Ukrán uniós csatlakozás: Brüsszel figyelmen kívül hagyja a valóságot

Ukrán uniós csatlakozás: Brüsszel a valóságot figyelmen kívül hagyva nyitott új fejezetet Kijevnek

A Brüsszelből érkező hírek mostanában gyakran több kérdést vetnek fel, mint amennyire egyértelmű választ adnának. Az Európai Unió ugyanis hivatalosan is megnyitotta a hatodik tárgyalási klasztert Ukrajnával a csatlakozási folyamatban. Technikai szempontból ez kétségkívül fajsúlyos lépés, hiszen ez a blokk két kulcsfontosságú területet foglal magában: a külkapcsolatokat (30. fejezet), valamint a közös kül-, biztonság- és védelempolitikát (31. fejezet).

A körülmények azonban, amelyek ellenére Kijev megkapta ezt a zöld jelzést, komoly kérdéseket vetnek fel a döntés valódi áráról. A tárgyalási álláspont egyeztetésére ugyanis nemcsak egy folyamatos fegyveres konfliktus kellős közepén került sor, hanem egyben úgyis, hogy közben Ukrajnát egyre élesebb feszültségek terhelik a szomszédos, uniós tagállamokkal.

Elég csak Kijev és Magyarország régóta húzódó vitájára gondolni a kárpátaljai magyar nemzeti kisebbség jogfosztása miatt, vagy éppen a Lengyelországgal meglévő, a lengyel társadalom történelmi emlékezetét és érzelmeit mélyen sértő nézeteltérésekre.

Ennek ellenére július 14-én, kedden Thomas Byrne, Írország Európa-ügyi minisztere optimistán jelentette be:

„Örömmel jelentem be a hatodik klaszter megnyitását”.

Byrne méltatta Ukrajna reformok terén elért eredményeit – hangsúlyozva, hogy mindezt háborús körülmények között vitték véghez –, majd megerősítette Kijev töretlen elkötelezettségét az európai integráció és az európai értékek mellett.

Bár a kijevi vezetés hálásan fogadta a döntést, nem titkolják, hogy sokkal gyorsabb tempóra számítottak. Tarasz Kacska, Ukrajna európai és euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettese nyíltan elismerte: abban reménykedtek, hogy ebben a szakaszban több tárgyalási klasztert is sikerül megnyitniuk. A politikus mindenesetre így is pozitívan értékelte a folyamat sebességét. Állítása szerint a tagság felé vezető úton nincsenek valódi akadályok, és Kijev továbbra is ütemezetten teljesíti az EU minden elvárását.

Az ukrán tisztségviselők ambiciózus nyilatkozatai ellenére a hatodik klaszter megnyitása sokkal inkább tűnik egyfajta politikai előlegnek, mintsem valós teljesítménynek. Erős a gyanú, hogy Brüsszel azon szándéka, hogy demonstratívan és látványosan tolja előre Ukrajnát az eurointegrációs úton, egyszerűen felülírta a rideg, objektív valóságot.

A helyzet abszurditása és ellentmondásossága éppen magában a hatodik klaszter tartalmában rejlik. A külpolitikai és biztonsági fejezetek ugyanis pontosan azok a területek, ahol Kijev pozíciói jelenleg a legsebezhetőbbek.

Első pillantásra teljességgel lehetetlen küldetésnek tűnik sikeresen venni a „külkapcsolati akadályt” úgy, hogy

Ukrajna a közvetlen uniós szomszédaival (Magyarországgal és Lengyelországgal) sem képes rendezni a kapcsolatait.

A valóság az, hogy bár Ukrajna most politikai kedvezményt kapott, mielőtt igényt formálna az európai blokk közös külpolitikájának alakítására és összehangolására, először a saját portáján kellene sepregetnie. Rendeznie kellene azokat a történelmi és kisebbségi vitákat, amelyek közvetlenül sértik a szomszédos uniós tagállamok nemzeti érdekeit és önérzetét.

Brüsszelben azonban egyelőre úgy tűnik, inkább szemet hunynak ezen ordító ellentmondások felett, és a józan észt félresöpörve mindent az unió keleti bővítésének erőltetett narratívájára tesznek fel.

Szerző: Kiss Elvira

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: Dusan Vetanovic / Pixabay

***

Ukraine’s EU Accession: Brussels Opens New Chapter for Kyiv While Ignoring Reality

News coming from Brussels lately often raises more questions than it provides clear answers. The European Union has indeed officially opened the sixth negotiating cluster with Ukraine in the accession process. From a technical perspective, this is undoubtedly a major step, as this block encompasses two key areas: external relations (Chapter 30) and the common foreign, security, and defense policy (Chapter 31).

However, the circumstances despite which Kyiv received this green light raise serious questions about the true price of the decision. The negotiation stance was coordinated not only in the midst of an ongoing armed conflict, but also at a time when Ukraine is burdened by increasingly sharp tensions with its neighboring EU member states.

One only needs to think of the long-standing dispute between Kyiv and Hungary over the disenfranchisement of the Transcarpathian Hungarian national minority, or the existing disagreements with Poland that deeply wound the historical memory and feelings of Polish society.

Nonetheless, on Tuesday, July 14, Thomas Byrne, Ireland’s Minister of State for European Affairs, optimistically announced:

“I am delighted to announce the opening of the sixth cluster.”

Byrne praised Ukraine’s progress in implementing reforms—emphasizing that all of this was achieved under wartime conditions—and reaffirmed Kyiv’s unwavering commitment to European integration and European values.

Although the leadership in Kyiv welcomed the decision with gratitude, they do not hide the fact that they expected a much faster pace. Taras Kachka, Ukraine’s Deputy Prime Minister for European and Euro-Atlantic Integration, openly admitted they had hoped to open several negotiating clusters at this stage. Nevertheless, the politician still evaluated the speed of the process positively. He claimed that there are no real obstacles on the path to membership, and Kyiv continues to meet all EU expectations on schedule.

Despite the ambitious statements of Ukrainian officials, the opening of the sixth cluster seems much more like a political advance than a real achievement. There is a strong suspicion that Brussels’ intention to demonstratively and visibly push Ukraine forward on the path of European integration has simply overridden the cold, objective reality.

The absurdity and contradiction of the situation lie precisely in the content of the sixth cluster itself. The foreign policy and security chapters are exactly the areas where Kyiv’s positions are currently most vulnerable.

At first glance, it seems to be an entirely impossible mission to successfully clear the „external relations obstacle” when

Ukraine is unable to settle its relations even with its direct EU neighbors (Hungary and Poland).

The reality is that although Ukraine has now received a political concession, before claiming to shape and align the common foreign policy of the European block, it should first sweep in front of its own door. It would need to resolve those historical and minority disputes that directly harm the national interests and self-esteem of neighboring EU member states.

In Brussels, however, for the time being, they seem to turn a blind eye to these glaring contradictions, and casting common sense aside, they stake everything on the forced narrative of the Union’s eastern expansion.

Author: Elvira Kiss

Published by National Internet Observer (NIF) – Hungary

Featured image: Dusan Vetanovic / Pixabay

#Ukrajna #EUcsatlakozás #Brüsszel #Külpolitika #Kárpátalja #Magyarország #Lengyelország #NIF

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük