Újra gyászba borult a Székelyföld – Orsolya is elment!
Isten útjai kifürkészhetetlenek… s őt is szerette a Fennvaló, hiszen tizenhét évesen halt meg, tért haza a Mennyek országába. Mi, itt a Kárpáthazában sokan imádkoztunk érte, azonban Isten akarat más volt. Bizonyára hiányzott az angyalok közül, hiszen ő maga is egy földi angyalka volt…
Nehezen értjük meg mi emberek Isten üzenetét, figyelmeztetését, s most e figyelmeztetés újra megtörtént. Az emberi butaság, kapzsiság és ostobaság, amely tulajdonságok mára úgy terjednek, mint a vírusok, szembe mennek a józanésszel, mert van az a politika, jog és igazságszolgáltatás, amely e tragédiák okozóit védi, és igyekszik eltusolni a bűnt. Immár két gyermek halála sem elég ahhoz, hogy megnevezzék a felelősöket, azt a társaságot, amely megölte őket esztelenségével, kapzsiságával, drámai tudatlanságával.
Orsi felköltözött az égi, örök bentlakásba, mert akik e földi bentlakásért és az abban lakókért felelősek voltak, gyilkosokká váltak… ki így, ki úgy, de felelős a két gyermek haláláért. S lehet szép szavakkal a békességre inteni ebben az ügyben, de megbocsájtani lehetetlen! Mert a felelőtlenség, az emberi mulasztás nem helyrehozható!
A gyász, ma mindenki gyásza, és az ima is mindenki imája – Orsiért… A felelősség és a büntetés pedig, sokakra tartozik és sokaknak a felelőssége. Ez az az szomorú történet, amelyet sem a politika, sem a pénz nem volna szabad, hogy eltusoljon, de észre kell venni azt a figyelmeztetést, amely mindnyájunknak szól… újra emberré kellene válni!
Isten Veled Orsi! Nyugodj e földi békétlenségből megszabadulva, békében!
Mementó 2006 emlékmű
