Stoffán György: Végzetes rendszerváltás
1989 óta csaknem minden választás után, a választást nyert politikusok rendszerváltásról beszéltek. Most is! A Gyurcsány-i hatalom 2010-es bukása után az új kormány is arról beszélt, hogy befejezik a rendszerváltást, és beköszönt a szép, új keresztény, magyar világ, azaz, a rendszerváltás egyszer és mindenkorra megtörténik. Majd 16 év elteltével láthattuk, hogy a dolog nem egészen úgy sikerült, ahogy eltervezték. Ezernyi értelmetlen intézkedés, az anyagi haszonszerzés mindent felülíró vágya, a rosszul megítélt beruházások tömege és a cinikus, felsőbbrendűség proletár gőgje, a kapzsiság, a legjobb elképzeléseket is felülírta. A haszonlesők, a pártból élők és a talpnyalók, a Fidesz-KDNP hatalmát orkánszerű erővel söpörték el 2026. április 12-én. A bukás elkerülhetetlen volt, mert a hatalom már nem látott le a szürke polgárok problémáira, nem érzékelte, hogy hol kell meghúzni a határvonalat, és mikor, miből lett elege az átlagembereknek, a választópolgároknak, pedig sokan és sokszor figyelmeztettek a veszélyre.
A választási kampányban az ellenzék, amely mára a kormányt alkotja, a legaljasabb emberi tulajdonságokat felhasználva lázított és ígérgetett, hazudozott és az általános elégedetlenségre építve, óriási, külföldről kapott pénzösszegek felhasználásával, sikerrel vette az akadályokat, majd választást nyert. Ekkor újra rendszerváltásról kezdett beszélni az ország, noha rendszerváltásról szó sem eshetne, hiszen az már jóval korábban megtörtént. Nem 1989-ben, hanem 1944-ben, egy hosszú, 25 évig tartó, rendszerváltó korszak, folyamat lezárásaként.
Ez a folyamat 1919-ben kezdődött, amikor a vörös, moszkovita söpredék, a világháborús káoszt kihasználva megszerezte a hatalmat, és IV. Károly megszegve koronázási esküjét, cserbenhagyta a magyar nemzetet. Voltaképpen ezt már rendszerváltásnak nevezhetjük, mert egy ezer éves történelmi, politikai folyamat lezárása történt meg a király árulásával. Mégsem beszélhetünk erről, mint teljes rendszerváltásról, mert vitéz nagybányai Horthy Miklós ellentengernagy, leverte a bolsevik söpredéket, megtartotta a Magyar Királyságot, mint államformát. Azonban, király nélküli királyságként, Trianon ország-csonkítása után egy erőtlen, de hagyományaiban, törekvéseiben az ezeréves keresztény múltra támaszkodó, revízióban gondolkodó hatalom jöhetett létre, királypárti és nem királypárti, de a hagyományos erkölcsi, nemzeti identitásbéli, és hitbéli alapokon. Az 1938-1940-es területi döntések reményt adtak a teljes revízióra, amely talán létre is jöhetett volna, ha a második világháború drámai eseményei, a politikai kényszer és az áruló főtisztek és a Nyilas árulás nem következik be. Ám, bekövetkezett, így 1944. október 16-án megtörtént az a történelmi rendszerváltozás, amely elindította Magyarországot azon a lejtőn, amelyen ma is – egyre gyorsabban – rohanunk a megsemmisülésbe.
Mit hozott 1944. október 16-a?
A nyilas hatalomátvétel maga volt a nemzetárulás, hiszen idegen segítséggel „megpuccsolták” azt a politikai vezetést, amely látva a háborús helyzetet, ki akart szállni a pusztító és kilátástalan háborúból. A kormányzói parancs megtagadása önmagában is kimeríti a hazaárulás fogalmát, de amikor ez az idegen hatalom segítségével történik, az cáfolhatatlan és megmagyarázhatatlan nemzetárulás, amely lezárt egy ezeréves korszakot, a királyi rendszert, a keresztény Magyar Királyság addigi történelmét. Ezt erősítette meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés, majd ez a nemzetgyűlés 1946. január 31-én megszavazta a királyság megszüntetését és a köztársaság létrehozását. A rendszerváltozás tehát megtörtént. Ezt követően érvényesült a szocialista demokrácia, majd e fosztóképző elhagyásával maga a demokrácia, amely egy minden diktatúrára ráhúzható, megfoghatatlan fogalom.
Az addigi ország vezetés és e vezetést biztosító társadalmi osztály tagjait elüldözték, kirabolták, megölték, bebörtönözték, tehát lefejezték az ország vezetését, helyükbe pedig a proletárdiktatúra és a szocialista demokrácia korifeusai léptek, akik pénzért és a hatalomért bármire képesek, meggyőződésük, elveik nincsenek, nemzeti elkötelezettség nélkül politizálnak, saját javukra, bárki ellenében, ha ezt kérik tőlük, ha ezért fizetik őket.
