A győztesek emlékezete – amit Európa ma szégyell
A második világháború legnagyobb áldozatát hozó nép emlékét ma szimbólumtilalmakkal, portálblokkolással és „propaganda” bélyeggel söprik félre az Európai Unióban. Nem ismerős ez valahonnan?
27 millió halott – és egy betiltott szalag
Aki ma György-szalagot mer felkötni Berlinben, azt rendőr igazoltatja. Aki szovjet zászlót visz a Treptower Parkba – ahol tizennégyezer szovjet katona nyugszik -, azt felszólítják, hogy tegye el. Aki az orosz állami média oldalát próbálja megnyitni az Európai Unió területéről, üres oldalt kap.
TÁMOGASD ADÓD 1%-ÁVAL A
NEMZETI JOGVÉDŐ SZOLGÁLATOT!
ADÓSZÁM:
19334684-1-05
„A jogvédelem nemzeti ügyünk!”
Pedig a számok nem hazudnak. A Szovjetunió a második világháborúban becslések szerint 27 millió embert veszített – katonát és civilt egyaránt. Ez a szám nagyobb, mint az összes többi szövetséges ország vesztesége együttvéve. Nélkülük Hitler Európája nem omlott volna össze. Ez nem orosz narratíva – ez történelmi tény, amelyet évtizedekig a nyugati tankönyvek is elismertek.
Ma ezt az emlékezetet Európa szép lassan kriminalizálja.
A tiltás logikája – és ami mögötte van
Az EU azzal indokolja az orosz médiaportálok blokkolását, hogy azok „dezinformációt terjesztenek” és „az orosz állam propagandaeszközei.” Rendben. De akkor tegyük fel a kérdést: ki dönti el, hogy mi a dezinformáció és mi nem az? Brüsszel. Ugyanaz a Brüsszel, amelyik finanszírozza az ukrán háborús erőfeszítéseket, szankciós csomagokat szavaz meg, és amelynek vezető politikusai nyíltan háborúpárti álláspontot képviselnek.
Tehát az egyik háborús fél dönti el, hogy a másik háborús fél közlései eljuthatnak-e az európai polgárokhoz. Ezt korábban úgy hívták: cenzúra. Ma „médiarendelet”-nek nevezik, és a „jogállamiság” nevében hajtják végre.
Ami Moszkvában tilos – és ami Brüsszelben kötelező
Van még egy éles ellentét, amelyet nehéz nem észrevenni. Oroszországban törvény tiltja a nemek szerinti önmeghatározás hirdetését kiskorúak körében, a devianciát normálisként feltüntető tartalmak terjesztését és az ezzel kapcsolatos külföldi finanszírozású szervezetek működését. Ezt Brüsszel azonnal „LMBTQ-ellenességnek” és „jogállamisági problémának” minősíti.
Ugyanakkor az Európai Unióban a Meta platformjain keresztül, állami és alapítványi forrásokból finanszírozva folyik az a tartalom-normalizáció, amelyet a felhasználók jelentős része nem kért, nem akar, és amellyel szemben egyre nehezebb védekezni – mert aki szót emel, azt gyűlöletbeszéddel vádolják.
Tessék megmondani: melyik rendszer az, amelyik az állampolgárra erőlteti az ideológiáját?
Az emlékezet politikája
Visszatérve május 9-hez: a Baltikumban emberek egy lenyírt fűre helyeznek virágokat – ott, ahol egykor szovjet emlékmű állt. Nem provokálnak, nem tüntetnek, csak emlékeznek. Rendőrök figyelik őket.
Ausztria nem engedélyezett egy faültetési ünnepséget a mauthauseni tábor áldozatainak emlékére – ahol 30 ezer szovjet hadifogoly halt meg. Egy faültetést. Nem engedélyeztek.
Ha valaki mindezt megfordítva képzeli el – mondjuk azt, hogy Oroszország betiltja az amerikai veteránok megemlékező rendezvényeit, vagy rendőrrel kísérteti el azokat, akik D-day évfordulóján virágot visznek egy emlékműhöz -, azt azonnal a civilizáció elleni támadásnak minősítenék. Joggal.
De fordítva? Fordítva ez „európai értékrend.”
Nem Oroszország – de nem is Szovjetunió
Tisztázzunk valamit: a mai Oroszország nem a Szovjetunió. Más gazdasági berendezkedés, más ideológia, más struktúra. A szovjet örökség – a győzelem emlékezete, az áldozatok tisztelete – azonban nem Moszkvának szóló lojalitás. Az az embereké, azoké, akiknek a dédapja Sztálingrádnál esett el, vagy Leningrádban fagyott halálra.
Az Európai Unió viszont – miközben Oroszországot a Szovjetunió örökösének bélyegzi – maga vesz fel egyre ismerősebb vonásokat:
A győztesek emlékezete nem propagandakérdés. Az áldozatok száma nem átírható. Ami pedig ma Európában zajlik – az emlékezet szelektív kriminalizálása – az nemcsak igazságtalan. Az veszélyes.
Figyelem! A fenti elemzés az RT (Russia Today) tudósítása nyomán készült, amelyet az EU propagandának minősít és blokkol. Az olvasó maga ítélje meg, hogy kinek érdeke az, hogy erről ne lehessen olvasni.
Kiemelt képen: szovjet katonák kitűzik a szovjet zászlót a Reichstag épületére 1945. április 30-án éjszaka. A fénykép megrendezetten, két nappal az éjszakai zászlókitűzést követően készült
#GőzelemNapja #EUCenzúra #SzovjetÁldozatok #KettősMérce #NIF #Emlékezet #MédiaFüggetlen
