Németországban a CDU politikai csapdába került. A közvélemény-kutatások szerint hiába szerezte vissza elvesztett népszerűségének egy szeletét, de arra nincs remény, hogy egyedül alakíthasson kormányt a következő választások után. A balliberális oldallal valamelyik pártjával való szövetkezés teljes identitásvesztéshez vezetne, az AfD-vel pedig lehetetlen koalícióra lépni.
Németországban is tombol a kánikula, a germán „törzsek”, ahogy ez már több évtizedes szokásuk, a mediterrán vidékre húzódtak, hogy a tenger hűsítő habjai között nyerjenek felüdülést. Ezt a politikai „holtszezont” akarta kihasználni Friedrich Merz, hogy az ideiglenesen álló vízzé vált közéletbe egy termetes követ dobjon. A hivatalosan még mindig jobbközépnek „becézett” Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezetője kijelentette, hogy helyi szinten, de semmi esetre sem országosan, együttműködne az Alternatívát Németországnak (AfD), mind a napig szélsőjobboldalinak tartott párttal.
Azt nem tudni, hogy Merz nagyon árnyalt és bizonytalan jobbra „mozdulása” előtt mekkora viharra számított, de kijelentése, a nyári szabadságolások ellenére, a fősodratú politikában alaposan kiverte a biztosítékot. Az AfD-nek a német politikai életben a pária szerepét osztották ki, azzal vádolják, hogy diktatúra bevezetésére törekszik, antiszemita, szélsőséges nézeteket valló tagjai veszélyt jelentenek a demokráciára. Mindezért a szövetségi alkotmányvédelmi hivatal (BfV) megfigyelés alá vonta az AfD-t.
Valójában az a bajuk a „bevett” pártoknak az AfD-vel, hogy 2015-ös migránsroham után politikai identitását a bevándorlás ellenességre építette fel. Ezzel ki is „küzdődte” magának, hogy „karakter gyilkosság” áldozatává váljon.
Ezért számít tabudöntögetésnek Merz együttműködési ajánlata. A CDU vezetője kényszerhelyzetben van. Angela Merkel pártja ugyanis tartalmilag kiüresedett. Jelenlegi politikáját szinte csak apró nüánszok, amelyek a választópolgárok számára nem is érzékelhető, különböztetik meg a vadabbnál vadabb ötletekkel előálló szociáldemokrata-zöldek-liberálisok alkotta koalíciós kormánytól. Sem a genderörülettől, sem a szélsőséges környezetvédelemtől, sem pedig az atomreaktorok leállításának eszement intézkedéseitől a CDU nem határolódott el, egy zokszót sem szólt. Az egykor Európa vezető pártja mára már minden széket kirúgott maga alól és most a földön fetreng, ahonnan nagyon nehéz lesz felállnia.
Pár nappal ezelőtt szembe jött a valóság, nyilvánosságra hozták a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokat. A számok dermesztőek voltak a CDU számára és nem is annyira a támogatottság miatt. Kiderült ugyanis, hogy a CDU szövetségesek nélkül maradt. Az AfD 20-22, a CDU pedig 26-28 százalékon áll. Az AfD Németország második legerősebb pártjává vált. Mind a kereszténydemokraták, mind az alternatívok megelőzik a német kormányt alkotó három pártot, zöldek 14, a szociáldemokraták 18, a szabaddemokraták 7 százalék. Vagyis, ha kizárjuk azt a lehetőséget, hogy a következő választásokon összejöhet egy nagy koalíció – CDU és szocdemek –, amire már többször is volt példa Németországban, de mindig nyüglődéses kormányzást hozott, mindkét párt arcvesztéssel került ki az egymással folytatott vitákból, akkor a kereszténydemokratáknak csak egyetlen partnere marad. Ez pedig az AfD.
A jelenlegi helyzetben azonban ez nem jelent reális választási lehetőséget. Még akkor sem, vagy talán éppen azért, mert az AfD az elmúlt hetekben, szinte hétről hétre újabb és újabb helyi választási sikereket ért el, egyre több tisztséget szerzett meg, például július elején megnyerte történetének első polgármesteri helyét Szász-Anhaltban. Merz kétségbeesett próbálkozást tett azzal, hogy a választás demokratikus intézményébe kapaszkodva próbált közeledni az AfD-hez, azt remélve, hogy a törvénytisztelő német polgárok körében ez a módszer támogatottságra talál. Kijelentette: Ha egy városban AfD-s polgármester kerül hatalomba, akkor megtaláljuk a módját, hogy együttműködjünk vele.
Ez azonban manapság csak egy vágyvezérelt gondolat, mert a CDU-n belül is jelentős az ellenállás. „A CDU nem tud, nem akar és nem is fog együttműködni egy olyan párttal, amelynek üzleti modellje a gyűlölet, a megosztás és a kirekesztés” – reagált Merz próbálkozására Kai Wegner, Berlin CDU-s polgármestere. Nagyon úgy néz ki, hogy a kereszténydemokraták „kemény” magja nem akar leszakadni a liberális köldökzsinórról.
Ami pedig Weger mondandójának tartalmi részét illeti az nem más, mint a balliberális állandósult fenyegetése és félelemkeltése. Ez valahogy mindig bejön a nyugati politikai szférában. A múlt vasárnap is sikeresen alkalmazták Spanyolországban, amikor a jobbközép Néppárt megnyerte ugyan a választásokat, de miután potenciális szövetségesét, a Vox-ot folyamatosan azzal vádolták, hogy Franco diktatúráját akarja újjáéleszteni, ezzel sok szavazatot vesztett, a Néppártnak nem tud többségi kormányt alakítani. Bejött a baloldali fenyegetés.
A diktatúrával való fenyegetés amolyan bolsevista módszer. Emlékezzünk csak, 1988-ban Grósz Károly, az MSZMP akkori vezetője a magyarországi többpártrendszert elutasította, és a fehérterror eluralkodásának lehetőségével sokkolta a magyar társadalmat, mert más eszközt nem talált alkalmasnak a hatalom megtartására.
A német jobboldal pedig ugyanúgy tartalmilag kiüresedett, mint a kimúlt MSZMP. Maradt a bolsevik módszer.
G. Fehér Péter – Magyar Hírlap
Kiemelt képen: Friedrich Merz / Fotó: Maja Hitij / Getty Images
