A Böjte Csaba jelenség

Böjte Csabát, mint a gyermekek megmentőjét, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjét ismeri a nagyközönség. Politikai vezetők, főpapok és plébánosok esnek térdre előtte, és a nép is a gyermekmentőt látja, látta benne, akinek érdemes adni, mert az adományokat a gyermekek jólétére fordítja…  

A nagy Böjte-láz azonban, egyre inkább átfordulni látszik egy nagyon mélyről jövő ellenszenvvé azóta, hogy Böjte látványosan sokat szerepel a magyarországi médiában, utazásai pedig azt tükrözik, hogy esze ágában sincsen a romániai árvák problémáival foglalkozni, s a hírek szerint horribilis összegeket kap kormánytól, egyháztól és magánszemélyektől, amelyekből nem az árvákat segíti, hanem üzleti vállalkozásait bővíti.

Elterjedt a híre annak is, hogy a rezsi megnövekedése miatt az árvák otthonait felszámolja, és „zarándokházakat”, azaz moteleket, szállodákat nyit az addig, a gyermekeknek otthont jelentő épületekben. Eközben lovas iskolát, boksz-akadémiát alapított, és egyre csak nő az a botrány is, amelyből kiderült, hogy a teljes alapítványi rendszerben képzetlen, utcáról felvett nevelők tevékenykedtek, és a szexuális abúzusok nem csupán egy-egy házban, de szinte minden gyermekotthonban hosszú évek óta folynak. Persze ez, a román hatóságokat egy cseppet sem érdekli, mert azok fillérekért megvehetők.

Azt a magyarországi hölgyet, aki mindezen problémákat felfedte, „szentferenci szeretetből” veréssel fenyegette meg Böjte személyesen, s az egész ügyet úgy kezelik a magyarországi alapítvány politikusai, mint egy mesét, amely a „mocskos liberális lejáratás miatt” fogalmazódhatott meg.

Amíg a magyar pedofil pedagógiai asszisztens magatartása miatt a tankerület vezetőjét is kirúgták, Böjtét, a több mint tíz évig folyó kászoni pedofil abúzusokért senki nem tette felelőssé. Hiszen az Romániában történt.

Ha magyarországi állami delegáció megy Dévára, akkor néhány elégedett arcú gyermek énekel, szaval és boldogan mosolyog a vendégekre, amitől ezek az átvert magyarországi politikusok elolvadnak, és a pénz továbbra is folyik Böjte „szent” kezeibe. Az sem tűnik fel senkinek, hogy Böjtét egyre kevesebb magyarországi pap fogadja, s a győri jótékonysági rendezvény is elmarad, mert Böjte híre korántsem az ma már, mint ezelőtt évtizedekkel.

Sokan évek óta várják a magyarországi támogatásaik után a számlát, amit Böjte megígért, de nem küldte meg, így van olyan vállalati vezető, aki a cég pénzéből számlában reménykedve adott Böjtének, de mivel számlát nem kapott, a saját zsebéből fizette vissza a cég kasszájába a Böjte által zsebre vágott pénzt.

Más „városi legendák” is keringenek Böjtével kapcsolatban, és ezek a városi legendák egyáltalán nem vetnek jó fényt sem az állami, sem az egyházi intézményekre, amelyek tenyerükön hordják a világ egyik legnagyobb lejmistáját.

Sokak szerint egyszerű magyarországi pénzmosodáról van szó, amelyben politikusok érintettek, s az a hölgy, aki e problémákat felvetette, ezekről értesítette az állami és egyházi vezetést, szerintük bolond. Ugyanis sem állami sem egyházi szinten nem érdekelt senkit az, hogy vajh, a Böjte-házakban hogyan élnek a gyermekek, igaz lehet-e mindaz, ami az évek alatt kiderült, és amit Böjte egyre arcátlanabb magatartása – jámbor prédikációk ködében –, igazol.

Az, hogy ki, mire ad pénzt, ki, hogyan látja Böjtét, az mindenkinek a magánügye, s nem is kell ezzel foglalkozni. Mindez azonban csak azért jutott eszembe, mert a legutóbbi internetes posztja alatt rettenetesen hangzó kommentek jelentek meg. Böjte ugyanis, a néhányperes videó anyagban úgy beszél, mintha ő maga lenne Erdő Péter bíboros… Úgy hívja a népeket a budapesti pápalátogatásra, mintha egyenesen ő lenne a házigazda, nem a Magyar Katolikus Püspöki Kar. Ezzel szemben, Csaba „tezsvérnek” semmi köze a Magyar Katolikus Egyházhoz, még akkor sem, ha több esetben Erdő Péter bíboros úrral takarózik, s úgy jelent be érseki programokat, mintha őt meghívták volna, mintha ő szervezné, és ezzel a külföldön élő magyarokat is elkápráztatja, akik elhalmozzák további adományokkal, amelyek sorsa, szintén ellenőrizhetetlen.

