Mayer Gábor: A megdönthetetlen bizonyíték
A Budai Hegyvidék lábánál szolgáló utcák egyikének járdáján jött szembe velem. Kétségkívül saját maga volt, nem valószínűleg, úgyszólván vagy minden bizonnyal, hanem a maga teljes tárgyi, szellemi valójában: a megdöbbentőn megdönthetetlen bizonyíték.
Barátom, volt középiskolai osztálytársam hozta elém, kivel mindenben egyezünk a régi időkből, s jóformán semmiben a jelent és jövőt illetőn. Kis négykerekű járdacirkálóján gurult elém – azzal jár, mióta egy gyógyíthatatlanul elmérgesedet seb miatt le kellett vágni az egyik lábát.
A műtét körüli időben egyszerre kapott szívinfarktust és agyvérzést, amikből kis ráhagyásokkal kijött ugyan, de maradt a batyujában gond, baj bőven. Kezelendő vércukra, vérnyomása, kis szívzűrök, kiválasztási problémák, hiányosan működő jobb kézfeje, sorsán olykor kibukó türelmetlensége. Láttam, valami fűti, feszíti belül, s ki is bökte: kaptál már oltást? Mert én sem. Pedig a hetven évemmel, meg a sok-sok egészségügyi problémámmal engem már rég be kellett volna oltani. Háp, háp – mondtam, hát nem jönnek be a lekötött adagok, már öt féle van bent, mindegyikről tudni valamit, hogy kinek nem lehet beadni, sokan összezavarják a vonalakat az orosz és kínai vakcinák visszautasításával, mit tudom én. Nemsokára szólnak neked.
Igen? Az Ákoskát már biztos beoltották, ha kell énekelni mennie, mehessen, meg az államelnököt is, pedig nálam fiatalabb mind. Meg az olimpiai keret tagjait, mondtam, s egy – két polgármestert… Az rendben van, mert ő orvos, de hol az én oltásom? Több százezer vakcinával nem tudnak elszámolni! Több százezer? Nem pityke ez, hogy valami jutazsákba rejtve besuvasszák valahol egy bokor aljára! Na, ez az! Hol vannak? – csattant fel, és elém tette öléből a megdönthetetlen bizonyítékot.
A bizonyíték erősen kedveszegett volt, kicsit piszkos és gyűrött, fülei kajlán szétálltak, de barátom megbökte, hogy álljon rendesen, s ültében kissé megemelkedve mutatott rá: maga Orbán Viktor mondta, hogy fürkészeket küldött szerte a világba, s ha valahol leesik egy karton vakcina valami kamionról, azt hozzák haza. (Régóta van a tolvajnyelvben ez a leesett a kamionról fordulat, amikor valami szállítmány megdézsmálásával olcsóbban lehetet hozzájutni ilyen-olyan áruhoz.) Na, érted már? Maga mondta, ha lesuttyanna valahonnét egy-egy kartonnyi vakcina, azt szedjék össze. Itthon pedig ugyanúgy leeshetnek, mint bárhol külföldön. És ott van azok között a százezrek között az én adagom is, azt pedig nagyon utálom, hogy pont az én pénzemből csinálnak hülyét belőlem! Na, jól van, attól még szeretlek téged – mondta, s a megdönthetetlen bizonyítékot ott hagyva rám, tovagurult a maga igazán.
Odaléptem az elárvult bizonyítékhoz, hogy közelebbről, behatón vizsgálhassam meg. No, nézzük csak: Orbán egy hatalmas afrikai elefántbika nyakán ülve, ökölnyi rubinfejű, gyémántokkal kirakott színarany jogarával intve utasította Szíjártó Pétert, hogy alkalmasint lökdössön le egy-egy karton vakcinát a kamionokról. Mészáros szedi ezeket össze, s mindenféle közbeszerzési eljárás nélkül, a maga nevére írja az összegyűlt értéket, majd megbízza Kaya Ibrahimot és Josip Tot-ot, adják el a nemzetközi zugpiacon, mert a befolyt összegből akarja azzorbán megjavíttatni alulról vizesedő Csipke úti palotáját. Készpénze nincs a miniszterelnöknek, mert minden vagyona gyémántban, rúd, prizma, lemez aranyban, és nagy zsákokba tömött, vert körmöci és Lajos aranyakban van, amiknek már építteti a Puskás Aréna mellé tervezett alagutat, hogy ott áshassa el kincsét.
Nocsak, nocsak – simogattam meg a vérszegény bizonyíték fejét, mert láttam, hogy még ő sem hisz magában. No, gyere, nézzünk az élet álmai után az álmok életébe! – s megmutattam neki Újhelyi nyilatkozatát: „nagy hibát követ el a kormány azzal, hogy előbb riogatja az embereket a kétes értékű és eredetű orosz és kínai vakcinával, majd be is hoz belőlük ahelyett, hogy lehívná a nyugati, a (béke)táboron belüli oltásanyagokat. Minél több embert beszélnek rá, hogy fogadja el az embargó alá vetett országokból (Biden elnök egyenesen utasításba adta, hogy ne kössünk velük üzletet), a tiltás ellenére behozott vakcinákat, annál több embert kevernek bele egy későbbi hátrányos helyzetbe. Mert az, aki nem az európai gyógyszer izétől zöld utat kapott gyógyszerrel védi az életét, az nem fog zöld utat kapni az országhatárokon áthúzódó utazásaihoz. Kamionosok, külföldön munkát vállalók járnak majd pórul, mert nem utazhatnak ki munkahelyükre.
Ez biztos, hiszen Anna, Katka, Klára és én mindent megteszünk, hogy büntetésül ne mehessenek orosz és kínai vakcinával. Anna tartja a közvetlen kapcsolatot két-három naponként, Katka, Anna és magam írjuk a beadványokat, fogalmazványokat, felszólalásokat, amikkel azután a hét minden napján bombázzuk az Unió bizottságát mind a négyen. Klára alelnöki minőségében sokat tud tenni azért, hogy a kérdés ne kerülhessen le, állandóan napirenden legyen. Pontos és hatásos munkánk összehangolása Benedek irodakomplexumában zajlik, ahova az egyszerűbb adminisztrációs munkákra próbaidős gyerekeket viszünk ki két-három hetes forgásokban. Lehet, hogy a mindenhonnan összeszedett vakcinákkal Magyarország kimászik a fertőzésből, de a magyarországi állampolgárok utazni nem tudnak majd, – arról kezeskedünk.”
Na, ehhez mit szólsz? – akartam kérdezni a megdönthetetlen bizonyítékot, de az eltűnt. Elolvadt, felszívódott, elpárolgott? Azóta se látom sehol. Újhelyit látom, meg a többit. Pedig jó lenne már nem beléjük ütközni minden sarkon.
Mementó 2006 emlékmű
