Nyílt levél Kapitány Istvánnak – „Ti vagytok az új magyar csodaszer: a Véres csepp”

Te, István! Kik szóltak rád, hogy állj be ebbe a szardagasztásba? Nagy svihák vagy, de nem hülye. Neked ez úgy kell, mint sántának az ajándék púp. Látod, épp azt a világot nem akarjuk, ahol még a te szinteden is rád tudnak parancsolni, ha a hatalomnak és a célnak pont egy ilyen magasra jutott bullshitartist kell az operációjához.

Milyen érezni a kiszolgáltatottságot? Milyen igent mondani a visszautasíthatatlan ajánlatra? Milyen érzés ez, István?

Idejössz erre a „semmiközödhozzá” Magyarországra, és beállsz ennek a mezítlábas senkinek a kampányába, akit olyan mértékben vetsz meg, hogy minden kiváló színészi tehetséged sem tudja palástolni azt a szégyent, ami téged ért és ér most ebben a kényszeredett 80 napban még. Nem erről volt szó, amikor nagyon ment veled a szekér. Csak elfelejtették mondani, de – ahogy a Tanúban is megtették – egyszer majd mi is kérünk magától valamit. Most le kell menned kutyába, és e mellett a gerinchiányos nárcisz mellett kell jópofát vágnod a kéretlen megbízáshoz.

Ki fogod bírni. Nem sajnállak.

Magunkat sajnáljuk. A Tiszát gyakran fertőzik különböző szeméttel, műanyagokkal, mérgekkel. Azok is rendre ukrán eredetűek. Most impexes, pornósztáros, gyermekrontó LMBTQ-aktivisták, a háborút gerjesztőket kiszolgáló gondolatok gyorsan oldódó darabjai úsznak a Tiszában. Az emberi szemét, az emberi veszélyes hulladék legalja. A normális emberek már a szagától is elriadnak ennek a gusztustalanul kikevert mosléknak, amibe beletettetek minden mérget, amit valaha is kitaláltak az emberiség, az emberi tisztesség elpusztítására.

Gratulálok! Tökéletesen megjelenítitek – mint cseppben a tenger – azt a hatalmi erőteret, amely összegyúrt benneteket. Felismerhető minden porcikátokban, megnyilvánulásaitokban az a gyilkos ideológia, amely épp a „keresztény”, „fejlett” Nyugatot darálja be ezekben a párhuzamos időkben: a jobb sorsra érdemes, elkényelmesedett, fáradt lelkű Nyugatot, utat nyitva a leghalálosabb dekadenciának. A Nyugat védtelenné zombított, felemelt kezű polgárai hónalja alatt toljátok be a testidegen migrációs vérfertőzést. A kisebbségbe szorult normalitás nyitott szemű képviselői orra előtt rágják le az élő húst polgártársaikról, és tudják, hogy az épeszűen maradtakra is sort fogtok keríteni, ha eljött az idő, és ha mi, normálisok addig nem találjuk meg az ellenszereteket.

De megtaláljuk! Vigyorogjál csak, István, bátran és jó szélesen. Ti vagytok az új magyar csodaszer: a Véres csepp.

Támogatja az immunrendszered… teljes lebontását. Naponta adagoljátok magatokat, és az univerzális emberi hülyeség átszellemülten, tátott szájjal veszi magába a mérgeteket.

Nincs itt semmi látnivaló. A történelem megismétli önmagát. Ti rutinból, mi hitből és reményből dolgozunk. Abból a hitből dolgozunk, amelyből apáink, nagyapáink, dédapáink is táplálkoztak, amikor túl kellett élni a magadfajtátok aktuális világőrjöngéseit.

Ma azonban nagyobb reményekkel rendelkezünk. Ma a világ egy politikai átrendeződés, újratervezés időszakában van, melynek élén – lássuk a gondviselés csodáját – egy normalitást képviselő ember áll még papíron is három évig. Hazánk élén ennek az embernek személyes és elvbarátja áll, akinek ebben a szerepben kell maradnia. Még rengeteg dolga van, és nélküle szeretett és magára hagyott Európánk is végromlásba zuhanna.