenyegetésként értelmezhet;

Ez is érdekelheti:  Magyarbarát alelnöke lehet Donald Trumpnak

Létesítsenek forró drótot, hogy kapcsolatba tudjanak lépni egymással vészhelyzet esetén.

Moszkva 2022. február 24-ig, az ukrajnai orosz katonai beavatkozás kezdetéig diplomáciai tárgyalások sokaságán győződhetett meg arról, hogy jogos biztonsági követeléseire az USA és a NATO fittyet hány. Amint ez világossá vált, el kellett dönteni, megvárja-e Oroszország, míg a NATO Ukrajna felől támadást indít, vagy megelőző lépéssel kiküszöböli annak lehetőségét, hogy egy újabb honvédő háborúra kényszerüljön a II. világháború után, melyben 20 millió életet áldozott saját, és Európa szabadságáért,

Noha a nyugati hatalmak az 1992. évi helsinki csúcsértekezleten kivétel nélkül elfogadták a biztonság oszthatatlanságának elvét, az 1999. évi Isztambuli Chartában pedig vállalták, hogy egyetlen ország sem érvényesítheti biztonságát más országok biztonságának kárára, az első adandó alkalommal megszegték, amit aláírtak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a NATO folyamatos keleti terjeszkedése, a volt szocialista országok bevonása a katonai tömbbe, Finnország felvétele, Svédország tervezett felvétele, és Ukrajna várható meghívása az Észak-Atlanti Szövetségbe a NATO júliusi vilniusi csúcsértekezletén.

A kínai kivételével egyetlen olyan béketervet sem ismerni, amely a konfliktus politikai megoldását a kölcsönös biztonság elve alapján keresné. Peking jól látja, hogy a béke nem Moszkva és Kijev viszonyán múlik, hanem azon, hogy a Nyugat észhez tér-e végre, és komolyan veszi-e az orosz biztonsági igényeket. Hisz’ Washington és Brüsszel még mindig úgy gondolja, hogy az oroszokat két vállra fektetheti.

Nyugaton kimondták: stratégiai győzelmet akarnak aratni Oroszország felett. Kérdéses lehet-e bárkinek is, milyen szerepet szánnak Ukrajnának ennek kivívásában?

Ferenc pápa is felismerte, hogy a béke nem feltétlenül az oroszokon múlik, hanem sokkal inkább Biden Amerikáján. Hiszen Moszkva végig nyitva hagyta a kaput a tárgyalás előtt azután is, miután Ukrajnában katonailag beavatkozott. Nem véletlenül jött Magyarországra a Szentatya Lengyelország helyett! Nem az oroszellenességgel átitatott lengyel katolicizmusnak akart erkölcsi támogatást nyújtani, hanem az oroszellenességnek nem engedő, a háború tüzére olajat nem öntő magyar kormány békepolitikájának. Nem verték ugyan nagydobra, de Ferenc pápa és Orbán Viktor nyilvánvalóan egyetértett abban, hogy nem az oroszokat kell meggyőzni a kölcsönös biztonság fontosságáról, hanem Amerikát. Nagy kérdés, van-e elég erejük hozzá, az erkölcsin kívül.

Ez is érdekelheti:  Brüsszel kicsinyes és hatástalan bojkottja

Társadalmaink, az úgynevezett civilek, nem csak erkölcsi erőt kölcsönözhetnek nekik, hanem politikai fellépésükkel sokat tehetnek is az igazságos béke kiköveteléséért. A „kétkezű melós” – mint a történelem bizonyítja – nagy dolgokra képes, ha összefog. Lehet, hogy a magyar átlagember még nem érzékeli eléggé, milyen veszély leselkedik rá, ha a szomszédban dúló háború eszkalálódik, és NATO-szövetségeseink minket is felvonulási tereppé változtatnak, azaz mi is célponttá válunk, ám ez a viszonylagos biztonságérzet gyorsan elillanhat, ha a helyzet elmérgesedik, mi pedig belesodródunk egy olyan háborúba, amelyből csak vesztesen kerülhetnénk ki. Kinek kell ez?

Szerencsére nem mindenki alussza Csipkerózsika álmát! Szlovákiában, Csehországban, Bulgáriában tömegtüntetések jelzik a béke iránti igényt. Magyar és osztrák békeszervezetek fognak össze Ausztria semlegességének megvédéséért, és Magyarország semlegességének eléréséért. Sokféle világnézetű, párthovatartozású nép talál közös nevezőre a béke védelmében.

Idehaza is demonstráció szerveződik hazánk háborúba sodrása ellen, békéjének megvédéséért. A „Békében akarunk élni” Felhívásban jelzik, mire egy ki a játék: „Nyugati szövetségeseink hazai politikai és katonai körökkel szövetkezve háborúba akarnak kényszeríteni minket Ukrajna oldalán, Oroszország ellen. Zsarolnak minket, beavatkoznak belügyeinkbe, államcsínyt fontolgatnak, bábkormányt akarnak állítani a legitim kormány helyébe. Azt akarják, hogy feladjuk békepárti politikánkat, fegyvert és katonát küldjünk Ukrajnának, s megint háborúzzunk Oroszországgal, ezúttal a NATO-val közösen”.

Majd igy folytatják: „Nekünk nem a szembenálláshoz fűződik érdekünk, hanem a jó viszonyhoz Kelettel és Nyugattal egyaránt. Itt, Európa szívében, a történelmi hadak útján, számunkra létkérdés a békés együttműködés azzal a Nyugattal, amellyel kereskedelmünk 80 százalékát bonyolítjuk le, és azzal az Oroszországgal, amely energiaszükségletünk 80 százalékát elégíti ki. Minden érdekünk a békéhez és a haladáshoz fűződik! Ne hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk a jövőnket, és elvitassák jogunkat a fennmaradáshoz” – áll a Magyar Békekör felhívásában.

Simó Endre, a Magyar Békekör elnöke

Magyar Békekör

Kapcsolódó cikkek

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük