A láthatatlan hatalom nyomában: A Magyar Békekör leleplezi a „Mély Állam” hálózatát
Miközben a fősodratú média és a brüsszeli bürokraták a „jogállamiság” és a „demokrácia” álcája mögé bújva próbálják irányítani a nemzetek sorsát, a háttérben egy sokkal sötétebb és összetettebb gépezet dolgozik. A Magyar Békekör legfrissebb elemzése lerántja a leplet a „Mély Államról” (Deep State) – arról a láthatatlan, nemzeteken átívelő hatalmi hálózatról, amelynek nem számítanak a határok, sem a népakarat, csak a globális kontroll. Mi mozgatja valójában a háborúkat, a gazdasági válságokat és a szuverén országok elleni támadásokat? A válaszok nem a parlamenti üléstermekben, hanem a színfalak mögött rejlenek. Alább közöljük a Magyar Békekör megkerülhetetlen diagnózisát.
***
Olvasóink közül többen kérték, hogy megismerkedhessenek a „mély állam”, a Deep State fogalmával és tevékenységével, különös tekintettel az amerikai mély államra, mely ma is akkora befolyást gyakorol az USA politikájára, személy szerint az USA elnökére, hogy képes megakadályozni a kiegyezést Oroszországgal. A finánctőkés háttérhatalommal szoros összefonódásban háborúkra, politikai vezetők likvidálására, belügyekbe való beavatkozásra sarkallja a világhatalom első emberét.
2025. december 20-án Tulsi Gabbard, az Egyesült Államok nemzeti hírszerzési (DNI) igazgatója amerikai vezetőtől szokatlan leleplezést nyújtott a Mély Államról. Az amerikai Turning Point konferenciáján a következőket mondta:
„Mint Önök is tudják, Trump elnök kitartóan és könyörtelenül béke megállapodásra törekszik, hogy végre véget vessen az Oroszország és Ukrajna között folyó háborúnak. Megbízottjai most is erről tárgyalnak, miközben mi itt összegyűlünk. De azt tapasztaltam ezekben a hónapokban, hogy valahányszor előre haladnak, és közelebb kerülnek a béke reményéhez, a mélyállam háborús lázadói fellépnek, és mindent megtesznek, hogy megállítsák őket. Félelmet keltenek és hisztériát szítanak azért, hogy igazolják a háború folytatását, és aláássák Trump elnök békére irányuló erőfeszítéseit. Ezt kifejezetten azért teszik, hogy megpróbálják az Egyesült Államok hadseregét közvetlen konfliktusba sodorni Oroszországgal. Pontosan azt teszik, amit végső soron az EU és a NATO akar. Nem engedhetjük meg, hogy ez megtörténjen”.
A Magyar Békekör nemrég a következőképpen definiálta a Mély Államot:
A „mély állam” (Deep State) – háttérhatalomnak is szokás hívni – az államban működő, de a kormánytól független hatalmi hálózat, melynek tagjai saját hatalmi célokat követnek. Az államhatalom törvényes intézményeinek keretében illegális konspiratív tevékenységet fejt ki.
Hetényi Balázs kollégánk arra vállalkozott, hogy feltérképezze a mély állam működését, és első lépésben bemutassa, honnan ered a Deep State fogalma és mi kötődik hozzá.
A Deepstate fogalom eredete
A deepstate, magyarul a mély állam (árnyékkormányként is említik) kifejezést gyakran halljuk napjainkban. A kifejezésnek nincs általánosan elfogadott definíciója. Hivatalos forrásokban elsősorban a politikai folytonosságot értik rajta, azaz politikai, de nem választott szervezetek (titkosszolgálatok, katonai és más politikai intézmények) tevékenységét. Ez a definíció nem takar semmilyen titkos vagy sötét jelleget. Az ún. „összeesküvés-orientált” definíció már sikamlósabb talaj: ez utalhat titkosszolgálatokra, a háttérből operáló üzleti körökre vagy szürke eminenciás politikai influenszerekre, akik az elszámoltatáson kívül esnek, vagy úgy is mondhatnánk, hogy fölötte állnak.
