Hirdetés
A százalékos közlési forma rejtelmei – avagy Amikor a tudatosan szegénységben tartott országban pofán vág a rögvalóság

A százalékos közlési forma rejtelmei – avagy Amikor a tudatosan szegénységben tartott országban pofán vág a rögvalóság

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Na, szóval az történt, hogy szembe jött velem Vidék-Magyarország rögvalósága és szokás szerint, jól pofán vágott. Minden az ablaktörlőlapát gumijának elszakadásával kezdődött.

Történt ugyanis, hogy az immáron tizennegyedik életévéhez erőteljesen közeledő UFO Civic ablaktörlője – Grétáról, meg holmi globális felmelegedésről tudomást sem véve – a hirtelen beállt hidegnek köszönhetően, teljesen odafagyott a szélvédőhöz. Rutinos „versenyző” lévén természetesen nem álltam neki feszegetni, már csak azért sem, mert anyagában néhány helyen már szemmel láthatóan nem keltette egységes ablaktörlő gumi benyomását, magyarán, látni lehetett rajta, hogy az időjárás viszontagságaival, valamint az elemekkel vívott küzdelmek során már korábban szétszakadt.

Gondoskodnom kellett tehát új ablaktörlő gumiról. Valamilyen kifürkészhetetlen okból kifolyólag, bármilyen meglepő is, de a Honda márkaképviseletnél lehet a legolcsóbban beszerezni az ablaktörlőgumit, úgyhogy el is mentem hozzájuk. A korrekt tájékoztatás, no meg a gyanútlan külső szemlélők kedvéért mondjuk el: az, hogy te csak úgy bemész a márkakereskedőhöz két ablaktörlőgumiért, kifizeted, aztán kisétálsz, nos, az esetek túlnyomó többségében gyakorlatilag elképzelhetetlen! Az ablaktörlőgumit ugyanis a sógoroktól, a szomszédos Ausztriából kell hozatni! Akárcsak defekt esetén az autó másik létfontosságú alkatrészét, a gumiabroncsot! Ráadásul, mivel az abroncsot két éve vettem, ilyen típust már nem is nagyon lehet kapni, Magyarországon már egyáltalán nincs is, erőteljes, napokig tartó keresgélés után ugyancsak Ausztria volt az egyedüli beszerzési forrás.

Ott tartottunk tehát, hogy pofavizit a márkakereskedésben. Tényleg régen volt már, hogy lejárt a három éves garancia, azóta nem túl sűrűn fordulok meg itt, szóvá is teszik, milyen ritkán látnak errefelé. Elütöm a dolgot annyival, hogy túl jó autót adtatok el nekem, nincs vele gond, akkor meg miért is jönnék, ugye. Az átlagember számára igencsak borsos óradíjak megemlítésétől ezúttal tekintsünk el. Belépsz a szervizbe, köszönsz, és egy tízes ugrott azonnal.

Amíg várom az ügyintézőt, beszélgetésbe elegyedünk. Csak úgy kíváncsiságból megkérdezem, mennyibe kerül az autóm mostani megfelelője. Kiderül, az autómnak nincs mostani megfelelője. Csak egyetlen felszereltségi szintben – városi szóhasználat: tejben-vajban kategória, autentikus népi közlésforma: mekafull – kapható. Panorámatető, Navi Jani, egér-mozi meg minden, ahogy kell. Ha jól emlékszem, csak a „Fel a fejjel kijelző” (a Head Up Display népies elnevezése a déli végeken) hiányzott belőle.

Egy kompakt, ún. alsó-közép kategóriás autóról beszélünk, nem valamiféle luxusverdáról. Aztán elhangzik a lélektani határtól jóval távolabb, a túloldalon elhelyezkedő 9 millió 249 ezer forintos ár, én meg azonmód szinte lefordulok a székről. Az igazság, úgy tűnik, tényleg odaát van. Én meg ideát ragadtam. Kísérletet sem teszek arra, hogy az európai viszonylatban a jelenlegi MNB árfolyamon 389 euróra rúgó fizetésemből hány plusz hónapot kellene még ráhúznom a halálom után, hogy egyszer lehessen egy ilyen új autóm, hiszen a dolog teljesen reménytelen.

Most, hogy kellőképpen megalapozták nekem a jó hangulatot, leadtam a megrendelést az új ablaktörlőgumikra, és távoztam. Azt hittem a megpróbáltatásaim erre a napra véget értek, de ez korántsem volt így. Az igazi feketeleves még csak ezután következett!

