Az EU rájött: nem tudják uralni az internetet, a szólásszabadság elleni fellépés nem működik
Az Európai Bizottság egy új jelentésben arra a következtetésre jutott, hogy a nagy közösségi médiaplatformok, mint a Twitter és a Facebook, annak ellenére, hogy derűlátó ígéreteket tettek a Kreml által támogatott dezinformáció hatókörének és befolyásának csökkentésére, „sikertelenek” voltak ebben. Milyen megdöbbentő, hogy ez a kutatás a tartalmi ellenőrök részéről végül is a még szigorúbb ellenőrzést szorgalmazza. Ennek ellenére Oroszország mégis a legkézenfekvőbb bűnbak az infók tekintetében.
Ugyanazzal a fajta lejárató taktikával, amelyet az EU már korábban is alkalmazott – például amikor egy biztonsági és fenyegetettségi jelentésben Oroszországot az Iszlám Állam (IS, korábban ISIS) támogatójaként értékelt-, ezúttal a „Kreml-barát” közösségi média fiókok összemosását alkalmazta azokkal, amelyeket „Kreml-barátnak” vagy „Kreml által támogatottnak” tart. Más szóval, a nyugati narratívával való puszta egyet nem értés is elég ahhoz, hogy bárki a „Kreml-párti” táborba kerüljön, és az EU által tartalmi moderálásra vagy betiltásra kerüljön. És most az EU mégis csalódottak, hogy a közösségi médiaplatformok elvesztették a kontrollt a cenzúra alkalmazása fölött.
„A platformok ritkán vizsgálták felül és távolították el az általunk többszöri tesztek során megjelölt, egyértelműen jogsértő tartalmak több mint 50 százalékát” – áll a jelentésben. Pontosan milyen tartalmakról van szó? Nehéz megmondani, mert a példák összemossák a jogosan vitathatót a nyilvánvalóan abszurddal, és azt sugallják, hogy mindkettő indokolja a cenzúrát. Példaként említik azokat a tartalmakat, amelyek azzal vádolják Ukrajnát, hogy azt nácik irányítják – ami jogos aggodalom, tekintve, hogy a nyugati sajtó széles körben beszámolt a neonácik Ukrajnában játszott erőteljes szerepéről, akik „agresszívan próbálják ráerőltetni ideológiájukat az ukrán társadalomra”, többek között erőszakot alkalmazva a velük más politikai és kulturális nézeteket vallókkal szemben” – áll a washingtoni székhelyű Freedom House konfliktusok megelőzéséről szóló kiadványában, hozzátéve, hogy ezek a náci elemek „valós fizikai fenyegetést jelentenek a baloldali, feminista, liberális és LMBT-aktivistákra, az emberi jogok védelmezőire, valamint az etnikai és vallási kisebbségekre” Ukrajnában. Az Európa Tanács hasonló észrevételeket tett.
Az is tény, hogy a Nyugat képezte ki a neonáci Azov zászlóaljat az oroszok elleni harcra, és hogy a Reuters még 2018-ban arról számolt be, hogy Petro Porosenko akkori elnök „komoly következményekkel számolhat”, ha fellép a neonácik ellen.
Ez valahogy úgy hangzik, mintha lenne egy neonáci kérdés, amit legalábbis érdemes lenne kiemelni és megvitatni. Az EU azonban minden ilyen felvetést orosz dezinformációként kezel és elutasít.
A jelentés a „háborús bűnöket tagadó” beszámolókkal is vitába száll, példaként a bukaresti eseményeket felhozva. Elnézést, de volt egy háborús bűnöket vizsgáló bíróság, amelyről lemaradtunk? Itt a háború közvetlen ködében zajló eseményekről beszélünk.
A tények, a realitások és a manipulációk szétválogatásának kísérlete pontosan az a fajta dolog, amihez a közösségi média hivatott segítséget nyújtani.
Mostanra már mindenki tudja, hogy ez arról szól, hogy minél több nyers információhoz hozzá tudjunk jutni. Káoszos összevisszaságot várunk a neten – nem pedig egy kurátori Encyclopedia Britannica-készletet vagy az esti híradót. Miből gondolja Brüsszel, hogy ebben a folyamatban neki monopólium jár?