Az utóbbi évtizedben a „deepstate” egy esemény kapcsán terjedt el: Recep Tayip Erdoğan, török miniszterelnök, hívta így Fethullah Gülen, USA-ban élő hitszónok mozgalmát. Erdoğan azzal gyanúsította a hitszónok mozgalmát, hogy beszivárgott sok jelentős intézménybe (pl. a rendőrségbe, az oktatási intézményekbe), komoly politikai hatalmat gyakorolt, úgy, hogy megkerülte a választásokat, nem volt felette demokratikus kontroll. 2016-ban sikertelen puccskísérlet történt Erdoğan ellen, ez után pedig a Gülen mozgalom véglegesen eltűnt Törökországból.
A kifejezés (és más hasonló kifejezések), persze, sokkal távolabbi múltra tekint vissza. Az amerikai belügyminisztérium egyik alkalmazottja, Hans Morgenthau, a CIA-t hívta „dual state”-nek. Az 1950-es években a CIA választásokat hamisított, kormányokat destabilizált, és olykor erőszakos hatalmi puccsokat is elkövetett a világ minden táján. Ilyen események történtek pl. Olaszországban, Görögországban, Szíriában, Iránban, Guatemalában, Dél Vietnámban, Indonéziában és Chilében. Ezek az események az amerikai nép és közvélemény tudta nélkül történtek, a „dual state” elnevezést ezért alkalmazta Morgenthau. Morgenthau véleménye szerint az ilyesfajta tevékenységet a hidegháború tette szükségessé, és azért kellett őket titokban tartani, mert nyilvánosságra hozataluk aláásta volna az amerikai emberek Amerika kivételességébe (American exceptionalism) vetett hitét és a demokrácia iránti bizalmát. Miles Copeland, egykori CIA ügynök, idősebb korában nyilvánosságra hozta a „cég” egyes ügyeit. Érdekes beismerést tesz, amit kb. így lehetne összegezni: „mindannyian hittünk abban, hogy nem szabad külföldön a politikába erőszakkal beavatkozni, kivéve, akkor, amikor igen.”
Az Oscar-díjas francia-görög filmrendező, Costa-Gavras filmje, az Ostromállapot (État de siège) betekintést nyújt az amerikai deepstate dél-amerikai tevékenységébe. A film 1973-ban készült, igaz történeten alapszik, és van egy érdekes aktualitása: a USAID szervezetről szól. A filmben a Tupamaros uruguayi utlrabaloldali gerilla csoport elrabol több embert, köztük egy látszólag jelentéktelennek tűnő amerikai követségi alkalmazottat, Michael Parentit. Parenti hivatalosan az USAID (United States Agency for International Development) szervezettel tartózkodik Uruguayban, és, legalábbis saját beismerése alapján, azért van ott, hogy a rendőrség munkáját segítse a közbiztonság érdekében. Egy részletes vallatás során viszont fény derül Parenti valós kilétére: arra tanítja Dél-Amerika USA-barát kormányainak karhatalmi szerveit, hogyan kell a baloldali populista mozgalmakat visszaszorítani, bármilyen eszközzel, köztük kínzással és gyilkos merényletekkel. Parenti igazi neve Dan Mitrione volt.
A film aktualitását az adja, hogy Trump elnök nemrég megvonta az anyagi támogatást a USAID-tól.
Az amerikai mélyállam nem csak külföldön tevékenykedett. Az MK Ultra program keretében amerikai és kanadai állampolgárok tömegein végeztek pszichológiai kísérleteket. Az MKULTRA-t a magyar származású Sidney Gottlieb indította 1953-ban, és elsősorban a hallucinogénok hatását vizsgálták gyanútlan részvevőkön, de olyan pszichológiai technikákat alkalmaztak, mint hipnózis, érzékmegvonás, vagy elektrosokk. Az áldozatok száma máig ismeretlen, mert, ahogy az a „deepstate” ügyeinél lenni szokott, az MK Ultra leállítása (1973) után Richard Helms CIA igazgató elrendelte a program teljes dokumentációjának megsemmisítését.
