Kifordult világ – avagy szólásszabadság az orosz közösségi médiában létezik

A közösségi média szerepe napjainkra jelentősen felértékelődőtt, és hatásai az élet minden területére kivetülnek. Ez tény, ami – mint tapasztaltuk és tapasztaljuk – folyamatosan már sok esetben nem csupán veszélyes, de kifelyezetten káros is.

A valamikor az emberi kapcsolatok szorosabbra fogását célba vevő kezdeményezés mára globális politikai tényezővé és gazdasági piaccá nőtte ki magát. Azok a vállalkozások, melyek az imént említett emberi kapcsolatok bővítését vették célba, mára technológiai óriásokká fejlődtek és rátelepedtek mindennapi életünkre.

Tegyük azonban a szívünkre a kezünket. Nem éppen mi, felhasználók voltunk azok, akik azzá tettük őket, amivé váltak? De pontosan mi. Nem mi, felhasználók voltunk azok, akik lehetővé tettük számunkra annak a lehetőségét, hogy visszaélhessenek befolyásukkal? De, igen, éppen mi. De leginkább azok a felhasználók, mely legalább annyira függővé váltak tőlük, mintha kábítószer áldozatai lennének. Gyakorlatilag szok is lettek, mert ez is kábítószer, méghozzá szellemi kábítószer.

Megdöbbentő, hogy nagyon sok közösségi médiafelhasználó csupán arra használja az internet lehetőségeit, hogy ezeket a hálózati rendszereket használja. Innen szerzik a híreket, és az itt kapott információkból alakítanak ki maguknak egyfajta világképet, amely leginkább torz, a valóságtól messze álló. Amikor ezt írom, elsősorban a legnanyobb és legismertebb megosztóra gondolok, amely mára az információ szabad áramlását lényegében egyoldalúan korlátozza. Teszi ezt úgy, hogy az sokak számára észre sem vehető.

Az átlagfelhasználó pedig csak pörgeti és pörgeti a megosztó lapjait, és olyan oktalanságokkal és fölösleges, lényegtelen és fals információkkal találja magát szemben, melyek tudat alatt hatnak rájuk. Észre sem veszik a személyiségükben történő negatív változást. A trendi (hú de utálom ezt a szót) számukra az, hogy a megosztásuk, vagy éppen a bejegyzésük mennyi lájkot kap az ismerősöktől, vagy éppen ismeretlenektől. Lájkvadászatot játszanak és büszkék a lájkjaik sokaságára. Aztán megtáltosodnak. Még több lájkot akarnak. Ezért úgy döntenek, hogy hirdetnek, mondjuk napi 500 forintért ezen a hálón. Végül is, mi az a napi 500 forint? Két liter tej ára? Ennyi simán belefér, amiért cserébe még több lájkot kapnak. Hú, de jó! Így már van, akár több ezer lájkjuk. És? hány lájkért adnak az üzletben 1 liter tejet vagy 1 kiló kenyeret? Közben pedig szépen hízlalják a közösségi megosztó tulajdonosait, akik pénzért lényegében lájkot mérnek.

De mennyünk tovább. Több cég, kis- és magánvállakozás már arra sem veszi a fáradságot, hogy önálló internetes portált készítsen magának. Úgy gondolják, elég, ha csak a közösségi felületen vannak rajta. Az végül is ingyen van, hirdetni magukat ott is tudják, azonban arra nem gondolnak, hoyg vállalkozásukat egyoldalú függőségi viszonyba hozzák. Jó, rendben, ez mindenkinek a saját döntése. De mi van akkor, ha valami miatt lekapcsolják őket a rendszerről. A közösségi oldalra feliratkozott követőiket egyik napról a másikra képtelenek lesznek elérni, mivel nincs saját honlapjuk. Vajon mekkora gazdasági kárt okoz így számukra a közösségi szolgáltató. Jogorvoslat pedig nincs.

Hangsúlyozzuk ki mégegyszer, éppen mi felhasználók vagyunk pont azok, akik erről a leginkább tehetünk, hiszen mi teremtjük meg a saját kiszolgáltatottságunk lehetőségét önmagunknak.

Egy nagyon érdekes jelenségre azért mindenképpen oda kell figyelnünk. Magyarországon és lényegében a volt szocialista blokk országaiban természetessé vált, hogy ami jó, az csak nyugatról jöhet. Persze ezen ne csodálkozzunk 47 évnyi szovjet megszállás után. Csakhogy mára nagyon úgy tűnik, hogy a világ politikai polarizációja 180 fokot fordult és mi lassan ugyanoda kerülünk vissza, ahonnan 30 évvel ezelőtt úgy gondoltuk, megszabadultunk. Ismét belekerültünk egy cenzúrásított világba, ráadásul úgy, hogy azt szinte észre sem vettük. Jelenleg ott tartunk, hogy akik eddig az amerikai közösségi megosztónál élvezték az információk egyre inkább koránt sem szabad áramlását, azok közül mind többen regisztrálnak az orosz közösségi megosztóra, merthogy ott valóban nincs cenzúra és mindenki biztonságosan elmondhatja véleményét. Ráadásul szolgáltatásaiban semmivel sem rosszabb az amerikainál. A legújabb hírek szerint már a Telegramm is veszélybe került az amerikai szervereken, akár hasonló sors is várhat rá, mint a Parlelre.

Elindult decemberben a Hundub, mint magyar közösségi szolgáltatás is, melyet nagy örömmel fogadott a közönség. Sajnos jelentős fennakadásokkal működik, sokszor megoldhatatlan éppen az a platformján, amiért létrejött, vagyis a megosztás. Tudjuk, és el is fogadjuk, hogy a kezdeti időkben lehetnek gondok, ráadásul azonnal óriási támadások kereszttüzébe került a magyar megosztó.

Tehát egyelőre ott tartunk, hogy az orosz közösségi megosztó a Vkontakte egy valóban olyan szolgáltatás, ahol nem kell attól tartanunk, hogy bármilyen indok nélkül törlik a profilunkat. Ugyancsak ez a helyzet az OK nevű orosz videómegosztóval, amely angolul is tud. Szolgáltatásaiban semmivel sem marad alul a YouTube-tól. Gondolta volna ezt valaki pár évvel ezelőtt?

Igen, nehéz az átállás, nem is ezért írtam le mindezt, hanem csak azért, mert szeretném jelezni, hogy vannak alternatívák. Első körben azoknak javasoljuk ezeket a lehetőségeket, akik ugyan használják a Facebookot, de szeretnének azzal párhuzamosan kiépíteni egy biztonsági tartalékként is szolgáló közösségi hálót. Nyugodtan próbálják ki, nincs veszteni valójuk!

Szépe Áron

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)