Európa legnagyobb üresedő országa: 10 millió román él a határokon túl, és a többség soha nem tér vissza
Románia éppen a szemünk láttára ürül ki. A Határon Túli Románok Hivatalának (DRP) friss, hivatalos adatai szerint ma már 10 millió román állampolgár él az ország határain kívül – ami azt jelenti, hogy a nemzet gyakorlatilag a fele szétszóródott a világban – számol be az EuroCom. Ez nem migráció. Ez nem „munkavállalás”. Ez egy nemzet öngyilkossága, amelyet Bukarestben évtizedeken át asszisztáltak, miközben Brüsszel a szabad munkaerő-áramlás szent teheneként ünnepelte a folyamatot.
A számok magukért beszélnek, és nem hagynak kétséget. A DRP kimutatása szerint Románia az elmúlt 35 évben több mint 4 millió lakost veszített el – örökre. Aki egyszer elment, az nem tért vissza. Ma már Olaszországban, Spanyolországban, Németországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban találhatók a legnagyobb román közösségek, és a legfrissebb felmérések szerint a külföldön élő románok 70 százaléka egyáltalán nem tervezi a hazatérést a következő egy évben sem. Sőt, a többségük soha.
Ez Európa legnagyobb diaszpórája. Nem a szíriaiak, nem az ukránok – hanem az EU-s tagállam Románia polgárai, akik saját országukat hagyták el menekülésszerűen. És a különbség az, hogy míg a háborús menekülteket sajnáljuk, a román exodust a liberális mainstream sajtó „szabad választásként” és „mobilitásként” könyveli el. Pedig a valóság sokkal kegyetlenebb.
Miért mentek el? Mert Románia 35 évvel a kommunizmus bukása után is egy olyan ország, ahol az átlagbér alig éri el a magyarországi szint felét, ahol az egészségügyi rendszer összeomlott, ahol a korrupció mindennapos és ahol a fiataloknak nincs jövőképe. Nem a kalandvágy vitte őket Londonba vagy Madridba – hanem a kilátástalanság. Az, hogy egy erdélyi vagy moldvai faluban nincs munka, nincs orvos, nincs remény. Csak a buszmegálló, ahonnan a Flixbus indul Bécsbe.
És mi van azokkal, akik maradtak? Egy öregedő, elszegényedő, kiüresedő ország marad hátra. Ahol a szülők és nagyszülők egyedül maradnak a kihalt falvakban, ahol a gyerekek Skype-on beszélgetnek az anyjukkal, aki Münchenben takarít. Ahol a munkaerőpiac összeomlott, mert aki tudott, elment, és aki nem tudott, az otthon szenved. Románia ma már nem egy növekvő, virágzó ország – hanem egy élőlétszám-gödör, amelyet a nyugati nagyvállalatok olcsó munkaerő-tartalékként használnak ki.
A bukaresti politikusok persze mosolyognak. A DRP adatai láttán nem riadalom van, hanem üres frázisok. „A diaszpóra a nemzet ereje” – mondják, miközben az ország belső régiói elnéptelenednek. „A külföldön élő románok nagykövetei az országnak” – hangoztatják, miközben a szülőföldön egyre több a bezárt iskola és a lepusztult kórház. A valóság az, hogy Bukarestnek nem érdeke a visszatérés. A külföldön dolgozó románok ugyanis óriási összegeket utalnak haza – évente több milliárd eurót –, ami eltakarja a gazdasági összeomlást. A román állam így egyfajta „modern gyarmatosítást” folytat a saját polgáraival szemben: elengedi őket nyugatra dolgozni, és beszedi a maradékot.
Brüsszelnek pedig ez így jó. Az EU szabad munkaerő-áramlása elméletben egyenlőséget hirdet, gyakorlatban azonban a kelet-európai országokat szivattyúzza ki. Németország és a nyugati államok olcsó, jól képzett munkaerőt kapnak, Románia pedig kap egy demográfiai katasztrófát cserébe. És ha valaki meri felvetni, hogy ez talán nem fenntartható, azonnal „szuverenitás-ellenesnek” és „európai értékek ellenségének” bélyegzik.
A magyar olvasónak ismerős lehet a kép. Nálunk is voltak és vannak kivándorlási hullámok, és a baloldali-liberális kormányok alatt ugyanez a folyamat gyorsult fel. De Magyarország legalább megpróbálta megállítani: családtámogatások, otthonteremtési programok, adókedvezmények a fiataloknak. Románia ezzel szemben semmit nem tett. Vagy ha tett, az is csak papíron létezett. A bukaresti kormányok évtizedeken át úgy tettek, mintha a probléma nem is létezne – és most már túl késő.
10 millió ember. Ennyi ma a román diaszpóra. És ez a szám nem csökken, hanem növekszik. Aki ma születik Kolozsváron vagy Jászvásáron, az már úgy nő fel, hogy a cél nem a helyi egyetem, hanem a londoni metró vagy a berlini Amazon-raktár. Ez nem jövőkép. Ez egy nemzet lassú halála.
És a legszomorúbb? Hogy senki nem kérdezi meg: mi lesz, ha egyszer elfogy az utánpótlás? Mi lesz, ha már nem lesz ki dolgozzon Romániában? Mi lesz, ha a 10 millióból egyik sem tér vissza?
A választ mindenki ismeri
Szerző: Vassy László
#Románia #Kivándorlás #Diaszpóra #DemográfiaiVálság #EU #Európa #NemzetiInternetFigyelő #NIF #RománExodus #ÜresedőOrszág