Otthon – így mondaná ezt az idősebb nemzedék – kinyitom az internettet (igen, így két „t”-vel, ehhez kétség sem férhet), szóval az első dolog, ami szembe köszön, a Gazdaságkutató Zrt. anyaga a 2019-es esztendő átlagkereseteiről. Ebből idézünk most:

„A települések között közel tizenháromszoros volt a különbség a nettó keresetekben 2019-ben

A NAV adatai szerint 2019-ben bruttó 295 ezer forint volt az átlagos havi kereset (munkaviszonyból származó jövedelem), ami nettó havi 200 ezer forintot jelentett. Jelentős volt az eltérés településtípusonként. Budapesten havi nettó 260 ezer Ft, a megyei jogú városokban 214 ezer Ft volt a kereset, míg a többi városban 186 ezer Ft, s végül a községekben 161 ezer Ft. A legmagasabb érték Telkiben volt, ahol átlagosan 390 ezer forintot vitt haza egy munkavállaló, míg a legalacsonyabb Csenyétén (havi 31 ezer Ft). Második és harmadik helyen állt a XII. és a II. Kerület, 383 ezer és 376 ezer forinttal. A fővároson belül a budaiak átlagosan 110 ezer forinttal kerestek többet a pestieknél.

A Nyugat- és a Közép-Dunántúli régióban átlag felett kerestek a munkavállalók, míg a Dél-Dunántúlon és az északkeleti megyékben jóval az átlag országos alatti a kereset. Megyék tekintetében a legmagasabb érték Pest és Győr-Moson-Sopron megyében volt, ahol havi 223 ezer forintot kerestek. Szintén magas eredmények születettek még Fejér (220 ezer forint), Komárom-Esztergom (216 ezer forint) és Vas megyében (208 ezer forint). A legalacsonyabb kereseteket Nógrád (172 ezer forint), Békés (170 ezer forint) illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (157 ezer forint) érték el. Magyarország 19 megyéjéből 14-ben az országos átlag alatt volt a kereset.”

Két eset lehetséges.

Vagy az átlag, mint számítási mód, teljesen alkalmatlan a valóság, a gazdaság valósághű tükrözésére, vagy tényleg két, egymástól teljesen független világ létezik. Van az egyik, amelyik valóságos, és van egy másik, egy kitalált, egy gondosan megcsinált, megkoreografált, amelyik köszönőviszonyban sincs az előbbivel, viszont ezt nyomják minden csatornán, mégpedig ezerrel.

Ha jól emlékszem kognitív disszonanciának nevezi a szociálpszichológia azt, amikor valamilyen új információ vagy tapasztalat ellentmond a korábbi elképzeléseknek vagy ismereteknek és ilyen alkalmakkor disszonanciát, belső feszültséget élünk át. Már önmagában az a tény, hogy a 2019-es esztendőben tizenháromszoros különbség volt a hazai átlagbérek tekintetében az országon belül, üt, mint az ipari áram. (kiemelés: szerk.) Íme a sokat emlegetett szakadék-effektus, ahogy egyre csak mélyül és tágul. De mégsem ez volt az, ami sokkhatást váltott ki nálam.

Azon még hanyag eleganciával viszonylag könnyedén túljut az ember, hogy nem keresi meg, pontosabban nagyon is keresi, csak nem találja, a megyeszékhelyeknek tulajdonított átlagkereset 214 ezer forintját, azt mondja magát nyugtatva: „Annyi baj legyen! Több is veszett Mohácsnál. Majd valahogy kipótoljuk, vagy megoldjuk okosba’!” Nem is ez okozta a sokkhatással felérő megrendülést.

Az igaz mély bevésődés akkor vette érezhetően kezdetét, amikor azzal kellett szembesülnöm, hogy az ország ötödik legnagyobb városában, amely egyúttal megyeszékhelyként is funkcionál, nemhogy fényévekre kerültem az ide illő 214 ezer forintos nettó átlagkeresettől, de még a községi kategória havi 161 ezer forintos összegétől is elmarad a havi javadalmazásként kapott bérezésem.

Bizonyára a tisztelt Olvasó is sejti már, hogy az átlagbér helyett, miért nem a fizetések ún. medián vagy középértékét közlik rendszeresen a népességgel.

Ha a társadalomban jelentős számban találhatók olyanok, akik a nagy átlagtól eltérően jóval nagyobb, esetleg kirívóan nagyobb jövedelemre tesznek szert, akkor az átlag hamis eredményre vezet, hiszen papíron mindenki jól keres, holott nem ez a valóság. Ilyenkor segít az ún. medián, vagy középérték.

Ennél a számításnál növekvő sorrendbe állítják az összes fizetést, és megkeresik a sor közepét. Például négymillió munkavállaló esetén, megnézik, mennyit keres a kétmilliomodik ember. Ez lesz az az érték, amelyiknél az emberek fele kevesebbet, a másik fele pedig többet keres. Ez a fizetések mediánja.

Készült egy másik, ugyancsak érdekes anyag, ugyancsak a Gazdaságkutató Zrt. gondozásában. A címe: „Hol állunk? – A magyar keresetek nemzetközi összevetésben 2019-ben”. Ebből idézünk most:

„A KSH adatai szerint az 5 fő feletti vállalkozásoknál, a költségvetési szférában, valamint a nagy nonprofit szervezeteknél teljes munkaidőben foglalkoztatottak (kedvezmények nélküli) átlagkeresete 2010 és 2019 között 132,6 ezer Ft-ról 244,6 ezer Ft-ra, 84,5%-kal nőtt. Az impozáns növekedés viszonylag egységesen, minden ágazatra kiterjedt. A 20 megfigyelt ágazatból 12-ben átlag felett, 8-ban átlag alatt nőttek a keresetek (ide tartozik egyebek mellett az oktatás és a szociális ellátás területe).