Ez a mentalitás folyamatosan érvényesül az említett rendszerváltás óta, ám a helyzet az idők folyamán még drámaibbá vált. A társadalom erkölcsi züllése, hitehagyása, tanulatlanságának mélyülése ellehetetlenítette az esetleges pozitív változás reményét, de az elmúlt harminchat évben kihalt az a generáció is, amely még tudta, ismerte azokat a szellemi, lelki, erkölcsi feltételeket, amelyek által vissza lehetett volna építeni egy kulturált, erkölcsileg és gazdaságilag szinkronban lévő Magyarországot, amely 1944 októberében elvesztette önmagát.
1947 augusztusától kezdve a maradék értékek felszámolása, az egyházak megsemmisítése, az oktatás lezüllesztése és a jog sárba taposása is teljes erővel indult útjára. A Magyar Tudományos Akadémia vezetését – a korábbi vezetés feljelentgetésének és ellehetetlenítésének segítségével – átvették az ifjú kommunista „tudósok”, a bírói székekbe asztalosok, vasmunkások és egykori áruló bírók ültek, a tanítókat két-három hónap alatt képezték a legkülönbözőbb szakmák kommunista kádereiből. Egyszóval, megkezdődött a szovjet mintájú társadalom-züllesztés. 1956 forradalma a diktatúra elleni lázadásként került a köztudatba, ám valójában egy nemzetközi konfliktus elkendőzésére használta a világpolitika a magyar vért, az egyszerű ember hazaszeretetét, áldozatát. Majd folytatódott a kommunista rendszer, annak minden aljasságával. 1989-ben a nemzetközi politika leszámolt a szocialista országok vezetőivel és „rendszerváltás” néven Magyarországot, ezernyi hazugság segítségével hozzácsapták a Nyugathoz, békés „rendszerváltást” mímelve. Noha semmi nem változott, csak a parancs. A kerekasztalnál kommunisták ültek, a templomok első padjaiban a volt párt-és KISZ titkárok foglaltak helyet, a tanácselnök pedig a kertben a rádióját bömböltetve, a bogrács vagy a flekkensütő mellett, hallgatta a vasárnapi misét. Később, a liberálisból jó „kereszténymagyar” lett, mert ez hozott is a konyhára, és mindenki elégedett volt egy darabig.
Az Európai Unióhoz való kötelező csatlakozás, és az ezzel járó kötelezettségek is súlyosan ártottak a magyar szuverenitásnak, hiszen maga a népszavazás is alkotmányellenes volt. A csatlakozás ellenére is megmaradtak bizonyos Rákosi-korszakban hozott törvények és a gadaság átalakult valamiféle embertelen kapitalista rendszerré, amelyben még a családi kapcsolatokat is pénzben mérték, de a nemzeti érdekeket senki nem szolgálta, mert azok nem összeegyeztethetően a nemzetközi politikával, a demokráciával és az uniós „értékekkel”.
Amikor látta a társadalom, hogy a politikus a dolgozó emberek adójából mértéktelenül gyarapodik, és ezt még újságokban hirdeti is, gyorsan megváltozott a társadalom hangulata. Mert nem volt jó látni yachtot, a milliós táskát, a milliárdos farmot… Az irigység és a kapzsiság döntő mérkőzése április 12-én újabb aspiránsoknak adott lehetőséget, de semmiképpen nem beszélhetünk rendszerváltásról, hiszen az, 1944. október 16-án már visszavonhatatlanul megtörtént. Ezer normális évet váltott le egy, a proletár gőgtől, primitívségtől és rossz emberi tulajdonságoktól hemzsegő, erkölcs és hit nélküli új rendszer, amely immár 82 éve rombolja a magyar szellemet, a hitet, az erkölcsöt, az oktatási rendszert, a méltóságot, és élteti, erősíti az embertelenséget, a szeretet nélküli létet, és végül elősegíti a végső pusztulást. Mert ez a rendszerváltás utáni majd’ száz év, nem éli meg az előző rendszer által megélt ezret… mert az értéknélküliség, a kapzsiság, az irigység olyanná teszi a lelket, amilyenné a hőség tette az egykor volt zöld mezőket, a termő kerteket, a gyümölcsfákat. Kiég és elpusztul. IV. Károly magyar király 1918. november 13-án aláírta az eckartsaui nyilatkozatot, amelyben lemondott a magyar uralkodói jogok gyakorlásáról, és ezzel elindította a fenti felvázolt, megállíthatatlan folyamatot…
Nincs tehát választások utáni rendszerváltás, csak választások utáni bosszú van, kapzsiság és hatalomvágy, amelyek minden eddigi választás után láthatók voltak, de végül a pusztulásba vezetnek… Ez történik most is, mert a folyamat állandó…
#StoffánGyörgy #Rendszerváltás #Történelem #1944 #Magyarország #Politika #NIF #NemzetiInternetFigyelő
