Az öngyilkosság perverzitásában szenvedő világunk
Az ember monogenezissel született, ezért a jónak és rossznak nevezett, akár a betegesnek mondott, ferde hajlamaink is, a jelképes Ádám és Éva emberpárhoz vezethetők vissza.
Abraham Maslow szükségletpiramisánál az ember alapvető fiziológiai szükségletei: a légzés, étel, víz, alvás, szex és anyagcsere. E nélkülözhetetlen szükségleteink közül Sigmund Freud szinte majd minden megnyilvánulásunkat, a szexre vezette vissza. A szexualitás jelenti az egyed fennmaradását, ezért nevezte a Szentkönyv Ádámot az „Adás”, Évát meg az „Evés” szavunkból, mert a férfi adja, és a nő veszi magába azt a Magot, mely világra hozása és felnevelése biztosítja a Magunk jövőjét.
A szex rendkívül bonyolult, máig sincs teljesen kiismerve, de annak meghajtóereje, az az izgalom, mely nélkül nem létezhet. Ezt az izgalmat – mely minden más idegborzongató élménnyel közeli rokonságban van – akarjuk tudat alatt fokozni, bármilyen módon személyesen, akár Magunkat mások életébe képzelve, ahogy a régi anfiteátrumokban, vagy a jelenünkben virtuálisan is. Ez az izgalomkeresés főleg a kényelmet nyújtó unalmas városokban tapasztalható, ami régente a falvakban felesleges és ismeretlen volt. Ugyanis évszázadokkal ezelőtt, amikor a világ döntő részében önellátó paraszti társadalmakban éltünk, nem kellett az embereket az „ember küzdj és bízva bízzál!” jelszóval a boldogságra bíztatni, mert normálisan küzdöttünk, a fejlett önmegvalósításainkért is (amit a legmagasabbnak értékelt népi művészetünk bizonyít), nemcsak a fiziológiai alapszükségleteinkért. A városokkal ellentétben, ott nem léteztek, boldogságkereső, a nemiség izgalmát fokozó extrémsportok, nem ismertünk divatos nyaktörő, hivalkodó, idegborzongatós ugrándozásokat, mert erre nem volt szükség. De az izgalmakkal járó tiltott dolgok megszegése, vagyis az a bűnözés sem volt divatban, amely a rend áthágása, büntetést eredményező rettegést szüli.
Társadalmunkban a megszokott rend évszázadok alatt fejlődött a mostanira, de egy ilyen tradíciónak vakmerő rongálása szintén borzongató, mert megbüntetnek érte. A szokásainkkal ellenkező betegesnek mondott szadizmust, mazochizmust, nárcizmust, narkomániát, kleptomániát, mythomániát (= kóros hazudozást) stb., de a tízparancsolattal ellenkező viselkedések majd mindegyikét ismerjük, melyeknek meg van a nemiségre visszavezethető patológiai magyarázata. De ezeket és minden aberráltságot ma már az utcákon, a divatos pride (= angolul büszkeség) felvonulással hirdetik, vagyis a társadalmunk hangos kisebbsége betegségével büszkélkedik.
Az etikai vallások mindegyikének lényege az Isten és a Sátán ellentéte, melyek alatt a Jó és a Rossz fogalmak értendők. A Jó, amit a társadalom életszükségletéhez évszázadok alatt tradícióként felépített, ezt a Jót akarja az izgalmat kölcsönző Rossz lebontani, miközben elhiteti, hogy nekünk ő a Jó. Az ilyen világot szoktuk antikrisztusinak jellemezni, melyben minden ellenkező (matematikai) előjelet kap. Erre az antikrisztusi világra büszkék a szexet csak hedonista értelembe vevő aberrált betegek, a nemzetépítést lehúzó élvezkedő ellenzék.
A jelenünk nagy százaléka városokban él, ahogy már nálunk is, de fővárosunknak, Budapest lakosságának nagy részét Horthy Miklós kormányzó úr jellemezte a legtalálóbban, az országnak itt összefolyt piszkairól: „ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti szineit, és vörös rongyokba öltözött.” De, ahogy József Attila az Ének 1923-ban, máig címében és szövegében is meghamisított versében írta: „A tisztátalant megeszi a szenny, /Akaródik ez nélküled,”, ami üzenet a nemzetellenes Lenin-fiúk leszármazottjainak, a mazochizmushoz közel álló öngyilkos perverzitásban szenvedő baloldaliaknak, akik az egész nemzetet maguk után akarják rántani a sírba.
De, a világunknak nagy része is ebben a betegségben szenved, mert azt a névlegesen igazságos, de hazug demokrata rendszert alakították ki, melyben a tömegnek semmi akarata nincs, ahogy Babits Mihály Julien Benda nyomán írta, mely szöveg az 1986-ban, Budapesten megjelent, Az írástudók árulása c. könyvének 12. oldalán olvasható: „A nagy tömeg tétlen és vak, mint a test volna fej nélkül; megy, amerre viszik; neki nincsenek problémái a fizikai megélhetés problémáján kívül.”, ami azt jelenti, hogy a tömeg az uralmon lévők kénye-kedve szerint arra szavaz, amit a fölöttük állók akarnak. Ez a demokrácia, amit nyugodtan plutokráciának nevezhetünk, mert a pénz urainak parancsára, az államok pogány (= sötét: szellemben, v. jellemben) és korrupt vezetői terelik a világot az atomháborús öngyilkosság felé, mely nemcsak az ember, hanem Isten minden teremtményének életét is veszélyezteti.
Ez mind csak azért lehetséges, mert a világunkban még most is a Mammonnak nevezet Sátán, és nem az általunk megszemélyesített Igazság (Törvényszerűség), az Isten uralkodik, mert nem hallgatunk az intelemre: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; […] Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” (Mát. 6, 24), ezen ige semmibevételéből is tudhatjuk, hogy már régóta az öngyilkosság perverzitásában szenved a világunk.
Meszlényi Róbert Imre Bázel, 2025. febr. 23.
Kiemelt képen: a vörös rongyokba öltöztetett Hősök tere 1919. május 1-én, Marx szoborral.
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