Böjte főpásztora, Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, rendi elöljárója pedig Urbán Erik provinciális, a Szent Istvánról nevezett Erdélyi Ferences rendtartomány főnöke. Ez a két elöljáró értesült és folyamatosan értesül Böjte „érdekes” ügyeiről, de senki nem nyomoz, kutat sem az ottani gyermekek helyzetét illetően, sem a folyamatos számla nélküli adományok sorsa után. Amolyan maffiaszerű működésre enged következtetni immár az egész Böjte jelenség.

Amikor kötelezően beoltatta az összes, alapítványa által eltartott gyermeket, s Csíkszeredában kamerák előtt oltakozott Pfizerrel, sokan elfordultak Böjtétől, ami indokolt is a mai felméréseket és a Pfizer súlyosan káros utóhatásait látva.

Rossz döntés volt, hogy Böjtét is jelölték a budapesti Eucharisztikus Kongresszus hírvivőjének, mert akkor már folyt a szexuális abúzusok miatti romániai kivizsgálás, amiben természetesen, az „atya ártatlan, mint a ma született bárány”, sőt, nem a gyermekeket védte prédikációjában, hanem az elkövetőt mentette fel, s a gyermekeket rákos daganatként emlegette, akiket kivet magából a társadalom.

Ami a mostani rövid videó alatt megjelent és a Hiradó.hu-n olvasható kommenteket illeti, végre felismerhetné minden Böjtét támogató állami és egyházi szerv, hogy a Böjte-támogatás nem jelent jót.

 

Ilyen kárt sem a politikusoknak, sem az egyháznak nem tudna okozni sem a DK, sem más keresztényellenes nemzetközi szervezet. Hiszen, egyes kommentekben Böjte miatt már a kereszténység kiirtásáról, a papok megsemmisítéséről olvashatunk, s ez a mai világ szellemiségével bár azonos, nekünk, magyarországi katolikusoknak mégis súlyos veszélyt jelent. Nem csak az ellenőrizetlen állami pénzek, a ki tudja hová kerülő támogatások ügye kérdéses, de Böjte számos megnyilvánulása is oda vezetett, hogy nem csak a civil szféra, de paptársai is egyre inkább eltávolodnak tőle, mert ma már nyilvánosan túllépte azt a hivatást, amiért korábban megbecsülték. Böjtét végre el kellene engedni, és ki kell mondani, hogy működése kontraproduktív.

Be kellene végre vallani takargatás és a védhetetlen védelme helyett, hogy Böjte Csaba tévedés volt. Mert, bár valóban szépnek és követendőnek indult az, amit egykor elkezdett, ma már a visszaélés, a pénzhajhászás és a pénzmosás, a gyermekellenesség művészetévé vált. Ám, ezt a fajta művészetet nem igazán értékeli egyetlen józan, keresztény, gyermekeket szerető ember sem. Böjte ferences csuhája mindössze jelmez a csaláshoz és a visszaéléshez, amit állami és egyházi oldalról is igyekeznek takargatni. Az átvert egyéni támogatók és az utcára tett gyermekek ügyét pedig, vizsgálja ki az erdélyi katolikus egyház, Kovács Gergely érsek és az ottani ferences elöljáró, Urbán Erik, akik eddig is tudtak és tudnak(!) Böjte kifogásolt és tűrhetetlen, immár az egyházra is veszélyt jelentő magatartásáról, de a kisujjukat sem mozdították azért, hogy Böjtét kordában tartsák.

Magyarországi katolikusként sokak nevében mondhatom, hogy elegem van Böjte szélhámosságából, a magyar adófizetők által befizetett állami pénzek elherdálásából, a bűn takargatásából. Sajnos, még ma is sokan szentként tisztelik ezt az embert, aki lerombolta saját magát, és lerombolni igyekszik – talán tudatán kívül – a magyarországi katolikus egyházat is. Nem hiszem, hogy Böjte személye ennyit érne.

„Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna. Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.” (Lk.8, 17-2)

 

Hahn László

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)