Az Európai Unió 27 tagállamából 25-nek vannak 2010-től nettó kereseti adatai. Ez alapján a magyar nettó keresetek értéke 9097 euró volt 2019-ben, ami 2010-hez képest 45%-os gyarapodás. Ennél gyorsabban 6 tagállamban nőttek a nettó keresetek (pl. Romániában 96%-kal, Bulgáriában 88%-kal, Lett- és Észtországban 83-84%-kal, de Lengyelországban is 50%-kal). A hazai nettó átlagkereset az osztrák 28%-át érte el, ugyanakkor ez is csak arra volt elegendő, hogy a 25 tagállamból a 22. helyre kerüljünk 2019-re (mögöttünk Románia és Bulgária áll).

Az Eurostat adatbázisa azonban más fontos mutatókat is tartalmaz, így az egyes kereseti sávokban lévők nettó kereseteinek alakulásáról is vannak adatok. Ez alapján látható, hogy a hazai átlagos (euróban mért) nettó keresetemelkedés (45%) mögött jelentős egyenlőtlenség húzódik meg a kiskeresetűek kárára. Az átlagkereset felét elérők esetében a növekedési ütem 2010-hez képest csak 31,6% volt, az átlagkereset 2/3-át keresők esetében 38,2%, míg az átlagkereset 1,67-szeresét elérőknél 65,6% volt a növekedés 2019-re. Vagyis az adórendszer változásai a magasabb jövedelműeket hozta igen kedvező helyzetbe.”

Ugye milyen impozánsak ezek a százalékos növekedési adatok? És itt van az eb elhantolva! Nominálisan ugyanis még mindig a „kiröhög a német takarítónő” kategóriában sertepertélünk. A 360 forintot alulról erőteljesen kaparászó euró árfolyamon számolva (2021.01.27.) a 132600,-Ft 369 euró, a 244600,-Ft pedig mindösszesen 680 eurónak felel meg.

Hiába az impozáns, az eddig soha nem látott mértékű százalékos növekedési adatok, hiszen egy kis összeg nagy százalékával növelve meg a béreket, nominálisan, tehát számszerűsítve – egyes volt szocialista országokhoz képest is – még mindig lemaradásban vagyunk, lásd Csehország, Lengyelország. Németországról már nem is beszélve. A mi 9097 eurónkhoz képest a grafikon tanúsága szerint ők valahol 32-33 ezer euró környékén tanyáznak.

Így válik igazán érthetővé számunkra, hogy a hurrá-optimista gazdasági adatok ellenére is miért érezzük cefetül rosszul magunkat, ha betévedünk egy autókereskedésbe gumit venni az ablaktörlőhöz. Azért, mert politikai-, hatalmi- és társadalmi berendezkedésektől függetlenül ezt a népet tudatosan szegényen tartják, megtiltották, hogy az egyes ember számára is érezhetően több pénz maradjon a polgároknál, hogy jobban éljenek, hogy jobban élhessenek!

No, látod ilyen az, amikor szembejön veled a rögvalóság és még jól pofán is vág. Ráadásul a szélvédődre tapadt mocskot, ami akadályoz a tisztánlátásban, lassan már nincs mivel letörölnöd, mert az elemekkel vívott küzdelem során tropára ment ablaktörlőt is a sógoroktól kell megrendelni. Kurrens árucikk, a gyarmaton csak rendelésre kapható.

Mit is mondhatnék így a végére? Talán csak azt, amit Ivan Kusan Galócza című darabjában Ardonjak gazda felesége, Ankica méltóságos asszony mond Adam Zsazsics csendőrtizedesnek (Eszék megyei járás, 10. fizetési osztály), amikor is ajánlatot tesz férje meggyilkolására:

„Hát most gondolkodjál!”

Én magam is csak ezt tudom tanácsolni neked: Hát most gondolkodjál!

Isten áldja Magyarországot!

Szabó László, 1 öntudatos pécsi polgár

Nemzeti internetFigyelő (NIF)

Ez is érdekelheti:

Ki beszél? Kibeszél?! – avagy Ne szólj szám, már így is épp eléggé fáj a fejem! –

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Mozgósította európai partnereit a European Patriots Unite

Nagy József mosolya - avagy aki az égő házból is felsőbb engedéllyel menekülne
Nagy József mosolya – avagy aki az égő házból is felsőbb engedéllyel menekülne

Listázás helyett már Cohn-Benditék bandájában melegedik Gyöngyösi - Gyurcsánynéval együtt
Listázás helyett már Cohn-Benditék bandájában melegedik Gyöngyösi – Gyurcsánynéval együtt

Close