Batthyány szellemében… Nicolae Patrubány a magyar kormány ellen
A politika sokszor megmutat olyan eseményeket, amelyek a józanésszel mindenben ellentétesek, így talán szót sem érdemelnének. Azonban, ha a nemzet, a kormány, a kereszténység, a történelem és a magyarok egysége ellen zajlik egy esemény, arról mindenképpen szólni kell. Kivált, ha beteges, tudatlan, műveletlen emberek rendeznek egy tüntetést, és hasonló elvakult, megfizetett résztvevők csillantják meg szédületes ostobaságukat egy ilyen rendezvényen.
Október hatodikára az MVSZ, azaz Patrubány Nicolae, román állampolgár, a Román Kommunista Párt egykori oszlopos tagja magánszervezete – az MVSZ – és Bene Gábor szervezett tüntetést a Mária Terézia laktanya elé. A tiltakozás a kommunisták által Petőfi laktanyára „keresztelt”, laktanya mai átnevezése ellen lett volna eredetileg, de a jelenlévők, a felszólalók soha nem látott történelmietlen ostobaságokról beszéltek felszólalásaikban.
A mintegy kétszázötven résztvevő egyszer-egyszer sámándobokkal, máskor kurjongatásokkal fejezte ki tetszését. Az egész rendezvény megmosolyogtató, balga és tudatlanságról árulkodó volt. A nevezett román állampolgár felszólalása tette a koronát az egész rendezvényre, s azok a politikusok, akik csaknem a pálya széléről kénytelenek, a közkedveltség minimumát sem elérve politizálni az MVSZ kérdéses múltú vezérének irányítása alatt. Egy ilyen nyilatkozó, Novák Előd árulta el egy interjúban, hogy a rendezvényt voltaképpen a román MVSZ-elnök szervezte. Az egész rendezvény kormányellenes, önmagával is ellentétes, skizofrén megmozdulás volt, amelyet a cezaromániás, bukaresti párt-alkalmazott beszéde tett végérvényesen nevetségessé.
Patrubány Petőfi állami meggyalázásával kezdte, és felszólította Csák János minisztert, hogy – „monnyon le”. Csák égbekiáltó bűne az, hogy Patrubány nem állhatott a Múzeum lépcsőjére, mert az a csúnya Csák egy hatalmas hangszórót tett a Petőfi emléktábla elé, hogy még koszorúzni se lehessen a „magyar költészet legnagyobbika, a magyar hősök példaképe” domborművénél. És ez a Csák olyan gonosz, hogy nem hajlandó Petőfit a Hősök terén lévő ismeretlen hősök sírhelyébe temetni, pedig ezt a román állampolgár ki fogja kényszeríteni a magyar kormánytól. Ha ez nem megy, akkor Orbánnak is le kell mondania… Patrubány hivatkozott az előtte szólókra is, akik felsorolták Mária Terézia magyarellenes cselekedeteit, s igyekezett a divatos és a történelemtudás hiányát igazoló Habsburg-ellenességet a legmagasabb szintre vinni, amikor arról beszélt, hogy az összes magyarellenes történelmi személy és idegen hadsereg sem okozott annyi kárt a magyarságnak, mint a Habsburgok. És ezt követően jött a magasröptű beszédben a „hadügyminiszter”, Szalay–Bobrovniczky Kristóf gyalázása, aki meg merte tenni Kolozsvár visszatérésének a napján, hogy átnevezze a laktanyát. A történelmi események ekként való összefűzése mesteri, de nem a józanész diktálta mezsgyén haladt. Ha Szalay–Bobrovniczky Kristóf nem vonja vissza az elnevezést – mondta a román úr –, akkor neki is le kell mondani Orbánnal egyetemben. Persze, a román úr csíki székelyként aposztrofálta magát, ami csak annyiban igaz, hogy az édesanyja született a csíki hegyek alatt. Ő maga Meggyesen született, német iskolába járt, és teljes mellbedobással szolgálta a ceausescui hatalmat az utolsó pillanatig, akkor is helytállva, amikor kollégáját kellett megszégyenítenie, mert az nem támogatta a Kárpátok Géniuszának további pártfőtitkári hatalmát. Ám, még ez is elnézhető, egy jó párttagnak. Az már kevésbé, hogy a rendezvény plakátján úgy szerepel, mint aki Batthyány szellemében szólal fel. Ez a felszólalás azonban nem igazolta a plakátot. Ugyanis Batthyány az uralkodót haláláig tisztelte, amit feleségének írt búcsúlevele is igazol. Soha semmilyen negatív véleményt nem nyilvánított a Habsburgok ellen, ahogy Horthy is hű volt ahhoz az uralkodóhoz, akinek szárnysegédjeként szolgált ifjú korában.
