Így látják az oroszok: Trump okos üzletet kötött Magyarországgal
Érdekes összefüggések mentén világítja meg Olga Szamofalova, a RIA Novosztyi cikkírója a november 7-én történt amerikai-magyar csúcstalálkozót. Oroszország, nagyon fontos energetikai partnere hazánknak már hosszú évtizedek óta, melyek előzményi még az úgynevezett rendszerváltás előtti időszakra nyúlnak vissza, amikor Magyarország kommunista országként a szovjet blokkhoz tartozott, annak minden politikai és gazdasági következményeivel.
Azzal, hogy Orbán Viktornak sikerült megállapodnia Donald Trump amerikai elnökkel, természetesen egy országmentő és gazdaságstabilizáló kiváló eredményt tett le az asztalra. Azonban ne higgyük azt, hogy ezt csak úgy ingyen kapjuk az Egyesült Államok elnökétől. Ez naivitás lenne, szó sincs erről. Ahogyan mondani szokták, „nincs ingyen hús”!
Vannak viszont kemény üzletek és olyan alkuk, amelyeket el kell fogadnunk, mert egyszerűen másként fenntarthatatlan lenne az az állapot, amely most még kedvező a magyar polgárok számára, miközben ellenségeink (csak azok vannak) a fogukat fenik arra, hogy újra kifosszák hazánkat. Ne feledjük, a történelem során soha, semmit sem kaptunk, csak amit vérrel és verejtékkel őseink évszázadokon át megharcoltak.
Most nagyon jó és valóban nagyszerű eredmény az, amit miniszterelnökünk elért, de a történelem figyelmeztet: az amerikaiak is hagytak már bennünket cserben, sőt átjátszottak megszállóinknak, mert ők is csak a saját érdekeiket nézték. Orbán Viktor miniszterelnöknek tehát mindenképpen igaza van abban, hogy Magyarországnak is csak a saját érdekeit kell szem előtt tartania, de tegyük hozzá, hogy azt a legnagyobb következetességgel.
Az alábbi cikk az oroszok szemüvegén keresztül világít rá néhány fontos kérdésre, hiszen ők építik Paks II-őt és Oroszországtól függünk a kőolaj és a földgáz ellátás tekintetében is. Ezért is kellett megegyezni az Egyesült Államokkal.
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Olga Szamofalova cikke a RIA Novosztyiban jelent meg:
Donald Trump amerikai elnök váratlanul nagylelkű ajándékot dobott egy kis európai országnak, Magyarországnak. Engedélyezte, hogy a Druzsba vezetéken keresztül orosz olajat, a Török Áramlaton keresztül pedig gázt vásároljon. A többi európai ország azonban nagyon elégedetlen Trumppal, hiszen továbbra is Oroszországtól vásárolják az olajat és a gázt. Nekik nem tett szívességet az amerikai elnök – csak a tengerparttal nem rendelkező Magyarországnak.
Ráadásul Trump kivette a szankciók alól Magyarország második atomerőmű-projektjét, a Roszatom által felépítendő Paks-2-t is. A probléma itt a Gazprombankkal kapcsolatos. Ezen a bankon keresztül finanszírozzák ugyanis az építkezést. A bank azonban a korábbi elnök, Joe Bidan idején szankciók alá került. Magyarországnak korábban sikerült kivételt kapnia Trumptól, de csak 2025 decemberéig. Most Orbán Viktor magyar miniszterelnök azt mondta, hogy a szankciókat teljesen feloldották, és a mentességet már nem kell meghosszabbítani. Igaz, ez másképp hangzott, mint az Egyesült Államokban: a mentességet csak egy évre hosszabbították meg, ami azt jelenti, hogy a következő év végén ismét hosszabbítást kell majd kérni, a következő év végén pedig újra és újra – legalábbis ezt terjesztik a neoliberális médiumok, melyek Fehér házi, természetesen névtelen belső forrásokra hivatkoznak. Ugyanakkor már 2026 februárjában meg kell kezdődnie az első betonöntésnek az új atomerőművi blokk alapjába.
Ami az Oroszországból Magyarországra irányuló kőolaj- és földgázszállításokat illeti, nincsenek közvetlen amerikai szankciók. Csupán annyi, hogy november 21-én új szankciók lépnek életbe több orosz cég, köztük a Lukoil ellen. Magyarország pedig évente mintegy 14 millió hordónyi olajat vásárol a Lukoiltól az olajvezetéken keresztül. Általában azonban ezeket a mennyiségeket más cégektől is meg lehetne vásárolni – írja a szerző.
Elvileg nincsenek amerikai szankciók az Oroszországból csővezetéken keresztül érkező olajjal szemben, mint ahogy a Törökországon keresztül történő gázszállítások ellen sem. Magyarország számára azonban egy ilyen megállapodás az Egyesült Államokkal okot adhatna arra, hogy megvédje magát – az Európai Bizottsággal – szemben, amely azt tervezi, hogy két éven belül teljesen felhagy az Oroszországból származó szénhidrogénekkel. Mondhatnánk, hogy Brüsszel ezt Washington nyomására teszi, azonban ez az EU saját ötlete és elhatározása volt (pontosabban az Európai bizottságnak, melynek tagjait senki sem választotta meg – NIF szerk.).
Az amerikai nagylelkűségnek azonban mindig ára van. Milyen árat kell tehát Budapestnek fizetnie azért, hogy továbbra is olcsó energiahordozókat vásárolhasson Oroszországtól, és működtetni tudja az egész magyar gazdaságot?