A jelentés a kényelmetlen viták e példáit a sz*rposztolás egy égbekiáltóan nevetséges példája mellé helyezi, amikor valaki kitalált egy nem létező médiumot amin keresztül elterjesztette, hogy Ukrajna radioaktív felhőt küld Európa felé. Szóval, ha valaki olyan hülye, hogy ilyeneket elhisz, akkor bizonyára nem az EU fogja őt megmenteni a saját hülyeségétől. Legalábbis egy ideig biztosan nem. Csak hagyni kell, hogy a következő hetet a sugárvédelmi óvóhely ásásával töltsék ezek a hívők, miközben a szomszédaik jót röhögnek rajtuk.
A jelentés egyik sorában – amelyet már csak a hihetetlensége miatt is érdemes elolvasni – jelentés megjegyzi, hogy az úgynevezett Kreml dezinformációs erőfeszítések „célja, hogy politikai és társadalmi instabilitást szítson ellenfelei között az etnikai konfliktusok szításával, az elszigetelődés elősegítésével és a közvélemény figyelmének Ukrajnáról a belpolitikai ügyekre való elterelésével”. Röhej, hát micsoda dolog az, hogy a Kreml arra kényszeríti az EU polgárait, hogy figyeljenek oda saját országaik és vezetőik ténykedésére, mert egyre inkább tönkre teszik országaikat és Európát. Na, és persze közben ne foglalkozzanak Ukrajnával.
Valóban, ha nem lennének azok a „nyavalyás” beavatkozó oroszok, Európa a napsütés és a szivárvány utópiája lenne, mindenki kézenfogva deűsen sétálgatna és Kumbaya-t énekelne. A polgároknak pedig semmi mással nem kellene foglalkozniuk, pláne nem Ukrajnával.
Az EU nehezményezi, hogy
„a Kreml és támogatói egyre nagyobb közönséget hódítottak meg a nagymértékben előállított propaganda tartalmakkal, és a felhasználókat szabályozatlan online terekbe irányították, ahol a demokratikus normák erodálódtak, és a gyűlölet, valamint a hazugságok büntetlenül terjedhetnek”.
Mindent fordítva látnak. Azokat az embereket, akik olyan témákról és nézetekről szeretnének vitát folytatni, amelyeket az EU – az igazság önjelölt döntőbírájaként való arroganciájában – szívesen cenzúrázna, más platformokra terelték a közönséget, kifejezetten azért, mert támogatják a szólásszabadságot annak minden tökéletlenségével együtt.
„2022 folyamán a Kreml-közeli közösségi média fiókok közönsége és elérése Európa-szerte jelentősen megnőtt” – áll a jelentésben, hozzátéve, hogy „a Kreml által támogatott fiókok elérése és befolyása 2023 első felében tovább nőtt, különösen a Twitter cenzúrájának lebontása miatt”.
Vagyis, Elon Musk, aki magát „a szólásszabadság abszolutistájának” tartja, jött és megvette a Twittert, kiegyenlítette a játékteret a közösségi vitatér kiszélesítésével és a cenzúra csökkentésével, ami végül azt eredményezte, hogy az emberek elárasztották a platformot, mint frissítő alternatívát a kurátori és cenzúrázott nyugati establishment narratívával szemben.
És most mit fog tenni az EU? Nos, a digitális szolgáltatásokról szóló törvénynek való kötelező megfelelés már a múlt hónaptól hatályos. Ez elméletileg azt jelenti, hogy az összes nagy közösségi médiaplatform köteles együttműködni az EU által kiválasztott „civil társadalmi” szereplőkkel a tartalmak moderálásának és cenzúrázásának érdekében – kétségtelenül az EU narratívájával összhangban.
Musknak érdemes lenne játszania és jegyzetelnie, hogy milyen cenzori kérésekkel fordulnak majd hozzá Brüsszelből. Ezeket aztán közzé kellene tennie a Twitteren a radikális átláthatóság és a megalkuvás elutasításának érdekében, amelyről az EU folyamatosan csak szájkaratézik, hogy aztán azt ürügyként használja fel az alapvető szabadságjogaink elleni erőszakos fellépésre.
Figyelem! A fenti hír propagandának minősül, mivel az a mindig nagyon “demokratikus” EU-ban üldözött, betiltott és propagandistának kikiáltott Russia Today értesülései nyomán készült.
Kiemelt képen: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke beszél a sajtó képviselőivel, miután 2023. március 10-én Washingtonban, a Fehér Ház Ovális Irodájában kétoldalú találkozót tartott Joe Biden amerikai elnökkel. © Alex Wong/Getty Images