Az áldozatok a sorozatban végzett intenzív elektrosokk miatt gyakran elvesztették a memóriájukat. Amerikában az igazságszolgáltatás megbuktatja az áldozatok érdekében indított pereket. Kanadában is hasonló a helyzet. Az egyik leghírhedtebb MK Ultrával asszociált intézmény az Allan Institute, ahol Ewen Cameron, kanadai pszichológus folytatott kísérleteket. Linda Macdonald, Cameron egyik “páciense”, olyan intenzív elektrosokksorozatban részesült, hogy utána az előtte levő életéből semmire sem emlékezett. Az Allan Institute valószínűleg csak a jéghegy csúcsa, ugyanis, maga Cameron sem tudta, hogy a CIA finanszírozta az ő által végzett kísérleteket. Vélhetően több ezer intézmény érintett.
Fontos még említeni az MK ULTRA testvér műveletet, a COINTELPRO-t (Counter Intelligence Program). Ez a program az MK ULTRÁ-val körülbelül egy időben futott. Célja az USA karhatalom által „veszélyesnek” gondolt politikai csoportosulások lehetetlenné tétele. Ez gyakran kirakatperekben nyilvánult meg, rosszabb esetben a szervezetekbe téglák épültek be, akik eltérítették a szervezeteket eredeti céljaiktól. Egy máig sokat vitatott ilyen eset volt a Black Panthers Party esete, mely szervezet a színes bőrű emberek jogaiért jött létre. A szervezet radikálisabb volt, mint a Martin Luther King nevéhez kötődő polgárjogi mozgalom. 1969-ben a szervezet 21 tagját őrizetbe vették és azzal gyanúsították meg, hogy terrorcselekményeket terveztek. A perben kiderült, hogy három olyan tagja volt, aki terrorcselekmények felé próbálta terelni a szervezetet, s mindhárman beépített FBI ügynökök voltak.
Befejezésül térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy a „deepstate” szó jelentésének melyik változata (a hivatalos, vagy az „összeesküvés-orientált”) állhat közelebb a valósághoz. Lance deHaven-Smith, amerikai politológus könyve, („Conspiracy Theory in America”) tárja fel az „összeesküvés elmélet” címke történetét. A 60-as években az USA-ban a karhatalom komolyan aggódott mert igen nagy volt az elégedetlenség. A Kennedy gyilkossággal kapcsolatban a média elterjesztett egy hivatalos változatot, mely szerint Kennedyt Lee Harvey Oswald, a magányos merénylő gyilkolta meg, de ezt sokan kétségbe vonták. deHaven-Smith kutatásai szerint a CIA direktívába adta ki, hogy az USA médiumok alkalmazzák az „összeesküvés-elmélet” szót az olyan felvetésekre, amelyek nagyobb állami szervek befolyását sejtetik a Kennedy gyilkosság mögött, és ezt pejoratív értelemben tegyék. A szó (különösen a pejoratív) használata igazán a merénylet után terjedt el, és ezt olyan sajtó-orgánumoknak köszönhetjük, mint a New York Times.
