Hirdetés

A KÖLTÉSZET NAPJÁRA: Dévai Nagy Kamilla versei

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Tízparancsolat

 

Az ember körülnéz, és ajkába harapva

látja, mindenfelől be van falazva…

Hiába emel tornyot a vágyak aranyfüstje,

leborítja légmentesen az önzés vas üstje.

Kergetek egy álmot, mint kutya a farkát,

törődött arcomat gondráncok szabdalják.

Szemem könnycsatornáján eldugult a sírás,

hogy meg ne bolonduljak, segít az írás.

Árkos homlokomról, mint fénylő vakolat –

töredezetten hull alá a Tízparancsolat…


Barangoló dallam

Hideg az ősz,

fázik a csősz,

ugat a bősz komondor.

Padkán  a kacska,

  • kényes és csacska –

fekete macska dorombol.

Kísért a fájó ,

csontvirág vájó,

feledést váró karambol,

Be kell ma valljam,

alszik a hajlam,

néma a dallam, – barangol.


 

CSONTVIRÁG

 

Csontvirág nyílt homlokomon,

Hiába dobol a halánték,

Minden másodperc ajándék,

Most űzték el a Halált épp.

 

Csontvirág nyílt homlokomon,

Vérbuckák közt kóborol az ész,

Habzó szájjal nyargal a vész,

Szakadt ujjam mily csenevész.

 

Csontvirág nyílt a homlokomon,

Mégsem forr torkomra dalom.

Erősít egy fogadalom,

Te is, én is így akarom.

 

De

 

Csontvirág nyílt homlokomon,

Minden szirma vad fájdalom,

Szilánkjai égő máglyák,

Csodálkozom: ők nem látják,

 

Hogy

 

Csontvirág nőtt homlokomon.


 

Szöknek a szavak

 

 

Szöknek a szavak mellőlem,

Szűkül az elme…

Tűnnek a nevek belőlem,

Mint fakuló kelme.

 

Életem szövetét már

Lassan megszőttem.

Mondd, mi vár még rám?

A lényeg már mögöttem.

 

Nehéz a penna, fogynak a dalok,

Most még én is köztetek vagyok..

Tüdőm sípol, mélyül a hangom,

De így is, úgy is őrzöm a rangom.

 

Szöknek a szavak mellőlem,

Szűkül az elme…

Csak egy dal marad belőlem:

Egy dalból szőtt kelme.


 

KÉRDÉS

 

Nem.

Még nem.

Most még nem.

Most még mindig nem tudom

mi cél vezetett Téged

Uram,

mikor a repülésből

-a halálosból –

felkaptál,

és újra életre ítéltél

Uram.

Kikaptad a bénító, langy sötétség

nyúlós, véres, nyálkás kezéből

tehetetlen agyamat,

s lassan pirkadó fényt gyújtottál

a tekervények zeg-zugos buta ösvényein.

Szikrázóan ráztak a Fájdalmak,

majd tompult apátiába zuhantam.

Fel-felvillantak

arcok,

képek,

hangok,

de még mindig nem tudom,

mi cél vezetett Téged

Uram,

hogy itt marasztottál a Földön.

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
A KÖLTÉSZET NAPJÁN – 2021. április 11.

Szervátiusz Tibor
Kónya-Hamar Sándor: Az utolsó szobor (Acélmadár?!)

Facebook-diktatúra - Mintegy 90 százalékkal csökkent a magyar kormány közösségi oldalain az elérések száma
Facebook-diktatúra – Mintegy 90 százalékkal csökkent a magyar kormány közösségi oldalain az elérések száma

Close