Először is, Magyarország kötelezettséget vállal arra, hogy 600 millió dollár értékben cseppfolyósított földgázt vásárol az Egyesült Államokból. Másodszor, 700 millió dollár értékben védelmi termékeket, vagyis fegyvereket vásárol külföldi vállalatokon keresztül. Harmadszor, Magyarország ígéretet tesz egy fontos kormányközi megállapodás aláírására az USA-val a nukleáris együttműködésről. Azonban mindhárom pont elsősorban az Egyesült Államok számára fontos és kedvező – jegyzi meg a cikk írója.
Majd felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarországnak nincs szüksége amerikai LNG-re, hiszen a stabil és kényelmes földgázellátása biztosított Oroszországból. Fontos azt mindenképpen megjegyezni, hogy Budapestnek nincs közvetlen hozzáférése a tengerhez, és olyan kikötője sincs, ahol LNG-tankhajókat fogadhatna. Drágább lenne egy harmadik országon keresztül vásárolni a gázt, amelynek van hozzáférése a tengerhez, és fél Európán keresztül vonszolni. Ezért a magyarok valószínűleg az üzlet részeként amerikai LNG-t vásárolnak, de azt azonnal továbbértékesítik más vevőknek, azaz közönséges kereskedőként fognak eljárni.
Ami a nukleáris együttműködést illeti, az USA a gázhoz hasonlóan a saját nukleáris technológiájának megvásárlását próbálja ráerőltetni Magyarországra. Erre viszont Magyarországnak már csak gazdasági okokból sincs szüksége, miért kellene tehát ez?
Az atomalku három pontból áll. Először is Magyarországnak 114 millió dollár értékben amerikai Westinghouse üzemanyagot kell vásárolnia a meglévő paksi atomerőműhöz az orosz üzemanyag mellett. Másodszor, amerikai technológiával kell megépítenie Magyarországon egy kiégett nukleáris fűtőelemeket (SNF) tároló létesítményt. Harmadszor, akár tíz kis moduláris reaktort is meg kell építenie az ország területén, ami akár 20 milliárd dollárba is kerülhet.
Miért nincs valójában ezekre szüksége Magyarországnak, és miért nem kifizetődő mindez?
Egyszerűen azért, mert régóta szoros kereskedelmi kapcsolatokat ápol a világ vezető atomerőművi technológiát forgalmazó vállalatával, az orosz Roszatommal. Ez a nukleáris ipar elismert vezetője, és a technológiát a legmagasabb szinten működtető és folyamatosan fejlesztőcége. Ezen a területen az USA lemaradt, és most igyekszik aktívan felzárkózni. A helyzet itt is ugyanaz, mint a gázszektorban: az amerikaiak nem tudják piaci módszerekkel rákényszeríteni az európaiakat arra, hogy megvásárolják az amerikai nukleáris fűtőanyagot és az amerikai nukleáris technológiát, ezért a szankciós nyomás feloldásáért cserébe kényszerítik őket.
A Westinghouse 2017-es csődje után a cég Ukrajnában nyalogatta a sebeit azzal, hogy szovjet reaktorokkal és orosz nukleáris fűtőanyaggal működő ukrán atomerőműveken kísérletezett. Ukrajna lett a helyszíne az amerikai vállalat nem biztonságos kísérleteinek, hogy saját, szovjet típusú reaktorokhoz alkalmas fűtőanyagot legyen képes előállítani, és tárolót építsen a kiégett nukleáris fűtőanyag számára. Most úgy tűnik, hogy Magyarországra helyeződik át a kísérletezések helyszíne.
A paksi atomerőműben szovjet típusú reaktorok vannak, amelyeket mindig is orosz üzemanyaggal töltöttek fel. Ugyanakkor a kiégett fűtőelemek tárolásának kérdése sem eddig kérdés, mivel a Roszatom az elhasznált fűtőelemekről is gondoskodott. Az atomerőműveket kulcsrakészen építi – és ezt nagyon gyorsan teszi a versenytársaihoz képest, akik az atomprojektekből hosszan elnyúló építkezési procedúrát csinálnak. Ezen túlmenően a Roszatom képzi ki a személyzetet, az erőmű több évtizedes működése alatt elvégzi a karbantartást, szállítja a nukleáris üzemanyagot, és tárolja a kiégett nukleáris fűtőelemeket (amelyek egy részét újra is tudja hasznosítani).
Ilyen helyzetben az amerikai javaslatok Magyarország számára egyáltalán nem jelentenek relevanciát, beleértve a kis moduláris reaktorokat is. Washington számára azonban nagyon fontos, hogy Budapestet rákényszerítse ezeknek a reaktoroknak a megvásárlására, amelyeket már régóta fejlesztenek, azonban ezekre külföldön egyelőre nem talál vevőket. Magyarország lesz tehát az első olyan ország, ahol ez az amerikai projekt megvalósul, amit majd mutogatni leget az esetleges külföldi vásárlóknak.
Tulajdonképpen Magyarország részéről ez egy teljesen értelmetlen óvodás játék, hiszen az országnak már van megállapodása egy teljes értékű második atomerőmű építésére a Roszatommal. Ennek az erőműnek köszönhetően az atomenergia-termelés több mint duplájára fog nőni Magyarországon. A többletenergia vagy az új, megnövekedett igényeket fogja kielégíteni, vagy az ország importgázigényét fogja csökkenteni. Budapest számára mindkettő nagyon kedvező. De bele kell egyeznie az amerikai feltételekbe. Magyarország számára az a legjobb megoldás, ha itt és most mentességet és védelmet kap a szankciók alól, és addig halogatja az LNG-, a védelmi és a békés célú atomalku aláírását, ameddig csak lehet – vélekedik a cikk írója.
Kiemelt kép: RIA Novosztyi (MI)
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