Patrubánynak azonban van még bűne ezen a szóra is alig érdemes, nevetséges tüntetésen kívül is. Szkíta önrendelkezést igyekszik elismertetni, s ehhez már kétezer aláírást is gyűjtött. Nos, ha ebbe jól belegondolunk, akkor kiderül, hogy ez a román polgár, a keresztényellenességet is híven szolgálja, miközben II. Józsefnek felrója, hogy a Pálos Rendet ez a szabadkőműves uralkodó, Mária Terézia fia tiltotta be.
Most már csak azt nem értem, hogy a kormány miért tűri el ezt a múltja miatt a magyar állampolgárságra sem érdemes román embert Magyarországon. Igaz, lehet ok erre, hiszen a sógora ott üldögél a parlamenti patkóban, ő maga pedig, néha együtt ebédel Németh Zsolttal. Így feltételezhető, hogy Patrubány tényleg jó hazafi és azzal támogatja a kormányt, hogy villámhárítóként meg-megjelenik egy-egy tüntetésen, és a maga szép, román nyelvi jegyekkel megáldott beszédét elmondja, hogy a kissé alulművelt követői önkielégülten hazatérjenek, hiszen megtették, amit megkövetelt a haza.
Khon bácsi azt mondaná, hogy: Ögyes. Hiszen, minden marad a régiben, a hisztérikus tüntetők megnyugszanak, Patrubány pedig, mint aki jól végezte dolgát, begyűjti a hűségpénzt. Köszönet jár neki, mert kevés olyan önjelölt politikus van, aki a kommunista múltban tanultak alapján, jól tud élni a rendszerváltások után harminchárom évvel is… ugyanazoknak az elvárásait követve és beteljesítve. És talán nem kis elvárás, hogy mindezek után ne Habsburg legyen a következő magyar király, hanem például, Patrubány. Hiszen akkor megadhatja magának a magyar állampolgárságot is…
Dr. Hahn László
Németország
Hát ezt megírta…, csak úgy kijött belőle. Németországban. Hiteles: tudja érzi, hogy mi van.
Azt is vajon, hogy Orbán davosi jó globalista tanulóként teszi tönkre az országot, nemzetet? Neeem, nem Patrubánytól veszem ezt, hanem tudom, érzem, tapasztalaom.
Magyarországon.
A laktanya átnevezése óriási baromság volt, mellesleg az átnevezést -Petőfire tekintettel- társadalmi támogatásnak kellett volna megelőznie. Nem értem, hogy ki és mit akart ezzel elérni. Mária Terézia legyilkoltatta a székelyeket -gyerekeket is- Madéfalván, előidézve a székelyek kitelepülését Moldvába a már korábbról ott élőkhöz. Sajnos a hasonló, érdekalapú rossz döntés jellemző a magyar elitre: 1867-1849=18 évvel a magyar elit lefeküdt a habsburg Ferencz Józsefnek aki példátlan kegyetlenséggel, sok esetben teljesen jogszerűtlenül kivégeztette a szabadságharc vezetőit. Ez a kiegyezés pénzért, a gazdagodási lehetőségért történt és ezzel a magyarság a nyakába vette a habsburgok bűneit, ez is egy adalék a Trianonhoz vezető „úthoz”. Kossuth ellenezte is a kiegyezést.