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
One thought on “A láthatatlan hatalom nyomában: A Magyar Békekör leleplezi a „Mély Állam” hálózatát”
Nem furcsa, hogy egyszer csak felbukkan egy ember a Fidesz harmadik vonalából, nulla politikai tapasztalattal, zavaros múlttal és még zavarosabb magánélettel, aztán hirtelen egy jól szervezett apparátus áll mögötte, milliárdos technikai háttérrel? Akkor furcsa, ha nem tudjuk, hogy a Kádár korszak végére hatalomba került egy gátlástalan, karrierista generáció, akik jó képet vágtak az „eszméhez”, de tudták, hogy meg fog bukni. Kulcspozíciókba kerültek, aztán az első adandó alkalommal ellopták amit lehetett, ami pedig túl nagy falat volt, azt némi baksisért eladták a multiknak. A 100 leggazdagabb magyarból 80 a privatizáción gazdagodott meg, és valószínűleg ez volt az arány a „felső tízezerben” is. Ez lett a hazai háttérhatalom, nem kellett ide Soros! (Azért az besegített nekik.) A rendszerváltáskor beálltak az utódpárt, és a gyerekeikből gründolt SZDSZ mögé, 4 év múlva pedig már a 2/3-os politikai hatalmat is megszerezték. Amikor veszítettek, keresték az új arcokat, de Gyurcsány leszerepelt, majd lassan mindegyik pártjuk leamortizálódott. Végül feltűnt egy sértődött, bosszúszomjas fiatalember, akinek ugyan semmi köze nem volt a „baloldalhoz” (sebaj, Marxból nekik is csak a tőke kellett), ők pedig újra befogták az orrukat, és mögé álltak. Alátettek egy jelentéktelen pártot, a pénzükkel és a kapcsolati hálózatukkal megtámogatták, és győztek. A nagy kérdés, hogy miért álltak melléjük ilyen sokan? A Fidesz megtörte a korábbi hatalom monopóliumát a médiában, a kultúrában, és akiket kipiszkált, azok lettek a hangadók a közösségi médiában. Ők azt közvetítik, hogy a „pénz, multikulti, ego” a modern, a jobboldali „Isten, haza, család” pedig egy avítt kisgazda szlogen. A fiatalok, és a jómódú városi lakosság erre nagyon is vevő! A háttérhatalom jómódú gyermekei pedig látva a szüleik térvesztését kimerészkedtek a fényre, és heccelik az embereket a NER újgazdagjai ellen. (Pont ők…)
Nem furcsa, hogy egyszer csak felbukkan egy ember a Fidesz harmadik vonalából, nulla politikai tapasztalattal, zavaros múlttal és még zavarosabb magánélettel, aztán hirtelen egy jól szervezett apparátus áll mögötte, milliárdos technikai háttérrel? Akkor furcsa, ha nem tudjuk, hogy a Kádár korszak végére hatalomba került egy gátlástalan, karrierista generáció, akik jó képet vágtak az „eszméhez”, de tudták, hogy meg fog bukni. Kulcspozíciókba kerültek, aztán az első adandó alkalommal ellopták amit lehetett, ami pedig túl nagy falat volt, azt némi baksisért eladták a multiknak. A 100 leggazdagabb magyarból 80 a privatizáción gazdagodott meg, és valószínűleg ez volt az arány a „felső tízezerben” is. Ez lett a hazai háttérhatalom, nem kellett ide Soros! (Azért az besegített nekik.) A rendszerváltáskor beálltak az utódpárt, és a gyerekeikből gründolt SZDSZ mögé, 4 év múlva pedig már a 2/3-os politikai hatalmat is megszerezték. Amikor veszítettek, keresték az új arcokat, de Gyurcsány leszerepelt, majd lassan mindegyik pártjuk leamortizálódott. Végül feltűnt egy sértődött, bosszúszomjas fiatalember, akinek ugyan semmi köze nem volt a „baloldalhoz” (sebaj, Marxból nekik is csak a tőke kellett), ők pedig újra befogták az orrukat, és mögé álltak. Alátettek egy jelentéktelen pártot, a pénzükkel és a kapcsolati hálózatukkal megtámogatták, és győztek. A nagy kérdés, hogy miért álltak melléjük ilyen sokan? A Fidesz megtörte a korábbi hatalom monopóliumát a médiában, a kultúrában, és akiket kipiszkált, azok lettek a hangadók a közösségi médiában. Ők azt közvetítik, hogy a „pénz, multikulti, ego” a modern, a jobboldali „Isten, haza, család” pedig egy avítt kisgazda szlogen. A fiatalok, és a jómódú városi lakosság erre nagyon is vevő! A háttérhatalom jómódú gyermekei pedig látva a szüleik térvesztését kimerészkedtek a fényre, és heccelik az embereket a NER újgazdagjai ellen. (Pont ők…)